Mfv.10059/2016/1 – Kúria

(2)bekezdésének helyes értelmezése szerint a rokkantság, illetve az emiatti munkaképtelenség ideje nem olyan idő, amelyre munkavégzés hiányában is megilleti a munkavállalót a szabadság. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.059/2016/

1. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Radnay Márta ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: Dr. Palotás Gábor ügyvéd munkaviszony megszüntetésének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.057/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.4739/2012/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.057/2015/
4. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. A le nem rótt 291.900 forint felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes munkaviszonyát az alperes
5. július 19-én kelt rendes felmondással szüntette meg szervezeti átalakításra, létszámcsökkentésre, minőségi cserék lebonyolítására, a munkaköri rendszer átalakítására hivatkozással. A felmondást az alperes képviseletében K.B. számítástechnikai vezető írta alá. A Fővárosi Bíróság 59.Mf.638.999/2009/
6. számú jogerős közbenső ítéletével a munkaviszony megszüntetés jogellenességét állapította meg, amely döntést a Kúria Mfv.I.10.474/2011/
7. számú közbenső ítéletével hatályában fenntartott. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] A felperes ezt követően előterjesztett módosított keresetében szabadságmegváltás címén 2.919.269 forint tőkét és annak kamatát, átalánykártérítés címén 12 havi átlagkeresetnek megfelelően 8.498.364 forint tőkét és kamatát kérte, vagyoni kártérítés címén a
8. október
9. -
10. október
11. közötti időszakra vonatkozóan rokkantsági nyugdíja és az alperesnél elérhető átlagkeresete különbözeteként elsődlegesen nettó 5.772.826 forint tőkét és annak kamatát, másodlagosan a járulékokkal igen, de adóval nem csökkentett összegeként 12.125.666 forintot és annak kamatát igényelte. Nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forint iránti igényt terjesztett elő ezen összeg kamataival együtt. [4] Az alperes a felperes igényeit részben alaptalannak, részben eltúlzottnak találta. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.4739/2012/
12. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 12.125.666 forint elmaradt munkabért és annak kamatát, 3.540.985 forint átalánykártérítést, 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést valamint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó szabadságmegváltással kapcsolatos igényt elutasította, kifejtette, hogy a felperes az általa igényelt időszakra elmaradt munkabérben is részesült, így a szabadság pénzben történő megváltása kétszeres értékelést jelentene. A szabadság eredeti rendeltetése az, hogy a munkavállaló a munkaviszony fennállása során fizetett távollétben részesülhessen, azaz díjazás mellett pihenhessen, és ezáltal hosszútávon is megőrizhesse a munkára képes állapotát. A pénzbeni megváltás csak abban az esetben megengedett, ha a munkavállaló nem tudta igénybe venni ezen díjazott távollétet, pihenést a [7] [8] [9] munkaviszony megszűnésének időpontjáig, hanem munkavégzéssel töltötte az érintett időszakot. A felperes esetében azonban ez nem valósult meg. A fenti álláspontot támasztja alá az EBH1999.
13. számú elvi határozat, amely kimondja, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésénél az elmaradt munkabérrel díjazott időre további díjazás szabadságmegváltás címén nem jár. A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.057/2015/
14. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és az alperesi marasztalás összegéből az elmaradt munkabér címén megítélt, de jövedelempótló kártérítésnek minősülő fizetési kötelezettséget mellőzte, e címen előterjesztett kereseti kérelmet elutasította. Az átalánykártérítés és a nem vagyoni kártérítés összegét felemelte, és az alperest a felperes részére perköltség fizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan tekintette elutasítottnak a felperes keresetét. A szabadságmegváltás tekintetében a felperes fellebbezését alaptalannak minősítette. Tényként rögzítette, hogy a felperes elmaradt munkabért a kérdéses időre nem kapott. Ez azonban önmagában a szabadságmegváltás iránti igényét nem teszi megalapozottá. A felperes saját nyilatkozata szerint az egészségi állapotánál fogva munkavégzésre alkalmatlan volt,
15. december 12-étől rokkantsági nyugdíjba került. A Munka törvénykönyvéről szóló
16. évi XXII. törvény (továbbiakban régi Mt.)
17. §

(2)bekezdésében felsorolt esetek között nem szerepel a rokkantság, illetőleg az amiatti keresőképtelenség időtartama olyan időként, amelyre a munkavállalónak munkavégzés hiányában is szabadság járna, A másodfokú bíróság így az elsőfokú bíróság elutasító döntését e körben helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, és az alperes szabadságmegváltás fizetésére kötelezését kérte a perköltségben való marasztalás mellett. Összegszerűségében 2.919.269 forintban és annak kamatában határozta meg igényét. [11] A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes a felmondás kézhezvételét követően a munkáltatói magatartás miatti súlyos pszichés problémákkal keresőképtelen táppénzes állományba került. Az Országos Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságának szakvéleménye szerint

1. csoportba tartozó rokkant, amelynek alapján igénybejelentésére a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság
2. december 21-én kelt határozatával
3. december
4. napjától rokkantsági nyugdíjat állapított meg. [12] A felperes a szabadságmegváltás iránti igény tekintetében a perben kezdettől fogva hivatkozott a Kúria EBH2000.
5. számú elvi határozatára, amely tényállása jelen perrel megegyező. [13] A Kúria az egységes joggyakorlat érdekében az elvi határozatában kifejtette, hogy az orvosilag megállapított, a további táppénzes állománytól függetlenül véglegesen kialakult egészségi állapota miatt munkavégzésre alkalmatlan munkavállaló jogviszonya szünetel. Ugyanakkor a szünetelési időtartam a régi Mt.
6. §

(2)bekezdés a) pontja szerint minősül, azaz a munkavállalót ezen időre szabadság illeti meg. [14] Minderre tekintettel a jogerős ítéletnek a szabadságmegváltás elutasítására vonatkozó rendelkezése, és az e körben kifejtett jogértelmezése jogszabálysértő, illetve a Kúria elvi határozatába ütköző. [15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [17] A Pp. 275. §-ának

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Így kizárólag a felperes szabadságmegváltás iránti igényének megalapozottságát kellett értékelni. [18] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként az Mt. 130. §

(2)bekezdés a) pontját jelölte meg, így jelen eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek rokkantsági nyugdíjára figyelemmel a szabadságmegváltás iránti igénye megalapozott-e. [19] A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes az igényérvényesítés időszakára elmaradt munkabérben nem részesült, de saját nyilatkozata alapján is ebben az időszakban munkavégzésre alkalmatlan volt, 2016. december 12-én rokkantsági nyugdíjba is került. [20] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan értelmezte az Mt. 130. §

(2)bekezdésében írtakat, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a törvény nem tekinti a rokkantság, illetve az e miatti munkaképtelenség idejét olyannak, amelyre munkavégzés hiányában is megilleti a munkavállalót a szabadság. [21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az EBH2000.

1. számú elvi határozatban foglaltakra, ugyanis jelen jogvita eldöntésére az kihatással nem lehetett. A hivatkozott döntésben más tényállás szerepelt, azon perben a felperes rokkantságát jóval ezelőtt már megállapították, hogy rokkantsági nyugdíjba került volna, ami a felperes esetében nem volt megállapítható. Záró rész [22] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §-ának

(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részt nem érintve. [23] Az alperesnek a perben igazolt költsége nem merült fel, ezért erről határozni nem kellett a Pp. 79. §-ának

(1)bekezdése alapján. [24] A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli, mivel a 6/

1. (VI.26.) IM rendeletnek a keresetindításkor hatályban volt
2. §

(1)bekezdés f) pontja alapján a per tárgyi költségmentesség alá esett. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pp. 274. §

(1)bekezdés Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő