Gfv.30789/2016/5 – Kúria

(2),

1. III. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság részítélete Gfv.VII.30.789/2016/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Farkas Attila előadó bíró Beszterceyné dr. Benedek Tímea bíró Az I. rendű felperes: A II. rendű felperes: A felperesek képviselője: Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: A IV. rendű alperes: Az V. rendű alperes: A VI. rendű alperes: A VII. rendű alperes: Az I-II. rendű alperes képviselője: Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda Az IV. és V. rendű alperes képviselője: Dr. Kiss Lajos Sándor ügyvéd A VI. rendű alperes képviselője: Rézmovits és Poór Ügyvédi Iroda A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. rendű felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.124/2016/6-II. számú részítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 7.G.44.199/2014/
2. számú részítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 2.540.000 (kétmillió-ötszáznegyvenezer) Ft, a II. rendű alperesnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft, a VI. rendű alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A
3. március 24-én Z.P. Kereskedelmi Kft. néven alakult L.P. Kft. (a továbbiakban: Társaság) tagjai
4. május 11-től, illetve
5. január 24-től
6. november 23-ig 50 - 50 %-os tulajdoni részesedéssel a III. és IV. rendű alperes voltak. A Társaság kizárólagos tevékenységét ebben az időszakban a tulajdonában álló L.P. ingatlan fejlesztése képezte. Az I. rendű alperes egyik jogelődje, a cégnyilvántartásba
7. november 22-én bejegyzett L.P. Kft. (a továbbiakban: I. rendű alperes jogelődje), amelynek egyedüli tagja az alapításától
8. december 29-ig a VI. rendű alperes volt,
9. november 23-án névértéken, összesen 200.000.000 Ft vételár ellenében megvásárolta a III. és IV. rendű alperestől a Társaság üzletrészeinek 100 %-át. A vételár megfizetéséhez az I. rendű alperes jogelődje az ugyanezen a napon megkötött kölcsönszerződés alapján 20 éves futamidővel 1.282.297,88 CHF kölcsönt vett fel a II. rendű alperes jogelődjétől (a továbbiakban: II. rendű alperes). A II. rendű alperes
10. november 23-án a Társaság részére is kölcsönt nyújtott a korábban felvett hitelei refinanszírozására és az ingatlanfejlesztés folytatására. A kölcsön összege 37.857.921,40 CHF, futamideje ugyancsak 20 év volt. A két kölcsönszerződés biztosítására a Lánchíd Palotára és az I. rendű alperes jogelődjének meglévő és jövőbeli teljes vagyonára a II. rendű alperes javára jelzálogjogot alapítottak. A Társaság ugyanezen a napon bérleti szerződést kötött az I. rendű felperessel, amelynek egyedüli tagja
11. november 22-től az V. rendű alperes volt. A szerződés alapján a Társaság a L.P.-át 20 éves határozott időre az I. rendű felperes használatába adta. A bérleti díjat a szerződésben a futamidő első 12 hónapjára havi 164.143,52 CHF+áfa, a 13-
12. hónapokra pedig havi 202.983,84 CHF+áfa összegben határozták meg azzal, hogy az I. rendű felperes mindezeken felül üzemeltetési díj címén havi 47.279,64 CHF+áfa megfizetését is vállalta. A Társaság jogosult volt a bérleti szerződés felmondására, ha az I. rendű felperes a bérleti, illetve üzemeltetési díj fizetésével késedelembe esik és ezt követően írásbeli felszólítás ellenére sem teljesít. A szerződés felmondása esetén a Társaság a már teljesített bérleti díjakat megtarthatta, és kártérítésként igényt tarthatott a teljes futamidőből még hátralévő időre járó bérleti díjak 3 havi CHF Libor mértékével diszkontált összegének egy összegben, 30 napon belül történő megfizetésére is. Az I. rendű felperes a fizetési kötelezettsége teljesítésének biztosítása érdekében a bérleti szerződés megkötését követően 1 napon belül 5.300.000 euró óvadékot volt köteles a Társaság rendelkezésére bocsátani. Az V. rendű és a VI. rendű alperes között
13. november 23-án opciós szerződés jött létre, amelyben a VI. rendű alperes 20 éves időtartamra vételi jogot engedett az V. rendű alperes részére az I. rendű alperesi jogelőd gazdasági társaságban fennálló üzletrészére. Az opciós vételárat 500.000 Ft-ban határozták meg azzal, hogy az V. rendű alperesnek a vételi jog gyakorlása esetén a vételáron felül meg kell térítenie a L.P.-át érintő ingatlanfejlesztés megvalósításával kapcsolatban a VI. rendű alperesnél felmerült minden közvetlen és indokolt költséget és kiadást, a Társaság és az I. rendű felperes közötti bérleti szerződés alapján az I. rendű felperest terhelő kiadások kivételével, annak függvényében, hogy az V. rendű alperes megfizeti-e a Társaságnak, illetve az I. rendű alperes jogelődjének a II. rendű alperessel kötött kölcsönszerződéseiből eredő kölcsöntartozások teljes összegét a II. rendű alperes részére. A vételárba ugyanakkor beszámítani rendelték az V. rendű alperes, illetve az I. rendű felperes valamennyi, az ingatlanfejlesztéssel összefüggő teljesítetlen kötelezettségét, valamint a bérleti szerződésből és a Társaságnak az opciós szerződés megkötését megelőzően keletkezett kötelezettségeiből eredő károk összegét. [7] A Társaság és az I. rendű felperes a közöttük létrejött bérleti szerződést
14. június 27-én módosították, és az 1-12 hónapra járó bérleti díj összegét havi 166.183,50 CHF+áfa, a 13-240 hónapokra kikötött bérleti díjat havi 202.983,51 CHF+áfa, az üzemeltetési költséget pedig havi 7.162,91 CHF+áfa összegben határozták meg. [8]
15. január 16-án a Társaság beolvadt az I. rendű alperes jogelődjébe. [9] Az I. rendű felperes a bérleti díj fizetésével késedelembe esett. Az I. rendű alperes jogelődje ezért a bérleti szerződést - a hátralék megfizetésére vonatkozó eredménytelen felszólítást követően -
16. december 8-án felmondta. [10] A felperesek
17. július 16-án az ingatlant visszabocsátották az I. rendű alperes jogelődjének birtokába. [11]
18. október 20-án az I. rendű felperes és az I. rendű alperes jogelődje fizetési megállapodást kötöttek, amelynek alapján az I. rendű felperes által nyújtott óvadék összegéből 3.800.000 eurót a bérleti díjtartozásra és a bérleti szerződés alapján fizetendő kártérítésre számoltak el, a fennmaradó 1.500.000 euró óvadékot pedig az I. rendű felperes javára felszabadították. [12] Az I. rendű alperes
19. augusztus 27-én értékesítette a L.P.-át a VII. rendű alperes részére, a befolyt vételárral pedig az I. rendű felperes tartozását csökkentette. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [13] A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a
20. november 23-án létrejött bérleti és óvadéki szerződés, valamint az V. rendű és a VI. rendű alperes által ugyanezen a napon megkötött opciós szerződés színlelt, ezek a szerződések a peres felek között
21. november 23-án létrejött további szerződésekkel együtt egy pénzügyi lízingszerződést lepleznek, amely lízingszerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
22. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 79-
23. §-aiba,
24. §

(1)és

(3)bekezdésébe, 84. §

(1)bekezdésébe és 90. §

(2)bekezdésébe ütköző volta miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
2. §

(2)bekezdése alapján semmis. Kérték továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, a bérleti díj és az óvadék tekintetében az I. rendű alperest az I. rendű felperessel szemben számadási kötelezettség terheli. Arra az esetre, ha az I. rendű alperes a számadás előterjesztését elmulasztja, az I. rendű felperes 756.368.213 Ft+áfa és késedelmi kamatai, valamint 3.800.000 euró és kamatai megfizetésére tartott igényt. Emellett azt is kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a tulajdonát képező ingóságok kiadására, vagy értékük, 47.213.475 Ft és járulékai megfizetésére, beruházásainak megtérítéseként pedig 499.035.123 Ft és kamatai megfizetésére. A további alpereseket a felperesek mindezek tűrésére kérték kötelezni. [14] Az I. rendű, II. rendű és VI. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy az általuk kötött szerződések a valóságos akaratuknak megfelelően jöttek létre, szerződési akaratuk nem pénzügyi lízingszerződés megkötésére irányult. Arra az esetre, ha az I. rendű felperes keresete megalapozottnak bizonyulna, az I. rendű alperes a keresettel érvényesített követelés erejéig 3.162.445.958,59 Ft összegű beszámítási kifogást terjesztett elő. [15] A III. rendű alperes a keresetre érdemi nyilatkozatot nem tett, a IV. rendű és az V. rendű alperes pedig a kereset teljesítését nem ellenezte. Az első- másodfokú részítélet [16] Az elsőfokú bíróság részítéletében a bérleti, az óvadéki és az opciós szerződés semmisségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a perbeli, egymásra tekintettel, egyidejűleg létrejött, tartalmilag egy egységes jogi konstrukciót alkotó szerződések megkötésével a szerződő felek gazdasági célja a Társaság által felvett hitelek refinanszírozása, a L.P.-át érintő ingatlanfejlesztés további finanszírozása és a II. rendű alperes által nyújtott kölcsönök visszafizetésének biztosítása volt. A jogi konstrukciónak ugyanakkor vannak lízingügyletre utaló elemei. Ilyennek tekinthető a bérleti szerződés megszegése esetére előírt kártérítési kötelezettség, továbbá az, hogy a bérleti díj összege és esedékessége az I. rendű alperes jogelődjét terhelő kölcsön törlesztőrészletéhez és esedékességéhez igazodott, valamint az opciós szerződésben a vételár meghatározása, és az, hogy az V. rendű alperes az opciós jogával csak a bérleti szerződésben meghatározott, az I. rendű felperest terhelő kötelezettségek maradéktalan teljesítése esetén élhetett. A Társaság üzletrészére azonban a felek nem köthettek pénzügyi lízingszerződést, az üzletrész ugyanis lényegét tekintve a társasági tagsági jogok és kötelezettségek összességét testesíti meg, a tagsági jogokat pedig a perbeli időszakban csak személyesen lehetett gyakorolni. Az üzletrész ezért dolog módjára nem volt hasznosítható, bérletbe, használatba adása fogalmilag kizárt volt. Az üzletrészre emiatt, noha egyébként a forgalomképes vagyoni értékű jogok körébe tartozik, pénzügyi lízingszerződés a Hpt. 2. számú mellékletének 11. pontjára is figyelemmel nem jöhetett létre. A peres felek által kialakított jogi konstrukció, a szerződések egymással összefüggő láncolata az elsőfokú bíróság megállapítása szerint tartalma alapján sem minősíthető pénzügyi lízingszerződésnek, így nem állapítható meg, hogy az ügyletkötő felek szerződési akarata ténylegesen lízingszerződés megkötésére irányult volna. A felek a Ptk. 200. §

(1)bekezdése alapján szabadon létrehozhatták az adott láncolatos szerződési konstrukciót, az pedig, hogy az ügyletnek vannak lízingszerződésre utaló jegyei, a szerződések jogi minősítését, érvényességét nem érinti. A kialakított jogi konstrukció nem ütközik jogszabályba. Az pedig, hogy a bérleti díj vagy az opciós vételár esetlegesen feltűnően értékaránytalan, szintén nem eredményezi a szerződések semmisségét, hanem legfeljebb megtámadásukra adhatott volna alapot, erre azonban nem került sor. [17] Az I. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú részítéletet helybenhagyta. Rámutatott, a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a perbeli szerződések a felek valós szerződési akaratának megfelelően jöttek létre, így színleltségük nem állapítható meg. Önmagában az a körülmény, hogy a szerződéses konstrukciónak vannak lízingszerződésre utaló jegyei, a szerződéseket nem teszi színleltté. További bizonyítás lefolytatására - ahogy azt az elsőfokú bíróság részítéletében részletesen kifejtette - nem volt szükség, az I. rendű felperes nyilatkozata szerint ugyanis a szerződő felek tényleges szerződési akarata az írásba foglalt bérleti, opciós és óvadéki szerződésből és az egyidejűleg megkötött további szerződésekből megállapítható. A másodfokú bíróság rámutatott, a létrejött szerződések nem ütköznek olyan kötelező jogszabályi előírásba vagy tilalomba sem, amelynek megsértése a Ptk. 200. §

(2)bekezdése alapján semmisségüket eredményezné. Az érvénytelenségi keresetet ezért el kellett utasítani. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] Az I. rendű felperes a jogerős részítéletnek az elsőfokú részítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a jogerős részítélet sérti a Ptk. 200. §

(2)bekezdését és 207. §

(5)bekezdését, valamint a Polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §-át,
3. §-át és
4. §-át. [19] Előadta, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem foglaltak állást egyértelműen abban a kérdésben, hogy a perbeli szerződések színleltek-e. Kifejtette továbbá, hogy az opciós szerződésben megjelölt vételár a vagyon tényleges értékének töredéke, a szerződéses jogok és kötelezettségek tehát a szerződésben nem állnak egyensúlyban egymással. A felek erre figyelemmel ezt a szerződést önmagában ilyen tartalommal nyilvánvalóan nem kötötték volna meg. A bérleti szerződésben kikötött bérleti díjak összege pedig jelentős mértékben, összességében mintegy 6.000.000.000 Ft-tal meghaladja a piacon szokásos bérleti díjak mértékét, így ez a szerződés sem tekinthető kiegyensúlyozottnak. A rendelkezésre álló okiratok alapján az I. rendű felperes megítélése szerint egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli szerződéses konstrukció egyes szerződései önmagukban értelmetlenek, azok egyikének önálló megkötése sem állt a szerződő felek szándékában. A szerződések tehát színleltek, más szerződést lepleznek, önmagukban külön-külön érvénytelenek. [20] Az I. rendű felperes kifejtette, hogy a felek által kialakított konstrukció ténylegesen pénzügyi lízingszerződésnek minősül, amely amiatt, mert az üzletrész - a jogerős részítéletben kifejtettek szerint - érvényesen nem adható lízingbe, illetve a Hpt. rendelkezéseibe, valamint a jóerkölcsbe ütköző volt miatt érvénytelen. Ez utóbbi körben az I. rendű felperes megjegyezte, hogy a perbeli szerződéses konstrukció keretében a II. rendű alperes, tehát egy magyar adóalany üzletileg indokolatlan vagyoncsökkenést, veszteséget vállalt annak érdekében, hogy az V. rendű alperes, vagyis egy külföldi offshore cég adómentesen jusson nyereséghez, vagyonhoz. Az adóelkerülésnek ez a módja nyilvánvalóan tisztességtelen, sérti a jóerkölcsöt. [21] Az I. rendű felperes hangsúlyozta, az elsőfokú eljárás során tanúk kihallgatását indítványozta annak bizonyítására, hogy a perbeli szerződések megkötése során a felek valódi akarata mire irányult. A szükséges bizonyítási eljárást azonban a perben eljárt bíróságok nem folytatták le, a szerződő felek tényleges szerződési akaratát nem tárták fel, ez pedig önmagában is megalapozza a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését. [22] Az I.-II. és VI. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontjuk szerint a jogerős részítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. [23] A további alperesek a felülvizsgálati kérelemre nem tettek nyilatkozatot. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A Kúria a jogerős részítéletet a Pp.
5. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [25] Az eljárási szabályok megsértése a Pp. 275. §

(3)és

(4)bekezdése értelmében kizárólag akkor adhat alapot a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat hatályon kívül helyezésére, ha lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. Ilyen eljárási szabálysértést azonban az ügyben eljárt bíróságok nem követtek el. [26] A Kúria megítélése szerint a bíróságok a bizonyítási eljárást a szükséges terjedelemben lefolytatták, az elsőfokú bíróság pedig részítéletében részletesen megindokolta, hogy a felperesek további bizonyítási indítványainak miért nem adott helyt. A perbeli szerződések színleltségének, illetve annak bizonyítása, hogy a szerződések az állításuknak megfelelően egy pénzügyi lízingszerződést lepleznek, a perben a Pp. 164. §

(1)bekezdése értelmében a felpereseket terhelte. Az I. rendű felperes e vonatkozásban az elsőfokú eljárás során több nyilatkozatában előadta, hogy a leplezett lízingszerződés tartalma a

1. november 23-án megkötött bérleti és opciós szerződésekben foglaltak alapján megállapítható. Az ezeket a szerződéseket rögzítő okiratok pedig nem vitásan az ügyben eljárt bíróságok rendelkezésére álltak. A felperesek állítása szerint leplezett pénzügyi lízingszerződés tartalmának, vagyis a felek állított valóságos szerződési akaratának tisztázása érdekében ezért további bizonyítási eljárás lefolytatására nem volt szükség. Az I. rendű felperes ehhez képest sem a felülvizsgálati kérelmében, sem az eljárás során tett korábbi nyilatkozataiban nem adta elő meggyőzően, hogy az általa kért bizonyítás - eredményessége esetében - a perbeli szerződések színleltségének megállapítását, a keresetének helyt adó döntés meghozatalát mennyiben alapozná meg. A felülvizsgálati kérelemben állított jogsértést mindezekre figyelemmel a Kúria nem tudta megállapítani. [27] Az ügy érdemével kapcsolatban az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében maga is egyetértett a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, hogy a perbeli szerződések együttesen egy jogi konstrukciót képeztek, így a felek szerződéses akaratának vizsgálata során a szerződéseket együttesen kell értékelni. Iratellenesen állította ugyanakkor az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a bíróságok nem foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a szerződések színleltek-e. Az első- és a másodfokú bíróság ugyanis egyaránt rámutatott, hogy színlelésnek csak a szerződő felek mindegyikének olyan közös elhatározáson alapuló tudatos magatartása minősül, amikor valódi szerződéses akaratukkal nem egyező tartalmú nyilatkozatot tesznek. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján pedig arra a meggyőződésre jutottak a bíróságok, hogy a szerződések a felek valós szerződéses akaratát tükrözik, színleltségük nem volt megállapítható önmagában abból az okból, hogy a konstrukciónak vannak a lízingszerződésekre utaló jegyei. [28] A Kúria az ügyben eljárt bíróságok e megállapításaival egyetért. Hangsúlyozza, abból következően, hogy a per tárgyát képező szerződések - amint azt egyes kikötéseikben kifejezetten rögzítették is egymással szorosan összekapcsolódva egy egységes jogi konstrukciót alkotnak, az egyes szerződések tartalmát külön-külön nem lehet értékelni, és így megalapozottan nem lehet megállapítani, hogy ezek a szerződések önmagukban színleltek-e. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékarányosságának vizsgálata ezért a bérleti és az opciós szerződés esetében a jogvita eldöntése során önmagában, külön-külön nem volt indokolt, megalapozott jogi következtetések levonására nem lehetett alkalmas. A szolgáltatások feltűnő értékaránytalansága a Ptk.
2. §

(2)bekezdése szerint egyébként sem eredményezheti a szerződések semmisségét, hanem legfeljebb megtámadásukra adhat alapot. [29] A perben eljárt bíróságok azért vizsgálták, hogy a felek között létrejött szerződések pénzügyi lízingszerződést lepleznek-e, mert a felperesek az eljárás során erre hivatkoztak. A szerződéskötéskor hatályban volt Hpt.

1. számú mellékletének
2. pontjában szereplő fogalommeghatározás értelmezése alapján pedig helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy az üzletrész - noha vagyoni értékű jog - nem lehet pénzügyi lízing tárgya, használatba nem adható. A tagsági jogokat és kötelezettségeket megtestesítő üzletrész egyébként sem azonosítható a gazdasági társaság saját vagyonával. A perbeli jogi konstrukció részeként pedig - többek között - az akkor a Társaság tulajdonát képező L.P. bérbeadására került sor. Ezek a körülmények, illetve a mindezekkel összefüggésben az ügyben eljárt bíróságok által megfogalmazott jogi érvek pedig, amelyeket az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme érdemben nem cáfolt, önmagukban is kizárják annak megállapítását, hogy a perbeli jogi konstrukció pénzügyi lízingszerződést leplezett volna. Helyesen mutattak rá ezért a bíróságok, hogy a perbeli szerződések egymással szorosan összefüggő láncolata tartalma alapján annak ellenére sem azonosítható az I. rendű felperes által hivatkozott pénzügyi lízingszerződéssel, hogy a konstrukciónak egyébként vannak a lízingszerződésekre utaló jegyei. [30] Az a kérdés pedig, hogy a perbeli jogi konstrukció célja adóelkerülés lett volna, sem az első-, sem a másodfokú eljárás során nem merült fel, nem képezte az eddigi eljárás tárgyát. A felülvizsgálati eljárás tárgya pedig nem a per folytatása, hanem a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozat jogszerűségének felülvizsgálata. A per során nem említett, először csupán a felülvizsgálati kérelemben előadott újabb jogi érvet ezért a Kúria érdemben nem vizsgálhatta (BH 2002.283., 2002.447). A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hivatalból pedig az I. rendű felperes által hivatkozott adóelkerüléssel összefüggésben semmisségi ok fennállása nem volt észlelhető. [31] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős részítéletet a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [32] Az I. rendű felperes a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviselővel eljárt I., II., és VI. rendű alperesek felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. Az ügyvédi munkadíjak áfát is magában foglaló összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(1),

(2),

(5)és

(6)bekezdései szerint, a pertárgyérték és a kifejtett ügyvédi tevékenység figyelembe vételével határozta meg. A további alpereseknek megtérítést igénylő költségük nem merült fel. [33] Az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése értelmében az I. rendű felperes köteles az állam javára, külön felhívásra megfizetni. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. január
2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Beszterceyné dr. Benedek Tímea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: