Fkhar.21/2008/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül abból a szempontból, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetve a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. Ennek során a tényállást - figyelemmel a Be.388.§

(2)bekezdésére - az iratok tartalma, valamint ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - I.rendű vádlottal szemben a Pécsi Városi Bíróság 15.B.1854/2005/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hó tartamú börtönbüntetést - megszakítva az előzetes letartóztatását - a
2. évi január hó
3. napján foganatba vették (Pécsi Városi Bíróság 4.Fk.31/2005/
4. számú irat). - A sértett
5. június 12-én került a Pécsi Büntetés-végrehajtási Intézet 14es zárkájába, ahonnan I.rendű vádlottat
6. augusztus 27-én helyezték el. Az említett személyek hetvenhét napig voltak zárkatársak (nyomozati iratok
7. és
8. oldal). - A fenti időszakban 1.számú tanú fogvatartott volt a zárka parancsnoka, a tényleges irányítást azonban az I.rendű vádlott gyakorolta (2.számú tanú tanúvallomása - Pécsi Városi Bíróság 4.Fk.31/2005/
9. számú tárgyalási jegyzőkönyv
10. oldal). - A harmadfokú bíróság a tényállás részének tekintette a másodfokú bíróság ítéletének
11. oldal
12. bekezdésében megfogalmazott azon megállapítást, hogy „I.rendű vádlott az imbecillitásban szenvedő sértettet legalább egy alkalommal bántalmazta, mely e sértett vonatkozásában önmagában is olyan fenyegetettséget eredményezett, hogy az I.r. vádlott által megszabott takarítási feladatokat ellátta". ---------- A másodfokú bíróság eljárásának a sajátossága abban foglalható össze, hogy a Be.352.§

(1)bekezdés b./ pontjának az alkalmazásával - a vagyon elleni bűncselekményeket érintő körben - eltérő tényállást állapított meg. Végső soron a határozatának

1. oldal
2. bekezdésében, annak rögzítésével, hogy kétséget kizáróan nem volt bizonyítható, hogy az I.rendű vádlott fk.II.rendű vádlottat, illetve e vádlottak közösen a sértettet, 3.számú tanút és 4.számú tanút rendszeresen csomagjaik átadására kényszerítették, vagy ennek elmulasztása esetén az I.rendű vádlott a sértetteket bántalmazta volna. A szóban forgó - egyetlen mondatba sűrített - változtatás nyilvánvalóan ellentétes az elsőfokú bíróság ténymegállapításaival, hiszen az nyelvtani értelmezése szerint már nem nyújt lehetőséget büntetőjogi felelősségre vonásra. Döntően azzal magyarázhatóan, hogy a másodfokú bíróság a vád tárgyává tett vagyon elleni bűncselekmények elkövetési magatartását egyetlen esetben sem látta megállapíthatónak. Az első- és a másodfokú bíróság által valónak elfogadott tényállás azonossága vagy különbözősége nem mennyiségi, hanem tartalmi kérdés. Előfordulhat, hogy a másodfokú bíróság a felülbírált határozat Be.258.§

(3)bekezdés c./ pontja szerinti részét számos helyen érintve, nagyszámú kiegészítést vagy helyesbítést tesz, mégis anélkül, hogy annak a büntetőjogi főkérdésekkel kapcsolatos lényege megváltozna. De ennek ellenkezője is igaz: akár egyetlen szóra szorítkozó, a korábbi ténymegállapítások logikai rendjét megbontó, abba nem illeszkedő változtatás már eltérő tényálláshoz vezethet. Ez történt a jelen ügyben is. A másodfokú bíróság helytállóan ismerte fel az elsőfokú bíróság ítéletének a megalapozatlanságát, az ugyanis a vagyon elleni bűncselekmények legfontosabb mozzanatait illetően tisztázatlan maradt. Részben a nyomozás felületességére, illetve - ezzel összefüggésben - arra is visszavezethetően, hogy e tekintetben már a vádemelés sem kellően felderített tényeken alapult. A Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Parancsnoksága a 14-es zárkában lezajlott események kivizsgálását 2003. augusztus 27-én kezdte meg; az után, hogy a fogvatartottak előbb szóban, majd azt írásban is megerősítve, különféle panaszokat terjesztettek elő. A nevelők e meghallgatásokról rendkívül szűkszavú, alig fél oldal terjedelmű jegyzőkönyveket vettek fel, jelentős részben arra vonatkozóan, hogy történt-e nemi erkölcs elleni bűncselekmény a fent említett helyiségben. Az ügy felderítéséhez végül - négy hónappal később - a Pécsi Rendőrkapitányság Életvédelmi Alosztálya látott hozzá. Ennek keretében kellett volna megválaszolni azt, hogy az I.rendű és fk.II.rendű vádlottak - erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával - kényszerítették-e a zárkatársaikat a csomagjaik átadására. E körben már a nyomozás során nagyszámban kihallgatott tanúk is ellentmondásos vallomást tettek. Részben azzal, hogy néhányan elzárkóztak a lényeges körülmények előadásától, míg mások arra hivatkoztak, hogy a kapott csomagok szétosztása önkéntesen, minden esetben a címzettek hozzájárulásával történt meg. Ehhez hasonlóan nem kevés ellentmondást tartalmazott a sértett előadása sem. Fk.II.rendű vádlottat egyetlen alkalommal sem hozta összefüggésbe a fogvatartottak csomagjainak jogellenes megszerzésével, vagy akár azzal, hogy ilyen jellegű tevékenységben az I.rendű vádlott segítségére lett volna. Ezen túlmenően több körülmény tekintetében is bizonytalannak mutatkozott, a nyilvánvaló pontatlanságok és ellentmondások ismertetése után pedig jól érzékelhetően elbizonytalanodott; olyannyira, hogy a felmerült kérdésekre sem tudott megnyugtató választ adni. A további sértettek közül 3.számú tanú kihallgatása teljes egészében elmaradt, míg 4.számú tanú esetében az volt szembetűnő, hogy az I.rendű vádlottat végső soron a védelmébe vette, ellene terhelő adatokat nem szolgáltatott. Mindezekre - az elsőfokú ítéleti tényállás megalapozatlanságát elemezve - a másodfokú bíróság is rámutatott, kimerítő érvelése minden szempontból helytálló. Így az I.rendű és fk.II.rendű vádlottak vagyon elleni bűncselekményekben történő elmarasztalására törvényesen valóban nem kerülhetett sor. A Be.352.§

(1)bekezdés b./ pontja lehetőséget biztosít a másodfokú bíróságnak arra, hogy az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján eltérő tényállást állapítson meg, ha a vádlott felmentésének van helye. Ez a megoldás különösen akkor indokolt, ha a rendelkezésre álló, maradéktalanul számba vett bizonyítékok a megismételt eljárásban is hasonló - felmentéshez, vagy megszüntetéshez vezető eredményt valószínűsítenek. Márpedig a jelen ügyben éppen erről van szó. Így perrendszerűen és a fentiekben kifejtettek szerint egyben megalapozottan járt el a másodfokú bíróság, amikor az I.rendű vádlottat az ellene emelt 4 rb., míg fk.II.rendű vádlottat az ellene emelt 3 rb. - a Btk.12.§

(2)bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett - a Btk.323.§

(1)bekezdésében meghatározott zsarolás bűntettének a vádja alól a Be.6.§

(3)bekezdés b./ pontja alapján felmentette. Következésképpen az ezt sérelmező, illetve a hatályon kívül helyezést célzó fellebbezés nem bizonyult eredményesnek. A tényállás azonban szűk körben kiegészítésre, illetve pontosításra szorult. Az I.rendű vádlott tényleges irányítói szerepe mellett rögzíteni kellett volna azt is, hogy a sértettel milyen időtartamot töltött egy zárkában. Az ügyben eljáró bíróságok figyelmét elkerülte továbbá az a körülmény, hogy a szóban forgó vádlott előzetes fogvatartását a

1. évi január hó
2. napján megszakították, attól kezdődően a Pécsi Városi Bíróság 15.B.1854/2005/
3. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztést kezdte tölteni. Végül határozatszerkesztési hiba folytán a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekményre vonatkozó ténymegállapítások egy része a jogi indokolás körében kapott helyet. Mindezeket a harmadfokú bíróság helyesbítette, így - a Be.388.§

(1)és

(2)bekezdései alapján - a másodfokú bíróság tényállása ezzel vált irányadóvá. ---------Az irányadó tényállásból a másodfokú bíróság - a már említett szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmény tekintetében - helytállóan következtetett az I.rendű vádlott büntetőjogi felelősségére. E bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A megállapított tényállás rövid lényege szerint az I.rendű vádlott egy alkalommal azért bántalmazta a sértettet, a zárkatársát, hogy az a későbbiekben az általa megszabott takarítási feladatoknak eleget tegyen, a kisebb munkák elvégzéséhez mindig rendelkezésre álljon. Ez a magatartás nyilvánvalóan a sértett cselekvési szabadságát befolyásolta, végső soron azzal, hogy a tettlegesség után már engedelmeskednie kellett e vádlott akaratának. Közismert tény ugyanakkor, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben a legsúlyosabb hátrányok közé tartozik az, ha a fogvatartott megalázó módon egy másik zárkatársának a kiszolgálására kényszerül. Így tehát e cselekmény jelentős érdeksérelmet is okozott. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy az egyszeri erőszak (vagy fenyegetés) önmagában nem alapozza meg a folytatólagosságot, még akkor sem, ha a kikényszerített szolgáltatás egyébként huzamosabb időn keresztül ismétlődik, az rendszeressé válik (BH 1985/297. számú eseti döntés). Erre figyelemmel törvényes e cselekmény Btk.174.§-ban meghatározott kényszerítés bűntetteként történő értékelése. (Határozatának 9. oldal 1. bekezdésében az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben társtettesi elkövetést jelölt meg, ez azonban nyilvánvaló elírási hiba, hiszen a rendelkező részből is következően a szóban forgó bűncselekménynek az I.rendű vádlott a Btk.20.§

(1)bekezdése szerinti önálló tettese volt.) Az alkalmazható büntetési tétel - figyelemmel a Btk.97.§

(1)bekezdésére - 2 hónaptól 4 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket a másodfokú bíróság hiánytalanul feltárta. Súlyosító körülmény e vádlott kifogásolható életvezetése: a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés mellett az, hogy a többszörös visszaesés megállapításához szükséges mértéken túl is volt büntetve. Ezzel szemben a javára kellett értékelni a két kiskorú gyermekről történő gondoskodást, valamint a jelentős időmúlást. Ilyen körülmények között a büntetési tétel alsó határához közelítő tartamban kiszabott szabadságvesztés nem tekinthető eltúlzottan szigorúnak, annak lényeges enyhítése nem indokolt. Ekként a fő- és mellékbüntetés is törvényes. A másodfokú bíróság határozata néhány részében mégis pontatlan volt: - a Belügyminisztérium nyilvántartása szerint e vádlott vezetékneve helyesen I......c, születési ideje pedig 19..... március

1. (Pécsi Városi Bíróság 4.Fk.31/2005/
2. számú irat); - a további bűncselekmények vádja alól történő felmentés miatt vele szemben nem kerülhetett sor halmazati büntetés kiszabására, s abba helyesen a
3. évi október hó
4. napjától a
5. évi január hó
6. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt kellett beszámítani; - az elsőfokú eljárásban valójában 125.575 forint bűnügyi költség merült fel, amelyből az I.rendű vádlottnak kell viselnie 78.575 forintot. Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság - a Be.397.§-a szerint - a fenti pontosításokkal hagyta helyben a másodfokú bíróság ítéletét. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére az I.rendű vádlott figyelemmel a Be.385.§-ban írt rendelkezésre - a Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles. Vele szemben az összbüntetésbe foglalásnak a Btk.92.§

(1)bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak, ezért a harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróságot e különleges eljárás lefolytatására hívta fel. P é c s,

1. április
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Baranya Megyei Bíróság 3.Fkf.176/2007/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Fkhar.II.21/2008/
4. számú végzése folytán a
5. évi április hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: