← Magyarország

Gf.30089/2008/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.089/2008/

  1. szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Pécsi
  2. számú Ügyvédi Iroda (7624 Pécs, Budai Nagy Antal u.
  3. ügyintéző dr. Schubert Magdolna ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Marján Ügyvédi Iroda (7621 Pécs, Mária u.
  4. ügyintéző dr. Marján István ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. r., a II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. r. és az III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. r. alperesek ellen bér megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 9.G.20.863/2007/
  5. számú ítélete ellen az alperesek
  6. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 20.000 (húszezer) forint, a II. r. alperest, hogy 12.000 (tizenkettőezer) forint, a III. r. alperest, hogy 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget 15 napon belül a felperesnek fizessen meg. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és az alperes üzleti kapcsolata 1997-ben kezdődött, amikor a felperes bérbe adta az I. r. alperes részére az általa kifejlesztett és kizárólagos tulajdonát képező ügyviteli területen alkalmazható számítógépes programját. Az
  7. december
  8. napján aláírt szerződésben a szerződő felek rögzítették, hogy a bérleti szerződés határozott ideig érvényes, a felek a felmondás idejét „hat hónapban állapítják meg közös megegyezés esetére". 2000-ben az I. r. alperes és a P. Kft. megállapodást kötött egy számítógépes program használatba adására. A felperes programja és a P. programja közötti kapcsolódási pontok kialakítását követően a két program biztosította az I. r. alperes ügyviteli, kereskedelmi, áruforgalmi adatainak nyilvántartását.
  9. január 2-án a felperes, mint bérbeadó új szerződést kötött az I-II-III. r. alperessel, mint bérbevevőkkel. Abban állapodtak meg, hogy a felperes, mint bérbeadó az általa kifejlesztett TÜSZ rendszert és a N. Kft., mint alvállalkozó kizárólagos tulajdonát képező, bérelszámolási területen alkalmazandó számítógépes programot (BERENC rendszer) bérbe adja az alperesek részére. A fizetendő bért a mindenkori minimálbér alapján állapították meg. Megállapodtak abban, hogy a szerződéskötéskor irányadó 50.000 forint összegű minimálbér négyszeresének megfelelő bérleti díj összegét az I. r. alperes 43,75 %-ban, a II. r. alperes 31,25 %-ban, a III. r. alperes 25 %-ban viseli. A szerződés
  10. pontjában rögzítették, hogy a bérleti szerződés határozatlan ideig érvényes. A szerződő felek a szerződés felmondási idejét „hat hónapban állapítják meg közös megegyezés esetére". Szabályozták az azonnali hatályú felmondás eseteit is. A szerződés szövegét a felperes akkori ügyvezetője fogalmazta meg, azt az alperes jogi végzettségű ügyvezetője, dr. H. J. átolvasta, a szöveg módosítására javaslatot nem tett.
  11. tavaszára az alperesek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a felperes és a P. Kft. által rendelkezésére bocsátott programok elvárásuknak teljes körűen már nem felelnek meg.
  12. június 14-én az alperesek ügyvezetője a bérleti szerződést a Ptk.
  13. §

(1)bekezdésére hivatkozással
  1. szeptember
  2. napjára felmondta. Közölte, hogy az általa képviselt társaságok egy olyan integrált vállalatirányítási rendszert vezetnek be október 1.-től, amelynek keretében az eddig használt számítógépes programok is szükségszerűen változtatásra szorulnak. Ugyanezen a napon az alperesek ügyvezetője a P. Kft.-vel megkötött szerződést is felmondta, ugyancsak szeptember 30-ai hatállyal. A felperes ügyvezetője
  3. augusztus
  4. napján írott levelében közölte az alperesek ügyvezetőjével, hogy a szerződés
  5. pontjára hivatkozással a felmondást nem fogadja el, javasolta, hogy a szerződésben megjelölt hat hónapot vegyék figyelembe. Kérte, hogy a felmondási időre járó bért az alperesek havonta fizessék meg. Az alperesek álláspontja szerint a felmondási időre a Ptk.
  6. §
(1)bekezdése az irányadó. Az alperesek
  1. október 1.-e után a felperestől bérbe vett programokat már nem használták.
  2. szeptember 30-áig esedékes bérleti díjakat megfizették, de a
  3. október 1.-től
  4. február 15-éig tartó időszakra kiszámlázott bérleti díjakat nem. Erre az időszakra a felperes az I. r. alperesnek 680.716 forint, a II. r. alperesnek 388.950 forint, a III. r. alperesnek 486.048 forintot számlázott le. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. r. alperest a fenti összegek és ezek
  5. február 15-étől a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. § szerinti kamatai megfizetésére. Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy a szerződés a felmondásra tekintettel
  6. szeptember 30-án megszűnt, ezt követően a felperes szolgáltatást nem teljesített, így ellenszolgáltatásra nem tarthat igényt. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 580.716 forint, a II. r. alperes 388.950 forint, a III. r. alperest 486.048 forint és ezen összegek
  7. február 15-étől számított kamatai megfizetésére kötelezte. A felek bérleti szerződése
  8. pontjába foglalt kikötését a Ptk.
  9. §
(1)bekezdése, és a szerzői jogról szóló
  1. évi LXXVI. tv. (Szjt.)
  2. §
(3)bekezdése alapján úgy értelmezte, hogy a szerződés
  1. pontja a rendes felmondást szabályozza, ahol a felek 6 hónapi felmondási időt kötöttek ki. Ez következik a „felmondás" szó használatából, tehát a szavak általánosan elfogadott jelentéséből, valamint abból, hogy az alperesek jogi végzettségű ügyvezetőjének a „felmondás" alatt egyoldalú jognyilatkozatot kellett értenie. A szerződés vitatott
  2. pontját a 6.
  3. és 6.
  4. pontban az azonnali hatályú felmondás szabályozása követi. Ebből is az következik, hogy a vitatott pont a 6 hónapos határidőt rendes felmondás esetére rögzítette. Az alperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy a felek a felmondást követően a szerződést közös megegyezéssel szüntették meg. Az alperesek ügyvezetője a szerződés megszüntetését célzó egyoldalú jognyilatkozatot tett, e nyilatkozat rendes felmondásként értelmezhető azzal, hogy a szerződést megszüntető hatállyal a felek megállapodása szerint 6 hónap elteltével,
  5. február 15-én állt be. A Ptk.
  6. §
(2)bekezdése szerint a felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad, ezért az alperesek az Szjt. 42. §
(1)bekezdése, és az Szjt.
  1. §-a alapján alkalmazandó Ptk.
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelesek a program felhasználásának ellenértékét a szerződés teljes időtartamára megfizetni. Az ítélet ellen az alperesek jelentettek be fellebbezést. Kérték, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a keresetet utasítsa el. Álláspontjuk szerint a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése eredményeként iratellenesen állapította meg a tényállást, és ez alapján megalapozatlan döntést hozott. A felek szerződési nyilatkozatát a Ptk. 207. §
(1)bekezdése szerint a szavak általános jelentése, a magyar nyelvtan szabályai szerint értelmezve, a szerződésből az következik, hogy a
  1. pont a közös megegyezéssel történő szerződés megszüntetésre vonatkozik, nem az egyoldalú felmondásra. Ezt támasztja alá az alperesek ügyvezetőjének, dr. H. J.-nek a tárgyaláson tett nyilatkozata, és V. T. tanúvallomása. Ezeket az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során figyelmen kívül hagyta. A másodfokú tárgyaláson hivatkoztak arra is, hogy a felmondásban közölt idő lejártát követően az alperes a felperes szolgáltatását nem vette igénybe, erre tekintettel ellenszolgáltatást nem követelhetne, legfeljebb a Ptk.
  2. §
(3)bekezdése és a 321. §
(1)és
(2)bekezdése alapján kártérítési igényt érvényesíthetne. A felperes másodlagosan ezt a jogcímet is megjelölte, de a kártérítésre vonatkozó bizonyítási indítványokat nem tett, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos bizonyítást nem folytatott le. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kár összege a felmondási időre járó bér összegével egyezik meg, erre nézve külön bizonyítási eljárás lefolytatására nem volt szükség. A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felek elsőfokú eljárásban tett előadása, és P. Z. tanúvallomása alapján a következőkkel egészíti ki: A P. Kft.-től bérelt programot a felperestől bérelt programokkal együttesen alkalmazták az alperesek.
  1. október 31-én az alperesek és a P. Kft. közötti szerződés a felek közös megállapodása folytán megszűnt. A felperestől bérelt TÜSZ és BERENC rendszereket akkor lehetett volna tovább alkalmazni, ha a P. Kft. programjai helyett alkalmazott új program gazdájával együttműködve, új interface-eket dolgoztak volna ki, ami legalább másfél hónapot vett volna igénybe. Erre nem került sor, ezért az alperesek a TÜSZ és BERENC rendszereket
  2. október 31-e után nem tudták használni. Az elsőfokú bíróság egyebekben helyesen, a perbeli bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást. Ennek során iratellenes megállapítást nem tett. A tanúvallomásokat a maguk összességében, és a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal összhangban helyesen értékelte. Az elsőfokú bíróság érdemi döntése helyes, de a döntés jogi indokaival a másodfokú bíróság csak részben ért egyet. A szerződés
  3. pontját a Ptk.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján az Szjt. 42. §
(3)bekezdésében meghatározott követelményt is figyelembe véve helyesen értékelte az elsőfokú bíróság úgy, hogy abban a felek a rendes felmondást és erre az esetre irányadó felmondási időt határozták meg. Ebben a körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolásával egyetért, és az a következőkkel egészíti ki: A szerződő felek a Ptk. 431. §
(1)bekezdése szerinti 15 napos felmondási határidő helyett 6 hónapos felmondási időt kötöttek ki, amelyre a Ptk.
  1. § diszpozítiv szabályozása folytán lehetőségük volt. A kikötés megfogalmazása kétségtelenül pontatlan, mert összemossa a felmondás esetét a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésével. Közös megszüntetés esetén ugyanis a felmondási idő, felmondás esetén pedig a közös megegyezés nem értelmezhető. Közös megegyezés esetén a szerződés megszűnésének a felek egyetértésével megállapított időpontja nem felmondási idő, a felmondás pedig a Ptk.
  2. §
(1)bekezdése szerint egyoldalú jognyilatkozat, ez esetben a közös megegyezés kizárt. A vitatott kikötés a szerződés rendes felmondására, vagyis egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetésére vonatkozik, és erre az esetre kötötték ki a 6 hónapos felmondási időt. E kikötés alperesi értelmezése azzal a következménnyel járna, hogy a szerződést közös megegyezéssel csak 6 hónap elteltével szüntethetik meg a felek, míg felmondással, azaz egyoldalú jognyilatkozattal a szerződés 15 napos felmondási idő elteltével lenne megszüntethető. Ez olyan értelmetlen korlátozása a felek rendelkezési jogának, amelynek indokoltságára az alperes semmiféle magyarázattal nem szolgált. A Ptk. 207. §
(1)bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. V. T. tanúvallomásában arra nézve nyilatkozott, hogy az alperes ügyvezetője 2006-ban hogyan értelmezte a felek szerződésének 6. pontját. Ez a szerződésértelmezés egyébként megállapítható magából a felmondásból, illetve az alperes ügyvezetőjének és jogi képviselőjének a felmondást követő írásos nyilatkozataiból. A Ptk. 207. §
(1)bekezdése szempontjából azonban nem ennek van jelentősége, hanem annak, hogy a szerződéskötéskor az alperesek ügyvezetőjének a felperes ügyvezetője feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint hogyan kellett értenie a szerződés
  1. pontját. A szerződés értelmezésénél figyelembe kell venni azt is, hogy az alperesek képviselője jogi végzettségű, aki a felmondás jogintézményét ismeri. Ebből következően is a felmondási időnek nevezett 6 hónap kikötését úgy kellett értenie, hogy az a szerződés egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetése esetére szól. A felmondás folytán a felek szerződése a kikötött 6 hónapi felmondási idő elteltéig a Ptk.
  2. §
(2)bekezdése alapján fennmaradt. A Ptk. 198. §
(1)bekezdése alapján a felek kötelesek voltak a saját szolgáltatásukat teljesíteni, és jogosultak a másik fél szolgáltatását követelni. A felperes saját szolgáltatását felajánlotta, de azt az alperesek
  1. október 31-e után már nem vették igénybe. Ha a szerződés felmondása nem azonnali hatályú, és a felmondási idő alatt a kötelezett olyan okból nem tud szolgáltatást teljesíteni, amelyért a jogosult a felelős, illetve a jogosult a szerződésszerűen felajánlott szolgáltatást nem fogadja el, a kötelezett az ellenszolgáltatásra nem tarthat igényt, de követelheti a kárának a megtérítését (BH.1996.545.). Az alperesek a P. Kft.-vel kötött szerződést
  2. október 31-ei hatállyal megszüntették, ezt követően a felperestől bérelt TÜSZ és BERENC rendszer használata csak további munkák elvégzése (interface-ek kialakítása) lett volna lehetséges. E munkák elvégzésére az alperesek nem adtak megrendelést, a felperestől bérelt programokat a továbbiakban nem kívánták használni. A felperes a saját szolgáltatása teljesítését felajánlotta, de az
  3. október 31-e a P. Kft.-vel kötött szerződés megszüntetése után az új interface-ek kialakítása hiányában lehetetlenné vált, a teljesítés lehetetlenné válásáért az alperesek felelősek. A Ptk.
  4. §
(3)bekezdése szerint, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését. A felperes kártérítési igényét másodlagos kereseti kérelemként előterjesztette, a kár összegét az elmaradt bérrel megegyező összegben jelölte meg. Az alperesek a kár összegére vonatkozó tényelőadást az elsőfokú eljárás során nem tettek, nem állították, hogy az a szerződés szerinti bérleti díjtól eltér, és nem jelöltek meg erre vonatkozó bizonyítási indítványokat sem. A tényelőadás hiányára tekintettel az elsőfokú bíróságnak az alperest nem kellett felhívni bizonyítási indítványai megtételére. Az elmaradt bér összegét az alperesek nem vitatták, az a bérleti szerződés alapján megállapítható. Ebből következően a kár összegére vonatkozóan az elsőfokú bíróságnak bizonyítást nem kellett lefolytatnia. A fentiek alapján az alperesek nem kötelesek a szerződés alapján a felperesnek járó bért a felmondási idő tartamára megfizetni, de kötelesek megtéríteni a felperesnek a teljesítés elmaradásából eredő, a bér összegével megegyező összegű kárát. Kártérítés összegének meghatározásánál a Ptk. 355. §
(4)bekezdése az irányadó. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni előny csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges. A felmondási időre járó bér elmaradt vagyoni előnynek minősül. A fenti indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alpereseket a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján megállapított, az ÁFA összegét is magában foglaló ügyvédi munkadíj megfizetésére. P é c s,
  1. május
  2. Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Zóka Ferenc s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ildikó s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.