Bf.297/2017/6 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés a/ és d/ pontjai, valamint a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdés szerint minősül. E vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetése 2/3-ad részének kitöltését követő nap. Az államot terhelő bűnügyi költség összege 1 560 668 (egymillió-ötszázhatvanezerhatszázhatvannyolc) forint. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 74 050 (hetvennégyezer-ötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. I. r. vádlott tartózkodási helye és levelezési címe .... szám, személyazonosító igazolványának száma ...., IV. r. vádlott tartózkodási helye .... szám, míg V. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma .... Indokolás A Miskolci Törvényszék ítélete ellen I. r. vádlott fellebbezéssel élt, amelynek indokát nem jelölte meg. A védője téves jogi minősítés és a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentett be jogorvoslatot. II. r. vádlott és a védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében fellebbeztek. IV. r. vádlott szintén jogorvoslattal élt, annak irányát azonban nem jelölte meg, míg a védője a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alóli felmentés, másodsorban enyhítés végett jelentett be fellebbezést. V. r. vádlott, valamint a védője felmentés, másodlagosan enyhítés céljából fellebbeztek. III. r. vádlott és a védője tudomásul vették az elsőfokú bíróság döntését, miként az ügyész is valamennyi vádlottra. Ennek következtében III. r. vádlottal szemben a törvényszék határozata 2017. március 6. napján jogerőre emelkedett, ezért a büntetőeljárásról szóló 1998. év XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 349. §-ának

(1)bekezdése értelmében e vádlottra a felülbírálat nem terjedt ki. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta megalapozottnak, így a fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen a védők fenntartották a jogi álláspontjukat, miként az ügyész is. Az ítélőtábla az érintett vádlottak esetében a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt, nyilvános ülésen bírálta felül, figyelemmel a Be. 361. §-ának

(1)bekezdésében írtakra. Megállapította, hogy a törvényszék a megismételt eljárásban az eljárási szabályokat maradéktalanul betartva, igen széleskörű bizonyítást folytatott, melynek során szem előtt tartotta a hatályon kívül helyező végzésben írt iránymutatásokat. A tényállást a sértettek és a közvetett tanúk vallomására, valamint az igazságügyi szakértői véleményekre alapította a vádlottak ellentmondásos védekezésével szemben. Részletesen, meggyőző érvekkel alátámasztva megindokolta, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el, illetve melyeket vetette el. Figyelemmel volt a Be. 4. §-ának

(2)bekezdésében megfogalmazott alapelvre, miszerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terheltek terhére. Erre volt visszavezethető, hogy az S1 sértettet érintő cselekménysorban az életveszélyes sérülés bekövetkezésének reális lehetőségét az elsőfokú bíróság nem állapította meg, amelynek lehetőségére figyelemmel hozta meg a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság a

1. november
2. napján kelt .../
3. számú végzését, amellyel hatályon kívül helyezte a ... Városi Bíróság elsőfokú ítéletét, egyben elrendelte azt, hogy a megismételt eljárást első fokon a Miskolci Törvényszéknek kell lefolytatnia. Az elsőfokú bíróság a teljes körűen feltárt bizonyítékokat hiánytalanul a mérlegelési körébe vonta, azokat egyenként és összességében megvizsgálta, értékelte. Ezen értékelő tevékenységéről mindenre kiterjedően számot adott, ezzel az indokolási kötelezettségét példaértékű módon teljesítette. A rögzített tényállás teljes körű és megalapozott, ezért a Be.
4. §-ának

(1)bekezdése alapján irányadó a másodfokú eljárásban. Csupán az előéleti adatokban szükséges pontosítás és kiegészítés a következők szerint: II. r. vádlottnál a

1. oldal harmadik bekezdésében írt elítélés kapcsán rögzítendő, hogy e vádlott a büntetését
2. május
3. napjától töltötte, feltételes szabadságra
4. június
5. napján bocsátották. A
6. oldal negyedik bekezdésében írt elítélés másodfokú határozatának száma helyesen .../
7. V. r. vádlott vonatkozásában a
8. oldal második bekezdésében feltüntetet elítélés kapcsán rögzítendő, hogy e vádlottat
9. október
10. napján feltételes szabadságra bocsátották. Az elsőfokú ítélet bevezető részében feltüntetett tárgyalási nap időpontja tévesen került feltüntetésre, az helyesen
11. október
12. Az irányadó tényállás alapján a törvényszék a fellebbezésekkel érintett vádlottak bűnösségére okszerű következtetést vont le és törvényes a bűncselekmények jogi minősítése is. Az I., II. és V. r. vádlottakra kedvezőbb ezért helyes az elkövetéskor hatályos
13. évi IV. büntető anyagi jogi törvény alkalmazása. Ugyanakkor IV. r. vádlott esetében az ítélőtábla álláspontja az, hogy vele szemben az elbíráláskori Btk. (
14. évi C. törvény) a kedvezőbb, ezért e vádlott esetébe az általa elkövetett bűncselekményeket a Btk.
15. §-a

(1)és

(2)bekezdés a/ és d/ pontjai, valamint a Btk. 164. §-a

(1)és

(3)bekezdése szerint minősítette, megállapítva a Btk. 38. §-a

(2)bekezdésének a/ pontja alapján, hogy a feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő nap. Tény, hogy a garázdaság bűntette a hatályos Btk. szerint felfegyverkezve elkövetettként is minősül. E minősítő körülmény az elkövetéskor hatályos

1. évi IV. törvényben nem volt szabályozva, azonban súlyosító körülményként kellett értékelni. Az ítélőtábla álláspontja jelen esetben az, hogy a fellebbviteli főügyészség átiratában említett nullum crimen sine lege (nincs bűncselekmény törvény nélkül) elve nem sérül, hiszen az érintett vádlott terhére megállapított bűncselekmény a garázdaság bűntette, amelynek felfegyverkezve való elkövetése csupán egy további minősítő körülmény, amely a büntetés kiszabásánál a kétszeres minősülés folytán súlyosító körülményként nyer értékelést. A Btk.
2. §-ának alkalmazása során követett bírói gyakorlatra figyelemmel az elkövetéskori és az elbíráláskori büntető törvények összevetése nem formalizálható, ezért nem szűkíthető le csupán a büntetési tételek felső határainak, illetve a tételkereteinek az összevetésére, hanem komplex értékelést igényel. A BJD.
3. szám alatti jogeset megoldását követve gondolatban mind a két törvény szerint meg kell határozni a bíróság által megállapított konkrét bűncselekmény miatt alkalmazható, illetve alkalmazandó büntetéseket, intézkedéseket, majd ez után ténylegesen azt a törvényt kell alkalmazni, amely a konkrét esetben összességében enyhébb elbírálást eredményez (BH2016.192.). A garázdaság bűntette esetében a cselekmény kétszeres minősülése a büntetés tételkeretére nincs kihatással. A felfegyverkezve elkövetés súlyosító körülménykénti, illetve a cselekmény kétszeres minősülése és ezáltal ennek súlyosítókénti értékelése a büntetéskiszabás során érdemi jelentőséggel nem bír. Ugyanakkor tény, hogy a feltételes szabadságra bocsátás szabályainak változása folytán az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása mindenképpen kedvezőbb a IV. r. vádlottra, ezért az ítélőtábla ezen vádlott esetében nem osztotta az elsőfokú bíróság e vonatkozásban kifejtett egyébként a többi érintett vádlottnál helyes - érvelését. A törvényszék feltárta a fellebbezéssel érintett vádlottak terhére és javára értékelhető bűnösségi körülményeket. Ezt csupán II. r. vádlott esetében szükséges korrigálni, mivel e vádlott enyhe fokú gyengeelméjűsége a beszámítási képességét nem érintette és a cselekmények elkövetését nem segítette elő és nem is könnyítette meg, ezért enyhítő körülményként nem értékelhető. IV. r. vádlott vonatkozásában a korábban kifejtettek okából a felfegyverkezve való elkövetés nem súlyosító körülmény, ezzel szemben a garázdaság bűntettének kétszeres minősülése értékelendő a terhére. A törvényszék által kiszabott szabadságvesztések tartama a közügyektől eltiltás mellékbüntetésekkel együtt (IV. r. vádlott esetében a Btk. 61-
4. §-ai) igazodik az érintett vádlottak társadalomra veszélyességéhez, az általuk elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához, bűnösségük fokához kiemelve itt az igen jelentős időmúlást, illetőleg az eljárás elhúzódását - és a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményekhez, összhatásukban szükségesek, egyben elegendőek is a büntetési cél eléréséhez. A vádlottak igen terhelt előélete miatt a szabadságvesztések felfüggesztésének lehetősége egyikük esetében sem merülhetett fel. Erre figyelemmel a büntetések enyhítését célzó védelmi fellebbezések nem foghattak helyt, ahogy a felmentésre irányulók sem. A védők a perbeszédükben a feltárt bizonyítékok eltérő értékelésével érveltek az érintett vádlottak felmentése, részfelmentése mellett. Megalapozott tényállás esetén pedig a másodfokú bíróságnak nincs törvényes lehetősége a bizonyítékok felülmérlegelésére. Az elsőfokú bíróság az utolsó tárgyalási napon felmerült bűnügyi költségről nem rendelkezett teljes körűen, bár kötelezettsége lett volna, ezért az általa megállapított és az állam terhén maradó bűnügyi költség összegét helyesbíteni kellett. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
5. §-ának

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 381. §-ának

(1)bekezdésén alapul, figyelemmel a Be. 403. §-ának

(5)bekezdésére. Végezetül rögzítésre került az érintett vádlottak megváltozott személyazonosító igazolványának száma, illetve a tartózkodási- és levelezési címe. Debrecen,

1. június
2. Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Szabó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.2627/2014/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatásokkal I. r. , II. r.., IV. r. és V. r. vádlottak tekintetében jogerős és végrehajtható. Debrecen,
4. június
5. Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.