Mfv.10233/2016/1 – Kúria

(2),

1. III. Tv.
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.233/2016/

1. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Sándor Attila ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Olt Mátyás György ügyvéd A per tárgya: munkáltatói egészségsértés miatti kárfelelősség A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.037/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.42/2015/
3. Rendelkező rész A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.037/2015/
4. számú részítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. A részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
5. március 30-án szennyvízszippantási tevékenység közben munkabalesetet szenvedett az alperes és annak édesapja tulajdonát képező munkagéppel. A gép működése közben a szabadon lévő kardántengely a felperes ruházatát betekerte, amelynek következtében a jobb keze véglegesen és maradandóan megsérült. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes a keresetében 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá
6. május 1-jétől kezdődően havi bruttó 100.000 forint elmaradt munkabér megfizetését és ezen összegnek az ítélet meghozatalát követő bérre vonatkozóan keresetveszteségi járadék címén történő megítélését, továbbá ápolási-gondozási díj megfizetését igényelte
7. április 12-étől
8. augusztus 15-éig terjedő időszakra 432.000 forint összegben annak járulékaival együtt,
9. augusztus 15-étől pedig a jövőre vonatkozóan havi 58.500 forint összeget igényelt. Kérte azt is, hogy a bíróság kötelezze az alperest az adóhatósághoz és az egészségbiztosítási pénztárhoz történő bejelentésére. Hivatkozása szerint munkaviszony bejelentése nélkül állt az alperes alkalmazásában
10. október 15étől. A
11. március 11-ére dátumozott munkaszerződést az alperes utóbb adta át, amit a felperes aláírt. Az alperes az ellenkérelmében vitatta a kártérítési felelősségét, és a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperest a baleset idején nem foglalkoztatta. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.42/2015/
12. számú részítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést kamatával, 1.204.570 forint elmaradt munkabért, 46.060 forintot ápolási díj címén kamataival.
13. július 1-jétől az alperes köteles minden hónap
14. napi esedékességgel megfizetni havonta 48.900 forint keresetveszteségi járadékot, valamint 1.500 forint ápolási járadékot a felperes élete végéig. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy az alperes sérelmezte a T. Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve által az alperesnél lefolytatott munkavédelmi ellenőrzés során meghozott határozatokat, amelyek azt állapították meg, hogy az alperes
15. szeptember 24-étől
16. október 9-éig terjedő időben eseti jelleggel munkaviszonyban foglalkoztatta a felperest, továbbá azt, hogy a
17. március 30-án bekövetkezett baleset munkabalesetnek minősül. [6] A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.106/2014/
18. számú jogerős ítéletével a T. Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének az ellenőrzése során meghozott határozatokat hatályában fenntartotta, a perben felperesi pozícióban szereplő, jelen per alperesnének keresetét pedig elutasította. [7] A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes és az alperes között munkaviszony állt fenn, a felperesnek
19. március 30-án az alperesnél bekövetkezett balesete pedig munkabalesetnek minősül. [8] A jelen eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló
20. évi I. törvény (továbbiakban Mt.)
21. §-ának

(1)bekezdésére, valamint a 167. §-ának

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakra. [9] Az elsőfokú bíróság igazságügyi gépészeti műszaki szakértőt és igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki. Az igazságügyi gépészeti műszaki szakértő a baleset bekövetkezésében mind az alperes, mind a felperes felelősségét megállapította. [10] Az elsőfokú bíróság utalt a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 42. §-ának

1. a)pontjára, 54. §-ának
2. b)pontjára, valamint a 60. §-ának
3. b)pontjában foglaltakra. [11] Kifejtette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkavégzésre kialakított, és a munkáltató által eltűrt olyan gyakorlat, amely utóbb a munkahelyi balesetet előidézte. [12] A felperes szakképesítése indokolta, hogy a munkavédelmi szakértő által terhére rótt veszélyeket, a munkaműveleteket ismerje. Ugyanakkor az alperes csak tanúvallomásokkal tett eleget annak a kötelezettségének, hogy a szakvéleményben megjelölt, a burkolt kardántengely létére vonatkozó állítását igazolja. Ezen túlmenően azt sem találta megállapíthatónak, hogy az alperes eleget tett a munkavédelmi oktatásra vonatkozó kötelezettségének. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság kármegosztást alkalmazott 60 % - 40 %-os arányban az alperesre terhesebben. [13] Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperesnél a baleset következményeként a jobb felső végtagon a nagy ízületekben jelentősebb mozgásbeszűkülés alakult ki, az I. ujj hiánya és a II. ujj csonkolt állapotában kialakult feszítéses merevség miatt a jobb kéz fogó funkcióját elveszítette. A felperes állapota véglegesnek tekinthető, abban javulás nem várható. [14] Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a felperest elmaradt munkabér illeti meg a munkaszerződésben foglalt bruttó 100.000 Ft/hó összeg alapulvételével. 2013. május 1-jétől, a kereseti kérelem időpontjától kezdődően 2015. június 30-áig bezárólag ennek összege 1.204.570 forint a felperes közrehatásának mértékét is figyelembe véve. [15] A vagyoni kártérítésként a felperes keresetveszteségi járadék és ápolási járadék megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A bíróság 2015. július 1-jétől minden hónap 10. napi esedékességgel az alperest havonta 48.900 forint keresetveszteségi járadék, és 1.500 forint ápolási járadék megfizetésére kötelezte. A véghatáridő nélküli járadék megfizetésére vonatkozó alperesi kötelezés az igazságügyi orvosszakértői véleményen alapul, miszerint a felperesnek a jövőben is napi 1,5 - 2 óra időtartamban segítségre lesz szüksége. [16] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 177. §-a alapján a Ptk. XXXI. fejezetének szabályaira is. [17] Az elsőfokú bíróság a felperest megillető nem vagyoni kártérítés mértékét 5.000.000 forintban határozta meg. Rögzítette, hogy a baleset következtében a jobb felső végtag funkcióvesztése miatt a felperes az élet minden területén alkalmatlanná vált a mindkét kéz teljes funkcióját igénylő tevékenységek elvégzésére, fizikai munka ellátására, és a tanult szakmájában sem tud elhelyezkedni. [18] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.037/2015/4. számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta. A nem vagyoni kártérítés, az ápolási díj és a 2013. december 31-éig járó elmaradt munkabér tekintetében azt helybenhagyta, az elmaradt munkabér elszámolási időszakának megváltoztatása miatt azonban az alperes marasztalását leszállította. A 2013. május 1. - 2013. december 31. közötti időszakra szóló összeget 391.200 forintban állapította meg, a nem vagyoni kártérítés után megítélt kamatfizetési kötelezettséget mellőzte, az erre irányuló keresetet elutasította. A 2014. január 1-jétől elmaradt munkabérben marasztalás és keresetveszteségi járadék tárgyában az elsőfokú részítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [19] A másodfokú bíróság részítélete szerint a felperest megillető elmaradt munkabér és keresetveszteségi járadék címén megállapított marasztalásról hozott döntésénél az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy a mindkét fél számára irányadóként elfogadott munkaszerződést a felek határozott időtartamra, 2013. december 31-éig szóló megállapodásban rögzítették. Erre figyelemmel kell határozni a keresetveszteségi járadék összegéről. Mivel ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság téves álláspontot foglalt el, a megismételt eljárásban kell a járadék összegéről döntést hoznia. [20] Az 5.000.000 forint nem vagyoni kár összegével a másodfokú bíróság egyetértett, azonban az ezután járó kamatfizetést nem találta megalapozottnak. [21] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes fellebbezése alapvetően a kárfelelősség fennálltát megállapító döntést vitatta. A felperes kártérítési igényének jogalapja körében az elsőfokú bíróság által kialakított állásponttal a másodfokú bíróság egyetértett, véleménye szerint az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy a közigazgatási eljárásban hozott határozatot támadó alperesi kereset alapján folyt peres eljárásban a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.106/2014/32. számú jogerős ítéletében rendelkezésre álló adatokból, illetve az ítélet irányadó voltából levont következtetés és a kármegosztás arányának meghatározás is helyes volt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [22] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a felülvizsgálati eljárás keretei között a jogerős ítélet „megváltoztatását”, és a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság részítéletét, az 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés tőkeösszegében marasztalását azonban helybenhagyta. [23] Az alperes álláspontja szerint a baleset idején, 2013. március 30án a felek között semmilyen szerződés nem állt fenn. Az alperes a felperes részére semmifajta utasítást nem adott, megbízást sem tőle, sem az édesapjától nem kapott. Ez a megbízás hiánya nem gátolta őt abban, hogy az alperes édesapja tulajdonát képező géppel engedély nélkül munkát végezzen. Amennyiben munkaviszony is lett volna a felek között, abban az esetben is a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint köteles eljárni. Azt a felperes is elismerte, hogy a kardántengely burkolt volt. [24] Az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy amikor az alperes édesapjának, a szippantó tulajdonosának feltűnt, hogy a felperes engedély nélkül vitte el a járművet, határozott utasítást adott arra, hogy azt ne használja. [25] Amennyiben megállapítható is lenne a felek közötti munkaviszony, akkor sem lenne felróható az alperesnek mint munkáltatónak, hogy egy általa nem végzett szolgáltatás szakszerűségével kapcsolatos munkavédelmi oktatást tartson egy ezzel a feladattal általa soha meg nem bízott munkavállaló részére. [26] A felülvizsgálati érvelés szerint mind a kialakult ítélkezési gyakorlat ismereteinek a hiánya, mind az alperes által hivatkozott tanúk vallomásai, mind a munkaviszony, illetőleg utasítás hiányát igazoló tények mellőzésével hozott ítélet iratellenes és törvénysértő, sérültek az Mvt. 87. § 3. pontjában, valamint a 9. pontjának

(1)bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezések. Mindebből következően pedig az eljáró bíróságok törvénysértő ítéletet hoztak. [27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [28] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [29] A Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen esetben a jogerős részítéletnek a hatályon kívül helyezésre vonatkozó része felülvizsgálati kérelemmel nem volt támadható, ezért azt a Kúria döntése sem érintette. [30] A Pp. 272. §

(2)bekezdés szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [31] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. [32] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként kizárólag az Mvt. 87. §-ának 3. pontjában, valamint a 9. pontjának

(1)bekezdés i) pontjában foglaltakra hivatkozott, így az eljárásban kizárólag ez volt vizsgálható. [33] Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Mvt. 87. § 3. pontja, valamint a 9. pont

(1)bekezdés

1. pontja értelmező rendelkezéseket tartalmaz, ami arra vonatkozik, hogy a törvény egyes §-aiban megjelenő fogalmakat miként kell értelmezni. A felülvizsgálati kérelemben azonban az alperes nem jelölte meg azon jogszabályi helyeket, amelyeket a bíróságok tévesen értelmeztek és téves következtetésre jutottak. Ebből következően pedig az alperes felülvizsgálati kérelemében foglaltak nem feleltek meg a fentiekben írt jogszabályi követelményeknek, ezért a Kúriának a jogerős részítélet érdemi vizsgálatára nem volt lehetősége. [34] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet a Pp.
2. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [35] A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a Kúria a határozathozatalt mellőzte a Pp. 79. §-ának

(1)bekezdése alapján. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. december
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő