Mfv.10298/2016/1 – Kúria

(3),

1. I. Tv.
2. §

(5)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság közbenső ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.298/2016/

1. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Jakab Sándor ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Méhes László ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogkövetkezményei megszüntetés jogellenessége és A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.221/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.M.2308/2013/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.221/2015/
4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 70.000 (hetvenezer) forint és 18.900 (tizennyolcezerkilencszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Az alperes által viselendő felülvizsgálati eljárási illetéket 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg, így a tévesen lerótt további 214.300 (kettőszáztizennégyezer-háromszáz) forint illetéket visszaigényelheti. A közbenső ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] A felperes
5. november 1-jétől állt az alperes illetve jogelődje alkalmazásában, utolsó munkaköre minőségbiztosítási igazgató volt. A felperes
6. májusától gyermekvállalás miatt a munkavégzéstől távol volt. 2010-ben jelezte a visszatérési szándékát a munkáltatónál, és ekkor még csak napi 6 órás időtartamú munkavégzésről folyt a felek között a megbeszélés. Ezt követően a munkáltató állásidőre járó juttatást fizetett, majd
7. október 29-én felszólította a felperest, hogy november 1-jével álljon munkába a budapesti székhelyen. A felperes a gyermekei sorozatos megbetegedése miatt nem tudta felvenni a munkát,
8. december 1-jén jelent meg munkavégzés céljából az alperes székhelyén. Az alperes heti bontásban megjelölve adta ki a felperes részére az ellátandó feladatokat. Abban egyeztek meg, hogy a munkavállaló az időközben felgyülemlett szabadságát veszi igénybe, ezért
9. december 14-étől folyamatosan távol volt a munkahelyétől. A felperes előadása szerint
10. december elején tudta meg, hogy a negyedik gyermekével állapotos, ezt azonnal nem közölte a munkáltatóval. Állítása szerint különböző vizsgálatokat végeztetett el annak érdekében, hogy az állapotosság ténye biztosan kiderüljön, azok eredménye ezt minden kétséget kizáróan
11. január 12-én igazolta. A felperes
12. január 14-én felvette a munkát, majd sms-ben az ügyvezetőtől négyszemközti beszélgetésre kért időpontot. A munkáltató még ezen a napon 15 óra 30 perckor behívatta a felperest a munkáltatóijogkör-gyakorlójának irodájába, ahol jelen volt a HR vezető, annak asszisztense, valamint az ügyvezető. Dr. K.R. ügyvezető közölte a jogviszony megszüntetés tényét, és a felmondást megkísérelte átadni. Ezt a felperes megtagadta közölve, hogy gyermeket vár. Az eseményeket követően a munkáltató jegyzőkönyvet vett fel a felmondás átadásának megkísérléséről, utóbb azt postai úton kézbesítette a felperes részére. A felmondás indokai között egyrészt szerepelt, hogy minőségbiztosítási és környezetvédelmi vezetőként már több irányú végzettséggel, és jelentős szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalót foglalkoztatnak, a felperes munkakörének, illetve munkaviszonyának fenntartására pedig költséghatékonyság miatt nincs lehetőség. Emellett a munkáltató hivatkozott a részéről bekövetkezett bizalomvesztésre is. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, mivel állapotossága miatt védettség alatt állt. Emellett hivatkozott arra, hogy a felmondásban írtak valósága és okszerűsége is vitatott. A jogellenesség jogkövetkezményeit igényelte végkielégítés fizetése mellett. [10] Az alperes a kereset elutasítását és a felmondás hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felmondás közlésekor a felperes nem állt felmondási tilalom alatt tekintettel arra, hogy az akkor hatályos jogszabályok értelmében nem tájékoztatta állapotáról a munkáltatót, aki csak akkor értesült a felperes várandósságáról, amikor a jogviszonyt megszüntető iratot át akarta adni. Az első- és másodfokú ítélet [11] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.M.2308/2013/
13. számú ítéletével a keresetnek részben helyt adott és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 3 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésként 710.700 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [12] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló
14. évi I. törvény (továbbiakban Mt.)
15. §-ának

(1),

(3)és

(4)bekezdésében, valamint az

(5)bekezdésében szabályozottakra, továbbá az Mt. 56. §-ának

(1)és

(2)bekezdésére. [13] A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a munkáltató részéről került sor először a munkaviszony megszüntetésének közlésére, és a felperes csak ezt követően tájékoztatta a munkáltatót az állapotosságának tényéről. [14] Az Alkotmánybíróság 2014. május 27-én kelt II/3716/2012. számú határozatával megállapította, hogy a 2012. évi I. törvény 65. §

(5)bekezdése „a felmondás közlését megelőzően” szöveg része alaptörvény ellenes, ezért azt megsemmisítette. Így ez a következő szöveggel maradt hatályban: „A

(3)bekezdés

1. a)és
2. e)pontban meghatározott körülményre a munkavállaló csak akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta”. [15] Az Alkotmánybíróság határozata 2014. május 27-én született, és a határozat a kérdéses jogszabály helyébe lépő kitételt nem visszamenőleges hatállyal, hanem jövőre nézve szüntette meg, azaz a bíróság álláspontja szerint ezen semmisség 2014. május 27-étől „érvényes”, így a perbeli esetben még a korábbi hatályos szöveg volt értelmezendő. [16] A bíróság megállapította, hogy a felperes nem állt törvényi védelem alatt a felmondás közlésekor, emiatt a jogviszony megszüntetés nem jogellenes, és nem rendeltetésellenes. [17] Egyebekben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az átszervezésre vonatkozó felmondási ok valós és okszerű. Tekintettel arra, hogy a felmondás vonatkozásában az alperes a felperes részére kifejezetten azért nem fizetett végkielégítést, mert a felmondás indokainak egy részét a munkavállaló magatartására alapította, a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ezen felmondási ok jogszerűségének hiánya miatt a felperes a végkielégítésre jogosultságot szerzett, amelynek mértékét 3 havi távolléti díj összegében határozta meg. [18] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.221/2015/7. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2013. január 14-én kelt felmondása jogellenes. [19] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállás pontosítását és kiegészítését tartotta szükségesnek. Rámutatott arra, hogy a felperes 2013. január 10-én csütörtökön a szabadsága alatt vett részt ultrahang vizsgálaton, ekkor nála 12 hetes terhességet állapítottak meg. Ezután jelezte a munkáltatónál, hogy január 14-én hétfőn munkába kíván állni. 15 óra 2 perckor e-mail üzenetben kérte dr. K.R. ügyvezetőt, hogy szánjon rá egy kis időt, mivel négyszemközt szeretne vele beszélni, vagy vele és a másik ügyvezetővel együttesen. Az alperes még aznap 16 órát követően hívatta a felperest. A megbeszélésen a HR vezető és a HR asszisztens jelenlétében a munkáltatóijogkör-gyakorlója elmondta, hogy a felperes munkaviszonyát megszünteti, és át kívánta nyújtani a felmondást. A felperes ekkor közölte, hogy „nem mondhattok fel nekem, mert terhes vagyok”, és megtagadta az intézkedésről szóló irat átvételét. Minderről a munkáltató jegyzőkönyvet vett fel, amelyben rögzítette, hogy „A szabadságát követően - a mai napon B.A.T.a munkáját felvette, dr. habil. K.R. ügyvezető 2013. január hó 14-én 16:15 időpontban a felsorolt személyek jelenlétében bejelentette B.A.T.munkavállalónak, hogy a munkaviszonyát 2013. január hó 15. napjával rendes felmondással felmondja. Ezt követően a felmondást B.A.T.kezébe adta. B.A.T.a felmondást az asztalra helyezte és közölte, hogy nem veszi át, mert terhes”. A jegyzőkönyvön a felperes a 16:15-ös időpontot 16:04-es időpontra javította, és a jegyzőkönyv utolsó mondatát áthúzva ráírta: „B.A. azt közölte, hogy állapotos, erről való beszélni akaró szándékát jelezte e-mailben 15 óra 02 perckor dr. K. R-nek, ezért nem vette át a felmondást”. [20] Az események időbeli sorrendjét megfelelő súllyal figyelembe véve a másodfokú bíróság megállapíthatónak találta, hogy a felperes miután megbizonyosodott az ultrahang vizsgálat alapján arról, miszerint a terhesség kimenetele szempontjából bizonytalan első trimeszteren túljutott, a szabadságát éppen abból a célból szakította meg, hogy közölje a munkáltatóval a várandósság tényét. A fellebbezéshez csatolt - a másodfokú eljárásban közölt bizonyítási teherre figyelemmel bizonyítékként figyelembe vehető - e-mail üzenetből kitűnik, hogy a felperes négyszemközti beszélgetést kért az ügyvezetőtől, melyből alappal lehet következtetni arra, hogy az általa kezdeményezett megbeszélés arra irányult, hogy a terhesség tényét közölje a munkáltatóval. Meg lehetett tehát állapítani, hogy a felperes elindította azt a kommunikációs láncolatot, amelynek eredménye a munkáltató tájékoztatása lett volna a várandósság tényéről. [21] Az Mt. 6. §

(4)bekezdése általános magatartási követelményként írja elő, hogy az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Az Mt. 18. §

(1)bekezdése a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban előírja, hogy azt olyan időben és módon kell megtenni, hogy lehetővé tegye a jog gyakorlását és a kötelezettség teljesítését. [22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint amennyiben a munkavállaló által kezdeményezett megbeszélésen a munkáltató nem ad lehetőséget arra, hogy a munkavállaló a felmondási védelemre okot adó tényt közölje, utóbb nem hivatkozhat alappal arra, hogy a munkavállaló tájékoztatási kötelezettségének hiányában a védelem nem érvényesül. [23] A felperes tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg, a felperes az e-maillel személyes, négyszemközti megbeszélést kezdeményezett, melyből az következett, hogy ő kívánt valamit közölni. Az pedig, hogy a munkáltató erre nem adott lehetőséget, nem írható a terhére. A felmondási védelem tehát fennállt, mivel a felperes a felmondásra irányuló munkáltatói szándék ismerete nélkül - attól teljesen függetlenül - kívánta az alperessel közölni a védelemre okot adó körülményt, annak befejezése a munkáltató magatartása miatt hiúsult meg. [24] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az iratokat a Pp. 253. §

(4)bekezdése értelmében azzal küldte vissza, hogy a követelés összegszerűségéről a bizonyítást folytatni kell. A fellebbezés a végkielégítéssel kapcsolatos ítéleti rendelkezést nem támadta, ezért a másodfokú bíróság azzal érdemben nem foglalkozott. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.M.2308/2013/

1. számú ítéletének - a támadott közbenső ítélettel - tévesen megváltoztatott részével egyező tartalmú, a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte a felperes perköltség fizetésre kötelezésével. [26] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen következtetést vont le, nem megfelelően mérlegelt, ezzel megsértette a Pp.
2. §-ában foglaltakat. Ezen túlmenően az Mt.
3. §

(3)és

(5)bekezdéseit nem a törvényszövegnek megfelelően értelmezte, annak tartalmát kibővítette, azt jogellenesen kiterjesztette, és a közbenső ítélete az Alkotmánybíróság 17/

1. (V.30.) számú határozatában foglaltakkal sem hozható párhuzamba. [27] Az Alkotmánybíróság akként értelmezte az elbíráláskor hatályos és alkalmazandó egyebekben alkotmányellenesnek minősített jogszabályt, hogy a munkavállaló különösen a várandósság első szakaszában, amikor ennek külső jelei nincsenek, csakis úgy érvényesítheti a rá vonatkozó védelmet, ha az előírt tájékoztatást megadja. A gyermeket vállaló nőt a felmondás közlésétől függetlenül kötelezi arra a jogszabály, hogy tájékoztassa a munkáltatót a magán- vagy intim szférájába tartozó körülményekről. A munkavállaló arra kényszerül, hogy a várandósságról való tudomásszerzést követően haladéktalanul megadja a munkáltatónak a felmondási védelem érvényesítéséhez a kifogásolt rendelkezés által előírt tájékoztatást. [28] Az Alkotmánybíróság döntése szerint is a felperesnek kellett volna a munkáltatót tájékoztatni, és nem annak „tudakozódni”. [29] A másodfokú bíróság tényadat hiányában állapította meg a felperes előadása alapján azt, hogy a munkavállaló „a szabadságát abból a célból szakította meg, hogy közölje a várandósság tényét”. [30] A megbeszélésre, illetve találkozóra a felperes kérésére került sor, aki ott elmondhatta volna amit kívánt. Senki nem gátolta meg abban, ezért érthetetlen, hogy miként jutott egy bizonyítatlan körülmény folytán arra a megállapításra a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató sértette meg együttműködési kötelezettségét. [31] Iratellenes a megállapítás, hogy nem adott a munkáltató lehetőséget a felperesnek arra, hogy tájékoztassa, hiszen kérésére személyes egyeztetés jött létre, ezen felül semmi sem zárta ki azt, hogy a felperes akár személyesen az ügyvezetőnek írt e-mailben adjon tájékoztatást az állapotáról. [32] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására, és az alperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [33] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [34] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése szerint értékelt felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának

(2)bekezdése alapján. [35] A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. A Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján dönt [Pp. 275. §

(1)bekezdés, BH2012.179., EBH2013.M.4.]. A felülvizsgálati eljárás során tehát csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutotta-e. Ilyen eredményre vezethet a bizonyítási teher szabályainak jogsértő alkalmazása, a bizonyítatlanság következményének nem megfelelő megvonása, jelen esetben azonban nem volt megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte volna. [36] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a felperes

1. január 10-én szabadsága alatt részt vett ultrahang vizsgálaton, ezt követően jelezte a munkáltatónak, hogy
2. január 14-én munkába áll. Ezen a napon 15 óra 02 perckor e-mail üzenetet küldött, és négyszemközti egyeztetést kezdeményezett dr. K.R. ügyvezetővel, illetve kérte, hogy a megbeszélésen esetleg mindkét ügyvezető vegyen részt. Dr. K.R. 16 órát követően hívatta a felperest, azonban a megadott megbeszélés helyszínén nemcsak az ügyvezető, hanem a HR vezető és a HR asszisztens is jelen volt, akik közölték a felperessel jogviszonyának megszüntetését. A felperes ekkor adott tájékoztatást a várandós állapotáról. [37] A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes által küldött e-mail elindított egy „kommunikációs láncolatot”, és a levél tartalmából egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a felperes személyes adatot kívánt a munkáltatóval megosztani, hiszen négyszemközti megbeszélést kezdeményezett. [38] A másodfokú bíróság okfejtése helytálló volt az Mt.
3. §-ára utalással, mivel a munkavállaló az Mt.
4. §-a szerinti tájékoztatási kötelezettségét amely személyes adatainak megosztására vonatkozott - alaki kötöttség nélkül szóban is megtehette. [39] Az alperes alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperest senki nem gátolta abban, hogy elmondja a megbeszélésen, amit kívánt. Ennek ellentmond dr. K.R. ügyvezető tárgyaláson tett nyilatkozata, amely szerint „A felperessel előre megbeszélt időpontban találkoztunk … mikor a felperes bejött, elmondtam neki, hogy a munkaviszonyát megszüntetjük, és át kívántam nyújtani neki a felmondást. A felperes ekkor közölte velem, hogy „nem mondhattok fel nekem, mert terhes vagyok” ( jegyzőkönyv,
5. oldal utolsó, és
6. oldal
7. bekezdés). Ezen ügyvezetői előadást erősítette meg Vetter Gy.G. (jegyzőkönyv,
8. oldal
9. bekezdés), és B.M. (jegyzőkönyv,
10. oldal 3-
11. bekezdés). Mindebből következően az volt megállapítható, hogy a felperestől az alperes nem érdeklődött aziránt, hogy miért kezdeményezte e-mailben a megbeszélést, és nem adott számára lehetőséget a várandós állapotának bejelentésére a felmondást megelőzően. [40] A fentiekből következően az alperes megsértette az Mt.
12. §-ának

(3)és

(5)bekezdésében foglaltakat, felmondása ezért jogellenes volt. A döntés elvi tartalma [41] Amennyiben a munkavállaló által az ügyvezetőnél kezdeményezett megbeszélésen a munkáltató nem ad lehetőséget a munkaviszony megszüntetés szempontjából lényeges, a felmondási védelmet megalapozó körülmény (várandós állapot) közlésére, nem hivatkozhat alappal arra, hogy az a munkavállalót nem illeti meg a jogviszony megszüntetést megelőző tájékoztatási kötelezettség elmaradása miatt [Mt. 22. §, 65. §

(3)és

(5)bekezdés]. Záró rész [42] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján. [43] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdésén alapul, melynek összegét a Kúria a pertárgy értékére és a kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel állapította meg a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(6)bekezdés szerint. [44] Az alperes az illeték fizetésére az adott ügyben irányadó 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján köteles. Az illeték összege szerint ennek mértéke 70.000 forint, ezért az alperes az általa tévesen lerótt további 214.300 forintot visszaigényelheti az illetékekről szóló
3. évi CXIII. tv. (Itv.)
4. § i) pontja alapján. [45] A kérelmet az elsőfokú bíróságnál és az illetékes adóhatóságnál nyújthatja be. [46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
5. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. február
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró