Kbf.158/2016/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, ezért 100 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 5 hónapi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Ellenben a vádlottat az ellene a Btk. 373. §

(2)bekezdés a./ pontjába ütköző csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság kötelezte a vádlottat 105.682 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg a fennmaradó 43.975 forint költséggel kapcsolatban megállapította, hogy azt az állam viseli. A tárgyaláson a katonai ügyész az ítélet felmentő rendelkezése ellen jelentett be fellebbezést a vád tárgyává tett vagyon elleni bűncselekményben történő bűnösség megállapítása, ennek következtében halmazati büntetés kiszabása érdekében. A vádlott és védője egyaránt enyhítés érdekében fellebbeztek. A katonai ügyész előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását, amelyben arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottat mondja ki bűnösnek a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége mellett kisebb kárt okozó csalás vétségében is, és a vádlottat halmazati büntetésül ítélje határozott ideig tartó fogházbüntetésre, de a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel. Indítványt tett továbbá pénzbüntetés kiszabására, és a teljes bűnügyi költség megfizetésére való kötelezésre. A katonai ügyész kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet a Be. 351. §

(2)bekezdés d./ pontja alapján megalapozatlan, a bíróság tényről tényre helytelenül következtetett. Álláspontja szerint a vádlott anyagi haszonszerzés érdekében tévedésbe ejtette sértett-1-t a Suzuki autójának javíttatásával kapcsolatban. Kifejtette, hogy legalább 90.000 forintot átvett az autó javíttatására, azonban tévedésbe ejtette a sértettet, mivel

1. március 15-re ígérte, hogy elkészül a javítás, azonban a szervizben pénz átadása hiányában a javításhoz hozzá sem fogtak. A vádlott az általa átvett 90.000 forintból egyáltalán nem fordított a sértett gépkocsijának javíttatására, ellenben ebben az időben javíttatta és helyeztette forgalomba a saját autóját. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1130/2016/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Kifejtette azon álláspontját, hogy a tényállás a Be.
3. §

(2)bekezdés a./ pontja alapján felderítetlen. A vádlott elismerte, hogy a sértett Suzuki autójának javítására pénzt vett át, 90.000 forint átvételét nem vitatta. tanú1 ügyvéd szerint a sértett részéről átadott mintegy 140.000 forintos összeg állt a vádlott rendelkezésére a felújítás megkezdésére, melyből 90.000 forintot fizetett vissza. Pénzt a szerelőnek a vádlott sohasem adott, de 120.000 forintért saját autóját megjavíttatta és levizsgáztatta. Ezeket a körülményeket azonban nem vette figyelembe a bíróság, pedig ezek a tények a bűncselekmény elkövetésének irányába mutatnak. A tényállás hiányosságai azonban a másodfokú eljárásban nem küszöbölhetőek ki, továbbá az elsőfokú katonai tanács indokolási kötelezettségét sem teljesítette, ezért a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 376. §

(1)bekezdése, továbbá figyelemmel a Be. 351. §

(2)bekezdés a./ pontjára, valamint a Be. 375. §

(1)bekezdése alapján - tekintettel a Be. 373. §

(1)bekezdés III/a. pontjára - helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Indítványozta továbbá, hogy a Fővárosi Ítélőtábla rendelje el a Be. 378. §

(2)bekezdése alapján, hogy a megismételt eljárást a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa folytassa le. A védő előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, amelyben indítványozta figyelembe venni nyomatékos enyhítő körülményként, hogy a vádlott egyedül neveli közös, illetve felesége első házasságából származó gyerekét. Enyhítő körülményként kérte értékelni, hogy a vádlottnak a katonai ügyészség mulasztása miatt nem volt lehetősége közvetítői eljárást kérni, mivel a nyomozás során eljáró katonai ügyész elfelejtette erre nyilatkoztatni a vádlottat és a sértettet. Ezen túlmenően további enyhítő körülményként kérte figyelembe venni a bekövetkezett időmúlást. A védő reflektált a másodfokú ügyészi indítványra. Kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács igen részletekbe menő, alapos bizonyítást folytatott le, majd ítéletében megfelelő részletességgel és a logika szabályainak megfelelően értékelte az általa megismert bizonyítékokat. Utalt arra, hogy az elsőfokú ügyészség fellebbezése felülmérlegelésre irányul. A másodfokú ügyészség indítványával kapcsolatban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság minden szóba jöhető bizonyítékot megvizsgált és értékelt, így indokolatlan és értelmetlen lenne az ítélet hatályon kívül helyezéséről dönteni. Hangsúlyozta, hogy a vádlott 90.000 forint átvételét elismerte, de azt vissza is adta. Az előzőekben foglaltakra figyelemmel a védő enyhébb büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására tett indítványt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi átiratban írt indítványt kiegészítéssel tartotta fenn. Elsődlegesen fenntartotta a megalapozatlanságra, felderítetlenségre, valamint indokolási kötelezettség elmulasztására figyelemmel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát azzal a módosítással, hogy nem indokolt másik törvényszék katonai tanácsának kijelölése a megismételt eljárásra vonatkozóan. Másodsorban az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés enyhítésére is lehetőséget látott. A védő írásbeli beadványával kapcsolatban utalt arra, hogy az elsőfokú katonai tanács megfelelő súllyal értékelte a két gyermek tartását. Kifejtette, hogy valóban elmaradt a nyomozás során a közvetítői eljárás megnyitása, azonban megállapítható, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmények közül nem a közlekedési bűncselekmény a meghatározó, így a nyomozás során eljáró ügyész terhére ez nem róható fel. Utalt arra, hogy a jelen eljárásban az időmúlás igazán nyomatékos enyhítő körülmény nem lehet. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezését, valamint az annak írásbeli indokolásában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva enyhébb pénzbüntetést szabjon ki, vagy intézkedést alkalmazzon védencével szemben. Kifejtette azon álláspontját, hogy a csalás vétsége tekintetében a bizonyítottság hiányában történő felmentés a megfelelő döntés. Az elsőfokú katonai tanács igen körültekintő, alapos bizonyítási eljárást folytatott le. Egyenként és összességében is értékelte az általa megismert bizonyítékokat. Ennek alapján történt a tényállás megállapítása. Álláspontja szerint az ítélet hatályon kívül helyezésétől további eredmény nem várható, és nem lehetne iránymutatást adni a megismételt eljárásra vonatkozóan. A másodfokú bíróság kötelezettsége pedig, hogy ilyen esetben az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás alapul-vételével járjon el. A figyelembe vehető enyhítő körülmények körében nyomatékosan kérte értékelni azt, hogy a vádlott két kiskorú gyermeket nevel, akik közül az egyik felesége korábbi házasságából származik. Utalt arra, hogy a katonai büntetőeljárásban az itt bekövetkezett időmúlás már jelentősnek számít. Hivatkozott továbbá arra, hogy védence elesett a közvetítői eljárás lehetőségétől a katonai ügyész mulasztására figyelemmel. Iratismertetés után a katonai ügyész még elterelhette volna az ügyet, de ezt nem tette meg. A katonai bíró megnyitotta ezt a lehetőséget, de a sértett már nem járult hozzá, mivel azt akarta, hogy az eljárás minél előbb befejeződjön. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által előadottakhoz. Kifejtette, hogy az eljárás során is tanult a cselekményéből, folyamatosan formálódott a személyisége. Parancsnokai bíznak benne, épp a rendkívül megromlott anyagi körülményeire és a két gyermek tartására figyelemmel határmenti szolgálatokat vállal. Utalt arra, hogy sértett1 az elsőfokú ítélet után sem indított polgári pert vele szemben, nyilvánvalóan nem érzi, hogy igaza lenne. Végül kérte, hogy folytathassa a katonai pályáját. A katonai ügyész, a vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A bűnösség megállapítására irányuló katonai ügyészi fellebbezés, illetve a hatályon kívül helyezésre irányuló másodfokú ügyészi indítvány nem alapos. A csalás vétsége esetében az elsőfokú katonai tanács a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson tagadta a terhére rótt vagyon elleni bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztett elő, mely szerint szándékában állt sértett1 autóját megjavíttatni, de az utóbb megváltozott körülményekre figyelemmel arra már nem volt lehetőség, ezért a sértett-1-től átvett 90.000 forintot visszajutatta. A I. tényállási pontban írt cselekmény kapcsán az elsőfokú katonai tanács igen részletes és alapos bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során kihallgatta a sértettet, nagyszámú tanút, és ismertette a rendelkezésére álló és releváns okirati bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal
2. bekezdésétől a
3. oldal utolsó előtti bekezdéséig értékelte a megismert bizonyítékokat, és nem tévedett, amikor megállapította, hogy a vádlott részéről a haszonszerzési célzat kétséget kizáró módon nem volt megállapítható. Nem csupán a vádlott, de a sértetti oldalon szereplő sértett1, az ő családtagjai, a vádlott és a sértett jogügyletei során eljárt tanú1 ügyvéd egyaránt arról számoltak be, hogy a vádlott és a sértett, valamint a sértett fia között több olyan ügylet történt, amelyek egymásra figyelemmel köttettek, az egyik megvalósulása a másik hatályosulásának feltétele volt, továbbá anyagi értelemben egymásba beszámíthatóak voltak. A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítélete
4. oldal
5. bekezdésében külön hivatkozott a releváns okirati bizonyítékokra, így azokra amelyek a garázs adás-vételével kapcsolatosak, illetve arra, amelyben sértett1 elismerte, hogy a vádlottól 90.000 forintot átvette, és további igénye vele szemben nincs. Az elsőfokú bírósági tárgyaláson ismertetésre került nyomozati iratok
6. naplószáma alatti megállapodás egyértelműen igazolja, hogy a vádlott és a sértett között több, különböző szerződési szolgáltatásra vonatkozó megállapodás született, amelyek azonban egymásra figyelemmel köttetek, illetve már a megállapodás szerint is egymásba beszámíthatóak voltak. Az iratok között
7. nsz. alatt van a sértett nyilatkozata, hogy a vádlott a tartozását kiegyenlítette vele szemben. Megállapítható ugyanakkor az is, hogy a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a felderítetlenséget megalapozóként hivatkozott ténybeli hiányosságok (Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1130/2016/
9. oldal utolsó
10. bekezdése) túlnyomórészt szerepelnek az elsőfokú ítélet I. tényállási pontjában. Azt valóban nem tartalmazza a történeti tényállás, hogy a vádlott
11. decemberében a saját gépkocsiját javíttatta és műszaki vizsgára készítette fel tanú2 autószerelő műhelyében, azonban erre utalás a vádiratban sem található. A Be.
12. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a katonai ügyész fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott. Megállapítható ugyanakkor az is, hogy a másodfokú ügyészségnek a tényállás felderítetlenségére, megalapozatlanságra történő hivatkozása nem alapos. Az elsőfokú katonai tanács igen részletes, körültekintő bizonyítást folytatott le, és részletesen beszámolt a bizonyítékok értékeléséről, tehát a hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbviteli főügyészségi indítvány eredményre nem vezethetett. A közlekedési bűncselekmény tekintetében a vádlott a tárgyaláson mind a tényekre, mind a bűnösségére kiterjedő, teljes körű beismerő vallomást tett. Az elsőfokú katonai tanács a tényállást a vádlott beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallgatott sértett tanúk, a helyszínelő rendőr tanú vallomásai, az igazságügyi orvosszakértői vélemény, az igazságügyi műszaki szakértő véleménye, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok egymással összhangban álló, egymást alátámasztó bizonyítékok alapján állapította meg. A másodfokú katonai tanács észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének II. tényállási pontja nem tartalmazza pontosan a baleset helyszínét és a közlekedési feltételeket, kisebb részben hiányos. A másodfokú katonai tanács a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a rendelkezésre álló helyszínelésről készült jegyzőkönyv (nyomozati iratok 44/A.) figyelemmel a II. tényállási pont

1. mondatát a következőkkel egészíti ki, hogy „Ennek során egy kanyargós útszakaszon a 10+450-es jobb oldali méterszelvénynél, nedves úton, borult időben, nappali fényben egy erősen balra ívelő útkanyarban áttért a menetirány szerinti záróvonallal is védett bal oldali forgalmi sávba, és ott nekiütközött a vele szemben szabályosan közlekedő ... forgalmi rendszámú Opel Astra típusú személygépkocsinak, melyet sértett2 ... lakos vezetett." Ezen túlmenően a másodfokú katonai tanács a vádlott nyilatkozata alapján a tényállást a személyi körülményeit illetően annyiban egészíti ki, hogy „A vádlott jelenleg a ... állományában teljesít szolgálatot, mint kiképző. Havi nettó jövedelme 186.000 forint, melyből a banki levonások után megélhetésre mintegy 80-85.000 forint marad. A vádlott és felesége között a házasság felbontására irányuló per van folyamatban, júliusban várható a házasság felbontása. A vádlott
2. óta rendelkezik „B" kategóriára érvényes járművezetői engedéllyel, eddig kb. 6-700.000 km-t vezetett balesetmentesen." Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú katonai tanács által a vádlott személyi körülményei, valamint a II. tényállási pont tekintetében kiegészített tényállás megalapozott, mentes a Be.
3. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a vádlottat az ellene a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Megállapítható ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság a felmentés jogcímével kapcsolatban ítélete

1. oldal alulról
2. bekezdésében félreérthetően fogalmazta meg az álláspontját, míg ítélete
3. oldalán a felmentés jogcímeként egyértelműen a bebizonyítottság hiányát jelölte meg. A másodfokú katonai tanács is rögzíti, hogy az elsőfokú ítélet
4. oldala tartalmazza helyesen a felmentés jogcímét, tehát az a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 6. §

(3)bekezdés b./ pontjában írt okra, bizonyítottság hiányában tekinti felmentettnek a vádlottat az ellene csalás vétsége miatt emelt vád alól. A II. tényállási pont tekintetében az elsőfokú katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor vádlott bűnösségét a Btk. 235. §

(1)bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozásának vétségében megállapította. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a vádlott által megszegett KRESZ szabályokat, és helyesen vont abból következtetést. A vádlott KRESZ szabályszegése, a bekövetkezett baleset és a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülése között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg. A vádlottnak és védőjének az enyhítésre irányuló fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság alapvetően helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, azonban a vádlott esetében a büntetett előéletet súlyosító körülményként nem lehet értékelni, esetében pusztán azt lehet figyelembe venni, hogy korábban már összeütközésbe került a törvénnyel. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a vádlott javára jelentkező nagyobb számú és jelentős súlyú enyhítő körülményre figyelemmel lehetőséget látott vele szemben pénzbüntetés kiszabására. A másodfokú katonai tanács ebben a tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását annyiban egészíti ki, hogy a pénzbüntetés kiszabásának lehetősége a Btk. 33. §

(4)bekezdésén alapszik. A törvényszék katonai tanácsa a büntetés kiszabása során a cselekmény tárgyi súlyával összhangban állapította meg a napi tételek számát, azonban tévedett, amikor a két kiskorú gyermeket egyedül nevelő, havi 80-85.000 forint tényleges jövedelemmel rendelkező vádlott esetében a napi tétel összegét 1.500 forintban határozta meg. Ezért a másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 100 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre enyhítette a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdései alapján. A Btk. 51. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a 100.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. június
2. Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. június
4. . Török Zsolt hb. ezredes s.k. a tanács elnöke