Mfv.10113/2016/1 – Kúria

(2),

1. I. Tv.
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság közbenső ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.113/2016/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Balczó Gábor ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Pintér Miklós ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogkövetkezményei jogellenes megszüntetésének A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.257/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.2000/2014/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.257/2015/
4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.2000/2014/
5. számú ítéletét megváltoztatja, megállapítja, hogy az alperes
6. május 26-án kelt felmondása jogellenes. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A közbenső ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A felperes az alperes jogelődjével a T.SZ.H.-tel
7. szeptember 3-án határozatlan időtartamú munkaszerződést kötött zálogházi becsüs, értékkezelő munkakörre. A munkaszerződés szerint a munkavégzésének helye változó, az a munkáltató központja és fiókjai. A felperes ténylegesen az alperes B., V. úti fiókjában végzett záloghitelezési tevékenységet. Az alperes
8. május 26-án kelt felmondással
9. július 3-ával szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az indokolása szerint átszervezés keretében a felperes által eddig ellátott zálogházi becsüs, értékkezelő munkakör megszüntetését határozta el. A felperes továbbfoglalkoztatására más munkakörben nincs lehetőség. A felperes munkakörébe tartozó feladatokat B.K. vette át, aki forgalmi ügyintéző munkakörben dolgozott korábban is az alperes b. fiókjában.
10. július 1-jével az alperes a C. Zrt-től 12 zálogfiókot vett át. Az ott foglalkoztatottak jogutódlással kerültek az alpereshez. Az alperes működésével összefüggő okból az átvett 12 zálogfiókban dolgozók közül többnek megszüntette a munkaviszonyát. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes a keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére hivatkozott, és elmaradt jövedelem címén kártérítés megfizetését igényelte. Álláspontja szerint a felmondás a munka törvénykönyvéről szóló
11. évi I. törvény (Mt.)
12. §

(4)bekezdésébe ütközik tekintettel arra, hogy

1. július 9-én született, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 64 év, és nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül került sor a munkaviszonya megszüntetésére, a közölt indok nem felel meg a valóságnak. Valótlan ugyanis azon indok, hogy a munkaköre megszűnt, és hogy az alperesnek nem áll módjában a további foglalkoztatása. A munkaköre nem szűnt meg, azt csak összevonták egy másik munkavállalóéval, erre azonban az alperes nem hivatkozott a felmondásban. Az alperes továbbra is folytat záloghitelezési tevékenységet mind a b. fiókban, mind pedig a megvásárolt 12 zálogfiókban. Ennek ellenére nem ajánlott fel a részére másik munkakört. A megvásárolt zálogházakkal együtt 10 zálogházi becsüst vett át jogutódlással az alperes, de a becsüsök közül egyedül csak a felperes munkaviszonyát szüntette meg. [7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és másodfokú ítélet [8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.2000/2014/
2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. [9] Megállapította az Mt.
3. §

(2),

(4)és

(5)bekezdése alapján, hogy a felmondás jogszerű. Az 1997. évi LXXXI. törvény 18. §

(1)bekezdés e) pontja szerint a felperes a rá irányadó nyugdíjkorhatárt 64 évesen éri el, ezért a felmondási idő lejártával sem minősült a felperes védett korúnak. A munkaviszonya megszüntetésére a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven túli időpontban került sor, ezért, továbbá erre irányuló megállapodás hiányában a bíróság nem vizsgálta, hogy lett volna-e az alperesnél a felperes által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör. [10] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi pernek nem volt tárgya, hogy az átszervezést milyen indokokra hivatkozva hajtotta végre az alperes, és az sem, hogy a felperes munkaviszonya helyett miért nem a b. zálogfiókban visszafoglalkoztatott nyugdíjas munkavállaló, vagy a zálogházi tevékenységben kevesebb tapasztalattal rendelkező, a felperes munkaköri feladatait átvevő munkavállaló munkaviszonyát szüntették meg. [11] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkakör megszüntetésének fogalmába a munkakör összevonása is beletartozik, ezért alaptalan a felperes hivatkozása, hogy a munkakör megszüntetése nem volt valós ok. [12] Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy történt-e a perbeli időszakban az alperes más fiókjában zálogházi becsüs, értékkezelő munkakörben létszámbővítés, mert a felperes munkaszerződése a munkavégzés helyeként az alperes központját és fiókjait jelölte meg, valamint peradat, hogy az alperes bővítette a fiókhálózatát. Az alperes azonban igazolta, hogy a racionalizálás jegyében több átvett munkavállaló munkaviszonyát megszüntette, csakúgy mint más fiókokban dolgozó munkavállalókét. Ezért a felmondás indoka valós és okszerű volt. [13] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.257/2015/

1. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annak helyes indokainál fogva helybenhagyta, marasztalta a felperest az alperes fellebbezési költségében. [14] A törvényszék rögzítette, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott az Mt.
2. §-ban foglaltakra, ezért a másodfokú eljárásban ezt már nem tehette meg. [15] Megállapította, hogy az alperes a felperes munkafeladatait B.K. munkakörébe utalta, és ezzel a felperes munkakörét ténylegesen megszüntette. Egy adott tevékenység körébe tartozó munkakör megszüntetése nem értelmezhető a teljes tevékenységi kör megszüntetéseként. A bírói gyakorlat szerint pedig átszervezésnek minősül az is, ha egy adott munkakörbe tartozó munkafeladatokat a munkáltató szétosztja, vagy másik munkakörbe utalja. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetnek helyt adó döntés meghozatalára irányult, másodlagosan a felperes az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [17] Álláspontja szerint a törvényszék érdemben nem bírálta el a fellebbezésében foglaltakat, ezért az
3. évi III. törvény (Pp.)
4. § rendelkezéseit megsértette a tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése során. [18] Hivatkozása szerint az Mt.
5. §

(4)bekezdése vonatkozásában a bíróságok bizonyítási eljárást nem folytattak le. Nem értékelték továbbá, hogy az Mt. 66. §

(4)bekezdésben foglalt rendelkezések kijátszása érdekében az Mt. 6. §

(1)és

(2)bekezdésben előírt jóhiszeműség és tisztesség követelményét megsértve szüntették meg felmondással a munkaviszonyát a védett kor elérése előtt 5 nappal. [19] A felmondás indoka nem felelt meg a valóságnak, így sértette az Mt. 66. §

(5)bekezdését. Az alperes ugyanis továbbra is végzett zálogházi tevékenységet, és a munkakör megszüntetésére sem került sor, csak a felperes munkakörét összevonták egy másikkal. Ezt követően az alperes a munkaszervezetébe 20 munkavállalót átvett becsüs munkakörbe, tehát az átszervezést nem hajtotta végre, jelentősen bővítette zálogházi tevékenységét és a zálogházi fiókjainak számát. Erről a munkaviszonya megszüntetését megelőzően már tudnia kellett, ugyanis a zálogfiókok megszerzésének az engedélyezése több hónapot vesz igénybe. [20] Az alperes a Pp. 164. §-ban meghatározott bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, és nem tudta bizonyítani az átszervezés megtörténtét és a munkakör megszüntetését. A Pp. 3. §

(1)-

(3)bekezdése ellenére nem az alperes terhére értékelték ezt a körülményt. Téves a bíróságok álláspontja arról, hogy a munkakör megszüntetés és a munkakör összevonás azonos fogalom, ezt a megállapítást egyik bíróság sem fejtette ki bővebben. [21] A felmondás indokolása nem felelt meg az MK.

1. számú állásfoglalásnak, mert nem tartalmazta azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondását alapította, továbbá a munkáltató által eredetileg közölt felmondási okon felül további indokot a munkaügyi jogvita során nem lehet bizonyítani. A közölt ok munkakör megszüntetés volt, így annak bizonyítása, hogy azt más munkavállaló látja el az eredeti munkaköre mellett, új felmondási oknak minősül. Ezen indok közlése esetén pedig a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött. [22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására és a felperes marasztalására irányult. felülvizsgálati eljárási költségben A Kúria döntése és jogi indokai [23] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. [24] Az Mt.
2. §

(4)bekezdésének a megsértésére alaptalanul hivatkozott a felperes. Az eljáró bíróságok a jogszabályok helyes alkalmazásával állapították meg, hogy a munkaviszony megszűnésekor , azaz 2014. július 3-án nem minősült védett korúnak. Erre tekintettel az Mt. 66. §

(4)és

(5)bekezdése rendelkezései reá nem irányadóak. [25] A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a felmondási indok valótlanságát jelölte meg, továbbá hivatkozott a Pp.

1. §-ának a megsértésére is, miszerint a felmondásban közölt indokot (átszervezés és munkakör megszüntetés) az alperes nem tudta bizonyítani (felülvizsgálati kérelem
2. oldal 5-
3. bekezdés,
4. oldal
5. és
6. bekezdés). Ezért a Kúria a Pp.
7. §

(3)bekezdés alkalmazásával az Mt.66. §

(2)bekezdés, illetve a 64. §

(2)bekezdés alapján bírálta el a felülvizsgálati kérelmet. [26] A felperes megalapozottan állította, hogy a munkáltató a felmondásban közölt indok valóságát nem bizonyította. A felperes munkaviszonyát ugyanis az alperes átszervezésre, ezen belül a felperes által eddig ellátott zálogházi becsüs, értékkezelő munkakör megszüntetésére hivatkozással mondta fel. Peradat azonban, hogy a felmondást megelőzően az alperes a zálogházi tevékenységét bővíteni kívánta. Az iratokhoz csatolt

1. április 16-án kelt megállapodás szerint a C.C. Zrt. eladta a tulajdonában lévő 12 zálogfiókból álló záloghitelezési üzletág záloghitelállományát és biztosítékait azok tárgyi, technikai eszközeivel és személyi feltételeivel. Az alperes előkészítő iratában kimutatta, hogy
2. július 1-jével jogutódlással 10 fő becsüs munkaköri feladatokat ellátó munkavállalót vett át. Előadása szerint a felmondásban nem azt állította, hogy a teljes munkaszervezete tekintetében valamennyi zálogházi becsüs, értékkezelő munkakört megszünteti, hanem azt, hogy konkrétan a felperes által ellátott budapesti fiók tekintetében egységes és önálló munkakört, amely megszüntetésre került. Az alperes tehát elismerte, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetését követően is alkalmazott a felperes munkakörének megfelelő munkakörű munkavállalókat. Ennek következtében alaptalan a bíróságok azon megállapítása, hogy a felperes munkakörének megszüntetésére alapított felmondási indok valós. [27] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva közbenső ítélettel megállapította az alperes által közölt felmondás jogellenességét azzal, hogy a jogkövetkezmények vonatkozásában a tárgyalást folytatni szükséges. Záró rész [28] A Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján marasztalta a felülvizsgálati eljárási illeték összegében. [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. november
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő