A határozat elvi tartalma: Amennyiben az engedély nélkül vagy a jogszabályi előírások megsértésével épült kerítés nem tehető szabályossá, úgy a bontás elrendelése jogszerű. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.754/2016/
- A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke . Rothermel Erika előadó bíró . Márton Gizella bíró A felperes: felperes neve (cím) A felperes képviselője:. Keller András ügyvéd (cím) Az alperes: Somogy Megyei Kormányhivatal (7400 Kaposvár, Csokonai u. 3.) Az alperes képviselője:. ... jogtanácsos A per tárgya: építési ügy A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat:ári Közigazgatási Munkaügyi Bíróság 4.K.27.077/2016/4/II. fel és Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.077/2016/4/II. számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Település hrsz.1., hrsz.2., hrsz.3., hrsz.
- helyrajzi számú ingatlanok - a természetben: Település, ... szőlőhegy, ... utca - a felperes tulajdonát képezik. A felperes
- évben 30 cm vastag zsalukő-anyagú, cserépfedésű, 200-220 cm változó magasságú, kb. 75 méter hosszú kerítést épített. A kerítés nyugati oldalon a közterület felől síkban csatlakozik a szomszédos 20339 helyrajzi számú ingatlan kerítéséhez. A megépített kerítés utcaszinti [2] homloksíkja a kerítés nyugati végpontján 25 cm-rel van beljebb, mint a hrsz.
- helyrajzi számú telek ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett telekhatára. A 4 érintett telek - amelynek összevonása folyamatban van - határvonala nem egyenes vonal, a csatlakozó szomszédos kerítések sem pontosan a határvonalon állnak, ezért az épített kerítés a 4 telekből 0,21-től 1,57 m közötti kinyúlási területet lemetsz. Az elsőfokú építésügyfelügyeleti hatóság lakossági bejelentésre
- évben hivatalból eljárást kezdeményezett, melynek során hatósági ellenőrzést tartott. Az elsőfokú hatóság
- december
- napján kelt SO-07/D/EH/141820/
- számú határozatával elrendelte a tárgybeli ingatlanok déli telekhatárán épített tömör kerítés lebontását. A hatóság hivatkozott az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
- évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48.§
(1)-
(5)bekezdéseire, valamint az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012.(XI.8.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.r.)
- számú melléklet
- pontjára, a szakszerűségi vizsgálat során felhívta az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (a továbbiakban: OTÉK) 44.§
(6)bekezdését és Település Város Önkormányzata Képviselő-testületének 23/2005.(IV.29.) számú rendeletét (a továbbiakban: HÉSZ). Mindezek alapján megállapította, hogy a kerítés - bár jogszerűen került sor a megépítésére - a HÉSZ előírásait alapul véve szakszerűtlen, ezért rendelkezett a bontásról. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
- február
- napján kelt SOD/12/51-6/
- számú határozatával az elsőfokú döntést helyben hagyta. Hangsúlyozta, hogy a bontás elrendelésére jogszerűen került sor, tekintettel arra, hogy a HÉSZ 23.§-a alapján a tárgybeli ingatlanon kerítésként csak dróthálós kerítés húzható fel, mögötte a tájba illő cserjesorral. A felperes által felvetett megoldással, azaz a drótháló és cserjesor utólagos telepítésével a megépült kerítés nem tehető szabályossá, ezért az elsőfokú döntéstől eltérő határozat nem volt meghozható. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [3] [4] A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a bontás elrendelésének mellőzését kérte. A keresetéhez csatolta S.L. által készített magánszakvéleményt, bizonyítási indítványként kérelmezte helyszíni szemle tartását igazságügyi műszaki szakértő kirendelését. Az alperes fenntartva határozatának indokolásában foglaltakat a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének [6] [7] indokolásában rögzítette, hogy a per tárgya a közigazgatási határozatok jogszerűsége, ezen belül pedig az a kérdés, hogy a felperes által épített kerítés szakszerűsége megállapítható, vagy megteremthető-e. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a tárgybeli ingatlan(ok) a HÉSZ és a szabályozási terv szerint MKSZ/L jelű kertgazdasági területen helyezkednek el, így ezekre a HÉSZ rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az a kérdés, hogy a műtárgy illeszkedik-e a meglévő környezethez, csak akkor lett volna vizsgálható, ha a HÉSZ nem ad teljes körű szabályozást, ez azonban nem áll fenn, így a felperesi keresetet az elsőfokú bíróság e körben alaptalannak értékelte. Az Étv. 2.§ 8.,
- és
- pontjai alapján megállapította - egyezően az alperessel -, hogy bár a kerítés műtárgy, azonban nem nyomvonal jellegű építmény, következésképpen ebbe a kategóriába nem sorolható be. Az OTÉK 44.§
(6)bekezdése alapján utalt arra, hogy a tömör kerítés legfeljebb 2,50 m, kivételesen 3 m-ig létesíthető. Az elsőfokú bíróság OTÉK
- számú mellékletének
- pontját idézve megállapította a kerítés fogalmát, illetőleg a
- pont alapján a rendeltetés fogalmát. Miután a felperesi kerítés valójában nem tartozik az Étv. 2.§
- pontjában definiált nyomvonal jellegű építmények közé, ezért a rendeltetése alapján kerítésnek kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a helyi építési szabályzat a településrendezés eszközei közé tartozik, azt a települési önkormányzat képviselőtestülete dolgozza ki, amely testületnek felhatalmazása van arra, hogy a helyi sajátosságokhoz igazodóan, az OTÉK keretei között, de annál szigorúbb előírásokat is megfogalmazzon. A perbeli esetben a HÉSZ 23.§
(6)bekezdése értelmében mezőgazdasági területeken legfeljebb 1,6 m magas, szögesdrót nélküli dróthálós kerítést szabad csak építeni, amely mellé tájhonos cserjesort kell telepíteni. A helyszíni szemle és a jegyzőkönyv alapján az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy itt a felperes által sem vitatottan egy 200220 m magas tömör kerítésről van szó, amely a HÉSZ előírásait nem teljesítheti, ennek folytán szabályossá nem tehető. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közigazgatási hatóságok a jogszabályoknak megfelelő döntést hoztak. A felperesnek arra a felvetésére, hogy a terület hamarosan átminősítésre kerül és így a jövőben már más szabályok vonatkoznak rá, rögzítette, hogy a bíróság a fennálló tények és alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálja felül a hatósági döntéseket, figyelemmel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A.§-ára. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az OTÉK 35.§
(1)bekezdése, illetve
(6)bekezdése szerint a kerítés az előkertben elhelyezhető, nincs tehát annak jelentősége, hogy a felperesi kerítés nem követi a telekhatár nyomvonalát, hanem attól beljebb került elhelyezésre. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványaira vonatkozóan kifejtette, hogy a kerítés megítélése jelen esetben jogkérdés és nem szakkérdés, így szakértő kirendelésére, illetve [8] helyszíni szemle megtartására nem volt szükség. A felperes által előterjesztett magánszakértői véleményre nézve rögzítette, hogy az azt készítő magánszakértő épületszerkezeti és tartószerkezeti kérdésekben rendelkezik kompetenciával, a településrendezési kérdés nem tartozik a szakterületére, így a magánszakértői véleményben írtak a felperes kereseti álláspontját nem támaszthatják alá. E körben hivatkozott a Kúria Kfv.III.35.245/2015/5. számú döntésére. A felperesnek az általa megjelölt Cs.B. és S.L. tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát illetően kifejtette, hogy műszaki kérdések a perben nem vetődtek fel, ezért a szakértők meghallgatása figyelemmel a magánszakértői véleménynél tett bírói megállapításokra is - nem volt szükséges és indokolt. A felperes szomszédjának, H.K.-nak az Alkotmánybíróság előtt kezdeményezett eljárására vonatkozó hivatkozására az Alkotmánybíróságról szóló 2004. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26.§
(1)bekezdés és 26.§
(2)bekezdései alapján megállapította, a felperes nem igazolta, hogy az Alkotmánybíróság előtt valóban eljárás indult volna. A Pp. 152.§, illetőleg 155/B.§
(1)-
(2)bekezdéseire utalva kifejtette, hogy a bíróság mérlegelése körébe esik az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése, amelyet nem látott indokoltnak. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság elutasította a felperesnek mind a Pp. 152.§-a, mind a Pp. 155/B.§
(1)-
(2)bekezdései alapján a per felfüggesztésére irányuló kérelmét. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új, a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte, a keresetében előadott valamennyi előadását fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű feltárására vonatkozó kötelezettségeknek, illetve az adatokból téves következtetéseket vont le. Sérelmezte bizonyítási indítványai elutasítását, álláspontja szerint ezzel a jogerős ítélet sérti a Pp. 206.§
(1)bekezdését. Továbbra is az volt a véleménye, hogy az általa épített kerítés műtárgy, így a HÉSZ kerítésre vonatkozó szabályai erre az építményre nem alkalmazhatók. Mindezt a magánszakértői vélemény, illetőleg a meghallgatni elmulasztott tanúk nyilatkozatai alátámasztották volna. A felperes kifogásolta, hogy már a perben csatolta szomszédja, H.K. által az Alkotmánybírósághoz előterjesztett, a HÉSZ 23.§
(6)bekezdésének megsemmisítése iránti kérelmét, mely kérelem az ügy tárgyát képező bontásra alapot adó HÉSZ rendelkezést támadta. Ennek alapján a felperes szerint az elsőfokú bíróságnak a jogszabályi előírások megfogalmazta kötelezettségét teljesítenie kellett volna, és fel kellett volna függesztenie a pert az Alkotmánybíróság döntéséig. Ennek alátámasztására csatolta az Alkotmánybíróságnak az ügy előkészítése során kiadott tájékoztatását, amelyből megállapítható, hogy az eljárás IV/1134-1/
- szám alatt folyamatban van. A felperes sérelmezte, hogy miután az alkotmánybírósági panasz tárgyában csak Alkotmánybíróság dönthet, azt maga az elsőfokú bíróság sem véleményezheti. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [12] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. [13] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. [14] A felperes tévedett, amikor vitatta, hogy az általa épített kerítés a HÉSZ hatálya alá tartozna. A Kúria megállapította - az elsőfokú bírósággal egyezően -, hogy az Étv. 2.§ 8.,
- és
- pontjai szerint a kerítés építmény, mert helyhez kötött műszaki alkotás, a talaj, illetve az a feletti légtér beépítésével jön létre. Ezen belül a kerítés műtárgy, mert mint építmény nem minősül épületnek. Ugyanakkor azonban nem nyomvonal jellegű építmény, mert e sajátos építmény kategóriába, amely tipikusan a vezetékek csoportját fedi, nem sorolható be. Ennél fogva a műtárgyba, mint gyűjtőfogalomba tartozik a kerítés is, azonban az OTÉK
- számú melléklet
- pontja a műtárgy közelebbi meghatározását már ahhoz köti, hogy milyen használati célt tölt be, míg az OTÉK
- számú mellékletének
- pontja a kerítés fogalmát rögzíti. A perbeli építményt rendeltetése, hogy a telek területét a közterülettől, illetve a szomszédos telkek területétől térbelileg elválassza, lehatárolja, azaz kerítés. [15] A perbeli építmény tehát nem vitásan kerítés, vonatkozik rá az OTÉK 44.§
(6)bekezdése, miszerint a kerítés kialakítását a helyi építési szabályzat meghatározhatja. A jelen esetben a HÉSZ meghatározta a perbeli területen építhető kerítés paramétereit, ebből kifolyólag az Étv. 18.§
(1)-
(2)bekezdése szerint csak a HÉSZ előírásainak megfelelő építési tevékenységet lehetett végezni. A perben már nem volt vitás, hogy a HÉSZ 23.§
(6)bekezdésben foglaltaknak a felperesi kerítés nem felel meg, szabályossá nem tehető, a bontás elrendelése tehát jogszerűen történt. [16] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság azon döntésével is, hogy a felperes bizonyítási indítványait mellőzte, mivel a perben felmerült kérdés jogkérdés és nem szakkérdés, így szakértő kirendelésére, a magánszakértői vélemény értékelésére, illetve helyszíni szemle megtartására, a tanúk meghallgatására nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 206.§
(1)bekezdés előírásait, mert szükségtelen bizonyítási indítványokat mellőzött. [17] A felperes nem tudta alátámasztani az Alkotmánybíróság megkeresésének elmaradására, a Pp. 152.§
(2)bekezdés megsértésére vonatkozó állításait sem. A Kúria megállapította, hogy a felperes által hivatkozott és szomszédja H.K. ügyében keletkezett IV/11341/2016. iktató szám az Alkotmánybíróság tájékoztató levelének száma, amely nem bizonyítja, hogy az eljárás folyamatban lenne, sőt a levél tartalma éppen az ellenkezőjére utal. Ami a felperes által csatolt és H.K. képviseletében az Alkotmánybírósághoz eljuttatott "pontosítást" illeti továbbra sem bizonyítja, hogy az Alkotmánybíróság eljárást indított volna, így nincs olyan ügy, amelyre tekintettel a jelen per tárgyalásának felfüggesztése egyáltalán felmerülhetett volna, az ezzel kapcsolatos felperesi érvelés megalapozatlan és súlytalan. [18] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott döntést hozott, amikor kimondta, hogy az alperes jogszerű határozatot hozott. [19] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [21] Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, az ügyben tárgyalás tartására nem került sor, így - pernyertessége ellenére felszámítható perköltsége nem keletkezett, ezért erről rendelkezni nem kellett. [22] A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
- június
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró