Mfv.10120/2016/1 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkavállaló korábban írásbeli figyelmeztetéssel szankcionált valamely magatartása önállóan nem képezheti később felmondás indokát, de egy hasonló magatartás miatt történő munkaviszony megszüntetés (felmondás) megalapozottságát alátámaszthatja. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.120/2016/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kosik Barbara ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Viszló László ügyvéd A per tárgya: felmondás jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.173/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi 3.M.615/2014/
3. Bíróság Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.173/2015/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A le nem rótt 52.800 (ötvenkettőezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A felperes
5. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában óvoda-pedagógus munkakörben. Az óvodában kialakult gyakorlat szerint a munkavállalók a gyermekek által el nem fogyasztott ételt vödrökben összegyűjthették, és a munkáltató engedélyével állataik számára hazavihették. Az óvodában a munkavállalók közül többen rendszeresen úgy étkeztek, hogy térítési díj fizetése nélkül alkalmanként fogyasztottak a gyermekek ebédjéből. Sz.I. igazgató
6. augusztus 31-én kiadott utasításában előírta az óvodavezetőnek, hogy rendszeresen ellenőrizze a munkavállalók étkezését. Ennek az óvodavezető két alkalommal eleget tett, melynek során tapasztalta, hogy 12-13 fő, köztük a felperes is térítési díj befizetése nélkül vette igénybe az intézményi étkezést. Az igazgató
7. május 10-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest. Eszerint a
8. május 6-án tartott táskaellenőrzés alkalmával a táskájában a gyermekek által el nem fogyasztott ételt találtak, amit el akart vinni az intézményből. Felhívták a figyelmét arra, hogy ez már a második figyelmeztetése, a következő a munkaviszony megszüntetését vonhatja maga után.
9. május 21-én az igazgató által összehívott nevelőtestületi értekezleten kiderült, hogy több óvónő úgy ült le ebédelni a gyerekekkel, hogy nem fizette be az étkezési díjat. Ezt a felperes és mások is elismerték. Az értekezleten az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben ez a továbbiakban is előfordul, annak hátrányos következményei lesznek. A
10. május 30-án kelt és 31-én kézbesített felmondással az alperes 50 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokát képezte többek között, hogy a felperes
11. május 21-én a rendkívüli nevelőtestületi értekezleten elismerte, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére térítési díj megfizetése nélkül önkényesen étkezett a gyermekeknek biztosított élelmiszerből, továbbá indok volt az is, hogy május 6án táskaellenőrzés során bebizonyosodott, hogy az intézményből jogellenesen kb. 3-4 adagnyi mennyiségű élelmiszert próbált kivinni. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményeként 332.414 forint felmondási időre járó távolléti díj kártérítésként történő megfizetését, 289.200 forint 2 havi végkielégítés megfizetését kérte. Álláspontja szerint a felmondás nem volt szabályszerűen közölt, a felmondási idő nem részletezett, indokai alaptalanok és nem okszerűek. [8] Előadta, hogy a gyermekétkeztetés során keletkezett maradék jogszabály szerint hulladék, melynek kezelése nincs megoldva, szóbeli engedéllyel lehetett azt elszállítani. A táskaellenőrzés alkalmával is ilyen maradék elszállításáról (grízes tészta és leves) volt szó. [9] Nem vitatta, hogy térítési díj megfizetése nélkül étkezett, ez minden esetben olyan gyermekek után történt, akik aznap hiányoztak az intézményből, ezért az ebédjüket hulladékként kidobták volna. Rajta kívül még 9 fő ezt a gyakorlatot folytatta. [10] Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen elkésettségre hivatkozással a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [11] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.615/2014/
12. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 528.540 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díját az alperes viseli, és kötelezte az alperest részilleték megfizetésére, míg a felperest terhelő illetékről megállapította, hogy azt az állam viseli. [12] A felmondás okai közül a táskaellenőrzésről és az ételfogyasztásról szóló indokokat valósnak ítélte. Megállapította, hogy amiatt, hogy a táskaellenőrzéskor a gyermekek étkeztetésére szánt élelmiszereket találtak a felperesnél, már írásbeli figyelmeztetést kapott, így ezen indok a kétszeres értékelés tilalmába ütközött. Az pedig nem volt vitás, hogy a felperes a
13. május 21-én tartott rendkívüli nevelőtestületi értekezleten elismerte, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére térítési díj megfizetése nélkül önkényesen étkezett a gyermekeknek biztosított élelmiszerből. A felmondás indoka ebben a körben azonban okszerűtlen figyelemmel arra, hogy az alperes a többi munkavállalóval szemben e magatartás miatt szankciót nem alkalmazott. [13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.173/2015/
14. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd első- és másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes, az eljárási és fellebbezési illetéket az állam viseli. [14] Rögzítette, hogy az igazgató utasítást adott ki amiatt, hogy térítési díj megfizetése nélkül étkeznek a munkavállalók a gyermekek ételéből, amelyről mindenki tudott. A felperes a személyes előadása során is elismerte, hogy ennek ellenére a továbbiakban is rendszeresen, hetente kétszer a gyermekek ételét fogyasztotta. A tanúvallomásokból (Sz.I.,B.B.K., Bartiné Burik Krisztina) megállapíthatóan a felperes többször haza is vitt a gyermekeknek szánt élelmiszerből, nemcsak a munkáltató által engedélyezett hulladékot, hanem emberi fogyasztásra is alkalmas élelmiszereket . [15] A
15. május 6-án tartott táskaellenőrzéskor a munkáltató arról is tudomást szerzett, hogy a felperes élelmiszert vitt haza, mert a táskájában aznap talált élelem a gyermekek étkeztetésére szánt volt. Emiatt az alperes figyelmeztetésben is részesítette. A munkáltatói jogkör gyakorlójának ezt követően, a
16. május 21én tartott rendkívüli nevelőtestületi értekezleten jutott a tudomására, hogy a munkavállalók - köztük a felperes - továbbra is rendszeresen fogyasztanak a gyermekeknek szánt élelmiszerből, melyet a felperes is elismert. Korábbi magatartását ugyan már szankcionálta a munkáltató a figyelmeztetéssel, de akkor még a felperes magatartását nem találta munkaviszony megszüntetésre alkalmas oknak. A nevelőtestületi ülésen tudomására jutott körülmény értékelésekor azonban ezen korábbi magatartását súlyosító körülménynek jogszerűen tekinthette. Ezért okszerűen szankcionálhatta a tudomására jutott újabb felperesi magatartást oly módon, hogy a munkaviszonya megszüntetéséről döntött. [16] Önmagában az, hogy más munkavállalók is elismerték, hogy fogyasztottak a gyermekek élelmiszeréből, még nem teszi okszerűtlenné a felmondást, mert a többi munkavállaló esetében nem volt olyan előzmény, hogy a munkáltató arról értesült volna, hogy élelmiszert visznek ki az intézményből. Az igazgató értekezleten történt közlése a munkaviszony jövőbeli megszüntetéséről nem zárja ki, hogy a felperessel szemben más szankciót alkalmazzon. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [18] Jogszabálysértésként az
17. évi III. törvény (Pp).
18. §