Kfv.37697/2016/4 – Kúria

(1)-

(3)bekezdéseire, 4.§

(1)bekezdés a)-d) pontjaira, 13.§

(1)bekezdésére, 2.§ 6.,

1. és
2. pontjaira, 15.§

(2)bekezdésére, 16.§

(1)-

(3)bekezdéseire, illetve a piacfelügyeleti tevékenység részletes szabályairól szóló 6/2013.(I.18.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 3.§

(1)bekezdésére,

1. fejezet
2. pontjára és 9.§

(2)bekezdés a) pontjára. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd

1. augusztus
2. napján kelt HAJ-00862-4/
3. számú határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, a bírságot törölte, egyebekben az elsőfokú döntés egyéb kötelezéseit helyben hagyta. A határozat indokolásában a megváltoztatásra vonatkozóan kifejtette, hogy a felperes felismerhette a termék élelmiszerrel való összetéveszthetőségét, de a felelősség megállapításához azt is fel kellett volna ismernie, hogy a termék veszélyes. Miután a termék veszélyessége szemrevételezéssel nem állapítható, ezért a felperes szakmai gondosság követelményeinek betartása esetén sem lehetett tudatában a veszélynek. Az indokolás további részeiben rögzítette, hogy a termék különösen a gyermekkorúak számára jelent veszélyt, mert az összetéveszthető az élelmiszerrel, hasonlít a gumicukorra, és köztudomású, hogy a kisgyermekek minden tárgyat a szájukba vesznek. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [3] [4] A felperes keresetében az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra történő hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott a gyermekjátékok biztonságáról szóló 38/2011.(X.5.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM r.) 1.§

(1)bekezdésére. Ennek alapján előadta, hogy a per tárgyát képező dekoráció nem minősül játéknak, így a hatóságoknak nem volt joguk az általuk idézett Szabványt alkalmazni. Az alperes érdemi ellenkérelmében a határozatának indokolásában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az R. 9.§

(1)bekezdésére, miszerint nem hozható forgalomba és nem forgalmazható olyan termék, amelynek tényleges tulajdonsága nem ismerhető fel és ezért veszélyezteti a fogyasztók, illetve használók egészségét és biztonságát. A 9.§

(2)bekezdés a) pontja alapján utalt arra, hogy mindez arra a termékre vonatkozik, ami az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján nem minősül élelmiszernek, de külső megjelenése, egyéb tulajdonságai alapján a felhasználók, különösen a gyermekkorúak összetéveszthetik az élelmiszerrel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által forgalmazott perbeli termék egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik, továbbá veszélyezteti a gyermekeket, az időskorúakat és a fogyatékkal élőket. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnek e három fogyasztói csoportot védenie kell és ennek alapján kell értékelnie a perbeli termék veszélyességét. Kiemelte a közigazgatási eljárás során lefolytatott vizsgálat eredményét, amely rögzítette, hogy a termék lakásdekorációs céllal való kihelyezése, kiszórása éppen, hogy könnyű hozzáférést biztosít a gyermekeknek és a további veszélyeztetett csoportok számára. Megállapította, hogy a hatóságok piacfelügyeleti eljárási jogosultsága az R. 2.§

(3)bekezdésén alapul, tehát elvégezhetik a vizsgálatokat és lefolytathatták az eljárást, mert erre hatáskörük volt. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a hatóságok a szakvélemény alapján a felperes terhére konkrét jogszabálysértést állapítottak meg és azzal összefüggésben alkalmazták a Pftv. 15.§

(2)bekezdés e) pontja szerinti szankciót, azaz a forgalomból való kivonást és visszahívást. Az elsőfokú bíróság a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatok felügyeletéről szóló 2/2015.(XI.23.) KMK vélemény alapulvételével megállapította, hogy a perbeli határozatok nem mérlegelési jogkörben hozott határozatok voltak, a hatóságoknak a megállapított tényállás mellett az elrendelt szankciót alkalmazniuk kellett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen új, a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Sérelmezte, hogy a hatóságok a határozatban megjelölt Szabványt alkalmazták, amelyet álláspontja szerint nem alkalmazhattak volna, mivel a hatóságok által védendő körről - gyermekek, idősek, fogyatékosok - maga a Szabvány egyáltalán nem emlékezik meg. Hangsúlyozta, hogy a termék megjelölése szerint szórható dekoráció, ennek folytán csak dekorációs célra alkalmas. A felperes sérelmezte, hogy az alperes a [8] perben sem bizonyította, hogy az általa védeni kívánt felhasználói kör a termékkel már kicsomagolt állapotban találkozik. Ezzel szemben tény, hogy az érintettek bármelyike találkozhat más kicsomagolt állapotú apróbb tárgyakkal, mint gyógyszerek, kapszulák és egyéb apró, nem élelmiszernek minősülő termékek. Kifejtette, hogy ilyen erővel minden nem élelmiszer termék veszélyes lehetne a felsorolt fogyasztói körökre. A felperes szerint nem életszerű, hogy ezen fogyasztók a dekorációs célra készült perbeli terméket összetévesztenék más élelmiszernek minősülő termékekkel, tekintettel arra, hogy előbbiek kemények és szagtalanok, míg az élelmiszerek általában hajlítható állagúak és illatanyagot is tartalmaznak. Álláspontja szerint nem valószínű, hogy a felsorolt személyek gondolkodás és vizsgálat nélkül vennék a szájukba ezeket a dekorációs termékeket. Amennyiben ugyanis cukorkának, vagy bármilyen más élelmiszernek néznék, szopogatni vagy rágni próbálnák és nem azonnal lenyelni. Összességében a felperes a termék tényleges tulajdonsága, dekorációs célja, halmazállapota, mérete, formája és illata alapján úgy ítélte meg, hogy még a gyengénlátó vagy a demenciában szenvedő fogyasztók számára is probléma nélkül felismerhető, a gyermekkorú fogyasztók számára pedig semmivel nem jelent nagyobb kockázatot, mint a háztartásokban található több tucat egyéb kisméretű termék. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [10] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. [11] A Pftv. 3.§

(1)bekezdése szerint csak biztonságos és az általános hatályú, közvetlenül az európai uniós jogi aktusokban és jogszabályokban foglalt követelményeknek megfelelő termék hozható forgalomba, forgalmazható, üzemeltethető, vagy bocsátható a fogyasztók és felhasználók rendelkezésére. A felperes a termék veszélyességének megállapítása körében mindenekelőtt a gyermekjátékokra vonatkozó Szabvány alkalmazását sérelmezte, abból kiindulva, hogy a perbeli termék nem játék. A Kúria rámutat arra, hogy a hatóságok nem a termék funkcióját vették figyelembe, hanem a védendő alanyokat. Az alanyok gyermekek, vagy olyan személyek, akiknek fogyatékosságuk miatt éppoly korlátozott a felismerő képességük, mint a kisgyermekeknek [Pftv. 4.§

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjai]. Ennek tükrében helyesen indultak ki a gyermekjátékokra vonatkozó Szabvány előírásaiból, hiszen a perbeli termék bár nem játék, de éppoly veszélyeket rejt a védendő alanyokra, mint egy játék célú készítmény. [12] Tévedett a felperes abban a kérdésben is, hogy relevanciája van annak, miként találkozik a fogyasztó a perbeli termékkel. A termék, amely dekoráció nyilván kicsomagolt/kiszórt állapotában fejti ki a dekorációs hatást, de lehetséges, hogy a megvásárolt termék nem kerül azonnal kicsomagolására. A védendő személyekre nyilván kicsomagolás után jelent veszélyt, de ezt a helyzetet saját maguk is megteremthetik, ennélfogva nincs jelentősége annak, hogy a termék becsomagolva nem vagy kevésbe veszélyes. A Kúria nem ért egyet azzal sem, hogy számtalan más apró, nem élelmiszer jellegű termék van forgalomba, amely szintén összetéveszthető, ezért veszélyes. A hatóság ugyanis a perbeli termékkel foglalkozott, annak veszélyességét állapította meg, és rendelkezett a veszély elhárításról, azzal, hogy visszahívta a piacról a terméket. A bíróságnak pedig ezen döntés jogszerűségét kell felülvizsgálnia, más termék veszélyessége nem tárgya a pernek. [13] A felperes téved akkor is, amikor állítja a termék „nem élelmiszer” jellege minden további nélkül bárki számára felismerhető. A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a dekoráció megjelölés nem oldja fel azt a problémát, miszerint az élelmiszerrel való összetéveszthetőség megvalósult, ez nem mentesíti a forgalmazót az őt terhelő jogszabályi kötelezettségek alól. A bíróság helyesen utalt arra, hogy nem a termék nevesítését, hanem jellegét kellett figyelembe venni, miként ezt a hatóságok helyesen tették, e körben tett megállapításokat részletesen és okszerűen indokolták. Összességében az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte mind a Pftv. már idézett, mind az R. 9.§

(1)bekezdésének rendelkezéseit. [14] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, a felülvizsgálati tárgyaláson nem jelent meg így - pernyertessége ellenére - felszámítható perköltsége nem keletkezett, ezért erről rendelkezni nem kellett. [16] A pervesztes felperes a Pp. 78.§

(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§

(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,

1. június
2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró