Bf.165/2017/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján. A felülbírálat során a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék által rögzített tényállás túlnyomórészt megalapozott, azonban néhány ponton hiányos, így a hiánytalan tényállás megállapítása érdekében bizonyítást folytatott le, tárgyalást tűzött ki az ügyben a Be. 363. §

(1)bekezdése szerint. A lefolytatott bizonyítás és az iratok tartalma alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást szükségesnek tartotta kiegészíteni annak a hangsúlyozásával, hogy az első fokon eljárt Miskolci Törvényszék az ítéletét az eljárási szabályok maradéktalan betartásával, igen részletes, alapos bizonyítási eljárás lefolytatását követően hozta meg. Az említettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatának

1. oldal
2. bekezdésénél pontosítja a tényállásban szereplő kapukkal kapcsolatos státuszt. A másodfokú eljárás során felvett bizonyítással összefüggésben kétféle kapu merült fel: az egyik a virágoskertbe, tehát az előkerti részbe vezető kapu, a másik pedig az utcafront felőli bejárati kapu, amely egy személybejáró kapu és mellette pedig egy kétszárnyú nagykapu. A vádbeli eset kapcsán az utcafronti személybejáró kapu be volt zárva, a kétszárnyú, teherszállításra alkalmas nagykapu pedig le volt lakatolva úgy, hogy a kapu felső szakaszán egy átfúrt részen volt a lakat, ahhoz tartozott egy nagy rigli, amivel rögzítve volt ez a kapu, vagyis az említettek eltávolításával lehetett volna csak kinyitni a nagykaput. Az elsőfokú bíróság ítélete
3. oldal
4. bekezdése után szükséges beemelni az elsőfokú bíróság határozata
5. oldaláról a ténybeli indokolásban szereplő azon megállapítást, hogy a sértett kezében a vádlott és a sértett közötti konfliktus lezajlása során semmiféle eszköz nem volt. Tehát nem állapítható meg, hogy a sértett kisbaltával a kezében ment ki a vádlotthoz, ezt a baltát használta és ez a balta a vádlotti védekezés szerint kiesett az utcára. Az említetteken túlmenően az elsőfokú bíróság határozata
6. oldal
7. bekezdését követően indokolt rögzíteni az iratok tartalma alapján a közveszély okozás bűntettével összefüggésben az előterjesztett szakértői vélemény tartalma alapján azt, hogy a tetőtér égésével fennállt a tűz átterjedésének a reális veszélye mindkét szomszédos házra. Továbbá az elsőfokú bíróság határozatának a
8. oldalán, a tényállás végén szükséges leírni a kérdéses kisbaltának a lefoglalásával kapcsolatos körülményeket. Azért szükséges a tényállásba rögzíteni ezeket az iratok tartalma, a rendőri jelentések és a helyszíni anyag alapján, mert a határozat rendelkező része erre az eszközre rendelkezést tartalmaz és a döntés helyessége csak ennek felhasználásával ellenőrizhető le. A kérdéses kisbalta a helyszínelést követően másnap került lefoglalásra a sértett menyének bejelentése alapján a sértett által használt szoba ajtajánál lévő vödörből, mely vödör az előtérben a holttest közvetlen környezetében helyezkedett el. Nem mellőzhető annak feltűntetése sem a tényállásból, hogy a sértettnek az ingatlanán több balta, fejsze volt található. Korábban munkavégzés közben többször szenvedett vérző sérüléseket a sértett. Az ekként kiegészített tényállás megalapozott és irányadó a másodfokú eljárásban a Be.
9. §

(2)bekezdése szerint. A megállapított tényállásból az első fokon eljárt bíróság okszerű következtetésre jutott a vádlott büntetőjogi felelősségét illetően. A vádlott egyébként az eljárás során maga is akként nyilatkozott, hogy az ölési cselekményt, tehát az élet kioltásával összefüggő cselekményt nem vitatja. Az általa előterjesztett védekezés szerint azonban a közte és a sértett közötti konfliktusnak volt egy momentuma, ez a sértett balta használatával kapcsolatos momentum, mely más megítélést adhat az ügynek. Ebben a körben egyébként a másodfokú bíróság utal arra a védői álláspontra, hogy ez egy fontos kérdés, ennek a problémának az igenlő eldöntése sem vezetett volna ugyanakkor a jogos védelmi helyzet megállapításához. A másodfokú bíróság által felvett bizonyítás során sem merült fel olyan tényadat, amely az első fokon eljárt Miskolci Törvényszék által megállapítottakkal szemben ellentétes következtetésre adhatna alapot. A másodfokú eljárási szabályok alapján a másodfokú bíróság nincs olyan helyzetben, hogy egy lemérlegelt első fokú tényállásrésszel kapcsolatosan ellentétes álláspontra jusson. Következésképpen ebből adódóan a másodfokú bíróság a felülbírálathoz kapcsolódó eljárási szabályok alapján is osztotta azt a törvényszéki álláspontot, miszerint a sértett kezében semmiféle eszköz nem volt amikor kiment az udvarra. Más kérdés az, hogy az ujjlenyomat és a vérnyomok többféleképpen kerülhettek az eljárás során lefoglalt kisbaltára. Akár egy előző házimunka körében, akár úgy, hogy már a sérült sértett élete utolsó másodpercében foghatta meg ezt az eszközt. Egy dolog biztos, hogy a lefolytatott tényleges bizonyítás alapján olyan momentum, olyan tényadat sem az első, sem a másodfokú eljárásban nem merült fel, amely iratellenessé tenné az elsőfokú bíróságnak azon megállapítását, miszerint nem volt ez az eszköz a sértett kezében az udvarra kimenetele során. Mindezek mellett azt szükséges rögzíteni, hogy a jogos védelemmel kapcsolatosan ennek a kérdésnek a felvetése igenlés esetén sem bír jelentőséggel. A közveszély okozás körében is a törvényszék részletes indokát adta a büntetőjogi felelősség megállapításának. A vádlott cselekményeinek minősítése törvényes. Ahogy a védelem is kiemelte, illetőleg a fellebbviteli főügyészség képviselője is jelezte, a büntetéskiszabást érintő kérdések minden ügyben, így ebben az ügyben is alapvető jelentőségűek. Különösen alapvető kérdés a büntetéskiszabással kapcsolatos körülmények elemzése, amikor ahogy ebben az ügyben is egy 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett emberölés alapesetének és egy 2-től 8 éves szabadságvesztéssel fenyegetett közveszély okozás bűntettének a halmazatáról van szó. A büntetéskiszabás körében kötelező a vizsgálata a vádlotti motívumnak, a cselekményt megelőző időszak történéseinek, a vádlott és a sértett kapcsolatának is. Az elsőfokú bíróság részletesen elemezte a vádlott motivációit, azt a családi miliőt, amelyben a vádlott élt és részletesen elemezte azt a viszonyrendszert, amely a sértett valamint a vádlott hozzátartozói, édesanyja és a vádlott családja között fennállt. A vádbeli napon a vádlott elhatározta, hogy próbálja haza hívni az édesanyját a sértett házából. Ez vezetett ehhez a tragikus eseményhez. Ezeket a körülményeket, a vádlott személyiségét, azt, hogy milyen szerepe volt a vádlottnak a családja eltartásában, a testvérei nevelésében, a testvérei családja életéhez szükséges anyagi javak megteremtésében igen részletesen vizsgálta az elsőfokú bíróság és ezzel kapcsolatosan mind a ténybeli indokolásban, mind a jogi indokolásban, mind pedig az elsőfokú bíróság határozatának az 58-59. oldalán részletesen levonta a következtetéseket. Itt utalt arra egyébként az elsőfokú bíróság, hogy a módosított vád tárgyává tett cselekmények büntetési tételeiből kiindulva a halmazati szabályok 5 évtől 22,5 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását tették lehetővé. Nyilvánvalóan a másodfokú bíróságnak a súlyosítási tilalom folytán már ez a tételkeret nem áll rendelkezésére, de szükséges érzékeltetni a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kiszabható büntetési tételkeretet ebben az ügyben és szükséges érzékeltetni azt, hogy a büntetési tétel középmértékének alkalmazásával kapcsolatos szabály értelmében csaknem 14 év a tényleges középmérték. Ehhez képest az első fokon eljárt bíróság befejezett emberölés bűntette, valamint közveszély okozás bűntette kísérletével összefüggésben 8 év 8 hónapi szabadságvesztés büntetést és 8 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki. A másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság megfelelő nyomatékkal értékelte a vádlott kedvező személyi körülményeit és erről az értékelésről kellően számot adott megindokolva azt, hogy miért jóval a középmérték alatt határozta meg az alkalmazott szankciót. Azonban ezzel együtt is a másodfokú bíróság álláspontja szerint a befejezett emberölés bűntette és közveszély okozás bűntettének a kísérletével kapcsolatos cselekmények halmazata még a kedvező motívumok és a kedvező személyi körülmények mellett sem indokolja a generális, az általános visszatartó hatás érvényre juttatása érdekében azt, hogy a másodfokú bíróság a 8 év 8 hónapi szabadságvesztés büntetés további enyhítéséről és a mellékbüntetés további enyhítéséről rendelkezzen. Az enyhítés végett bejelentett védelmi jogorvoslatok eredményre nem vezettek. Az említett indokolás alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott szankció mind a főbüntetés, mind pedig a mellékbüntetés vonatkozásában szükséges, de egyben elégséges is a büntetési célok érvényre juttatása érdekében. Az elsőfokú bíróság határozatának egyéb rendelkezései is helyesek és törvényesek. A Debreceni Ítélőtábla mindezért a Miskolci Törvényszék mint elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján Az említetteken túlmenően döntött a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdései alkalmazásával. Debrecen,

1. június
2. Dr. Balla Lajos sk.. Nagy Éva a tanács elnöke előadó bíró sk. Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.13/2015/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. június
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke