A határozat elvi tartalma: Megalapozott a rendkívüli felmondás, ha a munkáltató a perben bizonyította az abban összefoglaló módon megjelölt kötelezettségszegéseket, amely a leltárhiányt eredményezte. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.581/2016/
- A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Fejes János ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Fodor Márta jogtanácsos A per tárgya: munkaviszony jogkövetkezményei jogellenes megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.350/2016/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.546/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.350/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A le nem rótt 214.900 (kettőszáztizennégyezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A felperes
- október 1-jétől állt munkaviszonyban az alperesnél. Utolsó munkaköre rakodókezelő volt, munkáját az e. és a sz. rakodón végezte. Az E.M. rakodón egyedül végezte a rakodókezelési, anyagmozgatási, és készletmozgatási adminisztrációs feladatokat. A
- július 3-ai munkaköri leírás szerint feladata a munkaterületén a szállítási feladatok szervezése, események, teljesítmények bizonylatolása, elszámolása, készletek kezelése, a társaság és az állami tulajdon védelme. Felelős a rakodón történő szállítások megszervezéséért, az árukészlet szakszerű tárolásáért, kezeléséért és megőrzéséért. Gondoskodik a rábízott vagyon pontos nyilvántartásáról leltári és elszámolási kötelezettség mellett. A rakodás egész nap folyamatosan zajlott, akkor is, amikor a felperes az e. rakodón nem volt jelen. A munkavégzésben, az adminisztrálásban, a rakodás megszervezésében nem volt segítsége. Az e. rakodót csak három oldalról zárja kerítés. A fahasználati műszaki vezető ellenőrzési tevékenysége során
- szeptemberéig az e. rakodón természetben tárolt famennyiségnél eltérést nem tapasztalt. A felperes sem jelentett lopást, rendkívüli eseményt, vagy az ott tárolt famennyiségben bekövetkező olyan csökkenést, változást, amelynek az oka ismeretlen. A rakodón az alperes évente tart rendes leltárt, azt a
- szeptember 19-étől 22-éig tartó időszakra rendelték el. Ekkor a felperesnek normán belüli hiánya volt. A leltárt azonban meg kellett ismételni, amelyre
- november
- és
- között került sor. A leltár kiértékelése a készletben 121 köbméter hiányt mutatott. A felperes a soronkívüli leltár eljárás szabályosságát nem vitatta, új leltár felvételét nem kérte. A
- november 10-én tett észrevételében a tárolt akác tűzifánál beszáradásra és kéreghullásra hivatkozott 8 %-os mértékben, továbbá arra, hogy a sz.M. rakodón is dolgozott, többfelé kellett mennie, ezért nem tudott figyelni a készletre. Utalt arra, hogy a választékkülönbözet azért van, mert többféle választékot kell minősítenie, bizonylat nélkül azonban faanyagot nem adott ki.
- november 21-én a munkáltató a szakszervezet tisztségviselőivel folytatott konzultációt követően rendkívüli felmondást adott ki a felperesnek. Ennek indokolása tartalmazza, hogy a rakodón 121,56 köbméter normán felüli hiány keletkezett. Rögzítette továbbá: „Ön az e.M. rakodó kezelőjeként felelős a rakodó mindenkori rendjéért, az árukészlet szakszerű tárolásáért, kezeléséért, és megőrzéséért. Rakodókezelőként minden rendkívüli eseményt köteles az erdészeti igazgatóságra írásban jelenteni. A lefolytatott leltározás eredménye alapján megállapítható, hogy a lényeges munkaköri kötelezettségeit súlyosan, és jelentős mértékben megszegte, hiszen nagy mennyiségű, 121,56 köbméter hiánya keletkezett a rakodón. Továbbá a november
- napján munkáltató [5] által biztosított lehetőséget, mely szerint a leltárhiány kapcsán védekezését előadja, azok a súlyos munkaköri kötelezettsége alól nem mentesíthetik.” A munkáltató a rendkívüli felmondással egyidejűleg a bekövetkezett hiány eredetének feltárása érdekében a felperes ellen hűtlen kezelés bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt tett feljelentést. A nyomozás során kirendelt könyvszakértő véleménye szerint a hiány, a felmerült kár 2.203.055 forint. A K. Járási Ügyészség
- március 7-én kelt határozatával a nyomozást megszüntette. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] [8] [9] A felperes keresete a rendkívüli felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 10 havi átlagkereset, 100 nap felmondási időre járó átlagkereset, 7 havi végkielégítés, továbbá elmaradt munkabér megfizetésére irányult. Hivatkozása szerint a rendkívüli felmondás indoka valótlan és okszerűtlen. Az intézkedés indoka a leltárhiány, amely rendkívüli felmondás alapjául nem szolgálhat, a munkaköri kötelezettségeit nem szegte meg vétkesen. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felmondás indoka összefoglaló jellegű, az nem a leltárhiány, hanem a
- szeptember
- és
- november
- közötti időszakban a készletek szabályos kezelésének, nyilvántartásának, szakszerű tárolásának, a felperesre bízott vagyon védelmének elmulasztása, a munkaköri leírás pontjának elmulasztása. A rakodón található tényleges famennyiség és az iratokban lévő nyilvántartás szerinti mennyiség eltérése kirívóan nagy volt, ez szakszerűtlen munkavégzésre utal, és az utóbb bebizonyosodott hiányból következtethetően nyilvántartásvezetési szabálytalanságot jelent. A perben a munkáltató a felperes terhére felrótta, hogy 1.) a
- évi rendes és rendkívüli leltár között rendkívüli eseményt nem jelzett; 2.) nem gondoskodott a rakodói készlet megőrzéséről, a rakodó hátsó kapuit nem zárta; 3.) nem volt pontos faanyagnyilvántartás; 4.) a két leltár között sem minőségromlást, sem mennyiségi hiányt nem jelzett, a leltár után arra hivatkozott, hogy nem tudott figyelni a készletekre; 5.) munkaköri feladata volt, hogy a kiszállításkor meggyőződjön, milyen mennyiségű, minőségű faanyagot raknak fel. E kötelezettségét megszegte, a készletnyilvántartás hiánya neki felróható. Az alperes a viszontkeresetében kérte a megelőző eljárás alatt megfizetett 5.122.845 forint visszafizetésére kötelezni a felperest. Az első- és másodfokú ítélet [10] A megismételt eljárásban a Miskolci Közigazgatási és Bíróság 8.M.546/2015/
- számú ítéletével a felperes Munkaügyi keresetét elutasította, és a felperest az alperes viszontkeresete szerint marasztalta. Megállapította, hogy az 542.500 forint eljárási illeték és az előlegezett költség az állam terhén marad. [11] Az elsőfokú bíróság a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (Mt.)
- §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltakra hivatkozva megállapította, hogy a per anyagává tett büntetőeljárás iratai alapján rögzíthető, hogy a felperes
- szeptember
- és november
- között a rakodón rendkívüli eseményt nem jelzett. Emellett maga sem hivatkozott arra, hogy ebben az időszakban falopás, mint rendkívüli esemény bekövetkezett volna. A kihágási naplóba kötelezettsége ellenére sem tett falopás észlelésével összefüggő bejegyzést. [12] Nem találta megalapozottnak a felperes azon hivatkozását, hogy a rakodó hátsó kapuinak zárása elmaradásáról a munkáltatónak folyamatosan tudomása volt. Ezzel ellentétes tényt igazolt R.J. igazgató. [13] A nyilvántartás pontosságával összefüggésben kifejtette, hogy a felperes maga hivatkozott arra, hogy bár a munkateher viszonylag jelentősebb volt 2011-ben, azonban segítséget az alperestől nem kért, mindössze szóban jelentette a munkateher nagyságát. B.I. tanúvallomása is alátámasztotta, hogy a felperest a habitusa gátolta abban, hogy nagy munkateher esetén segítséget kérjen. Emellett maga utasította, hogy a kihágási naplót vezesse, feljelentés történjen ha lopás fordul elő. [14] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy
- augusztásig nagy volt az e. rakodón a munkateher, azonban emellett is két szállítás között a nyugalmasabb időszakban nem volt akadálya a bizonylatolási kötelezettség teljesítésének. [15] A vagonokba történő pakolásnál ha nagyobb mennyiségű faanyagot rakodtak a vagonokba, és a szállítókon nem ennek megfelelő mennyiséget tüntettek fel, ez is kötelezettségszegést jelent a valótlan adatrögzítés miatt. [16] A két leltár közötti mennyiségi hiánnyal összefüggésben a minőségromlást és kéreghullást maximum egyszer, többlethiány jegyzőkönyv kiállításával kellett és lehetett volna jelezni. Az adminisztrálás hiányában azonban utóbb erre sikerrel hivatkozni nem lehet. [17] Az elsőfokú bíróság a felperes terhére értékelte, hogy a rakodó hátsó kapuit nem zárta, amely tényről a munkáltató nem tudott, valamint kötelezettséget szegett azzal, hogy az általa vezetett faanyag-nyilvántartás pontatlan volt, továbbá a kiszállított faanyagnál nem győződött meg annak mennyiségéről és minőségéről. E két ok vezethetett arra, hogy a két leltár közötti időszakban nagy mennyiségű faanyag nem volt fellelhető a rakodón. Túlzott munkateher nem szolgálhatott magyarázatul az ilyen mértékű hiány keletkezésére. A megvalósult kötelezettségszegések kellő súlyúak voltak ahhoz, hogy a munkáltató rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntesse. [18] A felperes fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.350/2016/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, az állam által viselt eljárási illetéket 823.000 forintra felemelte. Megállapította, hogy a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. [19] A törvényszék nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, miszerint a felperes nem bizonyította, hogy az alperesnél eltűrt gyakorlat volt a rakodó hátsó kapuinak nyitva tartása, ez ugyanis
- novemberéig gyakorlat volt. A korábbi vezetés ezzel összefüggésben az ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta. [20] Ezen megállapítás mellett is egyetértett az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetéssel a rendkívüli felmondás megalapozottságáról. [21] A törvényszék utalva a felperes jegyzőkönyvben tett előadására, miszerint a nagy összegű hiány arra volt visszavezethető, hogy a szállításkor a valóságtól eltérően több faanyagot tüntettek fel papíron, ez vezethetett a jelentős mennyiségi eltéréshez. Ez a nyilatkozat önmagában alátámasztja az ellenőrzésre vonatkozó munkaköri kötelezettség elmulasztását azzal, hogy a felperes több évtizedes rakodókezelői gyakorlattal rendelkezett, és így a jelentős mennyiségű hiányt mindenképpen észlelnie kellett különös tekintettel arra, hogy nem tette vitássá az alperes fellebbezési előadását, miszerint a 120 köbméternyi hiány 20 teherautónyi faanyagmennyiséget jelent. [22] A felperes a fellebbezésében maga is előadta, hogy ha túl magas volt a M. rakomány, akkor személyesen ment ki a rakodógéppel, és a rakományt átforgatta. Ez a nyilatkozat azt támasztja alá, hogy a felperes felismerte azt, hogyha a megpakolt rakomány nem az előírásoknak megfelelő, és ilyenkor intézkednie kellett. [23] A felperes ugyan hivatkozott a nagy munkateherre, de maga sem állította, hogy azt írásban a munkáltató felé jelezte volna, szóbeli kérését pedig a tanúk (B.I. és R.J.) nyilatkozata nem támasztotta alá. Amennyiben a felperes úgy mérte fel, hogy nincs szüksége segítségre, saját magának kellett volna a munkáját úgy megszerveznie, hogy a munkaköri kötelezettségeit teljesíteni tudja. [24] A megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítás adatai alátámasztották az alperes előadását, miszerint a felperes a munkaköri kötelezettségszegései miatt nem észlelte időben a készlethiányt, és nem tudta kideríteni annak valós okát. Ezért a rendkívüli felmondás megalapozott volt, így a viszontkereset szerint jogszerűen marasztalta a felperest az elsőfokú bíróság. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [25] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő új határozat meghozatalára irányult. Álláspontja szerint megalapozatlanul róják fel a bíróságok, hogy a leltárak közötti időszakban rendkívüli eseményt nem jelzett. Ez azért történt, mert ilyenről nem volt tudomása, de rendkívüli eseményre az alperes sem hivatkozott. A lopásra, mint a hiány egy lehetséges okára hivatkozott, de ezzel összefüggésben a fellebbezésében előadottakat változatlanul fenntartotta. [26] A faipari szakértő úgy nyilatkozott, hogy az iratok alapján a faanyag-nyilvántartás a rakodón az előírásoknak megfelelt. Azzal, hogy a másodfokú bíróság szerint a valós adatokkal a nyilvántartást összevetve eltérés mutatkozott, a törvényszék tulajdonképpen a leltárhiánnyal tekintette igazoltnak a felperes kötelezettségszegését. Ugyanakkor a leltárhiány nagy mértéke önmagában a kötelezettségszegést nem bizonyíthatja. [27] A felperes a leltározást követően valóban lehetséges okként vetette fel a beszáradást és a minőségromlást. Ezek köztudomású tények, így ezt külön nem kellett a felperesnek jeleznie. Nem róható a terhére, hogy a változást nem érzékelte, mert ez a munkáját ellenőrző B.I.re is igaz. [28] Az alperes utasítására kellett a beérkező szállítmányokat közvetlenül a vagonba pakolni, ennek következtében nem lehetett minden esetben ellenőrizni a berakodott mennyiséget. [29] Az alperes által bevezetett munkaszervezés eredményeként kellett két munkahelyen dolgoznia, ezért nem volt szükséges figyelmeztetni a munkáltatót, hogy ez az átvétel rovására mehet. A munkavállaló pedig nincs abban a helyzetben, hogy az utasításokat megkérdőjelezze. [30] Azt, hogy nagyobb mennyiséget rakodtak a vagonokba, ezt sem a felperes, sem az alperes nem tudta a rendkívüli felmondás időpontjában, így annak ez nem is lehetett az indoka. [31] Az alperes csak másfél évvel a per kezdete után nevezte meg a felperes által elkövetett kötelezettségszegéseket, de ezek a rendkívüli felmondásban nem szerepelnek, ezért ezek csak „ötletelésnek” tekinthetők, nem pedig tényközlésnek. A faipari szakértő véleménye is
- decemberében, a könyvszakértői pedig
- márciusában készült, ezek szintén nem lehettek a rendkívüli felmondás alapjai. [32] A rendkívüli felmondás időpontjában a felek csak annyit tudtak, hogy leltárhiány van. Az alperes e ténnyel önmagában bizonyítottnak tekintette a kötelezettségszegést. [33] A fentiek alapján a felperes szerint a jogerős ítélet az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontjába, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §
(5)bekezdésébe, 206. §
(1)bekezdésébe, 235. §
(1)bekezdésébe ütközik. [34] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult, perköltség igényt nem érvényesített. A Kúria döntése és jogi indokai [35] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [36] A Pp. 275. §
(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [37] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. [38] Mindezen követelményeknek nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, annak megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, a jogi érvelésétől elkülönülten előadása végén sorolja fel az általa megsértettnek állított jogszabályhelyeket, továbbá a Kúria csak a felülvizsgálati kérelemben előadott érvelést értékelheti, a korábbi beadványokra utalást nem. [39] A felperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 235. §
(1)bekezdése és a Pp. 3. §
(5)bekezdése megsértésével összefüggésben érvelést nem tartalmazott, így ezen hivatkozásával a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkozhatott. [40] A felperes állította a Pp. 206. §
(1)bekezdésének és az Mt. 96. §
(1)bekezdés a) pontjának a megsértését is arra hivatkozással, hogy a terhére rótt kötelezettségszegéseket nem követte el, továbbá hogy erre alapozva a munkáltató intézkedése jogellenes. Ezen felülvizsgálati érvelése azonban alaptalan. [41] A megismételt eljárást először elrendelő Mfv.I.10.297/2014/
- számú végzésében a Kúria kifejtette, hogy a perben az alperes a rendkívüli felmondás összefoglaló indokát nem bővítette jogellenesen azzal, hogy a beadványában megjelölte, hogy a felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségeit miként szegte meg. A rendkívüli felmondás összefoglaló módon tartalmazta indokként a nagy mennyiségű hiányt okozó, a rábízott árukészlet szakszerű tárolását, kezelését, megőrzését, pontos nyilvántartását szolgáló munkaköri kötelezettségek megszegését, elmulasztását indokként, mely okokat a perben konkretizálhatta. Ezért a felperes ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése megalapozatlan volt. [42] A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok (tanúvallomások, okiratok, büntetőeljárás iratai, a felek személyes előadásai) bizonyító erejét a maguk összességében értékelik, és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződése szerint - bírálják el, mérlegelik, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentét miként oldható fel [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp.
- §
(1)bekezdés]. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége [Pp. 221. §
(1)bekezdés]. Az ítélet indokolásából ugyanis világosan ki kell tűnni, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH2012.173., Mfv.I.10.300/2016.). [43] Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak, ezért a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot. [44] A felperes személyes előadása tükrében helyesen következtettek arra, hogy a nagy szakmai tapasztalat, több évtizede fennálló rakodókezelői gyakorlat mellett a felperes alappal nem hivatkozhat a jelentős mennyiségű eltérés (20 teherautónyi faanyag) észlelésének elmulasztásában vétlenségére. Mulasztása az ellenőrzés terén nemcsak a faanyag rakodásában, hanem a rendkívüli esemény észlelésének elmaradásában is megállapítható. Az általa perben hivatkozott munkaszervezési probléma esetén különös gonddal kellett volna e kötelezettségeinek eleget tenni. [45] A fentiek alapján az eljáró bíróságok jogszerűen állapították meg, hogy a rendkívüli felmondásban a felperesnek összefoglaló módon felrótt kötelezettségszegést, amely a leltárhiányt eredményezte, az alperes a perben bizonyította. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [46] A pernyertes alperesnek a felülvizsgálattal összefüggésben költségigénye nem volt, így az erről szóló határozathozatalt a Kúria a Pp. 78. §
(2)bekezdés alapján mellőzte. [47] A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. [48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- június
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró