Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.393/2017/3/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek – a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Richter Attila ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve(II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék
- február
- napján meghozott 27.P.21.002/2016/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes módosított kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesekkel
- november
- napján megkötött és közjegyzői okiratba foglalt, deviza alapú, jelzáloggal biztosított kölcsönszerződésének a közjegyzői ténytanúsítványról szóló I.
- pontja, valamint a zálogszerződés
- pontja tisztességtelen, ezért a szerződések részlegesen érvénytelenek. A ténytanúsítványról szóló szerződési feltétel vonatkozásában az érvénytelenséget a Ptk.
- §
(1)bekezdésére és a 18/
- (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
- §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjaira alapította. Előadta, hogy a kölcsönszerződés I.4. pontja a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg, mert a támadott szerződési feltétel szerint a felperes alávetette magát az I. rendű alperes által vezetett nyilvántartásnak, amellyel lemondott arról, hogy vita esetén a tartozása összegét kétségbe vonja. A kikötésből az következik, hogy az I. rendű alperes jogosult a felperes tartozásának mindenkori összegét meghatározni, és azt közjegyző előtt közokiratba foglalni. Ez a közokirat a szerződés megkötésekor hatályos Vht. 21. §
(1)bekezdése alapján végrehajtási záradékkal látható el az I. rendű alperes kérelmére. Főszabályként az I. rendű alperest terhelné követelése összegszerűségének bizonyítása, ezt azonban a kikötés a felperes terhére fordítja át, amely a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés j) pontjába ütközik. A rendelkezés lényege a közvetlen végrehajtás lehetőségének biztosítása a bank javára, amely a bizonyítási teher megfordítását eredményezi, mert a végrehajtás megszüntetése iránti perben az adós köteles bizonyítani, hogy tartozása nem áll fenn. A perbeli feltétel feljogosítja továbbá az I. rendű alperest arra, hogy saját nyilvántartása alapján ítélje meg a felperesi teljesítés szerződésszerűségét, amely sérti a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontját. Kérte a II. rendű alperest a kereseti kérelem tűrésére kötelezni. Hivatkozott arra, hogy a kereseti kérelmével érintett szerződési feltételek érvénytelenségéhez nem kacsolódik elszámolási kötelezettség, ezért a keresetben számszerűsíthető jogkövetkezmény meghatározása nem lehetséges. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy a felperes megállapítási keresetéhez hiányoznak a Pp.
- §-a szerinti feltételek. Álláspontja szerint a felperes keresetével érintett, a ténytanúsítványról szóló szerződéses kikötés valójában semmilyen, a fogyasztóra hátrányos eltérést nem jelent a végrehajtási záradékkal ellátott okiraton alapuló közvetlen bírósági végrehajtás jogszabályi előírásaihoz képest, a kikötés valójában ezen szabályok szerződésbe való átültetésére irányul. A kikötés összhangban van a Vht. korábban hatályos
- §
(1)és
(2)bekezdésével, illetve jelenleg hatályos 23/C. §
(1)és
(2)bekezdésével, valamint a közjegyzőkről szóló törvény
- és
- §-aiban foglaltakkal, így a Ptk.
- §
(6)bekezdése alapján nem minősülhet tisztességtelennek. A közjegyzői ténytanúsítványra azért van szükség, mert a Vht. 23/C. §
(2)bekezdése alapján a végrehajthatósághoz szükséges feltétel vagy időpont bekövetkezését is közokiratnak kell tanúsítania. A közjegyzői ténytanúsítvánnyal szemben a Pp.
- §-a alapján a bizonyítási teher eleve az ügyfelet terheli, így az a felperes állításával szemben nem fordul meg. A támadott kikötés ugyanakkor semmilyen rendelkezést nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a ténytanúsítványban foglaltakat az ügyfél utóbb ne vitathatná. A végrehajtási záradékkal ellátott okiraton alapuló bírósági végrehajtás esetében az adós a végrehajtás megszüntetése iránti perben minden kérdést felvethet, így a követelés jogalapját is vitathatja. A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján egyébként is a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn. A perrel érintett kikötés tehát nem fordítja meg a bizonyítási terhet és nem jelent semmilyen hátrányos eltérést az adósra nézve a közvetlen bírósági végrehajtásra vonatkozó jogszabályi előírásokhoz képest, illetve nem eredményez semmilyen többletjogosultságot a bank számára, amelyből következően nem ütközik a Korm. rendelet hivatkozott pontjaiba sem. A kikötés nem a szerződés rendelkezéseinek értelmezésére és nem az adós teljesítése szerződésszerűségének megállapítására vonatkozik, ezért nem ütközhet a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontjába sem. A kikötés nem sérti a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés i) pontját, mert nem zárja ki és nem is korlátozza a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségeit. A Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének j) pontjával kapcsolatban megállapítható, hogy a vitatott kikötés nem jelenti a bizonyítási teher megfordulását sem a fogyasztó hátrányára, önmagában ugyanis a felek azon kikötése, hogy a ténytanúsítványt közhiteles aggálytalan tartalmú bizonyítéknak fogadják el, nem jelent semmilyen eltérést az ide vonatkozó jogszabályi előírásokhoz képest, mivel a közjegyzői tanúsítványhoz a Pp. 195. §
(1)bekezdése alapján meghatározott bizonyító erő fűződik, amellyel szemben is helye van ellenbizonyításnak. Mindemellett az ügyfél tartozásának nyilvántartása és aktualizálása a bank számára nem csak jogosultság, hanem kötelezettség is. A kikötés nem zárja ki, hogy az ügyfél a bankszámlakivonatok alapján a bank által közölt adatokkal szemben kifogással vagy panasszal éljen. Hivatkozott továbbá arra, hogy a 196/
- (VII. 30.) Korm. rendelet, valamint a Bázel II. Validációs kézikönyv egyaránt megkívánta a bankoktól a jelzáloggal biztosított kölcsönszerződésekkel összefüggésben a fedezet érvényesítésére vonatkozó közvetlen végrehajthatóság követelményét. Mindebből következik, hogy a bankot kógens jogszabályi rendelkezés kötelezte, hogy a vitatott kikötésnek megfelelő szerződési tartalmat alakítson ki a közvetlen bírósági végrehajtás lehetőségének érdekében. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés I.
- pontja érvénytelen, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította, egyben kötelezte a II. rendű alperest az ítéletben foglaltak tűrésére. Indokolásában kifejtette, hogy a DH2 törvény
- §-a a kölcsönszerződések tekintetében nem zárja ki a részleges érvénytelenség megállapítása iránti keresetet, amennyiben az olyan szerződési feltétel érvénytelenségére vonatkozik, amely alapján fizetési kötelezettség vagy elszámolás fogalmilag kizárt. Megállapította, hogy a felperes a támadott kikötésben alávetette magát az I. rendű alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásokban foglalt adatoknak, amellyel lemondott arról a lehetőségről, hogy vita esetén kétségbe vonja az I. rendű alperes által meghatározott tartozás összegét. Ebből következően az I. rendű alperes jogosult a perbeli kikötés, valamint saját nyilvántartásai révén a követelése összegét meghatározni, azt közjegyzői ténytanúsítványba foglaltatni, és annak alapján a tartozás behajtására irányuló közvetlen végrehajtási eljárást indítani. A perbeli kikötés kizárólag az I. rendű alperest jogosítja fel arra, hogy saját nyilvántartásai alapján határozza meg, hogy a felperes teljesítését szerződésszerűnek fogadja-e el, ilyen módon a perbeli kikötés a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontjába ütközik, tehát emiatt tisztességtelennek minősül. A felperes a vele szemben indított végrehajtási eljárást megszüntetni vagy korlátozni csak akkor tudja, hogyha az I. rendű alperessel szemben indított perben a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján bizonyítja a Pp.
- § b) pontjában foglaltakat, amellyel a perbeli kikötés korlátozza a felperes jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségeit, ezáltal a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés i) pontját is sérti. A perbeli kikötés egyben alkalmas arra, hogy a bizonyítási terhet a felperes terhére fordítsa meg, ezért az a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének j) pontjába ütközik. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben – tartalmilag – a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, illetve a felperes perköltségben való marasztalását. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló ténybeli és jogi bizonyítékokat nem okszerűen és jogszerűen értékelte, emiatt az elsőfokú ítéletnek a kölcsönszerződés I.
- pontja érvénytelenségét megállapító része helytelen jogi következtetést tartalmaz. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta vizsgálni a felperes kereseti kérelmével összefüggésben a Pp.
- §-a szerinti feltételek fennállását, azok hiányában ugyanis a felperes keresetét el kellett volna utasítania, mert a felperesi kereset nélkülözi az elvárt jogmegóvási szükségletet. A felperes által támadott szerződéses rendelkezés kizárólag a hitelező alperes jogszabályban biztosított jogosultságát rögzíti akként, hogy az általa vezetett nyilvántartások alapján a közjegyző azok tartalmát megállapítsa, és ténytanúsítványban rögzítse, ugyanakkor semmilyen arra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, hogy az e tanúsítványban foglaltakat az adós ne vitathatná. A Pp.
- §
(1)bekezdése alapján minden esetben a felperest terhelné az alperesi nyilvántartással szemben annak bizonyítása, hogy a felperes más összegű teljesítéssel élt. Az I. rendű alperes álláspontja szerint annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy a felek a szerződést közjegyzői okiratba foglalták, amely a Vht. akkor hatályos
- §-a értelmében végrehajtási záradékkal ellátható okirat. Ebből következően a közvetlen végrehajtás megindítására adott jogosultság nem a szerződés felperes által támadott rendelkezéséből, hanem önmagában a szerződés közjegyzői okiratba foglalásának tényéből fakad. Miután a közokiratot a Pp.
- §
(6)bekezdése értelmében az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni, az abban foglalt tartalommal szemben az azt vitató felet terheli a bizonyítás, így tehát a bizonyítási teher eleve a fogyasztót terheli, így az a felperes állításával ellentétben nem fordul meg. A fogyasztó tartozásának nyilvántartása egyébként a bank számára nem jogosultság, hanem kötelezettség, amelynek elmulasztása jogsértést jelentene. A perrel érintett szerződési rendelkezés nem jogosítja fel az alperest arra, hogy a szerződés bármely rendelkezését egyoldalúan értelmezze, ahogyan arra sem jogosítja fel, hogy a felperes teljesítésének szerződésszerűségét megállapítsa. Az üzletszabályzat 3.
- pontja szerint a felperes 15 napon belül köteles írásban értesíteni az alperest, amennyiben a részére kézbesített kivonat bármely okból eltér az általa megkötött szerződésben foglaltaktól. E kötelezettségek elmulasztásának következményei az ügyfelet terhelik. A szerződés I.
- pontja az üzletszabályzat 3.
- pontjával együttesen alkalmazva a fogyasztónak jogot biztosít arra, hogy kifogásolhassa az alperes elszámolását, így az I. rendű alperes nem jogosult annak megállapítására, hogy a felperesi teljesítés szerződésszerű-e. Mindezek alapján a kölcsönszerződés I.
- pontjának tisztességtelensége a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontja alapján nem állapítható meg. A kölcsönszerződés I.4. pontja a Hpt. 206. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit nem sérti, valamint a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát a fogyasztó hátrányára egyoldalúan és indokolatlanul nem bontja meg, ezért a Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján nem tekinthető tisztességtelen szerződési feltételnek. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla nem érintette az elsőfokú ítéletnek a zálogszerződés részleges érvénytelensége megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezését, amely fellebbezés hiányában a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján első fokon jogerőre emelkedett. Az I. rendű alperes fellebbezése ugyanakkor a Pp.
- § a) pontja alapján kihatott a II. rendű alperesre is. Az I. rendű alperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az ítélőtábla a fellebbezett döntéssel és annak jogi indokaival is egyetértett, azokat a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel az alábbiak szerint egészíti ki. Az I. rendű alperes megalapozatlanul hivatkozott a felperes kereseti kérelme kapcsán a Pp.
- § szerinti feltételek hiányára. A felperes keresete a Ptk. 239/A. §
(1)bekezdése szerint a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítására irányult, ezért a Pp.
- §-a szerinti feltételek fennállását nem kellett vizsgálni. A DH2 törvény
- §-a alapján a szerződés teljes vagy egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítását a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kérheti, és ebben a körben összegszerűen megjelölt, határozott kérelmet kell előterjeszteni. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor helyesen fejtette ki, hogy amennyiben a kereset olyan szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozik, amelyből nem következik fizetési kötelezettség, úgy marasztalásra irányuló kereseti kérelem előterjesztése nem lehetséges. A DH2 törvény
- §
(1)bekezdését az Alaptörvény
- cikkére figyelemmel nem lehet úgy értelmezni, hogy az ilyen szerződési feltételek tisztességtelensége iránti keresetindítást kizárná. Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozott egyébként arra a bírói gyakorlatra, amely szerint a Pp.
- §-a szerinti jogmegóvási szükséglet nem áll fenn, ha a fél az állított érvénytelenségi okra a vele szemben indított marasztalási perben kifogásként hivatkozhat. A perbeli esetben ugyanis a kölcsönszerződésből eredő követelés tárgyában a felperessel szemben éppen a támadott szerződési feltétel alapján közvetlen bírósági végrehajtás rendelhető el, azaz nincs olyan marasztalási per, amelyben a felperes a kifogását előadhatná. Az I. rendű alperes tévesen állította, hogy a perrel érintett szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását a Ptk.
- §
(6)bekezdése kizárja, mert annak tartalma megfelel a Vht. korábban hatályos 21. §
(1)és
(2)bekezdésének, illetve a 23/C. §
(1)és
(2)bekezdésének, valamint a Kjt. 111-
- §-aiban foglalt szabályoknak. A perbeli szerződés fogyasztói szerződés, ezért a jogvita elbírálása során figyelembe kellett venni, hogy a Ptk. tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályai, illetve a Korm. rendelet a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) harmonizálását szolgálják, így azokat az uniós joggal összhangban, az uniós jog elsőbbségére és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélkezési gyakorlatára tekintettel kell alkalmazni. Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban kifejtett álláspontja ugyanis a tagállami bíróság számára kötelező jelleggel magyarázza és pontosítja az uniós jogszabály jelentését és terjedelmét, ahogy azt annak hatálybalépésétől kezdődően értelmezni és alkalmazni kell, illetve kellett volna (C-92/
- „RWE Vertrieb” ítélet
- pont). A Ptk.
- §
(6)bekezdése az Irányelv 1. cikk
(2)bekezdését átültető rendelkezést tartalmaz, amelyet az említett „RWE Vertrieb” ítélet
- pontja, illetve a C-281/
- számú „Barclays Bank” ítélet
- pontja akként értelmez, hogy a kivétel a szerződő felekre választásuktól függetlenül is alkalmazandó, valamint a felek eltérő megállapodása hiányában is a szerződés részévé váló jogszabályi rendelkezéseket tükröző feltételekre terjed ki. A hitelező saját nyilvántartása alapján kiállított közjegyzői ténytanúsítvány szerint fennálló mindenkori tartozás adós általi előre elismerése azonban nem olyan szerződési tartalom, amely kógens jogszabályi rendelkezést tükrözne vagy amelyik – mint diszpozitív szabály – a felek eltérő megállapodásának hiányában egyébként is szerződés részévé válna. A per tárgyát képező szerződési feltételnek a ténytanúsítványra vonatkozó része az I. rendű alperes által is elismerten kifejezetten azt szolgálja, hogy megteremthetők legyenek a közvetlen bírósági végrehajtás elrendelésének Vht. szerinti feltételei. Nem arról van tehát szó, hogy a szerződés megfelelne a Vht. szabályainak, hanem hogy a feltételt a Vht. szabályainak való megfelelés érdekében konstruálták. Kiemeli az ítélőtábla, hogy az uniós joggal összhangban álló értelmezés kötelezettsége miatt a Korm. rend. értelmezése során jelentősége van a 93/13/EGK irányelv mellékletének is, amely olyan szerződési feltételek példálózó felsorolását adja, amelyek céljuk vagy hatásuk miatt tisztességtelenek. Nem szükséges tehát az, hogy a feltétel ténylegesen is kiváltsa azt a hatást, amiért egyedi megtárgyalás nélkül előre megfogalmazták, elegendő a tisztességtelenség megállapításához az is, ha a fogyasztóval szerződő fél a hatás kiváltására törekedett. A Vht.
- §
(1)-
(2), illetve jelenlegi 23/C. §
(1)-
(2)bekezdése rendelkezéseiből az következik, hogy a közvetlen bírósági végrehajtás alapjául csak az olyan közokirat szolgálhat, amely egyebek mellett a követelés összegszerűségét és követelés egy összegben való esedékessé válását is igazolja. Márpedig a ténytanúsítvány nélkül sem a közokiratba foglalt felmondás, sem a közokiratba foglalt kölcsönszerződés nem felel meg ezeknek a feltételeknek, hiszen a szerződés közokiratba foglalásának időpontjában a kölcsön folyósítására még nem kerül sor, így tartozás sincs, másrészt a közokiratba foglalt felmondás csak a célzott nyilatkozat megtételét, esetleg kézbesítését igazolja, a felmondás jogszerűségét nem. A záradékolás Vht. 23/C. §
(2)bekezdése szerinti feltételét a felmondással lejárttá tett tartozás összegére és a felmondás megérkezésének tényére is kiterjedő ténytanúsítvány csak a közjegyzői okiratba foglalt szerződés I.
- pontjával együtt képes teljesíteni azáltal, hogy az adósok a ténytanúsítványt mint közhiteles, aggálytalan bizonyítékot előre elfogadják. Ezzel az adósok előre kijelentik, hogy a szerződés megszűnését és azáltal az egy összegben lejárttá tett követelést is elismerik. A ténytanúsítvány tartalmához a perbeli szerződési feltétel hiányában nem fűződne a Pp.
- §
(6)bekezdése szerinti bizonyító erő, hanem csak azt a tényt tanúsíthatná, hogy a hitelező a szerződést felmondta és a felmondást az adósok megkapták, azt azonban nem, hogy a szerződés valóban megszűnt. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a perbeli szerződési feltétel a Korm. rend. 1. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontját kimeríti, mert eleve alkalmas arra, hogy az I. rendű alperes minden vitarendezési módtól elzárkózva vagy a vitától függetlenül is felmondja a szerződést arra hivatkozva, hogy a felperes teljesítése – az alapul szolgáló feltételek általa történő értelmezése alapján – nem szerződésszerű, illetve ezt követően vele szemben végrehajtást kezdeményezzen. A feltétel a felperest perindításra kényszeríti, mely perben a fogyasztói jogai érvényesítése szempontjából felperesi pozíciójából következően kedvezőtlenebb helyzetbe kerül. Igényérvényesítési lehetősége önmagában azáltal korlátozott, hogy egy már megindult végrehajtás mellett kénytelen felvállalni annak a kockázatát, hogy akár az érvénytelenségi, akár a végrehajtási perben hozott jogerős ítélet nem lesz hatékony (EUB C-145/11. számú „Aziz” ítélet 64. pont, C- 537/12. és C-116/13. „Banco Español” egyesített ügy 65-66. pont), hiszen az elrendelt végrehajtás felfüggesztésére nem feltétlenül kerül sor. Mindebből következően a perbeli szerződési feltétel célja és hatása is a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségeinek megnehezítése, amely egyben a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés i) pontjában írt tisztességtelenségi oknak felel meg. A bizonyítási teher fogyasztó hátrányára történő megfordulását illetően abból kellett kiindulni, hogy ilyen ténytanúsítvány hiányában közvetlen bírósági végrehajtás elrendelésére egyáltalán nem lenne lehetőség. Az összehasonlítás alapja tehát az, hogy a feltétel hiányában a hitelező kénytelen lenne követelését bírósági úton érvényesíteni, amelynek során követelése jogalapját és összegszerűségét magának kellene bizonyítani. A támadott szerződési feltétel folytán ehhez képest a záradékon alapuló végrehajtás megindítása után az adósnak kell a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben felperesi pozícióban fellépnie, és igényének alaposságát – azaz hogy a követelés érvényesen nem jött létre vagy megszűnt – bizonyítani. Nem arról van szó tehát, hogy a szerződési feltétel a Pp. bizonyítási szabályait írná felül, hanem arról, hogy hatásában azzal a következménnyel jár, hogy az adóst kényszeríti felperesi és ezáltal bizonyításra kötelezett perbeli pozícióba. A kikötés tehát valóban a fogyasztó hátrányára fordítja meg a bizonyítás terhét, ezért a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés j) pontja alapján is tisztességtelen. Az ítélőtábla kiemeli, hogy az alperesi nyilvántartásra vonatkozó szerződési feltétel egyébként is tisztességtelennek minősül a Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján, mert a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti és a szerződő felek viszonyában a fogyasztó hátrányára egyensúlytalanságot okoz. A Ptk. 209. §
(1)bekezdése szerinti tisztességtelenség vizsgálata során az EUB C-415/
- számú „Aziz” ítéletében kifejtettek irányadóak, amely szerint az Irányelv
- cikkének
(1)bekezdése szerinti, a fogyasztó kárára előidézett „jelentős egyenlőtlenség” abban az esetben állapítható meg, ha a szerződési feltétel a nemzeti jog diszpozitív szabályához képest kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza a fogyasztót. Annak megállapításához, hogy az egyenlőtlenséget a jóhiszeműség követelményével ellentétben idézték-e elő, azt kell vizsgálni, hogy az ésszerűen eljáró fogyasztó egyedi tárgyalás esetén elfogadta volna-e az érintett feltételt. A perbeli szerződési feltétel tartalma a diszpozitív szabályokból nem vezethető le, és ehhez képest a jóhiszeműség és tisztesség követelményét is sérti, azért mert tárgyalás esetén ésszerűen eljáró fogyasztó ilyen szerződési feltételt nyilvánvalóan nem fogadott volna el. A fentebb kifejtettek szerint a feltétel folytán az adós lényegesen hátrányosabb helyzetbe kerül, mert az egyébként érvényesülő szabályokhoz képest az adós lesz kénytelen a vele szemben indult végrehajtási eljárás ellen fellépni. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az I. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ugyanakkor a felperesnek másodfokú perköltsége nem merült fel, így arról az ítélőtáblának nem kellett rendelkezni. Budapest,
- július
- Dr. Benedek Szabolcs s.k. a tanács elnöke, előadó . Czukorné dr. Farsang Judit s.k.. Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bíró