← Magyarország

Pf.20068/2017/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.068/2017/5-II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Magyar István ügyvéd (fél címe 2) által képviselt felperes neve (felperes címe ) felperesnek, dr. Barna Gabriella ügyvéd (fél címe.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen élettársi vagyonközösség megosztása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. szeptember
  2. napján meghozott P/P.IV.6.P.21.988/2007/
  3. számú ítélete ellen a felperes és alperes részéről
  4. és
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja. A felperes által a .... hrsz. alatt nyilvántartott, .... szám alatti ingatlanban megszerzett tulajdoni hányad mértékét 16/100 tulajdoni hányadra leszállítja; a felperes által a .... hrsz. alatt nyilvántartott, .... szám alatti ingatlanban megszerzett tulajdoni hányad mértékét 40/100 tulajdoni hányadra leszállítja. Az alperes által a felperes részére a .... hrsz.-ú, .... szám alatti ingatlan 16/100 tulajdoni hányadának megváltási áraként fizetendő összeget 5.017.600 (Ötmillió-tizenhétezer-hatszáz) forintra leszállítja. A felperes által az alperes részére a .... hrsz.-ú, .... szám alatti ingatlanban fennálló 60/100 tulajdoni hányadának megváltási áraként fizetendő összeget 6.240.000 (Hatmillió-kétszáznegyvenezer) forintra felemeli. A ..... hrsz.-on felvett, természetben ... ingatlanon fennálló közös tulajdont akként szünteti meg, hogy felperes neve felperes 6/612 tulajdoni illetőségét alperes neve alperes tulajdonába adja. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 30 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.550.000 (Egymillióötszázötvenezer) forint megváltási árat. Az alperes által a felperesnek értékkiegyenlítés címén fizetendő összeget a teljesítési határidő változatlanul tartása mellett 3.838.698 (Hárommillió-nyolcszázharmincnyolcezerhatszázkilencvennyolc) forintra felemeli. Az ítélőtábla azt állapítja meg, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.P.53.015/2015/
  6. számú jogerős ítélete alapján az alperesnek a ... társasház közösséggel szemben fennálló tartozásából a feleket a tőketartozás terheli egymás között egyenlő arányban. A megváltási árak és az értékkiegyenlítés beszámításával az alperes által a teljesítési határidő változatlanul tartása mellett a felperesnek fizetendő összeget 226.298 (Kétszázhuszonhatezer- kétszázkilencvennyolc) forintra leszállítja. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest az államnak felhívásra 1.228.200 (Egymillió-kétszázhuszonnyolcezer-kétszáz) forint, az alperest pedig 1.114.000 (Egymillió-száztizennégyezer) forint fellebbezési illeték megfizetésére. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 25.000 (Huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: I. Az élettársi kapcsolat időtartama: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek
  7. évtől kezdődően érzelmi kapcsolatban álltak és a felperes alkalmanként az alperes önálló bérleményét képező .... szám alatti lakásban tartózkodott.
  8. év elején támogatta az alperest nagynénje ápolásában, részt vett az épület lakásai értékesítésének előkészítésében és a lakáson belüli kisebb munkák elvégzésében. Ugyanakkor az alperes
  9. és
  10. év közötti időtartamban több, részben a felperes által is ismert szerelmi kapcsolatot tartott fenn;
  11. évben harmadik személlyel házasságkötést tervezett, azonban attól közvetlenül az esküvő előtt visszalépett. A felek élettársi viszonya
  12. januárban kezdődött és
  13. november 2-án közös gyermekük született. Kapcsolatuk
  14. május végén szűnt meg véglegesen és az alperes a közös kiskorú gyermekkel
  15. december
  16. napján költözött el a lakásból. A felperes keresetében az élettársi közös vagyon megosztását kérte. Keresetének ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy az alperessel
  17. október és
  18. szeptember vége közötti időtartamban élettársi kapcsolatban élt. Az alperes nem vitatta az élettársi kapcsolat fennállását, de annak kezdő időpontját
  19. év elejében, végső időpontját pedig 2006 tavaszában ismerte el. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az életközösség megszűnésekor hatályos Ptk. 685/A. §-a által szabályozott élettársi kapcsolat a felek között
  20. év januárban kezdődött és
  21. május
  22. napján fejeződött be. Az élettársi kapcsolat fennállására nincs törvényi vélelem, ezért a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az élettársi kapcsolat az alperes által elismert későbbi időpontot megelőzően kezdődött, illetve az alperes által elismert időpontot követően fejeződött be. Az alperes a közös gazdálkodást csak
  23. januártól kezdődően ismerte el és a felperes az alperes lakásába is csak 1997 áprilisában jelentkezett be. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az
  24. januári időpontot megelőzően mely időszakban és időtartamokban, milyen kapcsolatban álltak, és nem tudta bizonyítani azt sem, hogy 1997 januárját megelőzően fennállt közöttük a közös gazdálkodás. Ezért az élettársi kapcsolat kezdetét az elsőfokú bíróság
  25. januárban fogadta el. Az élettársi kapcsolat megszakadásának időpontját az alperes 2006 tavaszában jelölte meg. Ezzel szemben a felperes egy ügyvédi felszólító levélben ezt az időpontot
  26. augusztus
  27. napjában határozta meg. A per során beadványaiban
  28. október
  29. napjáig bezárólagosan több, különböző dátumot jelölt meg az életközösség megszakadásaként, illetve úgy nyilatkozott, hogy az általuk bérbe adott lakások bérleti díjával az alperes
  30. június
  31. napjától kezdődően nem számolt el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az alperes által nem vitatott 2006 tavaszánál későbbi időpontot nem tudott bizonyítani, ezért az életközösség megszűnésének időpontját
  32. május
  33. napjában határozta meg. Az ítélet ezen megállapítását fellebbezésében a felperes vitatta és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy élettársi kapcsolatuk
  34. október hónapban kezdődött és
  35. október végéig fennállt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az élettársi kapcsolat kezdő időpontját úgy határozta meg, hogy a közös gyermekük születésétől kilenc hónapot visszaszámolt. Ezt azért kifogásolta, mert a gyermekvállalás az alperessel sok évi együttélés jó tapasztalatai alapján meghozott közös döntésük volt. Állítása szerint az életközösség időtartamára vonatkozó állítását bizonyította az alperes nagynénjének tanúvallomása, a társasházban az egyes ingatlanok megvásárlása előkészítésénél végzett tevékenysége, ... ügyvéd
  36. szeptember 20-án kelt levele és az arra adott válasz, valamint a felperes és volt házastársa házasságának felbontása iránti perben keletkezett jegyzőkönyv. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében ebben a körben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az élettársi kapcsolat eltérő időtartamának megállapítására irányuló fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást az élettársi kapcsolat fennállása és annak időtartama körében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetéseivel egyetért az ítélőtábla. Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott törvényhelyhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat szerint az élettársi kapcsolat fogalma feltételezi a felek közös lakásban való együttélését, a közös háztartás fenntartását, a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállását, az összetartozásuk harmadik személyekkel szembeni felvállalásának tényét, valamint azt is, hogy a felek legalább hallgatólagosan egyetértsenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenységük eredményeként szerzett vagyon közös legyen. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.044/2011/4., 20.357/2011/9.) Ezeknek a feltételeknek általában egyidejűleg kell fennállni és bármelyik feltétel hiánya vagy bizonyítatlansága kizárja az élettársi kapcsolat megállapítását. Helyesen rögzítette azt is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által állított kezdő és befejező időpont bizonyítása - tehát az, hogy az élettársi kapcsolat megállapíthatóságának valamennyi feltétele fennállt a felperes által állított teljes időszakban - a felperest terhelte. Tévesen hivatkozik a felperes fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság az élettársi kapcsolat kezdő időpontját úgy határozta meg, hogy a közös gyermekük születésétől visszaszámolt kilenc hónapot. Ezzel a felperesi érveléssel szemben az elsőfokú bíróság az élettársi kapcsolat kezdő időpontját az alperes elismerése alapján, általa az élettársi kapcsolat kezdeteként megjelölt legkorábbi időpontban határozta meg. (
  37. számú jegyzőkönyv
  38. oldal) Egyező előadás hiányában pedig nem lehetett tényként azt sem megállapítani, hogy a gyermekvállalás a felek korábban, közösen meghozott döntése volt, mert az alperes ezzel kifejezetten ellentétes előadást tett. (
  39. számú jegyzőkönyv
  40. oldal). A felperes fellebbezési érvelésével szemben az alperes nagynénjének tanúvallomása (... tanú
  41. sorszám alatti jegyzőkönyv
  42. oldalán lévő tanúvallomása) az élettársi kapcsolat feltételei közül kizárólag a felek érzelmi viszonyának és közös háztartásban történő együttélésének a bizonyítására alkalmas. Az alperes által kifejezetten vitatott gazdasági közösségre vonatkozóan a tanú nem tudott nyilatkozni. A felperes volt házastársának a házasság felbontása iránti perükben tett előadása pedig kizárólag azt bizonyítja, hogy a felperes
  43. november hónapban költözött el a közös lakásukból. Előadása kiterjedt arra is, hogy a felperes élettársi kapcsolatot létesített, de annak kezdetére nem tudott nyilatkozni (16/
  44. sorszám alatt csatolt irat). Az alperesi jogi képviselő által
  45. szeptember
  46. napján a felperes jogi képviselőjének írt levél valóban azt tartalmazza, hogy az alperes előadása szerint élettársi kapcsolatukat
  47. október hónapban létesítették (212/
  48. sorszám alatt csatolt irat). Ez az okirat azonban az alperes egyéb előadásával és egyéb bizonyítékokkal összevetve önmagában nem alkalmas az élettársi kapcsolat felperes által állított kezdő időpontjának megállapítására. ..., valamint .... tanúk (
  49. sorszám alatti jegyzőkönyv
  50. és
  51. oldal) a felperesi fellebbezésben foglaltaknak megfelelően bizonyították a felperesnek azt az állítását, hogy részt vett a társasház ügyeinek intézésében. ... tanú ennek időpontját
  52. évre, illetve az ezt megelőző időszakra tette, ... pedig úgy nyilatkozott, hogy a felperes a ház megvételének előkészítő munkáiban vett részt. A társasházban végzett ezen tevékenysége a felperesnek bizonyított, de ez nem alkalmas annak bizonyítására is, hogy az élettársi kapcsolat a felperes által állított
  53. október hónapban kezdődött. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelésével határozta meg az élettársi kapcsolat befejezésének a
  54. május 31-i időpontját is. Ezen indokok alapján az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a felek élettársi kapcsolata
  55. január és
  56. május
  57. napja közötti időtartamban állt fenn. II. Szerzési arány: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az élettársi kapcsolat teljes tartama alatt az ... Kft., majd ... Kht. alkalmazásában állt.
  58. január és
  59. május
  60. napja között elért jövedelme 28.361.112 forint volt. Az alperes az együttélés alatt a ... ... Központjában dolgozott. 1997 novemberétől
  61. áprilisig terhességi gyermekágyi segélyben, majd
  62. októberig gyermekgondozási segélyben részesült. Munkaviszonya mellett
  63. évtől kezdődően a ... Betéti Társaságon keresztül - melynek a felperes beltagja, az alperes pedig kültagja volt - vizsgaelnöki és óraadói feladatokat látott el.
  64. január
  65. napjától pedig a ... Közalapítványnál is végzett munkát. A felperes állítása szerint a felek szerzésben való közreműködésének aránya azonos mértékű volt. Az alperes ezt vitatta, szerzési arányukat a felperesre terhesebben 40%-60%-os arányban határozta meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek szerzésben való közreműködésének pontos aránya nem volt megállapítható, ezért azt a Ptk. 578/G. §

(1)bekezdésének alkalmazásával azonos mértékűnek tekintette. Az alperes ugyan állította, hogy munkaviszonya mellett több forrásból származó jövedelemmel rendelkezett, amelyek meghaladták a felperes munkabérét. A rendelkezésre álló munkáltatói munkabér igazolások, ... Nyugdíjbiztosítási Főosztálya, a NAV és MÁK jövedelemigazolásai azonban nem terjedtek ki az élettársi kapcsolat teljes időtartamára és egymásnak is ellentmondtak. Az alperes saját összegzése szerint az élettársi kapcsolat teljes időtartamára a jövedelme költségtérítés nélkül 19.599.662 forint volt. (
  1. sorszám alatti irat) Az emellett elszámolni kért egyéni vállalkozói árbevétel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem egyenlő az egyéni vállalkozói jövedelemmel, tehát a rendelkezésre álló iratok alapján az alperes egyéni vállalkozásból származó tényleges jövedelme nem nyert bizonyítást. A ... Bt.-nél elszámolni kért árbevételt pedig egyebek mellett a vállalkozás nem igazolt költségei is terhelik, a fennmaradó összeg pedig a vállalkozás eredménye. Azt, hogy ebből a beltag felperes és a kültag alperes milyen tényleges jövedelmet realizált, a perben nem nyert bizonyítást. Mellőzte a jövedelem megállapításánál az elsőfokú bíróság az alperes részére folyósított költségtérítést is, mert az az erre jogosult személy saját jövedelméből teljesített kifizetések kompenzálására szolgál, jövedelemként történő figyelembevétele pedig kétszeres értékelést eredményezne. Hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes saját számítása szerinti bevételeinek maradéktalan elfogadása esetén is több mint 1.000.000 forinttal elmarad a jövedelme a felperesétől. A gyermekgondozásban és a háztartási munkában pedig a felperes is részt vett. Az elsőfokú ítélet szerzési arányt megállapító rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet úgy változtassa meg, hogy a szerzési arányt az alperesre kedvezőbben, 40-60%-ban állapítsa meg. Állította, hogy az
  2. és
  3. év közötti időtartamban a munkaviszonyból származó, költségtérítés nélküli jövedelme a NAV által kiállított igazolások alapján az elsőfokú ítéletben megállapított 19.599.662 forinttal szemben 26.615.921 forint volt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szerzési arány megállapítása során nem vette figyelembe jövedelemként a munkáltatójától kapott adómentes béren kívüli juttatást. Nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a költségtérítés az erre jogosult személy saját jövedelméből teljesített kifizetések kompenzálására szolgál és a jövedelemként történő figyelembevétele kétszeres értékelést jelentene. Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte az egyéni vállalkozói-, valamint a ... Bt.ben elért jövedelmét, illetve a gyermekük születésére visszavezethető munkaképtelenségének anyagi következményeit teljes mértékben az alperesre hárította. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint pontosítja, illetve kiegészíti: Az alperes
  4. január
  5. napja és
  6. május
  7. napja közötti időtartamban az alábbi jövedelemmel és költségtérítéssel rendelkezett, és az alábbi összegű személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget teljesített: évek összevontan adózó jövedelem 1997 1.075.450 1998 319.820 1999 1.265.318 2000 1.744.320 2001 2.562.310 2002 3.513.300 2003 4.632.198 2004 3.976.400 2005 5.008.604
  8. január
  9. - május 2.443.527
  10. összesen 26.541.247 személyi jövedelemadó költségtérítések 379.602 311.352 486.275 775.837 1.129.001 1.521.105 1.215.499 1.551.577 796.893 28.968 162.076 264.625 233.275 292.196 267.223 192.813 199.316 183.414 8.167.141 1.823.906 Az alperes személyi jövedelemadóval csökkentett összevontan adózó jövedelme tehát
  11. január
  12. napja és
  13. május
  14. napja közötti időtartamban 18.374.106 forint volt és ezen túlmenően munkáltatójától összesen 1.823.906 forint összegű étkezési hozzájárulásban, ruházati költségtérítésben, bankköltség hozzájárulásban, üdülési csekkben és gépkocsi költségtérítésben részesült. Az ítélőtábla az
  15. évben elért jövedelmet a Magyar Államkincstár
  16. sorszám alatti igazolása, az
  17. évben elért jövedelmet a 18/A/
  18. és 20/A/
  19. sorszám alatt csatolt összesítés, az
  20. és
  21. év közötti jövedelmet a 252/A/21-
  22. szám alatti iratok, a költségtérítés összegét pedig a ... Önkormányzat Intézmények Gazdasági Irodájának 17/
  23. sorszám alatt csatolt kimutatása alapján állapította meg. A kiegészített és pontosított tényállás alapján a szerzési arány megállapítását kifogásoló fellebbezés alaptalan. Tévesen hivatkozik az alperes fellebbezésében arra, hogy az adóhatóság által kiállított jövedelemigazolások alapján az elsőfokú ítéletben megállapított összeggel szemben a munkaviszonyból származó jövedelme 26.615.921 forint volt. Az alperes által állított ezen összeg ugyanis (számítási hibával) az összevontan adózó jövedelmét jelenti, amelyet még 8.167.141 forint összegű személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelt. Nyilvánvaló, hogy az élettársak szerzési arányának meghatározása során azt a jövedelmet kell alapul venni, amelyhez a fél az adófizetési kötelezettségének teljesítését követően jutott. Ez az összeg pedig 18.374.106 forint. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az alperes által bevételként elszámolni kért, a munkáltatójától származó adómentes béren kívüli juttatás nem csak az arra jogosult személy saját jövedelméből teljesített kifizetések kompenzálására szolgált, hanem ezen felül - ugyan meghatározott célra felhasználható, - de olyan juttatásokat is jelentett, amelyhez az alperes a munkabérén felül jutott hozzá. Az élettársi közös vagyon megosztása iránti perekben egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az élettárs foglalkozásából, illetve kereső tevékenységéből az életközösség ideje alatt származó jövedelem a vagyonközösséghez tartozik függetlenül attól, hogy az munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, szolgálati viszonyból, szövetkezeti vagy gazdasági társasági viszonyból, illetőleg polgári jogi jogviszonyból (megbízási, vállalkozó díj) származik és közös vagyonnak minősülnek a foglalkozással együtt járó többletjuttatások (borravaló, hálapénz) is. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.096/2007.) Az élettársak szerzésben való közreműködése arányának meghatározása során tehát minden ténylegesen befolyt és bizonyított jövedelmet figyelembe kell venni, és ez független attól is, hogy a juttatást az élettárs meghatározott célra jogosult csak felhasználni. Nem osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját sem, hogy a meghatározott célra felhasználandó juttatás jövedelemként történő figyelembevétele kétszeres értékelést eredményezne. Az, hogy pl. a gépkocsi használattal felmerült költségeket az alperes a bevételéből kifizette, majd ezt utólag a munkáltatója megtérítette számára, nem kétszeres elszámolást eredményez, csupán azt jelenti, hogy a gépkocsi használattal felmerült költségeit nem a jövedelméből kellett fedeznie, hanem erre a célra munkáltatójától a munkabérén felül külön juttatásban is részesült. Ezek a juttatások mindenképpen a jövedelem összegét növelték, ezért mint ténylegesen befolyt bevételt az alperes szerzéshez való hozzájárulásának meghatározása során el lehet számolni. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az alperes sem az egyéni vállalkozói tevékenységéből, sem a Bt. működtetéséből elért jövedelmének az összegét nem bizonyította. Az elsőfokú eljárás során ugyan állította az alperes, hogy
  24. és
  25. évben egyéni vállalkozóként 3.222.778 forint árbevétele volt. Ezt az állítását a vállalkozói személyi jövedelemadó megállapításához benyújtott nyilatkozatával, (252/A/
  26. sorszám alatt csatolt irat) illetve a
  27. adóévre vonatkozó helyi iparűzési adóbevallás nyomtatvánnyal (252/A/
  28. sorszám alatt csatolt irat) kívánta bizonyítani. A két okirat szerint a
  29. és
  30. évi árbevétel valóban 3.222.778 forint volt. A
  31. évi személyi jövedelemadó megállapítását tartalmazó nyilatkozatból azonban az is megállapítható, hogy amíg a
  32. évi adóalapba beszámító bevétel (
  33. sor) 1.298.000 forint; addig a
  34. évben felmerült összes költség (
  35. sor) 1.225.202 forint; és ennek eredményeként a
  36. évi vállalkozói adóalap (
  37. sor) mindössze 72.798 forint volt. A helyi iparűzési adóbevallás adatai szerint pedig a számviteli törvény szerinti nettó árbevétel volt 1.924.778 forint. (
  38. sor) Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az egyéni vállalkozói árbevétel nem azonos az egyéni vállalkozói jövedelemmel, tehát a csatolt okiratokkal az alperes nem bizonyította az egyéni vállalkozásból származó tényleges jövedelmét. Helyesen hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a Bt.-nél elszámolni kért árbevételt a vállalkozás költségei is terhelik, a fennmaradó összeg pedig a vállalkozás eredménye. Azt pedig nem bizonyította az alperes, hogy ebből a tagok milyen tényleges jövedelmet realizáltak. Csak utal arra az ítélőtábla, hogy a Bt. alapítása az élettársi vagyonközösség tartama alatt történt, így a Bt. működtetéséből befolyt jövedelem az élettársak közös bevételének minősül. A felek igazolt összes jövedelme az élettársi kapcsolat tartama alatt 48.559.124 forint volt, amelynek 58%-a a felperes, 42%-a pedig az alperes bevételét jelentette. Az alperes az igazolt bevételén kívül rendelkezett egyéb forrásból származó, de nem bizonyított összegű jövedelemmel is. Helyesen határozta meg ezért az elsőfokú bíróság a felek azonos szerzési arányát. Ettől történő eltérés arra tekintettel sem indokolt, hogy az alperes jövedelme 1997 novemberétől
  39. októberig a gyermekük születése miatti munkából történt kiesése következtében alacsonyabb összegű volt. III. Az ingatlanokon fennálló tulajdonjog megállapítása, a beruházások megtérítése és a közös tulajdon megszüntetése:
  40. .... szám alatti lakás: (a továbbiakban: első emeleti lakás) Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az első emeleti lakás az alperes önálló bérleménye volt, amelyet az életközösség kezdete előtt,
  41. november
  42. napján egyedül vásárolt meg. Az élettársi kapcsolat alatt,
  43. és
  44. év közötti időtartamban a felek a lakásban előszobai álmennyezeti tárolót alakítottak ki, az előszobafal részbeni kibontásával a fürdőszobába benyúló gardróbszekrényt készítettek, a fürdőszoba korábbi padozatának felbontása mellett zuhanykabin készült válaszfallal, az eredetitől némileg eltérő helyre sarokkádat építettek be. Áthelyezték az automata mosógépet, és a munkák során a teljes vízvezeték rendszert rézvezetékre cserélték. Burkolták ezzel egyidejűleg a fürdőszoba padlóját és falait, a benyúló gardróbszekrény hátoldalát, és a fürdőszobában is álmennyezetet alakítottak ki. A munkák az ingatlan forgalmi értékét 544.500,forinttal emelték.
  45. és
  46. évben a felek ugyancsak a közös vagyonból a korábbi két szoba közötti közfal kibontásával gipszkarton válaszfalakkal három lakószobát alakítottak ki, az eredeti burkolatra szalagparkettát fektettek. Az újonnan készült gipszkarton falakba új beltéri ajtókat építettek be, és nagyobbra cserélték az előszobából a nappaliba nyíló ajtót. Kicserélték az utcafronti ablakokat és az erkélyajtót. A korábbi Héra fűtés helyett cirkó fűtést alakítottak ki, az újonnan létesült válaszfalakba elektromos vezetékeket húztak. A konyha és mellette lévő cselédszoba falának kibontásával egy nagyobb teret alakítottak ki, kicserélték a konyha, cselédszoba, előszoba ablakát és a bejárati ajtót. (a továbbiakban: a.) beruházások) Ezen túlmenően elvégezték a konyha újraburkolását, beépített konyhabútort készítettek, melyhez áthelyezték a mosogatót, és valamennyi elektromos készülékhez odavezették az áramot. Áthelyezték a mennyezeti világítást és a gáztűzhelyet. A helyiséget álmennyezettel látták el, légkondicionálókat szereltek be, és valamennyi munkával érintett lakásrészt kifestették. (a továbbiakban: b.) beruházások) Mivel az épület elektromos hálózatának felújítására csak később került sor, a munkák befejezése idején 6.545.200,- forint értékemelkedés volt megállapítható. Ebből - az elektromos hálózat későbbi felújítása miatti 404.800,- forintot az a.) és b.) munkákat egyaránt érintő villanyszerelésre tekintettel fele-fele részben levonva - az a.) alatti beruházások az ingatlan forgalmi értékét 3.461.000,forinttal, míg a b.) alatti beruházások 3.052.400.- forinttal emelték. 2005-ben, a munkák befejezésekor az elkészült lakás forgalmi értéke 20.350.000,- forint volt. A lakás jelenlegi forgalmi értéke 31.360.000,- forint. A felperes az első emeleti lakásra vonatkozó keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel
  47. október hónapban kezdődött élettársi kapcsolat és az egyenlő szerzési arány, valamint a közös ráfordítás eredményeként ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerezte az ingatlan ½ tulajdoni hányadát. Kérte egyúttal a közös tulajdon megszüntetését úgy, hogy tulajdoni illetőségét az alperes váltsa magához. Az alperes érdemi ellenkérelmében a tulajdonjog megállapítására irányuló kereset elutasítását kérte, a közös tulajdon felperes által kért módon történő megszüntetését nem ellenezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes élettársi közös vagyon jogcímén az ingatlan ¼ tulajdoni hányadát megszerezte. A felperesnek az ingatlanon fennálló lakáshasználati jogát megszüntette és elrendelte a közös tulajdon megszüntetését akként, hogy a felperes ¼ tulajdoni hányadát 7.840.000 forint megváltási ár fejében az alperes tulajdonába adta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem bizonyította a felek közötti élettársi kapcsolat fennállását az ingatlan tulajdonjogának megszerzése időpontjában, és az sem nyert igazolást, hogy a vételárhoz az édesapjától származó 50.000,- forinttal hozzájárult. Így a szerzés időpontjában az ingatlan teljes egészében az alperes tulajdonába került. Az
  48. és
  49. év közötti időtartamban elvégzett munkák az ingatlan szerkezetét nem érintették, tartós új értéket nem hoztak létre, ezért a felperes javára nem keletkeztettek tulajdonjogot. A ráfordítás azonban a közös vagyonból az alperesi különvagyonra történt, és 544.500 forint korabeli értékemelkedést eredményezett, melynek felét, 272.250 forintot - erre irányuló kifejezett kérelem hiányában is a „többen a kevesebb" elve alapján - az alperes köteles megtéríteni a felperes részére. A
  50. és
  51. év közötti időtartamban elvégzett beruházások közül az a.) pont alattiak az ingatlan szerkezetét érintették, illetve tartós új értéket hoztak létre, vagy az ilyen típusú munkákhoz szükségszerűen kapcsolódtak, ezért felperes javára tulajdont keletkeztettek, míg a b.) pont alattiak ilyen hatással nem bírtak. A munkák befejezésekor az elkészült lakás forgalmi értéke 20.350.000 forint volt, amelyből a tulajdoni hányadok szempontjából a b.) munkák hatása nélkül 16.887.300 forint a releváns érték. Ebből az alperes része 10.853.500 forint különvagyoni érték és az a.) alatti munkák fele összege: 1.730.500 forint; összesen 12.584.000 forint. Az érték további része a felperes javára számolandó el, mely ¾ alperesi és ¼ felperesi tulajdont eredményezett. Mivel a tulajdont nem keletkeztető b.) pont alatti ráfordítások a közös vagyonból egyenlő arányban történtek, a felperes tulajdoni hányada azonban csak ¼ rész, megtérítésként (ugyancsak az „többen a kevesebb" elve alapján) a b.) pont alatti munkák ¼ része, 763.100 forint illeti meg a felperest, a bíróság ennek megfizetésére kötelezte az alperest. Mindkét fél azt kérte, hogy a felperes tulajdoni illetőségét az alperes váltsa magához, ezért a bíróság 7.840.000 forint megváltási ár ellenében a felperes ¼ tulajdoni illetőséget az alperes tulajdonába adta. Az elsőfokú ítélet első emeleti lakásra vonatkozó rendelkezése ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy a felperes élettársi közös vagyon jogcímén az ingatlan 30/100 tulajdoni illetőségét szerezte meg és erre tekintettel az alperes mentesül a 763.100 forint értékű beruházások megtérítése alól, illetve a megváltási ár 1.568.000 forinttal történő felemelése indokolt. Másodlagos fellebbezési kérelme arra irányult, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatva kötelezze az alperest az ingatlannal kapcsolatos beruházásainak megtérítése címén további 763.100 forint megfizetésére. Fellebbezésében fenntartotta azt az állítását, hogy az ingatlant az élettársi vagyonközösség tartama alatt vásárolták és a vételár kifizetéséhez 230.000 forint összegű közös megtakarításukat, valamint a szüleiktől ajándékba kapott 50.000-50.000 forintot használták fel. Az alperes önálló bérletére tekintettel a vétellel az alperes az ingatlan 925/1000, a felperes pedig 75/1000 tulajdoni hányadát szerezte meg. Hivatkozott arra is, hogy az élettársak közös beruházásnál nem lehet a Ptk.
  52. §-ában foglaltakat mereven alkalmazni. A bírói gyakorlat az élettársi közös vagyonból az egyik fél különvagyonára történő beruházások elszámolása során nem csak az ingatlan szerkezetét érintő beruházásokat, hanem valamennyi értéknövelő munka elszámolását lehetővé teszi és tulajdonjogot keletkeztetőnek ismeri el. Amennyiben az élettársak közös beruházást eszközölnek valamelyik fél különvagyoni ingatlanára és ez a beruházás tartós jelleggel új értéket hoz létre, ez a vagyonszerzés a létrehozott új értékre vonatkozóan megalapozza az élettárs dologi jogi igényét akkor is, ha a ráépítés szabályai szerint nem eredményeznének tulajdonjogot. Az elsőfokú bíróság tévesen vonta le az elektromos hálózat felújításának következtében megállapított 404.800 forint értékemelkedést, ezért a felperes javára tulajdonjogot keletkeztető beruházás értékeként a
  53. és
  54. évben elvégzett a.) pont alatti munkák által elért 3.461.000 forint; a b.) pont alatti munkák által elért 3.052.000 forint és a villanyszerelési munkák által elért 404.800 forint értékemelkedést; összesen 6.917.000 forintot lehet figyelembe venni. Ez a felperes javára 30/100 tulajdoni hányad megszerzését eredményezi. Ebben az esetben a b.) pont alatti beruházások megtérítése címén 763.100 forint megfizetése alól az alperest mentesíteni kell, mert ellenkező esetben a beruházás kétszeres elszámolása történne. Tulajdoni hányadának felemelésére tekintettel a megváltási ár 9.408.000 forint. Másodlagos fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a b.) pont alatti beruházásoknak csak ¼ részét ítélte meg a felperes javára, pedig a szerzésben való közreműködés azonos arányára tekintettel a 3.052.400 forint fele része illeti meg a felperest. Az alperes fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a
  55. és
  56. évben elvégzett tulajdonjogot keletkeztető munkák értékét csökkentse a szalagparketta letételének 418.700 forintos összegével és így a tulajdont keletkeztető munkák értékét 3.042.300 forintban határozza meg. Ennek alapulvételével a felperes tulajdoni hányadának mértékét 6/100 tulajdoni hányadra szállítsa le. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság számítása, amelynek eredményeként a felperes 25/100 tulajdoni hányadát állapította meg, számtanilag helytelen. Az ítélet indokolása ugyanis abból indul ki, hogy az ingatlan forgalmi értéke a felújítás előtt 10.853.500 forint volt; a felújítás után 20.350.000 forintra emelkedett és a felújításra visszavezethető értékemelkedés 6.545.200 forint volt. Az ítélet indokolása azonban nem részletezi, hogy a felújítás utáni 20.350.000 forint érték, valamint a felújítás előtti (10.853.500 forint) és a felújításra visszavezethető értékemelkedés (6.545.200 forint) 17.398.000 forintos összege közötti különbözet (2.952.000) mire vezethető vissza és nem indokolja, hogy ezt a különbözetet miért a felperes javára számolta el. Vitatta, hogy a szalagparketta letétele tulajdonjogot keletkeztető munkának minősíthető. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem számolta el javára különvagyoni hozzájárulásként azt, hogy a szalagparkettát unokatestvére rá való tekintettel ingyenesen rakta le. Kérte továbbá az elsőfokú ítélet megváltoztatását akként, hogy az ítélőtábla mellőzze az alperes kötelezését az
  57. és
  58. év közötti; valamint a
  59. és
  60. években elvégzett tulajdonjogot nem keletkeztető b.) pont alatti beruházások megtérítésére. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a felperes valamennyi beruházásra tekintettel tulajdoni igényt terjesztett elő és megtérítésre irányuló követelése nem volt. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy erre irányuló kereseti kérelem nélkül is kötelezte az alperest a beruházások arányos részének megtérítésére, megsértette a Pp.
  61. §
(2)bekezdésének és
  1. §-ának rendelkezéseit és túlterjeszkedett az alperes kérelmén. Vitatta a megtérítési igény összegszerűségét is. Az
  2. és
  3. év között elvégzett munkák költségének megtérítése során nem értékelte ugyanis az elsőfokú bíróság, hogy az
  4. és
  5. december közötti közös használat, illetve a 2007 júniusáig tartó felperesi használat következtében a beruházásra visszavezethető értékemelkedés mértéke a rendeltetésszerű használat és kivitelezési hibák miatt csökkent. A
  6. és
  7. év közötti időtartamban elvégzett b.) munkák között felsorolt lakás festését álláspontja szerint nem lehet elszámolni, mert azon munkák, amelyek időközbeni elhasználódásuk folytán az ingatlan értékét nem emelik, sem a közös tulajdon megszüntetésénél, sem a házastársi közös vagyon megosztásánál nem számolhatóak el. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte azt a bizonyított állítását, amely szerint a konyha felújításához a szülei részére 450.000 forintot ajándékoztak. A fellebbezések részben alaposak. Az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának módosítására irányuló felperesi fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért az élettársi kapcsolat kezdete előtt történt szerzésre tekintettel nem áll fenn a közös szerzés vélelme. Azt pedig helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy az édesapjától kapott 50.000 forinttal hozzájárult az ingatlan vételárának kifizetéséhez. Alaptalan ezért a felperesnek az a fellebbezése, hogy a szerzésben való részvétele miatt megszerezte az ingatlan 75/1000 tulajdoni hányadát. Annyiban alapos a felperes fellebbezése, hogy az élettársi kapcsolat fennállása alatt az egyik élettárs ingatlanára fordított értéknövelő beruházások - a házastársakhoz hasonlóan - a másik élettárs javára akkor is tulajdonjogot keletkeztethetnek, ha nem felelnek meg a ráépítés követelményeinek. Az élettársi vagyonközösség az együttélés idején szerzett vagyonra a felek részére egymás közötti viszonyukban a szerzésben való közreműködés arányában dologi igényt biztosít. A Ptk. 578/G. §-a szerinti tulajdonszerzési mód speciális és önálló jogcímet jelent. Eszerint az a vagyonszaporulat, amelyet az élettársak közös gazdálkodásuk eredményeként szereznek, közös tulajdonukba kerül. A közös tulajdon kiterjed arra az esetre is, ha az egyikük saját vagyonában lévő ingatlanra az élettársi vagyonközösség idején értékemelő beruházást eszközölnek. Az élettársi tulajdonszerzés ez esetben is a Ptk. 578/G. §-án alapul, nem pedig a Ptk.-nak a ráépítésre vonatkozó szabályain, ezért a tulajdonszerzéshez nem szükségesek azok a feltételek, amelyeket a ráépítésnek a Ptk. 137-
  8. §-ai és a PK
  9. számú állásfoglalás feltételei előírnak. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint ha az élettársak közös beruházást eszközölnek valamelyikük ingatlanán és ez a beruházás tartós jelleggel új értéket hoz létre, ez a vagyonszerzés a létrehozott új értékre vonatkozóan megalapozza az élettárs dologi igényét akkor is, ha a ráépítés szabályai szerint nem eredményeztek volna tulajdonjogot. Az értéknövekedést nem jelentő karbantartási, javítási, kisebb felújítási munkák az élettársak vagyoni viszonyai körében sem eredményeznek ugyan tulajdonjogot, de az ingatlan forgalmi értéket jelentősen emelő közös beruházás rá eső részének megtérítésére az élettárs tulajdoni hányadban tarthat igényt. (Legfelsőbb Bíróság P. törv. II.22.929/1993., Pfv.II.20.454/2002/8., Pfv.II.22.929/1993/4.) Ezen megállapításokat a perbeli esetre vonatkoztatva megállapítható, hogy a 20.350.000 forint teljes forgalmi értéken belül a 3.461.000 forint és 3.052.400 forint, összesen 6.513.400 forint értékű közös vagyoni beruházási folyamat a teljes érték 32%-át teszi ki, vagyis a felek élettársi közös vagyoni beruházása a teljes ingatlan értéke ¼ részét meghaladta, így jelentős, tartós, új értéket hozott létre. Kétségtelen, hogy ennek a folyamatnak egy-egy mozzanata, szakasza önmagában nem minősül olyan jellegűnek, ami a tulajdoni hányaddal való megtérítést megalapozná (így pl. a beépített konyhabútor elkészítése, a mosogató és a mennyezeti világítás áthelyezése, a lakrészek kifestése), ám az adott esetben a beruházás folyamatosságát tekintve és a reálszerzés elvét szem előtt tartva nem az egyes szakaszok, hanem a fentiekben kiemelt végeredmény kell, hogy a megtérítés módja vonatkozásában is irányadó legyen. Az egyes építési fázisok során nem lehet az értéknövelő beruházásokat munkanemenként tulajdonjogot keletkeztető és nem keletkeztető részekre bontani, hanem egységesen kell értékelni. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.290/2009/3.) Ennek megfelelően mind a 3.461.000 forint értéknövekedést eredményező a.) pont alatti, mind a 3.052.400 forint értékemelkedést eredményező b.) pont alatti beruházások tulajdonjogot keletkeztettek a felperes javára. Téves a felperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy értékemelő munkaként el kell számolni az elektromos hálózat felújításának következtében megállapított 404.800 forint értékemelkedést is. Az igazságügyi építési és ingatlanforgalmi szakértő a
  10. sorszámú jegyzőkönyvhöz csatolt szakvéleményében valóban értékemelőként számolta el azt, hogy a házon belüli közművek is megújultak és az elektromos hálózat felújítása következtében az értékemelkedést 404.800 forintban határozta meg. A szakvélemény
  11. április
  12. napján történt elkészítését követően,
  13. április
  14. napján tartott tárgyaláson azonban az alperesnek arra az észrevételére, hogy az elektromos hálózat felújítása a társasházban az életközösség megszűnését követően történt, úgy nyilatkozott a szakértő, hogy erre tekintettel a közös vezetékszakasz 404.800 forintos értékével csökkenteni kell a
  15. és
  16. évben elvégzett munkák következtében beállt értékemelkedést. (
  17. sorszám alatti jegyzőkönyv
  18. és
  19. oldal) A
  20. és
  21. évben elvégzett tulajdonjogot keletkeztető munkák eredményeként keletkezett értékemelkedés tehát 6.513.400 forint volt. Az élettársak azonos szerzési arányára tekintettel ebből a felperesre eső érték 3.256.700 forint. Ez javára 16/100 tulajdoni hányad megszerzését eredményezi. (3.256.700/20.350.000) Az alperes javára pedig saját vagyoni hozzájárulásaként elszámolható az ingatlan beruházások nélküli értéke: 13.836.600 forint, - valamint a közös beruházásból rá eső érték: 3.256.700 forint; összesen: 17.093.300 forint. Ez javára 84/100 tulajdoni hányad megszerzését eredményezi. Annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ítélőtábla a b.) pont alatti munkákat is tulajdonjogot keletkeztetőnek tekintette, azért csökkent mégis a felperes tulajdoni hányadának mértéke, mert az elsőfokú bíróság a felperes tulajdoni hányadának megállapítása során számítási hibát vétett. Abból indult ugyanis ki, hogy az alperes javára az ingatlan felújítása előtti 10.853.500 forint érték, valamint a tulajdonjogot keletkeztető beruházások értékének fele, 1.730.500 forint számolható el. Ezzel szemben kizárólag a felperes javára számolta el a tulajdonjogot keletkeztető beruházások értékének fele, 1.730.500 forinton túl a felújítás előtti 10.853.500 forint és az értékemelkedés 3.461.000 forint összege (14.314.500 forint); valamint az ingatlan felújítás utáni, de tulajdonjogot nem keletkeztető munkák levonásával számolt 16.887.300 forint közötti különbözetet, 2.572.800 forintot; amely értékemelkedésnek az oka nem ismert. Ezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes élettársi közös vagyon jogcímén megszerzett tulajdoni hányadának mértékét 16/100 tulajdoni hányadra leszállította. Az ítélőtábla ezen döntése következtében az alperes nem köteles az elsőfokú bíróság által megállapított és az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tulajdonjogot nem keletkeztető b.) pont alatti beruházások 763.100 forint összegének a megfizetésére. Az ítélőtábla ezen álláspontja miatt alaptalan az alperesnek az a fellebbezése, hogy a tulajdont keletkeztető munkák értékét a szalagparketta letétele nélküli értékemelkedéssel kell elszámolni, illetve ugyanezen indokok miatt alaptalan az alperes azon fellebbezési érvelése is, hogy a
  22. és
  23. évi beruházások tulajdonjogot nem keletkeztető b.) pontjában felsorolt munkák értékét csökkenteni kell a lakás festésének az értékével. Alaptalan az alperesnek az a fellebbezése is, hogy a bíróság a szalagparketta letételének munkadíját az alperes különvagyonaként számolja el. ... tanúvallomásában (
  24. sorszám alatti jegyzőkönyv
  25. oldal) ugyan igazolta az alperesnek azt az előadását, hogy a szalagparkettát a tanú gyermeke tette le a lakásban és ezért nem kért pénzt. Ugyanakkor azt is elmondta a tanú, hogy ezzel a munkájával gyermeke a felperesnek segített. Ebből a tanúvallomásból pedig nem következik az az alperesi állítás, hogy az ingyenes munkavégzés kizárólag az alperesre tekintettel és az alperesnek szóló juttatás volt. Alaptalan az alperesnek az a fellebbezése is, hogy szülei által
  26. augusztus
  27. és augusztus
  28. napján a számlájára átutalt 450.000 forintot különvagyonaként számolja el a bíróság, mint a konyha felújításához juttatott ajándékot. Önmagában az a tény, hogy a készpénz átutalása a lakás felújításának időpontjában történt, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy ezt az összeget a felek a lakás, illetve a konyha felújításához használták fel. Alaptalanul hivatkozik az alperes fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság túllépte a kereset korlátait, amikor a felperes által előterjesztett tulajdonjog megállapítása iránti kereset alaptalansága következtében a beruházások megtérítésére kötelezte az alperest. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az
  29. és
  30. év között megvalósított beruházásokra alapított alaptalan tulajdoni igényének elutasítása mellett az alperest az értékemelkedés megtérítésére kötelezte erre irányuló kifejezett kérelem hiányában is, a többen a kevesebb elve alapján. Ezen döntésének meghozatala során az elsőfokú bíróság azt a számos eseti döntésben kifejtett bírói gyakorlatot vette figyelembe, hogy a tulajdoni igény - mint több a kevesebbet - magában foglalja a kötelmi jellegű elszámolási, megtérítési igényt is. A kereseti kérelemhez való kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget, mert a bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperes követelésének jogcímét helytelenül jelölte meg. Ebből az is következik, hogy amennyiben a tulajdoni igény nem alapos, a bíróságnak külön kereseti kérelem nélkül is vizsgálnia kell, hogy pénzbeli követelés megilleti-e a felperest. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.334/2007/7.) Alaptalanul sérelmezi az alperes fellebbezésében az
  31. és
  32. év között elvégzett felújítási munkák elsőfokú bíróság által megállapított értéknövekedésének az összegét. Az alperes fellebbezésével szemben az elsőfokú bíróság ítéletében nem azt állapította meg, hogy ezek a munkák nem hoztak létre tartós értéknövekedést, ugyanis az elsőfokú ítélet megállapítása csak azt tartalmazza, hogy a munkák az ingatlan szerkezetét nem érintették, tartós új értéket nem hoztak létre, ezért a felperes javára tulajdonjog keletkezését nem alapozzák meg. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy 544.500 forint összegű korabeli értékemelkedést eredményeztek az elvégzett munkák. Az alperes fellebbezésével szemben a szakértői vélemény nem csak a munkálatok anyag,- és díjköltségét állapította meg, hanem egyértelműen tartalmazza azt is, hogy ezzel a bekerülési költséggel azonos értékű a munkák eredményeként bekövetkezett értékemelkedés (
  33. sorszám alatti szakértői vélemény
  34. oldala). Az elsőfokú bíróság tehát az ebben a körben teljesen egyértelmű szakértői vélemény alapján határozta meg az értékemelkedés összegét. Az értéknövekedés ilyen módon történt megállapítását az alperes is észlelte, mert a szakértői véleményre tett észrevételben ennek tényét rögzítette. (
  35. sorszám alatti észrevétel
  36. oldala) A
  37. sorszám alatt előterjesztett szakértői véleményre az alperes
  38. szám alatt igen részletes, 17 oldalas észrevételt tett. Az észrevételben azonban nem vitatta az
  39. és
  40. év közötti időtartamban elvégzett munkák által bekövetkezett értékemelkedés meghatározásának módját és annak összegét sem. Észrevételében csak a
  41. és
  42. évben elvégzett felújítások körében utal arra, hogy értékmódosító tényezőként lehetne figyelembe venni az elvégzett felújítások elhasználódásának fokát és a kivitelezési hibákat. (
  43. sorszám alatti előkészítő irat
  44. oldal, 3.
  45. pont) Az 1997 és 1999 közötti időtartamban elvégzett munkák eredményeként bekövetkezett értékemelkedés meghatározásának módját és annak összegét az alperes nem sérelmezte a
  46. április
  47. napján tartott tárgyaláson sem, amely tárgyaláson a szakértő meghallgatása történt meg.(
  48. sorszám alatti jegyzőkönyv) A szakértő a tárgyaláson fenntartotta, hogy az ezen munkák miatti értékemelkedés 544.500 forint (
  49. sorszám alatti jegyzőkönyv
  50. oldal) és az alperesi képviselő úgy nyilatkozott, hogy az ingatlanok forgalmi értékének meghatározása kivételével a szakértői véleményt és annak kiegészítését elfogadja (
  51. sorszám alatti jegyzőkönyv
  52. oldal). Bizonyítási indítványként a szakértői vélemény kiegészítését a második emeleti lakások forgalmi értéke és a
  53. évtől figyelembe vehető használati díja körében kérte. (
  54. sorszám alatti jegyzőkönyv
  55. oldal) A Pp.
  56. §
(1)bekezdés szerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Ezen jogszabályi korlát miatt az alperes a fellebbezésében nem vitathatja a szakértői véleménynek azt a megállapítását, hogy az
  1. és
  2. év közötti időtartamban elvégzett munkák az ingatlanban milyen értékemelkedést eredményeztek, illetve nem hivatkozhat arra sem, hogy az értékemelkedés mértéke a rendeltetésszerű használat és a kivitelezési hibák következtében csökkent. Csak utal arra az ítélőtábla, hogy ebben a körben az alperes határozott fellebbezési kérelmet sem terjesztett elő, mert fellebbezésében csupán azt állította, hogy ezek a körülmények befolyásolták az értékemelkedés mértékét. A felperes azon fellebbezése, hogy az ítélőtábla a
  3. és
  4. évben elvégzett valamennyi munkát tulajdonjogot keletkeztetőként számolja el eredményre vezetett, ezért az ítélőtábla nem vizsgálta az ezen fellebbezés eredménytelensége esetére másodlagosan előterjesztett, további 763.100 forint megfizetésére irányuló fellebbezését. A felperes által megszerzett tulajdoni hányad mértékének módosítása következtében változott a felperes tulajdoni hányadának megváltási ára is. Annak összege a 16/100 tulajdoni hányadhoz igazodóan, a 31.360.000 forint forgalmi érték figyelembevételével 5.017.600 forint. Ebben a körben tehát az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a felperes által megszerzett tulajdoni hányad mértékét 16/100 tulajdoni hányadra leszállította, annak megváltási árát 5.017.600 forintban határozta meg és mentesítette az alperest 763.100 forint megtérítési igény megfizetése alól.
  5. ... szám alatti lakás: (a továbbiakban: .... szám alatti lakás) Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a .... szám alatti, 33 m2-es lakás megvásárlása
  6. június 17-én történt. Az adásvételi szerződés szerint 4.000.000 forint volt a vételár, és a vevő az alperes volt. Az ingatlan-nyilvántartás szerint az ingatlan kizárólagos tulajdonosa az alperes. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke 10.400.000 forint.
  7. november
  8. napján szerezték meg a felek a .... szám alatti lakással szomszédos, .../A. szám alatti, 25 m2 alapterületű lakás tulajdonjogát, amely eredetileg a
  9. számú lakás leválasztásából alakult ki. A lakásban a vételkor nem volt mellékhelyiség és fürdőszoba, ezért a lakás csak minimális átmérőjű csatorna bekötéssel rendelkezett. A fürdőszoba felek által történő kialakítása csak úgy volt lehetséges, hogy - az előírásoknak nem megfelelően - a
  10. számú lakás 19/A. lakással határos fürdőszobájában lévő WC ejtőcsőbe kötötték be a lefolyót. Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy a .../A. alatti lakás ½ tulajdoni hányadát a felperes élettársi vagyonközösség jogcímén megszerezte, és a közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy az alperes ½ tulajdoni hányadát 3.940.000 forint megváltási ár fejében a felperes tulajdonába adta. Az elsőfokú ítélet ezen rendelkezéseit fellebbezés nem érintette. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy élettársi közös vagyon jogcímén az azonos szerzési arányra tekintettel megszerezte az ingatlan ½ tulajdoni hányadát. A közös tulajdon megszüntetését úgy kérte, hogy az alperes ½ tulajdoni hányadát a bíróság adja a felperes tulajdonába. Az alperes érdemi ellenkérelmében a keresetet 32/100 tulajdoni hányad erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az ingatlan megszerzése az élettársi kapcsolat fennállása alatt történt, de állította, hogy a 4.000.000 forint összegű vételár kifizetéséhez felhasználták az édesanyja által ajándékba adott 800.000 forintot, ami javára különvagyoni hozzájárulásként számolandó el. A fennmaradó 3.200.000 forint vételárat az élettársi közös vagyonból fizették ki, ami a szerzéshez való 40%-60%os hozzájárulás arányában oszlik meg közöttük. A közös tulajdon megszüntetését úgy kérte, hogy a felperes tulajdoni hányadát a bíróság az alperes tulajdonába adja. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes az ingatlan ½ tulajdoni hányadát megszerezte élettársi közös vagyon jogcímén. Az alperes lakáshasználati jogát megszüntette, és kötelezte az alperest arra, hogy a lakást 30 nap alatt ingóságaitól ürítse ki. A közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 5.200.000 forint megváltási ár fejében a felperes tulajdonába adta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem bizonyította azt az állítását, hogy édesanyja 800.000 forint ajándékkal hozzájárult az ingatlan 4.000.000 forint összegű vételárának kifizetéséhez. Bár okirattal bizonyította, hogy édesanyja
  11. június 13-án 700.000 forintot átutalt a részére, (10/A/
  12. alatt csatolt átutalási megbízás) a felek azonban a per elején tett személyes előadásukban a lakásra közös vagyont állítottak, az alperes is kifejezetten ennek megfelelően nyilatkozott. (
  13. tárgyalási jegyzőkönyv) A felperes az alperes szülői segítségét nem vitatta, és ezen a címen 800.000 forintot fogadott el. (
  14. jegyzőkönyv
  15. oldal) Mivel nem volt megállapítható, hogy az összeget a felek a vételhez használták fel, vagy ahogyan azt a felperes később korrigálta, a felújításra fordították, kétséget kizáró bizonyítás hiányában úgy tekintette az elsőfokú bíróság, hogy a teljes vételárat az élettársi közös vagyonból fizették ki. Ez a szerzéshez való azonos arányú hozzájárulásukra tekintettel a felperes javára ½ tulajdoni hányad megszerzését eredményezte. A különvagyonból a közös vagyonra történt 800.000,- forint ráfordítás felperesi elismerésére tekintettel pedig - a „többen a kevesebb" elvének megfelelően - a felperest az alperes javára 400.000 forint megtérítésére kötelezte. A közös tulajdon megszüntetése körében mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy a másik fél tulajdoni illetőségét magához kívánja váltani, s míg a szakértő által megállapított 10.400.000 forint beköltözhető forgalmi értéket a felperes elfogadta, azt az alperes eltúlzottnak tartotta. Mivel a Ptk.
  16. §
(1)bekezdés értelmében a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani, a teljes vagyon arányos elosztása érdekében a közös tulajdon felperesi magához váltással történő megszüntetését tartotta indokoltnak. Az alperes az eljárás során több alkalommal hivatkozott arra, hogy a két egymás melletti lakás csatornahálózatát a felperes szakszerűtlenül kötötte össze, az csak együttesen javítható. Az elsőfokú bíróság ezért is célszerűnek látta, hogy a műszaki kérdésekben nagyobb jártassággal és gyakorlati ismeretekkel rendelkező, több szakmunkát elvégezni képes felperes szerezze meg a tulajdonjogot. Amellett, hogy az alperes által kifogásolt, - az alperes számára a felperesi magához váltás esetén kedvező - magasabb összegen kerültek a lakások elszámolásra, a perben kizárólag az alperes által felhozott, a felperes részéről vitatott, és a szakértő által alá nem támasztott hibák kijavítására, s így a lakások rendeltetésszerű használatára is nagyobb ezáltal az esély. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által a .... szám alatti lakásra vonatkozóan megállapított tényállást a felek elsőfokú eljárásban tett egyező előadása, a 17/
  1. sorszám alatt csatolt adásvételi szerződés, a 10/A/
  2. sorszám alatti átutalási megbízás és a 278/
  3. sorszám alatt csatolt lakossági folyószámla kivonat alapján az alábbiak szerint módosítja: Az alperes a
  4. június
  5. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg ... eladótól a .... szám alatti ingatlant 4.000.000 forint vételárért. A szerződés
  6. pontja azt tartalmazza, hogy a vételárat az eladó átutalás útján megkapta.
  7. június
  8. napján az alperes a lakossági forintszámlájáról az eladó ... számú számlájára 650.000 forintot utalt. Az alperes szüleinek számlájáról
  9. június
  10. napján a ... számú kedvezményezetti számlára 700.000 forint átutalás történt. Az alperes szülei a lakás vételárának kifizetéséhez 800.000 forint ajándékot nyújtottak. A módosított tényállás alapján a felperes tulajdoni hányadát megállapító ítéleti rendelkezést kifogásoló fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a felek előadásának téves mérlegelésével vonta le azt a következtetést, hogy az alperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a lakás vételárának kifizetéséhez szüleitől 800.000 forintot ajándékba kapott. Az alperes a
  11. november
  12. napján előterjesztett előkészítő iratában adta elő azt, hogy a lakás vételárához az édesanyjától 700.000 forintot kapott. A felek előadásának értékelése során az ítélőtábla különös súllyal értékelte azt a tényt, hogy a felperes a
  13. november
  14. napján tartott tárgyaláson történt meghallgatása során - még az alperes előadása előtt - azt adta elő, hogy a lakás megvásárlásához valóban kaptak az alperes szüleitől 800.000 forintot. (
  15. sorszám alatti jegyzőkönyv
  16. oldal) A felperes első, erre vonatkozó előadásában tehát nem vitatta, hogy az alperes szüleitől kapott összeget a lakás vásárlására fordították, sőt a juttatást az alperes előadásában megjelölt 700.000 forintnál magasabb összegben határozta meg. Ezen felperesi előadás után, ugyanezen a tárgyaláson az alperes valóban úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan vételárát közös pénzből fizették ki. A felperes a következő tárgyaláson nyilatkozatát jogi képviselőjének kérdésére úgy pontosította, hogy a 800.000 forintot nem a lakás megvásárlásához kapták, hanem az ingatlan felújításához. (
  17. sorszám alatti jegyzőkönyv
  18. oldal) A
  19. november
  20. napján tartott tárgyaláson pedig erre irányuló kérdésre a felperes úgy válaszolt, hogy korábbi nyilatkozatát úgy tartja fenn, hogy kaptak 800.000 forintot az alperes édesanyjától, de nem emlékszik arra, hogy azt a vételhez vagy a felújításhoz kapták. A felperesi képviselő előadása szerint a felperes ezen nyilatkozatának értelmezésében a
  21. számú jegyzőkönyv
  22. oldala ad eligazítást. (
  23. számú jegyzőkönyv
  24. oldal) A
  25. számú jegyzőkönyv
  26. oldalán tett felperesi nyilatkozat pedig teljesen egyértelműen úgy szól, hogy: „A
  27. szám alatti ingatlan megvásárlásához valóban kaptunk az anyósoméktól pénzt, 800.000 forintot." A felperes ellentétes tartalmú előadásait tehát úgy kell értelmezni, hogy az egymásnak ellentmondó nyilatkozatai közül azt a nyilatkozatát tartotta fenn, amely szerint a 800.000 forintot az alperes szüleitől az ingatlan vételárának kifizetéshez kapták. Ezt az értelmezést támasztja alá teljesen egyértelműen a pénz átutalását igazoló átutalási megbízás, amely szerint a teljesítés dátuma
  28. június
  29. napján, tehát az adásvételi szerződés aláírását megelőzően 5 nappal történt. Az alperes következetes állítása az volt, hogy a szüleitől kapott pénzt az ingatlan vételárának kifizetésére fordították és a felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozatainak értelmezésével ez volt a felperesi előadás is. A Pp.
  30. §
(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság mindkét fél egyező előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. Az adásvételi szerződés megkötése, valamint az átutalás időpontjának egybeesése alapján nem merülhetett volna fel kételye az elsőfokú bíróságnak abban, hogy való a felek azon egyező előadása, amely szerint az alperes szülei által nyújtott 800.000 forintot az ingatlan vételárának a kifizetésére fordították. Az elsőfokú bíróságnak az a mérlegelése, hogy ezen adatok ellenére nem fogadta el valónak az alperes állítását, a Pp. 163. §
(2)bekezdésének a megsértését jelenti. Az alperes fellebbezéséhez csatolta azt a lakossági forintszámla számlakivonatot, amely alapján bizonyított, hogy az alperes szülei a 700.000 forintot közvetlenül ... eladó ... számú számlájára utalták. Az a tény, hogy az alperes szülei a 700.000 forint hozzájárulásukat közvetlen az ingatlan eladójának utalták át, teljes mértékben bizonyítja azt az alperesi állítást, hogy ezzel az összeggel a felperes szülei a lakás vételárának kifizetéséhez járultak hozzá. Az alperes a lakossági forintszámla kivonatát (278/1. sorszám alatti irat) az elsőfokú eljárás során nem csatolta, azt a fellebbezéssel egyidejűleg nyújtotta be. Ennek ellenére ezt az új bizonyítékot az ítélőtábla a Pp. 235. §
(1)bekezdés harmadik fordulata alapján azért fogadta el bizonyítékként, mert ezzel támasztotta alá az alperes az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltát, a Pp. 163. §
(2)bekezdésébe ütköző mérlegelést. A felperes fellebbezési ellenkérelmében arra hivatkozással kérte az elsőfokú ítélet ebben a körben történő helybenhagyását, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes meg sem kísérelte annak bizonyítását, hogy kizárólag az alperes kapta a pénzt ajándékba szüleitől. Csupán annyit igazolt az elsőfokú eljárás során, hogy a szüleitől az ingatlan megvételéhez vagy felújításához közösen kaptak ajándékot. A Legfelsőbb Bíróság
  1. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalása szerint a házastársaknak az életközösség fennállása alatt kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék általában a házastársi közös vagyonba tartozik. A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni. A szülő szándéka ugyanis nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék ne gyermekét illesse meg, hanem a másik házastársat is gazdagítsa és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetben az ajándékot annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akinek a szülője azt adta. Ezt a házastársakra vonatkozó elvet irányadónak kell tekinteni az élettársak esetére is, mert nem indokolt, hogy a házastársak viszonyában különvagyonnak tekinthető szülői ajándékot a kevésbé szoros kötelék, az élettársi kapcsolat fennállása esetén ne így kezelje a bírói gyakorlat. A vételárhoz való hozzájárulás alapján tehát a .... szám alatti lakás szerzése során az alperes javára számolandó el: - a szüleitől származó ajándék, mint saját vagyoni hozzájárulás: 800.000 forint; - a 3.200.000 forint közös vagyoni hozzájárulásból a szerzéshez való azonos arányú közreműködés alapján: 1.600.000 forint; összesen: 2.400.000 forint, ami javára 60/100 tulajdoni hányad megszerzését eredményezi (2.400.000/4.000.000). A felperes javára számolandó el a közös vagyoni hozzájárulásból rá eső 1.600.000 forint, ami javára 40/100 (1.600.000/4.000.000) tulajdoni hányad megszerzését eredményezi. Az elsőfokú ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezését az alperes azért kérte megváltoztatni, mert a .... szám alatti lakást a közös gyermeküknek szeretné juttatni. A közös gyermek érdeke, hogy fiatal felnőttként szülői támogatással, szülői közelségben tudjon önálló életet kezdeni. A .... szám alatti lakás az alperes tulajdonába adott első emeleti lakás felett található, ami olyan előnyt jelent az alperes és a közös gyermekük számára, amely más helyen lévő lakás vételével nem pótolható. Hivatkozott ezen túlmenően még arra is az alperes, hogy a tulajdonába került első emeleti lakás a téglafal kibontásával és a gipszkarton falak betételével lakhatatlanná vált, ezért még a 92 m2 nagyságú alapterülete ellenére sem alkalmas arra, hogy a jövőben a közös gyermekük számára megfelelő lakhatást biztosítson. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a közös tulajdon megszüntetése során azért rendelkezett úgy, hogy az ingatlant a felperes tulajdonába adja, mert műszaki kérdésekben nagyobb jártassággal és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik. Ezt a felperes javára figyelembe vett tényt cáfolja, hogy az első emeleti lakásban a felperes által házilag elvégzett munkálatok jelentős része szakszerűtlen volt. A
  2. május
  3. napján előterjesztett beadványában fellebbezési kérelmének indokait azzal egészítette ki, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően édesanyjának egészségi állapota megrendült, ezért ápolását az első emeleti lakásban biztosítja, illetve közös gyermekük súlyos pszichés állapota is azt indokolja, hogy a .... szám alatti lakás az alperes tulajdonába kerüljön. A felperes fellebbezési ellenkérelmében a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó ítéleti rendelkezés helybenhagyását kérte arra hivatkozással, hogy a 20 éves közös gyermek lakásmegoldását nem az élettársi közös vagyon megosztása során kell biztosítani, amelyet a felperes és gyermek között megszakadt kapcsolat sem indokol. A közös tulajdon megszüntetési módja ellen előterjesztett fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság által kifejtett indokok teljes mértékben a közös tulajdon megszüntetésének azt a módját támasztják alá, hogy a II. emeleten lévő egymás melletti két lakásnak azonos legyen a tulajdonosa. Az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokon túlmenően alátámasztja a közös tulajdon megszüntetésének ezt a módját az a tény is, hogy a két ingatlan tulajdonjogát a felek általuk is előadottan azért szerezték meg, hogy a két lakást egybe tudják nyitni. Eltérő tulajdonosok esetén ez nem valósulhatna meg. Az élettársi közös vagyon megosztása iránti perben pedig nem helyezhető valamelyik fél érdeke elé a közös gyermek, vagy valamelyik fél szülőjének az érdeke. Az alperes a fellebbezési határidő leteltét követően,
  4. május
  5. napján előterjesztett beadványában azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával valamennyi közös tulajdonban álló ingatlant az alperes tulajdonába adjon. Az alperes a fellebbezési határidőn belül előterjesztett fellebbezésében nem vitatta a .../A. alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésének az elsőfokú bíróság által alkalmazott azon módját, hogy az alperes tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta. A Pp. 247.§
(2)bekezdésének rendelkezése szerint a fellebbezési kérelmet az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel nem érintett részére nem lehet kiterjeszteni. Ezért az ítélőtábla érdemben nem vizsgálta az alperesnek a .../A. alatti lakás közös tulajdonának eltérő módon történő megszüntetésére irányuló kérelmét. Az alperes kérelmének teljesítését még az sem teszi lehetővé, hogy a felperes valamennyi ingatlanban fennálló tulajdoni hányadának megváltására teljesítőképes. A .... szám alatti ingatlanra vonatkozó elsőfokú ítéletet az ítélőtábla tehát akként változtatta meg, hogy a felperes által megszerzett tulajdoni hányad mértékét 40/100 tulajdoni hányadra leszállította; - az alperes szülei hozzájárulásának tulajdonjogot keletkeztető elszámolása következtében a felperes 400.000 forint megfizetésére történt marasztalását mellőzte; - továbbá a tulajdoni hányad módosítása következtében a felperes által az alperesnek fizetendő megváltási árat 6.240.000 forintra felemelte. 3.... gépjárműbeálló (a továbbiakban: gépjárműbeálló) Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a ... Kormányhivatala ... Hivatalánál ..... helyrajzi számon felvett kocsibeálló 12/612 tulajdoni hányadát a felek a
  1. január 31-én kelt és
  2. január 13-án módosított adásvételi szerződéssel vásárolták meg, amely az alperes tulajdonaként került bejegyzésre. A kocsibeálló forgalmi értéke 3.100.000 forint. Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezése megállapította, hogy a 12/612 tulajdoni hányadból 6/612 tulajdoni hányadot a felperes élettársi vagyonközösség jogcímén megszerzett. A közös tulajdon megszüntetését mindkét fél úgy kérte, hogy a bíróság a felperes tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adja. A szakértő által megállapított 3.100.000 forint forgalmi értéket a felperes elfogadta, az alperes pedig túlzottnak tartotta. Az utolsó tárgyaláson a bíróság kifejezett kérdésére a felperes a vagyontömeg természetbeni megosztásra tekintettel úgy nyilatkozott, hogy másodlagosan ő kívánja magához váltani az alperesi tulajdonrészt. Az arányos természetbeni megosztás érdekében a bíróság a felperesi magához váltást találta célszerűnek és miután az alperessel ellentétben a felperes a kocsibeálló szakértő által megállapított forgalmi értékét is elfogadta, a 3.100.000 forint forgalmi érték alapul vételével a bíróság az alperes tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adta 1.550.000 forint megváltási ár megfizetésére kötelezés mellett. Az elsőfokú ítéletnek a gépjárműbeálló közös tulajdonát megszüntető rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy a felperesi tulajdoni hányadot adja az alperes tulajdonába. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a gépjárműbeálló tulajdonjogának megszerzése azért lenne fontos számára, mert ő használja az I. emelet
  3. szám alatti lakást és gépkocsijával itt parkol. A felperes pedig évek óta ...on él, nem kíván az ingatlanba beköltözni, nem használná a garázst sem, valószínűleg értékesítené. A kocsibeálló elsőfokú ítélet által megállapított forgalmi értékét nem vitatta. A felperesi tulajdoni hányad megváltására teljesítőképességét igazolta. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a kocsibeálló közös tulajdonának megszüntetésénél nem lehet figyelembe venni azt a körülményt, hogy a felperes hol lakik, illetve azt, hogy gépkocsijával továbbra is szeretné használni a gépkocsibeállót. Az alperes közös tulajdon eltérő módon történő megszüntetésére irányuló fellebbezése alapos. Az alperes fellebbezésével egyezően a felek az ezen ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését valóban egyezően kérték úgy, hogy a felperes tulajdoni hányadát a bíróság az alperes tulajdonába adja. A fellebbezésben az alperes már az ingatlan forgalmi értékét sem vitatta és az elsőfokú ítélet egyes rendelkezéseinek az ítélőtábla által történt módosítása folytán a felek egymással szembeni fizetési kötelezettsége is úgy változott, hogy az arányos természetbeni megosztás céljának is az felel meg, ha a felperes tulajdoni hányadát a bíróság az alperes tulajdonába adja. Indokolja ezt a megosztást az is, hogy a felek közül az alperes él a társasházban, ezért neki fűződik nagyobb érdeke a gépkocsibeálló használatához. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy a felperes gépkocsibeállón megállapított 6/612 tulajdoni hányadát 1.550.000 forint megváltási ár fejében az alperes tulajdonába adta. IV. Többlethasználati díj: 1..... szám alatti lakás: (a továbbiakban: első emeleti lakás) Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes egy incidens után,
  4. december
  5. napján a közös gyermekkel együtt az első emeleti lakásból elköltözött, utána a lakást kizárólag a felperes használta. 2007 márciusában az alperes a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt indított perben kérte a felperes lakás kiürítésére kötelezését. Ezt a pert a bíróság
  6. július 16-án a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
  7. július 25-én az alperes a lakás zárját lecserélte, a felperes ingóságait pedig a .... szám alatti lakásba vitte át. Ezt követően a felperes az első emeleti lakásba nem tudott bejutni, számára az alperes nem biztosított kulcsot. A felperes
  8. augusztus
  9. napján birtokvédelmi eljárást indított a ... Polgármesteri Hivatalnál, amelyet 2007 szeptemberében elutasítottak, mert a felperes nem rendelkezett a lakáshasználatra önálló jogcímmel. A felperes ezután a Pesti Központi Kerületi Bíróságon terjesztett elő birtokháborítás megszüntetése iránti keresetet. A
  10. november
  11. napján jogerős ítéletben a bíróság kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül adjon kulcsot a felperesnek. Önkéntes teljesítés hiányában a felperes a végrehajtást évekkel később indította meg, melynek eredményeképpen
  12. november 19-én a bejárati ajtó kulcsát megkapta. A felperes módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság
  13. augusztus
  14. napjától kezdődően kötelezze az alperest a tulajdoni hányada szerinti többlethasználati díj és kamatai megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes önként költözött el a lakásból. A kérelemnek történő helyt adás esetére a többlethasználati díj fizetési kötelezettség kezdő időpontját az igény előterjesztésétől kérte meghatározni. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a végrehajtási eljárás során a lakás kulcsához
  15. november közepén hozzájutott, a lakáshasználat lehetőségével azóta saját elhatározásából nem él. A felperes állítása ezzel szemben az volt, hogy továbbra sem tud a lakásba bejutni, mert az ajtó előtt rács van. Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a lakás
  16. szeptember
  17. napjától
  18. november
  19. napjáig esedékes többlethasználati díja címén 2.330.960 forintot. Azt ezt meghaladó időtartamra a felperes keresetét, valamint a késedelmi kamat követelését elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a bírói gyakorlat alapján többlethasználati díj a jogosultat az igény érvényesítéséről való kötelezetti tudomásszerzéstől illeti meg. A felperes követelését először a
  20. szeptember
  21. napján tartott tárgyaláson érvényesítette, ezért az ezt megelőző időszakra vonatkozó igényt az elsőfokú bíróság elutasította. A birtokháborítási perben hozott ítélet megállapította, hogy a felperes nem önként távozott a lakásból, hanem az alperes zárta ki és a kulcs átadására kötelező jogerős ítéletnek is csak végrehajtás során tett eleget.
  22. november közepéig tehát a felperes kifejezetten az alperesnek felróható okból nem élhetett lakáshasználati jogával, ezért - bár a tulajdonjogával együtt járó terhek, a közös költség viseléséből sem vette ki a részét, - az alperesi jogellenes magatartás miatt megilleti a tulajdoni hányadának megfelelő többlethasználati díj. A
  23. október 19-én készült 27-I. számú szakvélemény fotói azt az alperesi állítást támasztják alá, hogy az ajtót nem védi rács. Mivel a felperes nem bizonyította, hogy a birtokában lévő kulcs ellenére sem tud használati jogával élni, továbbá a közös költség rá eső részét a jogellenes kizárás megszűnése óta sem fizeti, a bíróság a többlethasználati díj véghatáridejét
  24. november közepében határozta meg. A használati díj összegét az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapul vételével
  25. szeptember
  26. napjától
  27. november
  28. napjáig összesen 9.323.840 forintban, a felperest az ¼ tulajdoni hányada alapján megillető összeget 2.330.960 forintban állapította meg. Az ítélet ezen rendelkezése ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva
  29. augusztus
  30. napjától
  31. szeptember
  32. napjáig terjedő időtartamra az alperes által fizetendő többlethasználati díj mértékét 272.806 forinttal emelje fel és
  33. március
  34. napjától kezdődően kötelezze az alperest késedelmi kamat fizetésére is. Kötelezze továbbá az alperest
  35. szeptember
  36. napjától a közös tulajdon megszüntetéséig havi 44.340 forint többlethasználati díj megfizetésére. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során jogerős bírósági ítélettel igazolta, hogy az alperes
  37. július
  38. napján kizárta a lakásból. A felperes azóta nem tudja használni a lakást, azt kizárólagosan az alperes tartja birtokban, amelyhez a felperes nem járult hozzá. Saját használatának biztosítása érdekében birtokvédelmi eljárást indított, majd miután
  39. év körül észlelte, hogy jelen per elhúzódik,
  40. február
  41. napján terjesztette elő a többlethasználati díj fizetésére irányuló keresetét. Az alperes fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes többlethasználati díj fizetésére irányuló keresetét utasítsa el. Fellebbezését azzal indokolta, hogy
  42. július
  43. napján azért kényszerült a lakás zárjának lecserélésére, mert onnan a felperes zárta ki az alperest. A birtokháborítás megszüntetése iránt indított perben hozott elsőfokú ítélet meghozatalát követően az alperes
  44. május
  45. napján tájékoztatta a felperest arról, hogy a kulcsokat átveheti. Ennek ellenére a felperes nem kereste meg az alperest a kulcs átadása érdekében és a végrehajtást is csak évekkel később indította meg. Álláspontja szerint a felperes saját elhatározásából nem élt a használati lehetőségével. A tulajdonos tulajdonjoga alapján elsődlegesen a dolgok használatára jogosult és annak sikertelensége esetén igényelhet használati díjat. Amennyiben a tulajdonostárs nem kíván élni a használat jogával, ennek anyagi következményeit nem terhelheti a másik tulajdonostársra. Vitatta az elsőfokú ítélet által megállapított többlethasználati díj összegét is. A
  46. március
  47. napján készült szakértői vélemény szerint az ingatlan használati díja
  48. szeptember
  49. és
  50. november
  51. napja közötti időtartamban 5.947.064 forint az elsőfokú ítélet által megállapított 9.323.840 forinttal szemben. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ... igazságügyi építési és ingatlanforgalmi szakértő
  52. sorszám alatt előterjesztett szakértői véleménye alapján az alábbiak szerint egészíti ki: Az első emeleti lakás használati díja: -
  53. évben havi 104.604 forint, -
  54. évben havi 110.124 forint, -
  55. január
  56. napjától
  57. december
  58. napjáig havi 110.768 forint, -
  59. évben havi 119.600 forint, -
  60. évben havi 134.320 forint. A kiegészített tényállás alapján a fellebbezések részben alaposak. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra a következetes bírói gyakorlatra, amely szerint a többlethasználati díj általában a jogosultat az igény érvényesítéséről való kötelezetti tudomásszerzéstől illeti meg, vagyis attól az időponttól, amikortól a jogosult a többlethasználati díj fizetésére irányuló kérelmét előterjeszti. Ennek a bírói gyakorlatnak az az alapja, hogy amennyiben a tulajdonostársak között hosszú ideje kialakult állapot szerint az egyik tulajdonostárs használja az egész ingatlant és viseli annak terheit, a másik tulajdonostárs pedig ezt a kizárólagos használatot nem kifogásolja, akkor úgy kell tekinteni, hogy a tulajdonostársak legalább ráutaló magatartással az ingatlan egyik tulajdonostárs által történő kizárólagos, ingyenes használatában megállapodtak. Ezt az ingyenes használatra vonatkozó, ráutaló magatartással létrejött megállapodást nem lehet visszamenőlegesen visszterhessé tenni. Ezért az ingatlant használó tulajdonostárs zavartalan, a másik fél által nem kifogásolt többlethasználatát a visszterhességre vonatkozó megállapodás hiányában ingyenesnek kell tekinteni, és a tulajdonostárs a többlethasználati díj iránti igényét csak jövőre nézve, az erre irányuló kereset előterjesztésétől igényelheti. (Pfv.I.20.186/2008., Pfv.II.22.427/2000.) A többlethasználati díj fizetése iránti igényt azonban nem csak az alapozza meg, ha a tulajdonostársat díjfizetésre szólítják fel, hanem az is, ha a másik tulajdonostárs a birtoklásnak az őt részben kizáró módját kifogásolja vagy azt sérelmezi. A díjfizetési kötelezettség kezdő időpontja vagy a fizetésre való felszólítás közlése vagy birtokba bocsátási igény előterjesztése (Kúria Pfv.I.20.485/2013.). Jelen perben egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a zár lecserélésével
  61. július
  62. napján megfosztotta a felperest a lakás használatának lehetőségétől és a felperes ingóságait is a .... szám alatti lakásba vitte át. Tényként megállapítható az is, hogy a felperes az alperesnek ezt az eljárását sérelmezte, jogainak érvényesítése érdekében birtokháborítási eljárást is kezdeményezett. Ezen adatok alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy a felperes tudomásul vette az ingatlan alperes által történő kizárólagos használatát és a felek magatartását nem lehet úgy értékelni, hogy ráutaló magatartással a lakás alperes általi kizárólagos, ingyenes használatában megállapodtak. Ezért nincs akadálya annak, hogy a felperes az ingatlan használatától történt tényleges megfosztásának időpontjától,
  63. augusztus
  64. napjától kezdődően visszamenőlegesen is érvényesítse a többlethasználati díj iránti igényét. Nem alapos az alperes azon fellebbezési érvelése sem, hogy a
  65. május
  66. napján kelt levelével, amelyben felajánlotta a kulcs átadását, eleget tett a kulcs átadására történt kötelezésének és az, hogy a felperes a kulcs átvételének lehetőségével nem élt, azt juttatta kifejezésre, hogy nem is kívánja a lakást használni. Egyetért ugyanakkor az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a kulcs
  67. november közepén történt átvételének időpontjától a felperes számára biztosított volt a lakás használatának lehetősége és amennyiben ezzel nem él a felperes, ezt követő időtartamra többlethasználati díj iránti igényt már nem érvényesíthet az alperessel szemben. Ezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy a többlethasználati díj fizetési kötelezettség kezdő időpontját a záró határidő változatlanul hagyása mellett
  68. augusztus
  69. napjában állapította meg. Alaposan sérelmezi az alperes fellebbezésében a többlethasználati díj elsőfokú bíróság által megállapított összegét. A szakértői vélemény alapján a lakás használati díjának összege: -
  70. augusztus
  71. napjától
  72. december
  73. napjáig: 523.020 forint; -
  74. évben: 1.321.488 forint; -
  75. január
  76. napjától
  77. december
  78. napjáig: 6.646.080 forint; -
  79. évben: 1.435.200 forint; -
  80. január
  81. napjától
  82. november
  83. napjáig: 1.544.680 forint; összesen: 11.470.468 forint. Ennek a felperes 16/100 tulajdoni hányadára eső része: 1.835.274 forint. Alaptalan a felperesnek az elsőfokú ítélet késedelmi kamat követelést elutasító rendelkezése ellen előterjesztett fellebbezése. Helyesen hivatkozik ugyanis az elsőfokú bíróság arra, hogy az élettársi közös vagyon megosztásáig a felek egymással szembeni tartozásai nem voltak ismertek, a teljesítéssel nem estek késedelembe, ennek jogkövetkezményeként késedelmi kamat sem számítható fel. A felperes a többlethasználati díj fizetése iránti keresetét csak a
  84. szeptember
  85. napján tartott tárgyaláson terjesztette elő, az alperes a követelésről csak ekkor szerzett tudomást. Az alperes többlethasználati díj fizetési kötelezettségét megállapító elsőfokú ítélet
  86. szeptember
  87. napján kelt és az élettársi közös vagyon megosztása eredményeként keletkezett alperesi fizetési kötelezettség csak az ítélet jogerőre emelkedését követően az ítéletben meghatározott időpontban válik esedékessé. Az alperes késedelme a végrehajtható ítéletben megállapított teljesítési határidő elteltével áll be. Ezért az alperes késedelme, amely a Ptk.
  88. §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatkövetelést megalapozná, ezen időpont előtt nem jöhet szóba. Az alperest ezért a többlethasználati díj után késedelmi kamatfizetési kötelezettség nem terheli (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.330./2000/2.). Az ítélőtábla ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét tehát úgy változtatta meg, hogy az alperes többlethasználati díj címén fennálló fizetési kötelezettségének mértékét 1.835.274 forintra leszállította.
  1. ... és 19/A. szám alatti lakás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az élettársi kapcsolat tartama alatt a felek mindkét lakást bérbeadás útján hasznosították, a
  2. szám alatti lakást havi 50.000 forint, a 19/A. alatti lakást pedig havi 40.000 forint bérleti díj fejében.
  3. június
  4. és november
  5. napja közötti időtartamban mindkét lakás bérleti díját az alperes vette át. A
  6. szám alatti lakásra befolyt 300.000 forint, és a 19/A szám alatti lakásra befolyt 240.000 forint bérleti díjjal a felperessel nem számolt el. A felek a lakások kulcsait az első emeleti lakásban tartották, és a felperes onnan történő kizárásakor a kulcsok ott maradtak. A felperes a bérbe adott ingatlanok kulcsainak megszerzésére semmilyen lépést nem tett. 2007 őszén a 19/A. szám alatti lakásban végzendő munkák miatt az alperes a kulcsot átadta a felperesnek, aki azt néhány nap múlva önként visszaszolgáltatta. A
  7. szám alatti lakás használata tárgyában a felek közt
  8. évben egyeztetés folyt és bár megállapodás nem jött létre, a felperes első emeleti lakásban maradt holmijait az alperes ide szállította át. A felperes a lakást azóta sem használta. A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
  9. és 19/A. szám alatti lakás
  10. június
  11. napjától
  12. október
  13. napjáig esedékes, és az alperes által felvett havi 50.000 és 40.000 forint összegű bérleti díja felének;
  14. november
  15. napjától kezdődően pedig a tulajdoni hányadára eső többlethasználati díj késedelmi kamatokkal történő megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte, ennek körében több, egymásnak ellentmondó nyilatkozata volt. Az elsőfokú bíróság a felperes következetes, és az alperes ellentmondó nyilatkozatai alapján azt állapította meg, hogy
  16. június
  17. és november
  18. napja közötti időtartamban a 19/A. szám alatti lakást havi 40.000 forint, a
  19. szám alatti lakást pedig havi 50.000 forint bérleti díj fejében bérbe adták a felek, és a bérlők fizették a lakás fenntartásával felmerülő költségeket is. Ebben az időtartamban a bérleti díjakat az alperes vette át, amellyel nem számolt el. Ezért az alperest 120.000 forint és 150.000 forint megfizetésére kötelezte. Az viszont az ellentmondó nyilatkozatok és más bizonyítás hiányában nem volt tisztázható, hogy
  20. december
  21. és
  22. október
  23. napja közötti időtartamban a bérlő kinek teljesített, ezért mindkét fél ezzel kapcsolatos elszámolási igényét elutasította. Elutasította a felperes
  24. november
  25. napjától előterjesztett többlethasználati díj fizetésére irányuló keresetét is, mert azt állapította meg, hogy a felperesnek módja lett volna a második emeleti lakások használatára, de azzal saját döntése alapján nem élt. A 2007 őszén birtokába került kulcsokat visszaadta az alperesnek, a
  26. számú lakást pedig annak ellenére sem vette birtokba, hogy a holmijait az alperes ebbe a lakásba szállította át. Hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a tulajdonost elsősorban a használat joga illeti meg. Az ezzel önként nem élő, és a fenntartási költségekhez - jelen esetben közös költséghez - évek óta hozzá nem járuló felperest ezért többlethasználati díj nem illeti meg. Az elsőfokú ítélet ezen rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az ítéletet úgy változtassa meg, hogy
  27. augusztus
  28. napjától
  29. szeptember
  30. napjáig a .... szám alatti lakással kapcsolatban 3.180.640 forint, a .../A. szám alatti lakással kapcsolatban pedig 2.409.350 forint és késedelmi kamatai;
  31. szeptember
  32. napjától a közös tulajdon megszüntetéséig a .... szám alatti lakás használati díjaként havi 37.000 forint, a 19/A. szám alatti lakás használati díjaként pedig havi 28.000 forint megfizetésére kötelezze az alperest. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az alperes lehetetlenné tette a lakások használatát és azokat bérbeadás útján hasznosította. A lakások kizárólagos hasznosításához a felperes nem járult hozzá, és bejegyzett tulajdonjoga hiányában nem volt jogosult az alperes ellen perindításra sem. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében ebben a körben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. a.) .... szám alatti lakás: A felperesnek ezen lakás
  33. augusztus
  34. napját követő időszakra előterjesztett többlethasználati díj fizetési kötelezettség megállapítása érdekében előterjesztett fellebbezése alaptalan. A felperes azon állításával szemben, hogy ezt a lakást is folyamatosan bérbeadás útján hasznosította az alperes és a bérleti díjjal nem számolt el, az alperes következetes előadása az volt, hogy 2007 júliusában a bérlőnek felmondott, a felperes holmijait ebbe a lakásba szállította át, és ettől kezdődően a lakást nem adta bérbe. A felperes a perben nem bizonyította ennek a lakásnak a
  35. júliust követő időszakra történt bérbeadását. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a felperesnek
  36. július hónapot követően módja lett volna a lakás használatára, de azzal saját döntése alapján nem élt, a lakást annak ellenére sem vette birtokba, hogy a holmijait az alperes ebbe a lakásba szállította át. Az őt megillető használat jogával saját döntése alapján nem élő tulajdonostársat többlethasználati díj nem illeti meg. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részben helybenhagyta. b.) .../A. alatti lakás: A felperes fellebbezése ebben a körben részben alapos. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperes arra vonatkozó eltérő nyilatkozatait, hogy
  37. december
  38. napja és
  39. október
  40. napja közötti időtartamban a bérleti díjat a bérlő melyik fél részére fizette. Nem vette figyelembe ugyanis az elsőfokú bíróság az alperes két elismerő nyilatkozatát: a
  41. április
  42. napján tartott tárgyaláson az alperes úgy nyilatkozott, hogy a két második emeleti ingatlan bérleti díjával való elszámolás kapcsán nem vitatja, hogy
  43. július
  44. napjától nem számolt el a befolyó bérleti díjakkal a felperes felé. (
  45. számú jegyzőkönyv
  46. oldal) A
  47. november
  48. napján tartott tárgyaláson az alperes azt adta elő, hogy a .... szám alatti lakás
  49. július
  50. napjáig volt bérbe adva. (
  51. számú jegyzőkönyv
  52. oldal) A
  53. november
  54. napján tartott tárgyaláson a felperes a .../A. alatti lakásra vonatkozóan keresetét úgy terjesztette elő, hogy
  55. június
  56. napjától
  57. október
  58. napjáig tart igényt a lakás bérleti díjának felére, 20.000 forintra. Az alperes ugyanis erre az időszakra a bérleti díjjal nem számolt el. Az alperes ellenkérelme erre az volt, hogy
  59. október
  60. napjáig nem vitatja, hogy 40.000 forintért bérbe volt adva az ingatlan és ezt vállalja elszámolni a felperes által megjelölt időpontig.(
  61. számú jegyzőkönyv
  62. oldal) Ezek az alperesi előadások teljesen egyértelműen azt jelentik, hogy az alperes nem vitatta, hogy a .../A. alatti lakás bérleti díját
  63. október
  64. napjáig felvette, sőt a bérleti díjakkal történő elszámolást is vállalta. Az ítélőtábla ezen indokok alapján - a fellebbezési korlátra is tekintettel - az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben részben megváltoztatva a lakás
  65. augusztus
  66. napjától
  67. október
  68. napjáig esedékes havi 40.000 forint; összesen 120.000 forint összegű bérleti díja felperes tulajdoni hányadára eső részének: 60.000 forintnak a megfizetésére is kötelezte az alperest. A
  69. november
  70. napjától kezdődő időtartamban pedig az elsőfokú bíróság az alperes egymással teljesen ellentétes nyilatkozatainak téves értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy nem bizonyított a lakás bérbe adása. A lakás hasznosítására az alperes a perben egymásnak teljesen ellentmondó tényelőadásokat tett. A
  71. november
  72. napján tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a .... szám alatti lakás
  73. július
  74. napjáig volt bérbe adva, a 19/A. alatti lakás pedig a tárgyalás napján is bérleti szerződés útján van hasznosítva. A
  75. augusztus
  76. napján előterjesztett előkészítő iratában előadta, hogy a 19/A. szám alatti lakás bérlője
  77. október és
  78. március hónap között nem fizetett gáz,- és vízdíjat az alperes részére (
  79. sorszám alatti előkészítő irat
  80. oldal) és
  81. sorszám alatt csatolta ... bérlő
  82. június
  83. napján kelt azon nyilatkozatát, hogy
  84. október és
  85. március hónapja közötti időtartamban a lakás beázása miatt a tulajdonos részére nem fizetett gáz,- és vízdíjat. A
  86. október
  87. napján előterjesztett előkészítő iratában azt adta elő, hogy 2007 júliusa óta a lakásnak ugyanaz a bérlője, aki havi 40.000 forint bérleti díjat fizet és nem vitatta, hogy
  88. és
  89. évre, - 24 hónapon át - havi 40.000 forint bérleti díj folyt be. Elismerte, hogy ennek fele a felperest illeti azzal, hogy a bérleti díjba be kell számítani a lakás közös költségének felét. A
  90. március
  91. napján előterjesztett előkészítő iratában azt adta elő, hogy a bérlő személye kicserélődött, de a lakás jelenlegi bérlője is havi 40.000 forint bérleti díjat fizet. Elismerte, hogy a bérleti díj tulajdoni hányadára eső része a felperest illeti, mint a lakás tényleges haszna. A
  92. december
  93. napján előterjesztett előkészítő iratában korábbi nyilatkozatait megváltoztatva azt adta elő az alperes, hogy a lakás
  94. december
  95. napjáig volt bérbe adva.
  96. január
  97. napjától
  98. május
  99. napjáig üresen állt és
  100. június
  101. napától kezdődően adja bérbe ismételten havi 40.000 forint bérleti díj fejében. A
  102. július
  103. napján előterjesztett előkészítő iratában elismerte, hogy a lakás hasznosításából befolyó havi 40.000 forint összeg 4/10 tulajdoni hányadára eső része a felperest illeti azzal, hogy csökkenteni kell ezt az összeget az alperes által viselt közös költség felperesre eső részével (
  104. sorszám alatti előkészítő irat
  105. oldal). A
  106. november
  107. napján tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott - szintén korábbi előadásait megváltoztatva -, hogy a lakás bérbeadását
  108. október
  109. napjáig nem vitatja és a bérleti díj elszámolási kötelezettségét eddig el is ismerte. Állítása szerint ezt követően nem akadályozta a lakás felperes által történő birtokbavételét, ezért a többlethasználati díj iránti igény elutasítását kérte. A
  110. november
  111. napján előterjesztett előkészítő iratában korábbi nyilatkozatait ismét megváltoztatva azt adta elő, hogy
  112. júniustól
  113. június
  114. napjáig volt a lakás havi 40.000 forintért bérbe adva, azonban
  115. decembertől
  116. június 30-ig a bérleti díjat a felperes vette fel. Félhavi díj, 20.000 forint megfizetését kérte a felperestől, tekintettel arra, hogy
  117. június és
  118. december között általa is elismerten a bérleti díjat ő vette fel (
  119. sorszám alatti előkészítő irat
  120. oldal). A
  121. november
  122. napján tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a lakás
  123. június hónap óta nincs kiadva, üresen áll. Azért nem hasznosította a lakást, mert nem tudta, hogy a felperes melyik második emeleti lakásba akar beköltözni (
  124. sorszám alatti jegyzőkönyv
  125. oldal) és bírói kérdésre azt adta elő, hogy
  126. október
  127. és
  128. február vége közötti időtartamban sem volt bérbe adva a lakás (
  129. számú jegyzőkönyv
  130. oldal). A
  131. március
  132. napján tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a lakás
  133. június végéig volt bérbe adva, majd 2007 ősztől
  134. december végéig újból bérbe adta 40.000 forint bérleti díj plusz rezsiért és a közös költséget nem kérte a vizesblokkok rossz állapota miatt.
  135. június hónaptól december
  136. napjáig ismét bérbe adta a lakást és
  137. január óta a lakás üresen áll (
  138. sorszám alatti jegyzőkönyv
  139. oldal). A
  140. április
  141. napján előterjesztett előkészítő iratában pedig azt adta elő, hogy az ingatlant 2007 júliusában kiürítette, a bérlőnek felmondott. Ősztől a lakás korábbi bérlője ismét bérbe vette az ingatlant
  142. december végéig 40.000 forint összegű bérleti díj ellenében. Ezt követően a folyamatos beázási problémák miatt a bérlő felmondott és az ingatlan üresen állt. Előadta, hogy a
  143. sorszám alatti beadványban megjelölt
  144. és
  145. év elírásra került, mert ténylegesen
  146. és
  147. évben volt bérbe adva a lakás. Ezt követően a lakás
  148. évig üresen állt és
  149. június hónaptól került ismét kiadásra 6 hónap időtartamra 40.000 forint bérleti díj fejében.
  150. januártól kezdődően a lakás ismét üres. (
  151. sorszám alatti jegyzőkönyv
  152. oldal) Az alperesnek a per tartama alatt a .../A. alatti lakás hasznosítására vonatkozóan tett előadásait összevetve azt lehet megállapítani, hogy az alperes a jóhiszemű pervitel Pp.
  153. §
(2)bekezdésében foglalt követelményét súlyosan megszegve, ugyanazon tényre - arra, hogy az életközösség megszakításától kezdődően milyen időtartamban volt a lakás bérbe adás útján hasznosítva egymásnak teljesen ellentétes ténybeli előadásokat tett. Előadását még arra a
  1. október
  2. napjától
  3. márciusig terjedő időtartamra is megváltoztatta, amelyre vonatkozóan maga csatolt okirati bizonyítékot a bérleti jogviszony fennállásának bizonyítására. Tényelőadásának megváltoztatását semmivel nem indokolta. Az alperes ténybeli előadásai módosításának, illetve visszavonásának a bizonyítás szempontjából van jelentősége. A Pp.
  4. §
(2)bekezdése tartalmazza az ún. egyszerűbben bizonyítandó tényekre vonatkozó speciális szabályként azt, hogy a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy egyik félnek a másik által bírói felhívás ellenére kétségbe nem volt előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merült fel. Perbeli beismerésnek a fél bíróság előtt tett azon kijelentése minősül, hogy az ellenérdekű fél részéről állított tények valódiságát elfogadja. A beismerés tehát jogi természetét tekintve tényállításnak, tudomáskijelentésnek minősül és annak az eljárásjogi joghatása az, hogy a perbeli ellenfél által beismert tényeket a bíróság a Pp. 163. §
(2)bekezdése alapján további bizonyítás nélkül is valónak fogadhatja el, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. Kétely esetén pedig azokat nem a hivatkozott törvényhely speciális, hanem a bizonyítási teher Pp. 164. §
(1)bekezdésének általános szabálya szerint ítéli meg. A Pp. nem tartalmaz olyan korlátozást, amely a perbeli tényállítások módosításának, illetőleg a beismerés visszavonásának a lehetőségét kizárná vagy korlátozná. Egységes ezért az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a perbeli beismerés a per során bármikor visszavonható és visszavonásának az eljárásjogi jogkövetkezménye az, hogy a bíróság mérlegelés útján dönt abban, hogy 1. a visszavont beismerésre is alkalmazhatónak tartja a Pp. 163. §
(2)bekezdésében foglaltakat; vagy
  1. a bizonyítási terhet átfordítja és a beismerést visszavonó felet kötelezi a vele szemben állított tények fenn nem állásának a bizonyítására; vagy
  2. ha a tényelőadás módosításának a fél kellő indokát és magyarázatát adta, a bizonyítékok értékelését az általános szabályok szerint végzi el. (Kúria Pfv.II.20.773/2012/14.) Tekintettel arra, hogy az alperes semmilyen elfogadható indokát nem adta annak, hogy a korábban elismert, a bérleti jogviszony fennállására vonatkozó nyilatkozatát utóbb miért változtatta meg, az ítélőtábla a visszavont beismerésre is alkalmazhatónak tartotta a Pp.
  3. §
(2)bekezdésében foglaltakat, és azt állapította meg, hogy a .../A. alatti lakás az életközösség megszakításától
  1. december
  2. napjáig, majd
  3. március
  4. napjától
  5. december
  6. napjáig havi 40.000 forint bérleti díj fejében volt hasznosítva. Az a tény, hogy a felperes
  7. augusztus
  8. napjától kezdődően nem a bérleti díjak elszámolását kérte, hanem az alperest többlethasználati díj fizetésére kérte kötelezni, nem zárja ki azt, hogy a bérleti szerződéssel történt hasznosítás időtartamában az alperest többlethasználati díj fizetésére kötelezze a bíróság azzal, hogy a többlethasználati díj összege az alperes részére befolyt bérleti díj felperes tulajdoni hányadára eső részével azonos. Helyes ugyan az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes nem tett lépéseket a lakás használata érdekében. Ebből a tényből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy le is mondott az alperes által történt hasznosítás alapján befolyt haszon tulajdoni hányada alapján őt megillető részének az érvényesítéséről. Figyelembe kell venni ebben a körben azt a tényt is, hogy maga az alperes sem vitatta az elszámolási kötelezettségét. A felperesnek a befolyt bérleti díj felperes tulajdoni hányadához igazodó részének elszámolását az alperes több nyilatkozatában - így a
  9. szám alatti előkészítő irat
  10. oldalán, a
  11. számú előkészítő irat
  12. oldalán és a
  13. november
  14. napján tartott tárgyaláson (
  15. számú jegyzőkönyv
  16. oldal) - egyértelműen el is ismerte. Ezek a nyilatkozatok azt jelentik, hogy az alperes ellenkérelmében a felperes ezen elszámolásra irányuló igényét elismerte. Ezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva
  17. november
  18. napjától
  19. december
  20. napjáig, illetve
  21. március
  22. napjától
  23. december
  24. napjáig kötelezte az alperest az általa a .../A. alatti lakás után felvett havi 40.000 forint összegű bérleti díjjal azonos többlethasználati díj felperes ½ tulajdoni hányadára eső részének, 720.000 forintnak a megfizetésére. A
  25. január
  26. napjától
  27. február
  28. napjáig tartó időtartamra; illetve
  29. január
  30. napjától kezdődően nem bizonyított a lakás bérbeadása, ennek hiányában pedig nem alapos a felperes többlethasználati díj iránti igénye sem, mert egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a felperes saját döntése alapján nem élt a lakás használatának, hasznosításának lehetőségével. Az ítélőtábla tehát a .... és II. emelet 19/A. alatti ingatlanok többlethasználati díjának megfizetésére irányuló elsőfokú ítéleti rendelkezést akként változtatta meg, hogy az alperes marasztalását 780.000 forinttal felemelte.
  31. .... alatti gépjárműbeálló: (a továbbiakban: gépjárműbeálló) Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a gépjárműbeállót
  32. július és december, valamint
  33. június
  34. és december
  35. napja közötti időtartamban az alperes használta és
  36. szeptember hónaptól kezdődően is az alperes használja. A fennmaradó időszakokban bizonyos ideig a felek közös tulajdonú ... gépkocsija parkolt itt, amelyet azonban
  37. november
  38. napján az alperes értékesített. A gépjárműbeálló használati díja
  39. június
  40. napjától kezdődően havi 15.000 forint. A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest
  41. november
  42. napjától kezdődően a gépjárműbeálló után többlethasználati díj fizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a gépjárműbeállót
  43. július
  44. és december 1., valamint
  45. június
  46. és december
  47. közötti időtartamban használta, és
  48. szeptember óta használja. A köztes időszakokban a felperes parkolt itt, illetve részben a közös, használaton kívüli ... tárolására szolgált. Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a gépjárműbeálló
  49. június
  50. és november
  51. napja közötti időtartamban történt kizárólagos használata miatt 45.000 forint többlethasználati díjat. Az ezt meghaladóan előterjesztett keresetet elutasította, mert a felperes
  52. november
  53. napjától az elköltözéséig a használatban nem volt akadályozva, az ezt követő későbbi időszakokban pedig saját elhatározásából nem élt a használat lehetőségével, és a közös költséget is mindvégig alperes fizette. Az ítélet ezen rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával
  54. augusztus
  55. napjától
  56. szeptember
  57. napjáig kötelezze az alperest 836.250 forint és késedelmi kamatai, valamint
  58. szeptember
  59. napjától a közös tulajdon megszüntetéséig havi 7.500 forint többlethasználati díj megfizetésére. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az alperes
  60. augusztus
  61. napjától kezdődően a gépjárműbeállót kizárólagosan használja, amelyhez a felperes nem járult hozzá. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg, hogy azokon az időszakokon kívül, amikor az alperes kizárólagos használata miatt nem biztosította a felperes használatát, a felperes nem is tett lépéseket a gépjárműbeálló használata érdekében. Ezért helyesen utasította el a felperes többlethasználati díj fizetésére irányuló keresetét. V. Ingóságok megosztása: Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek élettársi közös vagyonába 5.611.566 forint értékű ingóság tartozott, amelyek közül a felperes birtokában 108.500; az alperes birtokában pedig 5.503.066 forint értékű ingóság maradt. A Ptk.
  62. §-ában írt, elsősorban alkalmazandó természetbeni megosztás követelménye és a hosszú ideje birtokon kívül lévő féllel szembeni méltánytalanság elkerülése miatt az elsőfokú bíróság értékkiegyenlítés fizetésére kötelezés mellett az egyes ingóságokat az azokat birtokló fél tulajdonába adta. Ennek megfelelően egyéb ingóságok mellett az alperes tulajdonába adta a
  63. tételszám alatt felvett bőr ülőgarnitúrát 600.000 forint értékben és az életközösség megszakítását követően az alperes által értékesített
  64. tételszám alatt felvett ... frsz.-ú ... típusú személygépkocsi 1.500.000 forint értékét. A
  65. tétel alatti gépkocsinak a felek által a személyes meghallgatásuk során egyezően megjelölt 1.500.000 forint értékét az alperes utóbb vitatta, mert
  66. novemberben a járművet alacsonyabb vételárért értékesítette. Szakértői bizonyítást azonban nem kért. Az elszámolás alapja az életközösség megszűnésének időpontja, amely másfél évvel megelőzte a jármű eladását. Ezért a korábbi érték szempontjából az adásvételi szerződésben rögzített vételárnak nincs jelentősége, és az elsőfokú bíróság az egyező nyilatkozatok szerinti értéket fogadta el. Az ítélet ingóságok megosztására vonatkozó rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy a
  67. tételszám alatt felvett bőrgarnitúra értékét 448.200; a
  68. tételszám alatt felvett személygépkocsi értékét pedig 643.000 forintban állapítsa meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felek egyező nyilatkozata ellenére az ingóságokat nem természetben osztotta meg, hanem azokat túlnyomórészben az alperes tulajdonába adta és az alperest értékkiegyenlítés fizetésére kötelezte. Az ingóságok eltérő módon történő megosztására vonatkozó fellebbezési kérelmet azonban nem terjesztett elő. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a
  69. tételszám alatt felvett bőr ülőgarnitúra értékének meghatározása során nem fogadta el azt a számlát, amely igazolta, hogy a
  70. január
  71. napján történt vásárlásakor az ülőgarnitúra vételára 448.200 forint volt. Ennek ismeretében pedig az életközösség megszakadásáig az értéke nem emelkedhetett 600.000 forintra. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a
  72. tételszám alatt felvett személygépkocsi értékét a felek által egyezően megállapított 1.500.000 forintban határozta meg, amely az életközösség megszakításakori érték. A felek a
  73. november
  74. napján tartott tárgyaláson jelölték meg egyezően a gépjármű forgalmi értékét és az alperes vállalta, hogy
  75. január
  76. napját követően a járművet átadja a felperesnek. A felperes azonban nem kereste meg az alperest a gépjármű átvétele és átírása érdekében. Ezért
  77. december
  78. napjától kezdődően több alkalommal felhívta a felperest a gépjármű átírására, aki a
  79. április
  80. napján kelt levelében tájékoztatta arról az alperest, hogy nem tart igényt a személygépkocsira és a jármű közös értékesítését kezdeményezte. Erre csak 2009 novemberében került sor 643.000 forint összegű vételár ellenében. Amennyiben a felperes nem úgy nyilatkozik, hogy igényt tart a megosztás során a gépjárműre, akkor már
  81. évben megtörténhetett volna az értékesítése. A felperes mulasztása miatt történt csak 2009 novemberében az értékesítés és sérelmes az alperes számára, hogy az ezen időtartam alatt bekövetkezett értékvesztést az elsőfokú bíróság teljes egészében az alperes terhére számolta el. A felperes fellebbezési ellenkérelmében ebben a körben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Állította, hogy az alperes arra tekintettel fogadta el az ülőgarnitúra magasabb értékét, hogy a megosztás során az a felperes tulajdonába kerül. Állította azt is, hogy az alperes nem tett eleget a gépjármű átadásával kapcsolatos kötelezettségeinek, ezért másik gépjármű vásárlására kényszerült. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felek által egyezően meghatározott értéken számolta el a megosztás során a járművet. A fellebbezés részben alapos. A
  82. november
  83. napján tartott tárgyaláson a felek valóban egyezően, 600.000 forintban határozták meg a
  84. tételszám alatt felvett bőr ülőgarnitúra életközösség megszakításakori forgalmi értékét. Az alperes azonban az érték meghatározására tett nyilatkozatát utóbb elfogadható indokkal módosította. A
  85. január
  86. napján kelt számla (234/
  87. sorszám alatti irat), valamint az alperes lakossági forintszámlájának
  88. január 20-i kivonata alapján (17/
  89. sorszám alatti okirat) bizonyított, hogy a felek a vagyontárgyat
  90. január
  91. napján 448.200 forint vételárért vásárolták. Alapos az alperesnek az a hivatkozása is, hogy az ülőgarnitúra értéke az életközösség megszakadásáig eltelt 6 hónap alatt nem emelkedhetett. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a
  92. tételszám alatti ülőgarnitúra értékét 448.200 forintban állapította meg. Alaptalanul sérelmezi azonban az alperes, hogy az elsőfokú bíróság a
  93. tételszám alatt felvett személygépkocsit az életközösség megszakításakori 1.500.000 forint forgalmi értéken számolta el. A felperes vitatta az alperesnek azt az állítását, hogy a személygépkocsi átadására a felperes mulasztása miatt nem került sor. Miután a perben nem került egyértelműen bizonyításra az az alperesi állítás, hogy az együttműködési kötelezettséget a felperes szegte meg, helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a megosztás során az alperes birtokában maradt vagyontárgy életközösség megszakításakori, a felek egyező előadása alapján megállapított értékét állította be a vagyonmérlegbe. Az ingóságok értékének módosítását követően az élettársi közös vagyonba tartozó vagyontárgyak értéke: 5.459.766 forint; az egy félre jutó érték: 2.729.883 forint. A felperes tulajdonába kerülő ingóságok értéke 108.500 forint, vagyis az őt megillető értéknél 2.621.383 forinttal kevesebb értékhez jutott. Az alperes tulajdonába kerülő ingóságok értéke pedig 5.351.266 forint, tehát az őt megillető értéknél 2.621.383 forinttal magasabb értékhez jutott. Ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított értékkiegyenlítés összegét 2.621.383 forintra leszállította. VI. Közös költségek elszámolása: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint
  94. június
  95. napjától kezdődően mindhárom lakás és a gépkocsitároló közös költségét az alperes fizette. Az alperes kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest a közös költségek tulajdoni hányadára eső részének a megfizetésére. A felperes a követelés elutasítását kérte azzal érvelve, hogy sem a lakásoknak, sem a kocsibeállónak nem volt bejegyzett tulajdonosa, és egyik ingatlant sem használta a megjelölt időszakban. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes valamennyi ingatlan közös költségét és azok tényleges befizetését hitelt érdemlően igazolta. A felperes keresete egyebek mellett éppen annak megállapítására irányult, hogy mindhárom lakás és a kocsibeálló ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonát megszerezte, tehát - ennek megállapítása esetén - nemcsak jogok illetik, hanem a tulajdonnal járó kötelezettségek is terhelik, melynek a közös költség fizetése is része. Az I. emelet
  96. szám alatti lakás közös költsége a
  97. június
  98. és
  99. augusztus
  100. közötti időtartamban 2.525.365 forint volt, tulajdoni hányada alapján ebből a felperest az elsőfokú bíróság 631.341 forint megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a .... szám alatti lakást a felek
  101. június
  102. és november
  103. napja közötti időtartamban bérbe adták. Az általános gyakorlat szerint a bérlő nyilvánvalóan megtérítette a közös költséget is, az alperes nem bizonyította ennek ellenkezőjét. A bérleti díjakat ebben az időszakban az alperes vette át, tehát a közös költség befizetése megtérült, annak megítélése esetén jogalap nélkül gazdagodna. A
  104. december
  105. és
  106. június
  107. napja közötti időtartamban nem nyert bizonyítást, hogy a bérleti díj melyik félhez került, az ezt követő időszakra pedig a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy melyik év milyen időszakában volt tényleges bérbeadás, és ezzel a közös költség viselése alól mikor mentesültek. Bizonyítási kötelezettségének azonban nem tett eleget. Ezért az elsőfokú bíróság
  108. december
  109. napjától kezdődően az alperes által igazoltan befizetett összeg ½ része megtérítését indokoltnak találta.
  110. december
  111. és
  112. augusztus
  113. napja közötti időtartamban a teljes befizetés 893.724 forint volt, amelynek fele, 446.862 forint megfizetésére kötelezte a felperest. A .../A. alatti lakás bérleti díját - és mellette a bérlő által fizetett közös költséget -
  114. június
  115. és november
  116. közötti időtartamban az alperes vette át, ezért a felperestől megtérítésre nem jogosult.
  117. december
  118. napjától kezdődően azonban nem nyert bizonyítást, hogy a bérlő kinek fizetett, illetve a lakás a következő években mikor volt kiadva, az alperes a bérlőtől mikor kapott közös költséget. A bizonyítás a felperest terhelte volna, ennek azonban nem tett eleget. Ezért a
  119. december
  120. és
  121. augusztus
  122. közötti időtartamban az alperes által kifizetett 663.450 forint összegű közös költség felének, 331.725 forintnak a megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság a felperest. Az alperes a gépjárműbeálló
  123. június
  124. és
  125. augusztus
  126. napja közötti időtartamra esedékes 491.211 forint összegű közös költségét fizette meg, amelyből az elsőfokú bíróság a felperest a tulajdoni hányadára eső 245.606 forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet közös költség fizetésére kötelező rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és utasítsa el az alperes közös költségek arányos részének megfizetésére irányuló követelését. Fellebbezését azzal indokolta, hogy sem a lakás, sem a gépjárműbeálló ingatlanoknak nem bejegyzett tulajdonosa és az ingatlanok tulajdonjogát csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést követően szerezheti meg. Bejegyzett tulajdonjoga hiányában pedig nem kötelezhető a közös költség megfizetésére. Sérelmezte fizetési kötelezettségének megállapítását azért is, mert az alperes kizárólagos használatában álló ingatlanok után nem részesül bevételből és használati díjat sem kap. A II. emeleti lakások pedig folyamatosan bérbe vannak adva, a lakások közös költségét a bérlő fizette. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és az elsőfokú ítélet meghozatalát követően kifizetett közös költségek elszámolását kérte. Igazolta, hogy
  127. szeptember
  128. és
  129. május
  130. napja közötti időtartamban az I. emelet
  131. szám alatti lakásra 189.126; a .... szám alatti lakásra 67.716; a .../A. alatti lakásra 51.300; a gépkocsibeállóra 41.850 forint közös költséget fizetett meg. A fellebbezés kisebb részben alapos. A társasházakról szóló
  132. évi CXXXIII. törvény
  133. §
(1)bekezdése szerint a közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (a továbbiakban együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli. A felperes tulajdonjogát az ingatlanokban a Ptk. 578/G. §
(1)bekezdés szerint az élettársi közös szerzés ténye alapján, a Ptk. 116. §
(1)bekezdés alkalmazásával ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte meg, vagyis ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is az ingatlanok tulajdonosának kell tekinteni. Ebből pedig az következik, hogy a közös költség viselése a jogszabály erejénél fogva tulajdoni hányada arányában terheli. Alaptalanul hivatkozik ezért a felperes fellebbezésében arra, hogy tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének hiányában nem köteles a közös költség megfizetésére.
  1. ... I. emelet
  2. szám alatti lakás: Helyesen kötelezte az elsőfokú bíróság a felperest arra, hogy fizesse meg az I. emelet
  3. szám alatti lakásnak a
  4. június
  5. és
  6. augusztus
  7. napja közötti időtartamban esedékes, az alperes által kifizetett közös költség felperes tulajdoni hányadára eső részét. A felperes fellebbezési érvelésével szemben a
  8. június
  9. és
  10. július
  11. napja közötti időtartamban a felperes maga is használta a lakást, sőt
  12. decembertől kezdődően azt kizárólagosan használta. Az ezt követő,
  13. augusztus
  14. napjától
  15. november
  16. napjáig terjedő időtartamra az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest többlethasználati díj fizetésére kötelezte, tehát a felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy annak ellenére köteles a közös költség arányos részének megfizetésére, hogy többlethasználati díjban sem részesül.
  17. november
  18. napjától kezdődően pedig - ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott - ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjoga alapján köteles a közös költség arányos részének megtérítésére. A felperest a közös költség viselése tulajdoni hányadának arányában terheli. Tekintettel arra, hogy az ítélőtábla ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes által a teljes időtartamra kifizetett 2.525.365 forintnak a felperes 16/100 tulajdoni hányadára eső részére, 404.058 forintra szállította le a felperes marasztalását.
  19. ... .... szám alatti lakás: Az ítélőtábla az alperes által a perben több alkalommal is tett elismerés alapján - ahogyan azt jelen ítéletben a .../A. alatti lakás többlethasználati díjának megállapítása körében (a IV./2.b. pont alatt) már kifejtette - bizonyítottnak látta, hogy a .../A alatti lakás bérleti díjával együtt ezen lakás
  20. december
  21. napjától
  22. június
  23. napjáig esedékes bérleti díját is az alperes vette fel, amelyből az is következik, hogy a közös költséget ellenkező bizonyítás hiányában a bérlő viselte. Ezért erre az időtartamra az alperes nem igényelheti a felperestől a közös költség arányos részének megfizetését. Az ezt követő időszakra az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte a felperest az ingatlannyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjoga alapján a közös költség arányos részének megtérítésére.
  24. évre a közös költség összege havi 6.732 forint,
  25. évre pedig havi 7.326 forint volt. (90/
  26. sorszám alatti előkészítő irat) A
  27. december
  28. napjától
  29. augusztus
  30. napjáig esedékes közös költség összege 893.724 forint volt, amelyből a
  31. december
  32. napjától
  33. június
  34. napjáig tartó időszakra esedékes 50.688 forintot a bérlő fizetett. A
  35. július
  36. napjától
  37. augusztus
  38. napjáig az alperes által kifizetett közös költség összege tehát 843.036 forint volt. Ebből a felperes 40/100 tulajdoni hányadára eső összeg 337.214 forint. Ezért az ítélőtábla a felperes marasztalását erre az összegre leszállította.
  39. ... .../A. alatti lakás: Az ítélőtábla - az ítélet IV./2.b. pontjában kifejtettek szerint - bizonyítottnak látta azt a felperesi állítást, hogy a lakás
  40. december
  41. napjától
  42. október
  43. napjáig esedékes bérleti díját az alperes vette fel; - továbbá bizonyítottnak látta azt a felperesi állítást is, hogy
  44. november
  45. és
  46. december
  47. napja, valamint
  48. március
  49. és
  50. december
  51. napja közötti időtartamban az alperes a lakást bérbeadás útján hasznosította, tehát a bérleti díjjal együtt a bérlő az alperes részére kifizette a közös költséget is. Ezen időtartamokra tehát az alperes nem jogosult a felperestől a közös költségek arányos részének a megtérítésére. Az ezen kívül eső időszakokra nem bizonyított, hogy a lakás bérbe adása folytán a közös költséget a bérlő fizette, ezért az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte a felperest az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjoga alapján a közös költség arányos részének megtérítésére.
  52. évben a közös költség összege havi 5.100 forint, 2007 és 2009 közötti időtartamban havi 5.550 forint és
  53. évben havi 5.700 forint volt. A
  54. december
  55. napjától
  56. október
  57. napjáig tartó időtartamban a közös költség 60.600; - a
  58. november
  59. napjától
  60. december
  61. napjáig tartó időtartamban 144.300; - a
  62. március
  63. napjától
  64. december
  65. napjáig tartó időtartamban pedig 57.000; összesen 261.900 forint volt. A
  66. december
  67. napjától
  68. augusztus
  69. napjáig esedékes 663.450 forintot csökkentve a 261.900 forinttal, az alperes által kifizetett közös költség összege 401.550 forint volt. Ebből a felperes az ½-ed tulajdoni hányadára eső rész: 200.775 forint megfizetésére köteles. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva ezen összegre szállította le a felperes marasztalását.
  70. Gépjárműbeálló: Az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte a felperest az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjoga alapján az alperes által a gépkocsibeállóra kifizetett közös költség felperes tulajdoni hányadára eső 245.606 forintnak a megfizetésére, ezért ebben a körben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Pp. 247.§
(1)bekezdése, valamint a 146.§
(5)bekezdés c.) pontja alkalmazásával az ítélőtábla kötelezte a felperest az alperes által az elsőfokú ítélet meghozatalát követően kifizetett közös költségek felperes tulajdoni hányadára eső részének megfizetésére, amelynek összege - az I. emelet
  1. szám alatti lakás esetén: 30.260; - a .... szám alatti lakás esetén: 27.086; - a .../A. alatti lakás esetén: 25.650; - a gépjárműbeálló esetén: 20.925; összesen: 103.921 forint. A felperes közös költség fizetésére kötelezése tehát az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása miatt az alábbiak szerint módosult: - az I. emelet
  2. szám alatti ingatlan közös költségéből a felperes 404.058 forint; - a .... szám alatti lakás közös költségéből 337.214 forint; - a .../A. alatti lakás közös költségéből 200.775 forint; - a gépjárműbeálló közös költségéből 245.606 forint megfizetésére köteles; - továbbá köteles megfizetni az elsőfokú ítélet meghozatalát követően felmerült közös költségből 103.921 forintot. VII. A ... frsz.-ú ... típusú személygépkocsival kapcsolatos költségek elszámolása:
  3. Casco biztosítás díja: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az élettársi közös vagyonba tartozó személygépkocsira a felek élettársi kapcsolata idején casco biztosítási szerződés állt fenn, melynek negyedéves díja 2006-ban 31.042 forint volt. Az év végéig esedékes 62.084 forintot az életközösség megszűnését követően az alperes fizet

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.