Bf.95/2008/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)pont II. fordulat,
2. c)pont] minősíti. Az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 45.568.- (negyvenötezer-ötszázhatvannyolc) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 3.600.- (háromezer-hatszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. vesztegetést színlelve elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében és 2 rb. csalás bűntettében, ezért halmazati büntetésül - 1 év 4 hónap börtönre és 100.000.- forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott pénzmellékbüntetést, meg nem fizetés esetén 5.000.- forintonként rendelte a főbüntetés végrehajtása esetén börtönben, végre nem hajtása esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. Kötelezte a bíróság a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő tizenöt napon belül fizessen meg kártérítés címén 1. sz. magánfél részére 200.000.- forintot, míg 2. sz. magánfél részére 50.000.- forintot, továbbá az államnak 19.000.- forint eljárási illetéket. Kötelezte arra is a vádlottat, hogy a Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának külön felhívása szerint fizesse meg az ügyben felmerült 44.568.- forint bűnügyi költséget. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében, elsődlegesen bűncselekmény hiánya, másodlagosan bizonyítottság hiánya okából. A védő és hozzá csatlakozva a vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen ezt meghaladóan kérte azt is, hogy az ítélőtábla a magánfelek által előterjesztett polgári jogi igények érvényesítését utasítsa egyéb törvényes útra. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.62/2008. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, és az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla álláspontja szerint a bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése szerint felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel, az első fokú ítélet tényállását azonban az iratok egybehangzó adatai, valamint tényből levont következtetés alapján az alábbiak szerint kiegészítette: A vádlottal szemben a Szegedi Városi Ügyészség

1. április
2. napján történt vádemelése folytán a Szegedi Városi Bíróságon sikkasztás bűntette és más bűncselekmény miatt B.842/
3. szám alatt folyt büntetőeljárás. Ebben az ügyben a bíróság a vádlottat
4. november
5. napján - jogerősen - próbára bocsátotta. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte azt a tényt, hogy a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt követte el a tényállásban írt cselekményeit, ennek azonban a tényállásbeli alapját nem adta meg, ezért az ítélőtábla a fellebbezési eljárás során a korábbi büntetőeljárás adatait a tényállás részévé tette. Az 1./ és 2./ tényállási pontban írt bűncselekményekkel okozott 50.000.-, illetőleg 200.000.- forint kár nem térült meg, a megtérítésük érdekében
6. sz. magánfél és
7. sz. magánfél a büntetőeljárás során polgári jogi igényt terjesztettek elő. Bf.I.95/2008/
8. A vádlott az 1./ és 2./ tényállási pontban írt cselekményeit az ott írt kárösszegek, mint jogtalan hasznok megszerzése végett követte el. Az ítéleti tényállás ez irányú kiegészítése azért volt szükséges, mert a csalás bűntettének megállapítása kizárólag jogtalan haszonszerzési célzat fennállta esetén lehetséges. Az irányadó tényállásból kikövetkeztethetően ez a célzat a vádlottnál mind az 1./, mind a 2./ alatti bűncselekmény esetén fennállt, azonban az első fokú ítélet nem tartalmazta, ezért az ítélőtábla a tényállást ezt pótolva kiegészítette. A vádlott az 1./-3./ alatti cselekményeit rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el. Az elsőfokú bíróság a vádlott 1./ és 2./ pontban írt cselekményeit üzletszerűen elkövetettnek értékelte, míg a 3./ alatti cselekmény tekintetében nem, így ez utóbbi cselekmény vonatkozásában a tényállás nem tartalmaz az üzletszerűséget megalapozó megállapítást. A 3./ alatti cselekményt, a későbbiekben írt okok miatt, azonban az ítélőtábla az üzletszerűséget érintően eltérően minősítette, amire figyelemmel ezen cselekmény esetén is szükséges tényállásbeli alapként rögzíteni a rendszeres haszonszerzésre törekvést. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel az ítélkezése alapjául elfogadta. Ami a felmentéseket célzó fellebbezéseket illeti, megállapítható, hogy azok a bizonyítékok mérlegelését támadják. A megyei bíróság a széleskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékokról az ítéletében részletesen számot adott. A vádlott az eljárás során következetesen tagadta, hogy a terhére rótt cselekményt elkövette volna, állította, hogy ő a sértettektől nem vett át pénzt, arra hivatkozva, hogy ügyvéd, továbbá
9. sz. sértettnek nem ajánlotta fel, hogy a büntető ügyével kapcsolatosan 300.000.- forintért vádalkut fog kötni, és emiatt
10. sz. sértett nem fog előzetes letartóztatásba kerülni. Mind
11. sz., mind
12. sz. sértettek az ügy érdemét tekintve - egy tényállítás kivételével - következetes vallomásokat tettek az eljárás során, melyek a vádlott védekezésével ellentétesek voltak. Vallomásaikat alátámasztották az egyéb személyi bizonyítékok is: a sértettek barátnőjének, (barátnő neve);
13. sz. sértett könyvelőjének, (könyvelő neve); valamint a Szegedi Drogambulancia vezetőjének, (vezető neve) a tanúvallomása is. Az elsőfokú bíróság külön foglalkozott az ítéletében azokkal a valótlan tényállításokkal, melyek szerint a sértettek az eljárás nyomozati szakában - pontosan a terhelttel történő szembesítésükig (nyom. ír.
14. o. és
15. o.) - a megismerkedés helyeként a (diszkó megnevezése) diszkót jelölték meg, míg ekkortól már a tényállásban is megállapított (utca megnevezése) utcai lakást. Ennek az eltérésnek az okát feltárta, és arra az álláspontra jutott, hogy a sértettek megfelelő magyarázatot adtak a valótlan tényállításaikra. Mivel ezt meghaladóan vallomásuk viszont érdemben egybehangzó volt, és azt alátámasztották a vádlott védekezésével szembenálló bizonyítékok is, ezért azt a tényállásának alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során tehát megfelelő indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott védekezését, és a fentebb írt kiegészítésekkel hiánytalan tényállást állapított meg. Fellebbezési szakban megalapozott tényállás esetén nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, ezért a tényállást támadó és a felmentést célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményeit is túlnyomórészt a törvénynek megfelelően minősítette. Az üzletszerűségnek az 1./ és 2./ pontokban írt cselekmények tekintetében történt megállapítása a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően történt meg (BH 2006.6; Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.318/2004/4.), tévedett azonban a megyei bíróság akkor, amikor a 3./ tényállási pontban írt cselekményt nem minősítette üzletszerűen elkövetettnek is. A BK.
16. számú Kollégiumi Állásfoglalás helyébe lépő BKv.
17. számú Kollégiumi vélemény (közzétéve: Bírósági Határozatok 2008/
18. szám) III. pontja szerint a hasonló jellegű bűncselekmények együttes elbírálása során megalapozhatják az üzletszerű elkövetés megállapítását. A kollégiumi vélemény külön nevesíti a befolyással üzérkedés és a csalás hasonló jellege megállapításának a lehetőségét. Az ítélőtábla megvizsgálta az 1./, 2./, illetőleg a 3./ tényállási pontban írt cselekményekkel kapcsolatos körülményeket, és megállapította, hogy mindhárom vonatkozásában az üzletszerű elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítható. A 3./ tényállásban írt cselekmény az 1./ és 2./ tényállásban írt Bf.I.95/2008/
19. cselekményekkel ugyanis olyan jelleghasonlóságot mutat, amely a rendszeres haszonszerzésre törekvés megállapítására lehetőséget ad. A vádlott által kifejtett elkövetési magatartásokból, és az ebből kirajzolódó megtévesztésen alapuló elkövetési módból is az látszik, hogy a vádlott a csalások és a befolyással üzérkedés esetén is ugyanazt a módszert alkalmazva törekedett a pénzszerzésre. Tehát a megvalósított bűncselekmények jellege és a vádlott elkövetéskori életvitele alapján a rendszeres haszonszerzésre törekvés mindhárom bűncselekmény esetén megállapítható. Ennek megfelelően az ítélőtábla a vádlott 3./ tényállási pontban írt cselekményét a Btk.
20. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)pont II. fordulata, illetőleg
2. c)pontja szerint minősülő vesztegetést színlelve, üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének minősítette. A másodfokú határozatának rendelkező részében a megváltozott minősítés szerinti megnevezést azonban a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma által kiadott, a bűncselekmények megnevezéséről szóló BKv 61. számú kollégiumi véleménynek megfelelően tüntette fel. Az elsőfokú bíróság által felsorolt bűnösségi körülmények annyiban szorulnak kiegészítésre, hogy az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékeli azt, hogy a 2./ tényállási pontban írt cselekményt a vádlott a minősítést megalapozó 200.000.forint értékhatár felső értékére követte el (BKv. 56. III/3. 4. bek.), illetőleg, hogy a befolyással üzérkedés minősítésének részbeni változása folytán már kétszeresen minősül (III/5. 2. bek.). A teljes körű felülbírálat keretében az ítélőtábla megállapította, hogy az így kiegészített bűnösségi körülmények mellett sem tévedett a megyei bíróság akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok a vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel is elérhetők. Mind a szabadságvesztés, mind a próbaidő tartama arányos mértékű. E körben az első fokú ítélet jogi indokolását azonban az ítélőtábla annyiban kiegészíti, hogy a büntetés kiszabására a Btk. 87. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés c) pontja alapján került sor. A vádlottal szembeni pénzmellékbüntetés kiszabására a törvénynek megfelelően került sor, és annak összegét is arányos mértékben határozta meg a megyei bíróság. A védőnek és a hozzá csatlakozó vádlottnak a fellebbezési nyilvános ülésen előterjesztett, a polgári jogi igények érvényesítésének egyéb törvényes útra történő utasítását célzó indítványát az ítélőtábla az alábbiak miatt nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a polgári jogi igények elbírálása során a törvénynek megfelelően járt el, melynek az alapját az adta, hogy a sértettek, mint magánfelek határozott összegű, a sérelmükre megvalósult bűncselekménnyel okozott kárral megegyező mértékben terjesztették elő a polgári jogi igényeiket. Mivel ezekről helyesen rendelkezett a megyei bíróság, ezért ezen rendelkezésnek a megváltoztatására nincs törvényes lehetőség. Az első fokú ítélet jogi indokolása annyiban azonban kiegészítésre szorul, hogy a megyei bíróság a polgári jogi igényekről a Be. 335. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett az ügydöntő határozatában. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét nyilvánvaló összeadási hiba miatt pontatlanul - 1.000.- forinttal kisebb összegben - határozta meg, ezért az erre vonatkozó ítéleti rendelkezést helyesbítette. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során a vádlott kirendelt védőjének díjával összesen 3.600.forint költség merült fel, melynek a megfizetésére az ítélőtábla a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,

1. május
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.95/2008/
3. számú ítélete és a Csongrád Megyei Bíróság 1.B.380/2006/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és a felfüggesztett rész kivételével végrehajtható. Szeged,
5. május
6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke