Fővárosi Ítélőtábla 10.Bhar.353/2016/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Szegeden,
- június hó
- napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő V É G Z É S T: A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- szeptember hó
- napján kihirdetett 20.Bf.6858/2016/
- sorszám alatti végzését helybenhagyja azzal, hogy a magánvádló az államnak 24.105,- (huszonnégyezer-egyszázöt) forint elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget köteles megfizetni. Kötelezi a magánvádlót a harmadfokú eljárásban a vádlott kirendelt védőjének díjával felmerült 5.000,- (ötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
- január
- meghozott 24.B.30.817/2014/
- számú ítéletével rágalmazás bűntette [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont] miatt 2 évre próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 23.226,- forint bűnügyi költséget, valamint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a magánvádló részére jogi képviselője útján 15.000,- forint eljárási illetéket. Az első fokú ítélettel szemben a vádlott jelentett be fellebbezést felmentés érdekében. A Fővárosi Törvényszék a 2016. szeptember 29. napján meghozott 20.Bf.6858/2016/7. számú végzésével a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.B.30.817/2014/77. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a helyesen rágalmazás vétsége [Btk. 226. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Az eljárás során felmerült helyesen 33.226,- forint bűnügyi költségből a magánvádlót 10.000,- forint viselésére és 23.226,- forint államnak való megfizetésére kötelezte. A próbára bocsátás megszüntetése miatt indult 20.Bpkf.11438/
- számú ügyet elkülönítette. A másodfokú határozattal szemben a magánvádló jelentett be fellebbezést ok és cél megjelölése nélkül. A magánvádló képviselője a fellebbezést írásban részletesen indokolta, és a Be.
- §
(1)bekezdés II.
- e)és I.
- d)pontja alapján a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Indítványát a harmadfokú nyilvános ülésen is fenntartotta. A vádlott és a védő a másodfokú végzés helybenhagyását kérték. Az ítélőtábla a magánvádló fellebbezését nem ítélte alaposnak. A harmadfokú bíróság a Be. 387. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú végzést és az azt megelőző első-, másodfokú eljárást felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás megalapozott, mely irányadó volt a harmadfokú eljárás során is. Ugyanakkor a másodfokú végzés több helyen értelemzavaró elírást tartalmazott, melyet az ítélőtábla a Be. 352. §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján az alábbiak szerint helyesbített: A 7. oldal negyedik bekezdés harmadik sorában a „tényállás" kifejezés helyesen „tényállítás", a 8. oldal második bekezdés ötödik sorában „a bűncselekmények" kifejezés helyesen „bűncselekménye", míg a 9. oldal hetedik bekezdés második sorában a „védelméből" kifejezés helyesen „vélelméből". Az ítélőtábla osztotta a törvényszék azon álláspontját, hogy a magánvádló által sérelmezett tényállítások másodfokú bíróság által megjelölt részei egyrészt nem alkalmasak a becsület csorbítására, másrészt nem a magánvádlóra, hanem (név)-re, mint természetes személyre vonatkoznak, ő pedig magánindítványt az ügyben nem terjesztett elő. A másodfokú bíróság által megjelölt kijelentések a jogi személy magánvádlót érintő tényállítások voltak, melyek alkalmasak a becsület csorbítására. Az e körben kifejtett törvényszéki jogi álláspontot az ítélőtábla is mindenben osztotta. Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a vádlottat 2016. szeptember 1. napján jogerőre emelkedett 11.B.14.728/2013/63. számú ítéletével ugyanezen sértett sérelmére 2013. május 3. napján és 2013. július 9. napján folytatólagosan elkövetett rágalmazás miatt 3 évre próbára bocsátotta a bíróság. Osztotta a harmadfokú bíróság a törvényszék azon álláspontját, hogy a vádlott 2013. szeptember 10. napján elkövetett cselekménye törvényi egységet képez a jogerősen elbírált cselekménnyel, mert az folytatólagosan elkövetettnek minősül. A folytatólagosság törvényi feltételei közül a magánvádló képviselője két feltételt emelt ki, mely álláspontja szerint nem állapítható meg. Egyrészt vitatta az egységes akaratelhatározás meglétét, illetve a rövid időközönkénti elkövetést. Az egyes részcselekmények között kettő, illetve öt hónap telt el. A bírói gyakorlat általában hat hónapot tekint olyan időköznek, amely még a folytatólagosság szempontjából figyelembe vehető, tehát a kettő, illetve öt hónap rövid időköznek tekintendő. Az egységes akaratelhatározással a törvényszék határozata indokolásában külön ugyan nem foglalkozott, ugyanakkor a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a vádlott és a magánvádló között számos büntető és polgári per volt (van) folyamatban - melynek tárgya a vádlott internetes levelei és azok tartalma - melyből levonható a következtetés a vádlott egységes akaratelhatározására. Ezért nem tévedett a törvényszék, amikor megállapította, hogy a vádlott utóbbi (2016. szeptember 10-
- i)cselekménye a folytatólagosság egységébe tartozik, és így a korábbi elítélésére figyelemmel, ítélt dolognak minősül. Ehhez nem az szükséges, hogy e cselekmény miatt indult eljárás a jogerős elítélés utáni legyen, hanem az, hogy a jogerős határozatot hozó bíróság előtt az nem ismert, így nem vonja az elbírálás körébe. Így ez res judicatat képez, nincs helye újabb vádemelésnek, ezen újabb cselekmény kapcsán perújításnak lehet helye (6/2009. Büntető jogegységi határozat, EBH 2017.B.16. számú elvi döntés). Ezért helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a helyesen rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Az eljárás megszüntetésére figyelemmel helyesen kötelezte a magánvádlót az általa lerótt 10.000,forint illeték viselésére, illetve az állam részére az állam által megelőlegezett bűnügyi költség megfizetésére. Az állam részére fizetendő bűnügyi költség tekintetében egyrészt számítási hibát vétett, másrészt az elsőfokú bíróság 880,- forint felmerült bűnügyi költséget a költségjegyzékbe nem vezetett be. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy a magánvádló az államnak helyesen 24.105,- forintot köteles megfizetni. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a magánvádló fellebbezését nem ítélte alaposnak, ezért a másodfokú végzést a Be. 397. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban a kötelező védelemre figyelemmel a vádlott kirendelt védőjének díjával 5.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére az eljárás megszüntetésére figyelemmel az ítélőtábla a magánvádlót kötelezte a Be. 514. §
(1)bekezdése és a Be. 339. §
(1)bekezdése alapján. Szeged,
- június
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. előadó bíró . Cserháti Ágota sk. bíró A Fővárosi Ítélőtábla 10.Bhar.353/2016/
- számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 20.Bf.6858/2016/
- számú végzése a mai napon jogerős. Szeged,
- június
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke