Bf.342/2016/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat. A vádlott legkorábban az első fokú ítéletben meghatározottak szerint bocsátható feltételes szabadságra. A Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatal bűnjelkezelője által Bny.I.104/2016/
2. tétel alatti 1 darab fekete nyelű kés lefoglalását megszünteti és azt [
3. sz. tanú neve ] ([helység neve, utca neve házszám] alatti lakos) részére kiadni rendeli. Megállapítja, hogy [
4. sz. tanú neve] [helység neve, utca neve, házszám]., míg [
5. sz. tanú neve] [helység neve, utca neve, házszám] szám alatti lakos. Mellőzi a vádlott fogvatartása helyének megjelölését. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A vádlott által
6. augusztus
7. napjától
8. június
9. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 5.000,- (ötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az elsőfokú bíróság vádlott neve bűnösségét a Btk.
10. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében állapította meg. Ezért 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetést börtön fokozatban rendelte végrehajtani. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, azt állapította meg, hogy a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.B.VIII.21.579/2013/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 11.B.84/2014/
2. számú ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bny.I.104/2016/1-
3. és 10-
4. tételszám alatt nyilvántartott bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: - az ügyész a vádlott terhére hosszabb tartamú, a büntetési tételkeret középmértékét jelentősen meghaladó börtönbüntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása, - a vádlott és védő egyezően a kiszabott büntetés enyhítése végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.586/2016/
5. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta, egyúttal indítványozta a büntetés kiszabási körülmények helyesbítését. Bejelentette, hogy a fellebbezési nyilvános ülésen nem vesz részt. A vádlott írásban indokolt fellebbezésében fenntartotta a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését, másodlagosan az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt büntetés kiszabási körülményeket nem kellő súllyal értékelte, ezért a kiszabott büntetés túl súlyos. Hivatkozott a vádlott őszinte megbánására, arra, hogy mindent megtett az eredmény elhárítása érdekében, a bűncselekményt menthető felindulásból követte el. Az elsőfokú bíróság nem vette enyhítő körülményként figyelembe, hogy a testi sértés okozására a vádlottnak az eshetőleges szándéka terjedt ki, valamint az elkövetés óta eltelt csaknem két éves időmúlást, ami nem a vádlottnak felróható okból következett be. A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott is fenntartotta az enyhítésre irányuló fellebbezését azzal, hogy másodlagosan az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bűncselekmény elkövetését megbánta, a sértettől elnézést kért és fogvatartása alatt is mindent megtesz annak érdekében, hogy magatartásával kapcsolatosan ne merüljön fel probléma, és ezért már több dicséretben is részesült. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak ítélte. A másodfokú bíróság a Be.
6. §

(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A tényállás teljes körű felderítéséhez szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat egyenként és összességükben is körültekintően megvizsgálta. A vádlott a bűncselekmény elkövetését mindvégig beismerte, vallomása összhangban állt az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítékokkal. Az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást vett fel a vádlott cselekvőségét kiváltó okokra is. E körben bizonyítékként értékelte a sértett, [tanú neve 3], valamint [tanú neve 2] és [tanú neve 1] tanúvallomását, továbbá az igazságügyi orvos-, elmeorvos- és pszichológus szakértői vélemény megállapításait. Az elsőfokú bíróság iratszerűen hivatkozott a sértett sérüléséről készített igazságügyi orvosszakértői véleményre, amit a vádlott sem vitatott. Az első fokú ítéletben részletesen felsorolt bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság túlnyomórészt magalapozott tényállást állapított meg, amit a másodfokú bíróság a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva kizárólag a próbaidők lejáratának napjával egészített ki: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.B.VIII.21.579/2013/

1. számú ítéletével kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett 1 év börtönbüntetés próbaideje
2. november
3. napján, a Budapest Környéki Törvényszék 11.B.84/2014/
4. számú ítéletével kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett 2 év börtönbüntetés próbaideje
5. február
6. napján járt volna le. Ez az ítélet
7. február
8. napján emelkedett jogerőre (a vádlott priuszában
9. február
10. napja szerepel a jogerő napjaként, de a rendelkezésre álló előéleti iratok szerint a Budapest Környéki Törvényszék az ítéletet
11. február
12. napján hirdette ki, és az ugyanezen napon jogerőre emelkedett). A Váci Járásbíróság 6.B.555/2013/
13. számú ítéletével kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett 4 hónap fogházbüntetés próbaideje
14. június
15. napján eredményesen letelt. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, az az előbb írt kiegészítésekkel, illetve helyesbítéssel irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. Az ellenérdekű fellebbezések az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, a bűnösséget, és a cselekmény minősítését nem támadták, azok kizárólag a kiszabott büntetés megváltoztatására irányultak, illetve a vádlott vagylagosan az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a bűncselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette, jogszabályi hivatkozása azonban helyesbítésre szorult. A Btk.
16. §

(1)bekezdése szerinti testi sértésnek két alapesete van. A Btk. 164. §

(2)bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétsége, és ugyanezen szakasz

(3)bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntette. A

1. BK vélemény
2. pontja szerint a bűncselekmény megnevezése után, zárójelben, fel kell tüntetni a bűncselekmény alapesetének - s ha megvalósult, minősített esetének - törvényi tényállását és büntetési tételét meghatározó törvényi rendelkezéseket. Az irányadó tényállás szerint a sértett szúrt sérülésének büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartama kb. 2-3 hét volt. Ez a sérülés önmagában súlyos testi sértés bűntettének minősülne, de mert ezzel okozati összefüggésben a sértettnél közvetlen életveszélyes állapot, mint eredmény is kialakult, a bűncselekmény jogszabályi alapja helyesen a Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat. A már hivatkozott
2. BK vélemény 3.a) pontja alapján a fordulatot arab számmal kell megjelölni. A bűncselekmény minősítésére vonatkozó jogi indokolást (első fokú ítélet
3. oldal 2-
4. bekezdése) az alábbiak szerint helyesbítette a másodfokú bíróság: A vádlott egyenes szándéka arra irányult, hogy a sértettnek testi sértést okozzon. Az általa használt eszközre, a kifejtett erőre, a célzott testtájékra figyelemmel tudata szükségképpen átfogta, hogy magatartása következtében a sértettnek akár életveszélyes sérülése is keletkezhet, de eziránt közömbös volt. Így az eredményre, mint a bűncselekmény minősítő körülményére az eshetőleges szándéka terjedt ki. A bűnösségi körülményeket vizsgálva az ítélőtábla mellőzte annak enyhítő körülménykénti értékelését, hogy a sértettnél maradandó károsodás nem lépett fel. Amennyiben a vádlotti magatartás folytán a sértettnél maradandó fogyatékosság alakult volna ki, úgy azt súlyosító körülményként kellett volna figyelembe venni, ennek elmaradása azonban nem minősül enyhítő körülménynek. A jogi indokolás helyesbítése folytán az ítélőtábla azt tekintette enyhítő körülménynek, hogy az eredményre, azaz az életveszélyes sérülés bekövetkeztére a vádlott eshetőleges szándéka terjedt ki. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése után még aznap önként feladta magát a rendőrségen. A védő által hivatkozott időmúlás és menthető felindulás nem vehető enyhítő körülményként figyelembe. A bírói gyakorlat a két évet elérő, illetve azt meghaladó időmúlást tekinti enyhítő körülménynek. A jelen ügyben azonban a bűncselekmény elkövetésétől annak elbírálásáig ez az idő nem telt el. Az
5. BK vélemény III/
6. pontja szerint minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, ami enyhítő körülményként értékelhető. A két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény esetén a két évet el nem érő időmúlás ezért a büntetés kiszabásánál súlytalan. Az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy a vádlott javára nem állapítható meg olyan méltányolható ok, ami enyhítő körülményként javára lenne értékelhető. Nem osztotta a másodfokú bíróság az ügyészi indítvány azon részét, amelyik azt indítványozta, hogy az enyhítő körülmények közül mellőzze a másodfokú bíróság a kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel azt, hogy a vádlott „a cselekményt követően a mentő kihívásával az eredmény bekövetkezését önként elhárította". Az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként azt értékelte, „hogy a vádlott az általa elkövetett bűncselekményt követően megtett mindent annak érdekében, hogy azok káros körülményeit elhárítsa." A jelen ügyben a vád életveszélyt okozó testi sértés bűntette volt. Az eljárás során nem merült fel az emberölés bűntettének kísérlete, így az sem, hogy a vádlott a Btk.
7. §

(4)bekezdés b) pontja szerinti önkéntes eredmény elhárítás folytán az úgynevezett maradék-bűncselekményért, azaz az életveszélyt okozó testi sértés bűntettéért felel. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen tekintette enyhítő körülménynek azt, hogy a vádlott a szúrást követően mentőt és taxit hívott azért, hogy a sértett orvosi ellátásban részesüljön. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén a középmérték öt év szabadságvesztés. A számba vett enyhítő körülmények túlsúlyára és nyomatékára figyelemmel az elsőfokú bíróság indokoltan szabott ki ennél enyhébb szabadságvesztést, amelynek lényeges súlyosítását nem tartotta szükségesnek a másodfokú bíróság. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a vádlott az ítéletben elbírált bűncselekményét két korábbi, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el. Ezek közül az egyik szintén életveszélyt okozó testi sértés bűntette volt, a zaklatás bűntettét pedig akkori élettársa sérelmére követte el. Ezek a súlyosító körülmények nem indokolják a kiszabott büntetés enyhítését. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés nem mindenben felelt meg a Btk. 38. §

(2)bekezdése szerinti törvényi szövegezésnek, ezért azt a rendelkező részben írtak szerint pontosította. Az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni a Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatal bűnjelkezelője által Bny.I.104/2016/

1. tételszám alatt nyilvántartott egy darab fekete nyelű késről. Az iratok szerint ezt a vádlott testvérének otthonában foglalta le a nyomozó hatóság, ezért annak lefoglalását a másodfokú bíróság a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján megszüntette, és a

(2)bekezdése alapján a tulajdonosnak, [tanú neve 1] rendelte kiadni. A kiadni rendelt bűnjelek esetében az elsőfokú bíróság nem tüntette fel a bűnjeltárgyak tulajdonosainak lakcímét, ezért azt a másodfokú bíróság megállapította. Az ítélőtábla mellőzte a vádlott fogvatartása helyének megjelölését. A Be. 117. §

(1)bekezdése ezt nem sorolja fel a vádlott személyi adatai között. A megjelölés a másodfokú ítélet meghozatalakor már egyébként is pontatlan volt, mert a vádlottat időközben a Váci Fegyház és Börtönbe szállították. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy a vádlott személyi körülményeit illetően azt is szükségtelenül tartalmazta az első fokú ítélet tényállása (

1. oldal második bekezdés), hogy a vádlott magyar anyanyelvű, más nyelven nem beszél. A kifejtettek alapján az ítélőtábla a büntetés megváltoztatására irányuló fellebbezéseket alaptalanoknak találta, de az első fokú ítéletet hivatalból felülbírálva, azt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által

1. augusztus
2. napjától a másodfokú ítélet meghozataláig, azaz
3. június
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a másodfokú bíróság a Btk.
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 338. §

(1)bekezdésére is kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen a Be. 386. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. június
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke előadó bíró Sefta Márta dr. sk. bíró A Fővárosi Ítélőtábla 10.Bf.342/2016/
3. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék 24.B.49/2016/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. június
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke