FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.120/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Horváth Antal ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Rádió és Televízió Testület (1088 Budapest, Reviczky u. 5.) alperes ellen médiaügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján kelt 20.K.33.515/2006/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S A felperes … január 9-
- napjain, több esetben, a következő szöveggel tette közzé a … című műsorszámát népszerűsítő műsorát: „Vasárnap mindig rádöbbenek, mennyi minden összeköt minket. Ugyanúgy látjuk a világot, és az igazán fontos dolgokról hasonlóan gondolkodunk. Különös kapcsolat a mienk, hiszen a kíváncsiság fűz minket össze. Ön és a…, együtt vagyunk nagy csapat." Az alperes a 1178/2006.(V.31.) számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjában foglaltakat, ezért az Rttv. 112. §
(1)bekezdés d) pontja, valamint a Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.
- és 11.6.1.
- pontja alapján 3.919.731 forint kötbér megfizetésére kötelezte a felperest. A műsorszámot nem fogadta el műsorajánlóként, mert sem a képek, sem az elhangzott szöveg nem volt értelmezhető a műsor ismertetéseként, bemutatásaként, az a műsorszolgáltató népszerűsítését szolgálta. Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, elsődlegesen eljárásjogi jogszabálysértések miatt annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan az anyagi jogi jogsértés hiánya miatt annak megváltoztatását, és a terhére rótt kötbér mellőzését kérve a felperes terjesztett elő keresetet. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §
(1)-
(6)bekezdései, és a 33. §
(1)bekezdése, valamint a
- § rendelkezései alapján súlyos eljárásjogi jogszabálysértésként hivatkozott arra, hogy az alperes a jogszabályi határidőn túl tájékoztatta az eljárás megindulásáról; a
- február 27-én kelt, a vélelmezett jogsértéssel kapcsolatos nyilatkozattételre történő felhívása tartalmi hiányosságban szenvedett, a … műsorszám helyett tévesen az … műsorszám elnevezést tartalmazta; a
- március 22-ei levélben azt a tájékoztatást kapta, hogy panaszra indult az eljárás, tehát nem ezt eljárást kellett volna lefolytatni; az alperes túllépte a határozathozatali határidőt; a határozat tényállásbeli és indokolásbeli hiányosságban szenved. Az anyagi jogi jogszabálysértést illetően azzal érvelt, hogy az alperesi határozatban idézett mondatok tartalmukat tekintve nem haladják meg az Rttv.
- § 28/A. pontjában meghatározott definíció szerinti feltételeket, a műsorszám nem minősíthető önreklámnak. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Elsődlegesen a felperes eljárásjogi kifogásait vizsgálta részletesen a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-a alapján abból a szempontból, hogy az alperes követett-e el olyan súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható. Megállapította, hogy az alperes az eljárási jogszabálysértések egy részét elkövette, ezek egyike sem volt azonban olyan súlyú, amely a határozat hatályon kívül helyezését indokolhatná. A Ket.
- §
(1)bekezdése alapján rögzítette, hogy az alperes a tényállást tisztázta, részletesen felsorolta azokat az időpontokat, amikor az önreklám elhangzott, idézte annak szövegét, hivatkozott az alkalmazott jogszabályokra és határozatában részletes indokolását adta annak, hogy miért tekinti azt a törvényi definíció szerint önreklámnak. Megjelölte, hogy hányszor történt már hasonló jogsértés a felperes részéről és indokolta, hogy miért választotta a kötbér szankció kiszabását. Ezt követően az elsőfokú bíróság az Rttv. 2. § 41) pontja, valamint a 15. §
(1)bekezdése és az alperesnek az önreklám fogalmát megadó 1472/2002(X.3.) számú határozata alapján vizsgálta az anyagi jogi jogszabálysértést. Megállapította, hogy a műsorszám alkalmas volt arra, hogy nagyobb nézettséget biztosítson a felperesnek, illetve az általa népszerűsíteni kívánt műsornak, így a közléssel a reklám fogalmának valamennyi eleme megvalósult, a jogszerű közlésre csak reklámblokkban lett volna lehetőség. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatala érdekében a felperes fellebbezett. Az eljárásjogi jogsértéseket illetően, a korábbi érvei fenntartása mellett állította, hogy az eljárásjogi szabálysértések együtt olyan súlyúak, amely a Pp. 339/B. § alapján megalapozza az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, különös figyelemmel a Ket.
- §ában írt rendelkezések megsértésére. Az anyagi jogi jogszabálysértést illetően arra hivatkozott, hogy az idézett mondatok nem felelnek meg az Rttv. reklám definíciójának. A műsorszámnak összességében alkalmasnak kellene lennie arra, hogy „a műsorszolgáltató által elérni kívánt más hatást" segítse elő. A perbeli műsorelőzetes semmiféle felhívást, egyéb mögöttes cél elérésére alkalmas szándékot, többletinformációt nem tartalmazott. Csak és kizárólag azokat szólította meg, akik egyébként is nézik a műsort, a nem rendszeres néző nem volt címzettje a bevezetőben elhangzottaknak. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében tévesen állapította meg azt, hogy alkalmas volt a műsorszám arra, hogy nagyobb nézettséget biztosítson a felperesnek, illetve a műsornak. Ennek hiányában pedig a műsorszámot nem lehetett reklámnak minősíteni, és az Rttv.
- §
(1)bekezdésének megsértését kimondani. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és perköltségének megállapítását kérte azzal, hogy az elsőfokú bíróság körültekintően megvizsgálta a felperes eljárásjogi és anyagi jogi kifogásait, és helytálló indokolással, jogszerű döntést hozott. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az alperes eljárásának releváns részeit okszerűen vette figyelembe annak megítélésekor, hogy történt-e, és milyen súlyú eljárásjogi jogszabálysértés a műsorszám vizsgálata során. Minden egyes felperesi kereseti kifogást helyesen értékelve körültekintően, részletesen és a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazva indokolta döntését. A másodfokú bíróság az eljárásjogi jogszabálysértésekkel összefüggően tett valamennyi megállapítását és döntési indokait osztja, megismételni nem kívánja. A felperes fellebbezésében az elkövetett eljárásjogi hibák együttes, a határozat hatályon kívül helyezését megalapozó hatására hivatkozott, amely érvelés a következők miatt nem alapos. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának KK 31. számú kollégiumi állásfoglalásával összhangban vezette be a Ket. 111. §
(1)bekezdése azt a rendelkezést, mely szerint a közigazgatási döntés hatályon kívül helyezését az ügy érdemére is kiható eljárási szabály megsértése eredményezheti. Az eljárásjogi jogszabálysértés súlyának és nem mennyiségének van e szempontból jelentősége. Az eljáró bíróságnak ezért - függetlenül attól, hogy adott eljárás során hány eljárási szabály megszegését tapasztalja - minden esetben arra kell figyelemmel lennie, hogy a jogszabálysértés jelentős-e, kihatással van-e a közigazgatási hatósági ügy érdemi eldöntésére, és a bírósági eljárásban mindez orvosolható-e. A hatályon kívül helyezést megalapozó feltételek a felperes esetében - az elsőfokú bíróság helytálló indokai szerint - nem álltak fenn. A felperes sem tudott megjelölni olyan konkrét okot, amely alapján az a következtetés lett volna levonható, hogy az elsőfokú eljárás során hivatkozott eljárásjogi hibák együttese befolyásolta volna, az érdemi döntést. Egyetért a másodfokú bíróság mindazon érvekkel is, amelyeket az anyagi jogi jogsérelem tekintetében az elsőfokú bíróság az Rttv.
- § 41) és 28/A) pont összevetése alapján kifejtett. A felperes jogorvoslati előadására a másodfokú bíróság kiemeli, hogy Rttv.
- §ának 28/A) pontja szerint műsorelőzetes kizárólag olyan műsorszám lehet, amely a műsorszolgáltató által későbbi időpontban közzétenni kívánt más műsorszámot mutat be, illetőleg ismertet. A vizsgált műsorszám csak a másik műsorszám megnevezése, és sugárzásának napja okán volt adott műsorszámmal kapcsolatba hozható. Mindezek pedig olyan minimális információt hordoztak, melyek a következő műsorszám bemutatásaként, ismertetéseként nem definiálhatóak. Minden olyan közzétett műsorszám ugyanakkor, amely a szolgáltatás értékesítését vagy más módon történő igénybevételét, illetve a reklámozó vállalkozás vagy műsorszolgáltató által kívánt más hatás elérését segíti elő, reklám. A reklám egy speciális fajtája az önreklám, melyben a műsorszolgáltató a saját arculatát népszerűsíti. Az (ön)reklám fogalmi elemei között a fogyasztásra, azaz a szolgáltatások igénybevételére, értékesítésére, illetve más kereskedelmi jellegű hatás kiváltására irányuló szándék áll. A felperes fellebbezésében a nézettségnövelő hatás hiányára sikertelenül hivatkozott. A műsorszámban használt kifejezések felperesről alkotott képet formáltak. Az alkalmazott fordulatok a műsorszám és a néző között teremtettek világnézeti, és összetartozást jelentő kapcsolatot, ezáltal alkalmasak voltak arra, hogy a nézőben felkeltsék a felperesi műsorszolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybevételére vonatkozó igényt. A … című műsorszám társítása a már idézett fogalmakkal célját tekintve ösztönzően hatott a felperesi műsorszolgáltatás igénybevételére. Ez pedig - ... - kereskedelmi hatás kiváltásának célzatát is jelenti. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. A felperest a Pp. 78. §
(1);
(2)bekezdése értelmében kötelezte az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére. A sikertelenül fellebbező felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés c) pontja, 46. §
(1)bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles a fellebbezési illeték viselésére. Budapest,
- május
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró,