A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.62/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi június hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság a testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.B.297/2016/
- számú ítéletének a bűnjelekre vonatkozó rendelkezését akként változtatja meg, hogy a Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj-I.296/
- szám alatt kezelt, a
- és
- sorszám alatt nyilvántartott vérgyanús anyagmaradványok lefoglalását megszünteti és megsemmisítésüket rendeli el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamába a
- évi október hó
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék a
- évi október hó
- napján kelt 15.B.297/2016/
- számú ítéletében vádlottat 2 rb. testi sértés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés tartamába a
- évi február hó
- napjától a
- évi október hó
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a vádlott büntetését súlyosítsa. A perbeszédében a védő a jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket nem találta megalapozottnak. A kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek folytán eljárva a fellebbviteli bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, annak kiegészítése mindössze annyiban vált szükségessé, hogy a másodfokú bíróság a tényállás részének tekinti az indokolás
- oldalának
- bekezdésében szereplő azon megállapítást, hogy „orvosi ellátás hiányában vagy késedelmes orvosi ellátás esetén a mellkasi sérülés révén akár a sértettek halála is bekövetkezhetett volna”. Az ekként kiegészített tényállás a Be.352.§
(2)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, valamint indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az ügy bizonyítékok értékelését meghatározó sajátossága volt, hogy a vádlottaz eljárás teljes tartama alatt bűnösségének elismerésére is kiterjedő beismerő vallomást tett, mely vallomását a tanúk vallomásai és az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításai is mindenben alátámasztották. E bizonyítékok alapján a törvényszék pontosan meghatározhatta a sértettek által elszenvedett sérülések keletkezési mechanizmusát, melyek tekintetében az eljárás során vita nem merült fel. E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére és a cselekmények minősítése is a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt. A büntetés kiszabását meghatározó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. A másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség indítványával egyezően a vádlott javára értékelte azt is, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Mellőzte ugyanakkor az enyhítő körülmények köréből az eshetőleges szándékra történő utalást, hiszen a vádlott terhére rótt életveszélyt okozó testi sértés bűntette egyenes szándékkal nem, csak eshetőleges szándékkal követhető el, így annak további enyhítő körülményként történő értékelése nem helytálló. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetlen előéletű, kifogástalan életvezetésű, őszinte megbánást tanúsító vádlottal szemben kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztés a Btk.79.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez szükséges, de egyben elégséges is. Annak enyhítésére, de súlyosbítására tehát nem volt lehetőség. Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor – anélkül, hogy annak jogszabályi alapját megjelölte volna –, a bűnjelként lefoglalt 2 db vérgyanús anyagmaradványok tárgyletétként történő kezelését rendelte el. Tekintettel arra, hogy a 2 db vérgyanús szennyeződés bűnjelkénti lefoglalása megtörtént, ezért arról az elsőfokú bíróságnak, mint bűnjelről kellett volna rendelkeznie. A bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet 1.§ b) pontjában meghatározott őrzési letétet a bíróság a 2.§
(2)bekezdésének b) pontja szerint kizárólag olyan dolog tekintetében fogadhat el, amelynek pénzben kifejezhető értéke van. A 2.§
(3)bekezdése szerint pedig őrzési letétként 5.000 forintot meghaladó értékű tárgy helyezhető. A rendelet 16.§-ából pedig egyértelműen kitűnik, hogy tárgyletétnek (tárgy őrzési letétbe helyezésének) kizárólag polgári eljárásban van helye, hiszen erre utal a „fél” megnevezés is a 16.§
(2)bekezdésének d) pontjában. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnjelekre vonatkozó részét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta és a bűnjelként lefoglalt 2 db vérgyanús szennyeződés lefoglalását megszüntette és azok Be.155.§
(8)bekezdése szerinti megsemmisítését rendelte el. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdése alapján beszámítani rendelte az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Pécs,
- június
- Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 15.B.297/2016/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.62/2016/
- számú ítélete folytán – az abban írt változtatással – a
- évi június hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke