Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.492/2016/5/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Bihary, Balassa és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű és a személyesen eljárt II. rendű alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- június
- napján kelt 2.G.40.974/2015/
- számú ítélete ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget. Megállapítja, hogy a felperes személyes költségmentessége (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. folytán feljegyzett 48.000 Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes keresetében a felek között
- augusztus
- napján létrejött 2305309 számú jelzálogszerződés részleges érvénytelenségének megállapítását, a
- pont első és harmadik bekezdése és
- pontja utolsó mondatának tisztességtelensége folytán a megjelölt rendelkezések semmisségének megállapítást kérte a régi Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése és a 18/
- (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
- §
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontja alapján. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. A II. rendű alperes az eljárás során nem tett nyilatkozatot. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az I. rendű alperes javára 38.100 forint perköltség megfizetésére, míg a felperes teljes személyes költségmentességére tekintettel akként rendelkezett, hogy a perben feljegyzett 36.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet jogi indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a régi Ptk. 209. §
(1)és 239. §
(1)és
(2)bekezdései alapján a felperesnek lehetősége volt a si feltételek a fizetési kötelezettségét és annak összegszerűségét nem érintik, így a 2014. évi XL. törvény (DH 2 törvény) 37 §
(1)és
(2)bekezdései nem alkalmazhatók. A régi Ptk. 209/A. §-a és a 2/
- (XII. 10.) PK véleményben meghatározott elvek alapján nem találta megalapozottnak a keresetet, mivel a támadott feltételek nem biztosítanak egyoldalú szerződésmódosítási jogosultságot, így egyoldalú hatalmasságot sem biztosítanak a felperessel szemben. A per eldöntése szempontjából a régi Ptk.
- §
(1)bekezdés c) és
(2)bekezdésének c) pontjait, a régi Ptk. 260. §
(1)-
(4), 261. §
(1)-
(2)bekezdéseit találta relevánsnak. Az idézett rendelkezésekből arra következtetett, hogy a hitelintézetet nemcsak a szerződés nyújtásakor, hanem a szerződés fennállása alatt is megilleti a fedezet, a biztosíték meglétének és megfelelőségének a vizsgálata. A régi Ptk.
- §-a diszpozitív szabály, amelytől a felek egyező akarattal eltérhetnek, azt a felek közötti szerződés tölti meg konkrét tartalommal. A régi Ptk.
- §-ából következik a rendelkezés, amely lehetővé teszi az azonnali hatályú felmondást, ha a zálogkötelezett a biztosíték kiegészítésének nem tesz eleget. A felek a zálogszerződésben értékbecslő által meghatározott értéken, kölcsönös konszenzuson alapulva állapították meg a zálogtárgy értékét. A zálogtárgy értékének esetleges változása tekintetében a szerződés rendelkezései nem sértik a szimmetria, a ténylegesség, az arányosság, az objektivitás, a világos és egyértelmű megfogalmazás vagy a tételes meghatározás elvét. A szerződési feltételt a jogszabály előírásainak megfelelő határozták meg, így az nem ütközhet sem a régi Ptk. 209/A. §-ába, sem a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjaiba. A 8. pont támadott rendelkezései a régi Ptk. 260. §
(2)bekezdésében foglaltakat és az I. rendű alperesnek a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi XCII. törvény (régi Hpt.)
- §-ából eredő kötelezettségét biztosítják. E jogszabályi kötelezettségének tesz eleget a zálogtárgy mint biztosíték értékállóságára vonatkozóan a zálogfedezet kiegészítési kötelezettségének kikötésével, amit kifejezetten a zálogtárgy értékének csökkenése esetén kíván meg. Ennek a kölcsönösszeg nagysága szab mértéket, így az I. rendű alperes követelése nem minősülhet egyoldalú hatalmasságnak. A termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/
- (VIII. 1.) PM rendelet
- §
(1)-
(2),
(4)és
(6)bekezdései alapján megállapította, hogy a hitelbiztosíték fogalmát és megállapításának módját a hivatkozott rendelkezések határozzák meg, a PM rendelet mellékletei tartalmazzák az értékelési szakvélemény tartalmi és formai követelményeit, az értékelés módszereit, így az ingatlan fedezeti értékének meghatározása nem az I. rendű alperes egyoldalú hatalmasságán, hanem a vonatkozó jogszabályi környezet által meghatározott feltételeken múlik. A szerződéses kikötés érthető és világos, az I. rendű alperes számára egyoldalú előnyt nem biztosít. A zálogszerződés 12. pontjának utolsó mondatával összefüggésben kifejtette, hogy a felperes ténylegesen nem adta indokát annak, hogy az érintett kikötést milyen okból tartja tisztességtelennek. Nem utalt arra, hogy az Üzletszabályzatot ne bocsátották volna rendelkezésére, vagy nem jelölték volna meg a közzététel helyét. A zálogszerződésben elismerő nyilatkozatot tett, ami a régi Ptk. 205/B. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés megvalósulását eredményezi, vagyis az I. rendű alperes Üzletszabályzata a fenti nyilatkozat révén válik a szerződés részévé. Önmagában az általános szerződési feltétel megléte, annak a szerződés részévé válása nem tisztességtelen, az egyoldalú indokolatlan előnyt nem jelent, és nem sérti a jóhiszeműség és a tisztesség elvét. A fellebbezést előterjesztő felperes elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontjait és a régi Ptk. 209. §
(2)bekezdését, továbbá a régi Ptk. 209. §-ának
(4)bekezdésére utalt. Az érintett rendelkezés nem ad részletes meghatározást a lehetséges fedezettel kapcsolatban, így az adósok számára kiszámíthatatlan, kontroll nélküli, hogy mit fogad el a bank, ezt milyen tényezők és körülmények befolyásolják. Hiányoznak azok a részletek, amelyek a fedezet kiválasztási és elfogadási tényezőket a ténylegesség, arányosság, szimmetria, átláthatóság elve keretein belül a fogyasztó számára is követhetővé tennék. Az I. rendű alperes önkényesen jogosult értelmezni a határidőkre vonatkozó rendelkezéseket és szabadon döntheti el, hogy mikor, milyen mértékű a zálog romlása, szabadon becsüli meg a zálogtárgy értékét, maga dönti el a zálogtárgy kiegészítésére vonatkozó határidők meghatározásának szempontjait. Utalt arra, hogy a régi Ptk. 209. §
(6)bekezdésében foglaltak ellenére a vitatott szerződési feltétel érdemi vizsgálatára sor kerülhet, mivel a felek jogviszonyában irányadó norma szövege és a szerződési feltétel egyezősége hiányzik. A fedezet kiegészítési kötelezettség tekintetében a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontja érvényesül, mivel a szerződésből nem állapítható meg, hogy amennyiben a zálogtárgy állagromlása és a zálogfedezet értékének változása eltérő tendenciát mutat, az I. rendű alperes mi alapján állapítja meg a zálog romlását, annak mértéke hogyan számolható ki, így a fogyasztó sem tud előre számolni azzal, hogy mikor, milyen körülmények bekövetkezte esetén lesz köteles a zálogfedezetet eredeti értékére kiegészíteni. Végül utalt arra, hogy a peres felek között e tárgyban
- február
- napján a Budapest Környéki Törvényszék előtt 11.P.20.745/2015/
- szám alatt ítélet született, amellyel szemben fellebbezéssel élt. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy a zálogszerződés keresettel érintett
- pontjának rendelkezése csaknem szó szerint átveszi a régi Ptk.
- §
(2)bekezdését, így annak tisztességtelensége a jogszabályi egyezőségre tekintettel nem állapítható meg. Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, így azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül. A fellebbezés alaptalan. A felperes fellebbezésében hatályon kívül helyezést is kért, annak indokait azonban nem jelölte meg és az ítélőtábla sem talált olyan hivatalból észlelendő lényeges eljárási szabálysértést, amely a Pp. 252. §
(2)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozná. A fellebbezés utalt ugyanakkor az azonos felek közötti,
- február
- napján a Budapest Környéki Törvényszék előtt 11.P.20.745/
- számú ügyben hozott elsőfokú ítéletre, vagyis tartalma szerint a Pp.
- § a) pontja és a Pp. 130.
(1)bekezdés
- d)pontja alapján a perfüggőség vagy az ítélt dolog miatti permegszüntetési okra. A Pp. 157. §
- a)pontja alapján alkalmazandó Pp. 130. §
(1)bekezdés d) pontja szerint a per megszüntetésének, a másodfokú eljárásban a per megszüntetésének és az elsőfokú ítélet részben vagy egészben hatályon kívül helyezésnek van helye, ha a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt, akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt a per már folyamatban van (Pp.
- §), vagy annak tárgyában már jogerős ítélet hoztak (Pp.
- §). Az ítélőtábla ezért elsődlegesen azt vizsgálta, hogy nem áll-e fenn olyan ok, ami a Pp.
- §-a és a Pp.
- §-a folytán a per megszüntetését, illetve az elsőfokú ítélet részben vagy egészben való hatályon kívül helyezését eredményezné. Beszerezte a felperes által megjelölt peres iratot, amelyből megállapítható, hogy a felperes a Fővárosi Törvényszéken
- július 7-én az alperesekkel szemben a jelen perben támadott zálogszerződés
- pontjának utolsó mondata érvénytelenségének megállapítása iránt két keresetlevelet is előterjesztett, azokat a Fővárosi Törvényszék illetékessége hiánya folytán a Budapest Környéki Törvényszékhez tette át. Az áttételt követően a Budapest Környéki Törvényszéken a peres eljárás a jelen ügyben
- október 2-án indult, a keresetlevél kézbesítésére
- december 1-jén került sor. Ehhez képest a felperes fellebbezésében hivatkozott 11.P.20.745/
- számú ügyben a keresetlevelet csak később,
- december 29-én kézbesítette a törvényszék, így megállapítható, hogy a jelen eljárásban a perindítás hatályai hamarabb beálltak. Ezt követően a felperes módosította a keresetét és kiterjesztette a zálogszerződés
- pontjának érintett rendelkezéseire is, míg a másik eljárásban kizárólag a zálogszerződés
- pontjának utolsó mondata volt a per tárgya. Az utóbbi ügyben az elsőfokú bíróság
- február 12-én kelt ítéletével a keresetet elutasító döntést hozott, azt azonban a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.488/2016/
- számú,
- július
- napján kelt végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az így folytatódó eljárásban a felperes módosította keresetét és a továbbiakban kizárólag a
- június 19-én kelt kölcsönszerződés I.
- pontjának a közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó kikötését támadta, a zálogszerződés
- pontját érintő kereseti kérelmét nem tartotta fenn. A fentiekből tehát egyértelműen megállapítható, hogy jelen perben a perindítás hatályai hamarabb álltak be, a zálogszerződés
- pontjának megjelölt rendelkezéseire a kereset eleve nem vonatkozott, és a zálogszerződés
- pontjának érintett rendelkezése tekintetében a hatályon kívül helyezés folytán jogerős ítélet nem született, ezért a Pp.
- §-ának alkalmazására, a per megszüntetésére nem volt lehetőség, az elsőfokú bíróság ítélete így érdemben elbírálható volt. A fellebbezés az elsőfokú ítélet megváltoztatása körében kizárólag a zálogszerződés
- pontjának keresetben megjelölt rendelkezéseire vonatkozóan tartalmaz indokokat, így a másodfokú bíróság is kizárólag ennek körében, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló jogi indokolással utasította el a felperes keresetét. Érdemi döntésével és indokaival az ítélőtábla teljes körűen egyetért, így annak megismétlése nélkül a Pp.
- §
(3)bekezdésére figyelemmel utal az elsőfokú határozat helyes indokaira. A fellebbezésben előadottakra tekintettel mindössze arra mutat rá, hogy a zálogszerződés 8. pontjának támadott feltételei a régi Ptk. 261. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltaknak felelnek meg. A rendelkezés és a norma szövege csaknem teljes egészében azonos, így a támadott kikötés tisztességtelensége a régi Ptk. 209. §
(6)bekezdése szerint is kizárt. A fellebbezésben kifejtett érvelés, a zálogfedezet értékének változása körében előadottak pedig azért nem alapozzák meg a felperes keresetét, mert – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott – a hitelbiztosítéki érték összegének hitelező általi megállapítása a 25/
- (VIII. 1.) PM rendeletben foglaltak, illetve a rendelet alapján készített hitelbiztosítéki értékmegállapítási Szabályzatban meghatározottak szerint történik, azaz a hitelező e rendelet alapján készített Szabályzatában határozza meg az értékeléssel kapcsolatos egyéb rendelkezéseket. A PM rendelet
- §
(6)bekezdésének egyértelmű rendelkezése szerint a hitelbiztosítéki érték összegéről a hitelező a Szabályzatában meghatározottak szerint dönt, az elfogadott érték azonban nem lehet magasabb az értékelő által javasoltnál, aki az óvatos becslés elvét követve a rendeletben meghatározott értékelési módszerekkel határozza meg az ingatlan értékét és készít szakvéleményt a hitelező számára. Helyesen jutott ezért az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra, hogy a megjelölt rendelkezések nem eredményeznek egyoldalú hatalmasságot, és nem biztosítanak szerződés módosítási lehetőséget az I. rendű alperes számára. Az ítélőtábla erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján – helytálló indokaira figyelemmel – helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a jogi képviselővel eljáró I. rendű alperes ügyvédi munkadíjból álló és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései szerint megállapított másodfokú perköltségének megfizetésére, míg a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 48.000 forint fellebbezési illetéket a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján a másodfokú eljárásban pervesztesnek tekintendő felperes helyett az állam viseli. Budapest,
- év június hó
- napján . Sándor Ottó s.k. a tanács elnöke . Buglyó Gabriella s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró