Kfv.35133/2017/4 – Kúria

(1)bekezdés b) pontja alkalmazásával áfa köteles, az Irányelv 135. §

(1)bekezdés b) pontja és az Áfa tv. 86. §

(1)bekezdés b) pontja jelen esetben nem irányadó. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.35.133/2017/

1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Tergalecz Eszter bíró A felperes: felperes neve(felperes címe) A felperes képviselője: ... Ügyvédi Iroda Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja Az alperes képviselője: ... jogtanácsos (alperes címe) A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
2. Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
3. február 4-én kelt 4.K.27.184/2014/
4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.184/2014/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000.- (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 1.391.500.(egymillió-háromszázkilencvenegyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A felperes integrálóként különböző mezőgazdasági termelőkkel integrációs forgóeszköz finanszírozási szerződéseket kötött. Ezekben a termelők, mint integráltak kötelezettséget vállaltak arra, hogy meghatározott évben, területen és mennyiségben adott mezőgazdasági terményeket termelnek és a szerződésben megjelölt áruhitelkeret mértékéig a termeléshez szükséges forgóeszközöket kizárólag a felperestől - integrációs fizetési konstrukcióban vásárolják meg vagy a felperes közreműködésével szerzik be. A termelők kötelezték magukat, hogy a szerződésben írt mennyiségű terményt átadják a felperesnek, melyet az megvásárol. A felperes vállalta, hogy a termelőknek szaktanácsadást nyújt és részükre a szerződésben meghatározott összeget meghatározott kamat mellett előfinanszírozza. A forgóeszközöknek az integráltak felé történő eladását a felperes áfával növelt áron kiszámlázta. A termelők által igénybe vett finanszírozás után a szerződésekben rögzített mértékű kamatot a felperes felszámította, és erről áfamentes számlákat bocsátott ki. Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél
6. évre általános forgalmi adó és társasági adó adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként - megismételt eljárás során - hozott határozatában a felperes terhére áfa adónemben 13.915.000.- forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 9.676.000.- forint az adóhiány. Kötelezte az adóhiány, továbbá 968.000.- forint adóbírság és 843.000.- forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint az integrátori hitel utáni kamatot a felperesnek az integrátori szolgáltatás részét képező termékértékesítéssel azonos mértékű általános forgalmi adóval kellett volna számláznia, mert a kamat csak és kizárólag mint járulékos költség értelmezhető, arra szolgál, hogy a főszolgáltatás optimális körülmények között valósulhasson meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
7. június 16-án kelt 1842067163/
8. iktatószámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy a perbeli szerződések fő célja az integrátori komplex szolgáltatás, melyhez a kamat csak járulékosan kapcsolódik. A kamatot az integrátori szolgáltatás részének kell tekinteni, és azzal azonos módon szükséges a rá vonatkozó adókötelezettséget megállapítani. Az integrációs jogügyletek körében alkalmazott kamat adójogi megítélésével kapcsolatos felperesi álláspontot sem a Kúria, sem az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) joggyakorlata nem támasztja alá. A kereseti kérelem [5] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Álláspontja szerint az integrátori hitelezési tevékenység az általános forgalmi adóról szóló
9. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)
10. §

(1)bekezdés b) pontja szerint áfamentesen kezelendő, mert az az alapügylettől elkülönül és adójogi szempontból nem osztja annak sorsát. Az elsőfokú ítélet [6] [7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felek által kötött integrációs szerződések célja egységes szolgáltatás nyújtása, a komplex integrátori tevékenység volt. Ez egy olyan összetett tevékenység, amely több gazdasági eseményt foglal magában és azok szorosan összefüggnek, egymás nélkül nem értelmezhetők. A forgóeszközfinanszírozáshoz kapcsolódó kamat felszámítása a komplex integrátori tevékenységen belül, a felperes által megvalósított termékértékesítés részeként történt, így az beépül az értékesítés adóalapjába az Áfa tv. 70. §

(1)bekezdés b) pontja és

(2)bekezdése értelmében, függetlenül attól, hogy egy vagy külön számlák került kiállításra. A kamat járulékos költség, mely után áfát kell felszámítani. Az elsőfokú bíróság érvelése alátámasztására több EUB ítéletre is hivatkozott. A bíróság a felperes előzetes döntéshozatal kezdeményezése iránti kérelmét elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] [9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Indítványozta az EUB-nél előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a per tárgyalásának felfüggesztése mellett. Érvelése szerint az ítélet sérti polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §

(1)bekezdését, 221. §

(1)bekezdését, 339. §

(1),

(2)bekezdéseit; az Áfa tv. 70. §

(1)bekezdését, 86. §

(1)bekezdés b) pontját, valamint ellentétes az EUB joggyakorlatával és az annak alapját képező általános jogelvekkel. Hangsúlyozta, a társaság célja nem csupán arra irányult, hogy a termékértékesítéssel szorosan kapcsolódó hitelt nyújtson, hanem az integráltak gazdasági tevékenységhez szükséges fedezetet biztosítsa. A forrásfedezet nem csak a termékek, eszközök beszerzésére szolgált, hanem a termelő általános működési költségeire is. Ezért a hitelezési tevékenység, mint önálló cél jelent meg az ügyfelek számára. A bíróság megsértette tényállásfelderítési és bizonyítási kötelezettségét, amikor a fenti körülményeket nem vette figyelembe és a felperes által teljesített két önálló ügyletből létrehozott egy komplex szolgáltatást. A jogerős ítéletben írtakkal szemben a hitelnyújtási tevékenység elkülönült szolgáltatásként kezelendő és az Áfa tv. 86. §

(1)bekezdés b) pontja alapján adómentes. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. [11] A Kúria végzésével eljárását felfüggesztette a Kúria másik tanácsa által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban hozott EUB ítélet meghozataláig. Az EUB

1. december 8-án kelt C-208/
2. számú (Stock) ügyben hozott ítéletét követően a Kúria elrendelte eljárása folytatását. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [13] A Pp.
3. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. [14] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. Az ítéletben írtakkal a felülvizsgálati bíróság egyetért, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat fejti ki. [15] A Kúria elsődlegesen rögzíti, az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, így a bizonyítékokat a Pp. 206. §

(1)bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte és helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést ebben a körben a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértés azonban nem tárható fel. [16] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének teljes körűen eleget tett, nem sérült a Pp. 221. §

(1)bekezdése. [17] A hozzáadottérték-adóról szóló 2006/112/EK. tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv)

1. cikkének b) pontja értelmében az adóalap részét képezik azon járulékos költségek - így különösen a jutalék, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költséget -, amelyeket az értékesítést teljesítő a megrendelőre terhel. A
2. cikk

(1)bekezdés

1. b)pontja szerint a tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:
2. b)hitelnyújtás és- közvetítés, valamint a hiteleknek a hitelező által történő kezelése. Az Áfa tv. 70. §

(1)bekezdés b) pontja alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek. A 86. §

(1)bekezdés

1. b)pontja kimondja, mentes az adó alól a hitel-, pénzkölcsön és egyéb ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése. [18] A jogvita lényege abban áll, hogy a felperes, mint integrátor által a mezőgazdasági termelőknek nyújtott hitel egy összetett, több gazdasági eseményt magába foglaló tevékenység része-e, avagy önálló, az integrátori működéstől független gazdasági tevékenység. Ebből fakadóan vitás a hitelnyújtáshoz kapcsolódóan felszámított kamat adójogi sorsa, annak áfa kötelezettsége, illetve mentessége. [19] Az EUB - a jelen felülvizsgálati üggyel a tényállás, a vonatkozó jogszabály és uniós jogi rendelkezések, illetve a felmerült jogértelmezési kérdések körében azonos - Stock ügyben hozott ítéletében kifejtette, hogy az olyan integrált mezőgazdasági együttműködésre irányuló ügylet, amely előírja, hogy valamely gazdasági szereplő termékeket értékesítsen valamely mezőgazdasági termelőnek, és a részére e termékek megvásárlására szánt kölcsönt nyújtson, e rendelet szempontból egyetlen egységet képező ügyletnek minősül, amelyben a termékek értékesítése a főszolgáltatás. Az említett egységet képező ügylet adóalapját képezi mind az említett termékek ára, mind a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kölcsön után fizetett kamat. Az a körülmény, hogy az integrátor kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat az integráltak részére, valamint megvásárolhatja az általa előállított mezőgazdasági termékeket, nem befolyásolja a szóban forgó ügyletnek az Irányelv szempontból egységet képező ügyletnek való minősítését. [20] Az EUB az ítélete 36. pontjában előírta, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó integrált együttműködésre irányuló szolgáltatásban ténylegesen az ítélet 34. pontjában hivatkozott gazdasági cél fejeződik-e ki, valamint hogy a forgóeszközök értékesítése az integráltak számára ilyen alapvető jelentőséggel bír-e. [21] A Kúria a perben rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok értékelésével megállapította, hogy a Stock ügyben hozott ítélet 34. pontjának megfelelően a forgóeszközök értékesítésének és a kölcsönnek ugyanaz a gazdasági célja, nevezetesen az, hogy lényegében pénzügyi és logisztikai támogatást vezet be a mezőgazdasági termelők részére, lehetővé téve számukra, hogy mezőgazdasági termelőtevékenységet folytassanak. Ezt igazolják a perbeli integrációs együttműködést szabályozó szerződések is, melyekben a felperes - többek között - kötelezettséget vállalt a termelők tevékenységének támogatására és az ehhez szükséges forgóeszközök megvásárlásának finanszírozására. [22] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértéstől mentesen állapította meg az integrátori tevékenység komplex jellegét, ehhez kapcsolódóan az egységes szolgáltatás nyújtásának szándékát és megvalósulását. A termékértékesítés és a hitelnyújtás az Irányelv és az Áfa tv. szempontból egyetlen egységet képező jogügylet, ahol a termékek értékesítése a főszolgáltatás, mely meghatározza a kamat sorsát az áfa felszámítása vonatkozásában. A kamat az Irányelv 78. cikk
2. b)pontja és az Áfa tv. 70. §

(1)bekezdés b) pontja alkalmazásával áfa köteles, az Irányelv 135. §

(1)bekezdés b) pontja és az Áfa tv. 86. §

(1)bekezdés b) pontja jelen esetben nem irányadó. [23] A Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket. Záró rész [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(2)bekezdésére tekintettel tárgyaláson bírálta el. [25] A pervesztes felperes köteles a Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint az alperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [26] A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a felperesnek kell megfizetnie a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján. Az illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése határozza meg. [27] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. június
2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Tergalecz Eszter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő