Gf. IV. 30.296/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Munkácsi András ügyvéd (3200 Gyöngyös, Kossuth u. 1.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Urbán Nándor ügyvéd (3525 Miskolc, Kazinczy u.
- III/1.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- március 27-én meghozott 6.G.40.153/2004/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszámon, az alperes részéről pedig
- sorszámon benyújtott fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes teljes keresetét elutasítja. A keresetet részben elutasító rendelkezést helybenhagyja. Mellőzi az alperesnek a felperes javára perköltség fizetésére kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 2 892 000 (Kettőmillió-nyolcszázkilencvenkettőezer) Ft összevont első- és másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a perben felmerült kereseti- és fellebbezési eljárási illetékeket a Magyar Állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
- március 27-én meghozott
- sorszámú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 57 600 000 Ft-ot, valamint 2 700 000 Ft részperköltséget, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a perben felmerült eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Az elsőfokú bíróság részéről megállapított, a fellebbezések elbírálása szempontjából releváns tényállás a következő volt: A jelenlegi ingatlan-nyilvántartási adatok szerint a felperes tulajdonát képezik az ...-i ... helyrajzi számú, 22 ha 6195 m2 térmértékű „V" megjelölésű, az ...-i ... helyrajzi számú, 22 ha 5876 m2 térmértékű „beépítetlen terület" megjelölésű, az ...-i .... helyrajzi számú, 31 ha 3944 m2 térmértékű „beépítetlen terület" megjelölésű, az ...-i .. helyrajzi számú, 25 ha 3881 m2 térmértékű „beépítetlen terület" megjelölésű, a ...-i... helyrajzi számú, 8 ha 4959 m2 térmértékű „V" megjelölésű és a ...-i.... helyrajzi számú, 2 ha 2399 m2 térmértékű „beépítetlen terület" megjelölésű belterületi ingatlanok. A fenti ingatlanok egy területi egységet képeznek, amelyeken
- évig a M.SZ. külszíni fejtésként bányászati tevékenységet folytatott. A bányászati tevékenység befejezését követően a fenti ingatlanok „víztároló", „meddőhányó" és „beépítetlen terület" megjelölésekkel, külterületi ingatlanként szerepeltek az ingatlan-nyilvántartásban. A BBH. Rt. megbízásából
- évben elkészült az ...-i Külfejtés „zárógödrének" rekultivációs terve, amelyet a MB. az
- június 21-én keltezett, .... számú határozatával jóváhagyott. A tervben megfogalmazott „elvárások" a következők voltak: - A meglévő szakadólapok, suvadások megszüntetése, tájba illesztése, - további rézsűmozgások megelőzése, lehetőségének minimalizálása, - szakadópartok megszüntetése, - a tó üdülés-horgászati célú hasznosításának biztosítása, - tópart rendezése, - a tó feliszaposodásának megakadályozása érdekében meg kell szüntetni a hordalék tóba jutását. Ezt tereprendezéssel, fásítással, cserjeültetéssel - természetvédelmi szakember bevonásával - kell elérni. - Véderdő-telepítés a csúszásveszélyes partszakaszokon a terep rendezését követően, - a tó körüljárhatóságának biztosítása, - strand kialakításának mellőzése a megfelelő mennyiségű és minőségű vízutánpótlás hiányában, - fenti előírásoknak a meglévő értékes élőhelyek (gyurgyalag, parti fecske fészkelőhelyei) megőrzése mellett kell megfelelni. A jóváhagyott rekultivációs terv alapján elvégzett tájrendezési munkák átadás-átvétele
- június 6-án megtörtént. A rekultiváció befejezését követően,
- évben az ...-i és a ....-i Önkormányzatok módosították a településrendezési terveiket és ennek során a rekultivációval érintett területeket belterületté minősítették. A felperes a perbeli ingatlanok tulajdonjogát
- és
- években szerezte meg, azt követően, hogy az ingatlanok belterületbe vonása megtörtént. A felperes a módosított keresetében - jogfenntartással - 57 600 000 Ft bányakár és annak
- január
- napjától járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy az alperes jogelődje által folytatott bányászati tevékenység és az azt követő, nem megfelelő rekultiváció következtében csökkent a perbeli ingatlanok értéke, az értékcsökkenésben megnyilvánuló kárát pedig az alperes „A bányászatról" szóló,
- évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 37.§-a alapján köteles megtéríteni. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Azt elismerte, hogy a felperes tulajdonát képező ingatlanokon tapasztalható erózió, ülepedés, omlás, suvasodás és a jogelődje által folytatott bányászati tevékenység között ok-okozati összefüggés áll fenn, azonban vitatta a felperes állítását a rekultiváció alkalmatlanságával kapcsolatosan. Előadta, hogy a szakhatóságok által jóváhagyott terv tartalmazta, hogy „a területre építmény nem helyezhető el, mert további kisebb rézsűmozgások nem zárhatók ki. Ez összhangban van a területre készült rendezési tervvel". Az alperes álláspontja szerint az a tény, hogy az illetékes önkormányzatok a perbeli területeket mindezek ellenére belterületté nyilvánították, nem szolgálhat alapul a kártérítési felelőssége megállapításához. Előadta továbbá, hogy az ingatlanok korábbi tulajdonosai tudtak a terület beépíthetetlenségéről. Abban az esetben pedig, ha e tényről a szerződéskötéskor a felperest nem tájékoztatták, úgy a felperes velük szemben léphet fel jogszerűen kártérítési igénnyel, a Ptk. 367.§
(1)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresetét a tőkeösszeg tekintetében megalapozottnak találta. A perben beszerzett szakértői vélemények közül az elsőfokú bíróság az ... által készített szakvéleményt aggálytalannak találta és azt az ítélkezése alapjául elfogadta. E szakértői vélemény, valamint a ...-i Városi Bíróság előtt ..... számon indult előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett szakértői vélemények alapján tényként állapította meg, hogy a korábbi bányászati tevékenység és az elvégzett rekultiváció következtében csökkent a perbeli ingatlanok értéke. Az értékcsökkenés mértékét az elsőfokú bíróság - a perben beszerzett szakértői vélemény alapján - 57 600 000 Ft-ban határozta meg és az alperest annak megfizetésére kötelezte. Arra hivatkozással azonban, hogy a szakértői vélemény a jelenlegi forgalmi adatokból kiindulva állapította meg az értékcsökkenés mértékét, az elsőfokú bíróság a felperes kamatfizetése iránti igényét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes is és az alperes is fellebbezést nyújtottak be. A felperes a fellebbezésében a sérelmezett ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a perben érintett önkormányzatok részéről
- évben elfogadott településrendezési tervek -a sikeres rekultivációban bízva - széles körben lehetővé tették a perbeli ingatlanok beépítését, üdülési célú hasznosítását. Az
- évben bekövetkezett csúszások, suvadások ismeretében azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban elfogadott szabályozási tervek nem megfelelőek. Ezért az önkormányzatok új szabályozási terveket fogadtak el, amelyekben korlátozták a perbeli ingatlanok beépíthetőségét, illetve hasznosíthatóságát. A szabályozási tervek módosításával a perbeli ingatlanok értéke tovább csökkent, annak mértékét azonban az elsőfokú bíróság részéről elfogadott szakértői vélemény nem vizsgálta, mivel az ingatlanok forgalmi értékét a jelenleg hatályos szabályozási tervek alapján határozta meg. Erre tekintettel a felperes indítványozta az elsőfokú eljárásban új szakértő kirendelését, ezt a bizonyítási indítványát azonban az elsőfokú bíróság elutasította. Emiatt - álláspontja szerint - az elsőfokú bíróság egyrészt lényeges eljárási szabálysértést követett el, másrészt az értékcsökkenés mértékét illetően megalapozatlan döntést hozott. Megítélése szerint a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését mindkét körülmény indokolja. Az alperes a fellebbezésében a sérelmezett ítélet megváltoztatását és a felperes teljes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy az ...-i ...-..... és ... helyrajzi számú, valamint a ...-i .. helyrajzi számú ingatlanokat a felperes BG. és V.L. magánszemélyektől vásárolta, akik a jóváhagyott rekultivációs tervet megismerték, ezáltal tudomást szereztek arról, hogy a rekultivált területre építmény nem helyezhető el, „mert további kisebb rézsűmozgások nem zárhatók ki". Az a körülmény pedig, hogy az eladók nem tájékoztatták a felperest az adásvétel tárgyát képező ingatlanok „beépíthetetlenségéről" nem szolgálhat alapul az alperes kártérítési felelősségének megállapításához. A felperes utalt arra, hogy a korábbi egyik eladó (B.G.) a felperes gazdasági társaság ügyvezetője és egyik tagja, ezért a felperes az általa megismert körülményekről tudomással bírt. Az alperes a fellebbezésében előadta továbbá, hogy a tájrendezési munkák átadás-átvétele során az érintett önkormányzatok képviselői is jelen voltak. Ebből következően tudomásuk volt arról, hogy a rekultivált területeken építmény nem helyezhető el. A belterületbe-vonás tehát a beépíthetetlenség, illetve a csúszásveszély ismeretében történt meg, amely döntés esetleges jogkövetkezményeit az érintett önkormányzatoknak kell viselniük, figyelemmel arra is, hogy az alperes a belterületbe vonással kapcsolatos közigazgatási eljárásban nem vett részt. Mindezek mellett sérelmezte az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított értékcsökkenés mértékét is. Álláspontja szerint az ítélet indokolásából nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen indokok alapján fogadta el az .... által készített szakvéleményben meghatározott 57 600 000 Ft-ot, a F.G. szakértő által megállapított 42 700 000 Ft értékcsökkenéssel szemben. Az alperes a fellebbezésében támadta az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezését is. Álláspontja szerint a felperes a módosított kereseti kérelméhez képest (a kamatkövetelését is tőkésítve) 53.375%-ban lett pernyertes. Ezért a felmerült perköltségből a felperest - álláspontja szerint - jogszerűen csupán 23 509 Ft szakértői költség, valamint 67 616 Ft ügyvédi munkadíj illette volna meg. A felek a másodfokú eljárásban tárgyalás tartását nem kérték. Ezért a Debreceni Ítélőtábla a fellebbezéseket a Pp. 256/A.§-ában foglaltak alapján, tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperes fellebbezése pedig alapos. A Debreceni Ítélőtábla a ...-i Városi Bíróság .... számú (a jelen ügyhöz csatolt) iratai, valamint a közhiteles cégnyilvántartás adatai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki: A ...-i .... helyrajzi számú és az ...-i ... helyrajzi számú ingatlanokat a felperes B.G. és V.L. magánszemélyektől vásárolta meg 1 000 000 Ft vételárért,
- szeptember 16-án. A ...-i ... helyrajzi számú ingatlant a felperes 5 000 000 Ft-ért vásárolta meg a T. Rt-től,
- szeptember 1-jén. Az ...-i ... és ... helyrajzi számú ingatlanokat a felperes 4 124 912 Ft vételár ellenében a V. Bt-től vásárolta meg az
- március 25-én megkötött, vételi jogot biztosító szerződés alapján úgy, hogy a vételi jogát az
- október 21-én megtett nyilatkozatával gyakorolta. A vételi jogot biztosító szerződés megkötésekor a szerződésben megjelölt ingatlanok „meddőhányó" megnevezéssel szerepeltek az ingatlan-nyilvántartásban. A V. Bt-nek az alapításakor a beltagja és a cégjegyzésre jogosult képviselője az a B.G. volt, aki
- szeptember
- óta a felperes vezető tisztségviselője és aki
- szeptember 15-én - mint a perbeli ingatlanok akkori társtulajdonosa - megismerte a területre vonatkozó, jóváhagyott rekultivációs tervet. Az ...-i ... helyrajzi számú ingatlant a felperes
- december 11-én vásárolta meg a G.T. Rt-től, 8 000 000 Ft + Áfa vételárért. A felperes módosított keresete a perbeli ingatlanokon a tulajdonszerzését megelőző időben folytatott bányaműveléssel, illetve „az alkalmatlan rekultivációval" okozott bányakár megtérítésére irányult. A felperes a kárát abban jelölte meg, hogy a tulajdonát képező ingatlanok értéke - a tulajdonszerzését követően bekövetkezett talajmozgások és ezáltal az ingatlanok hasznosíthatóságának szűkülése miatt - csökkent. A felperesnek azonban ahhoz, hogy ezt az igényét a bíróság megalapozottnak fogadhassa el azt kellett (volna) bizonyítania, hogy az alperes (vagy jogelődje) a bányászati tevékenységével, illetőleg az annak befejezését követő tájrendezéssel az ő tulajdonszerzése után okozott kárt az ingatlanjaiban. Ezzel szemben a rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a felperes tulajdonszerzése után az alperes vagy jogelődje a perbeli ingatlanokon már semmilyen bányászati tevékenységet nem folytatott (tájrendezést sem). Ebből következően az alperes (és jogelődje) a bányászati tevékenységgel a keresetben megjelölt, értékcsökkenésből származó kárt sem okozhatott a felperesnek. A bányászati tevékenységgel összefüggő kár az ingatlanok korábbi tulajdonosainak vagyonában következhetett be azáltal, hogy az ingatlanokon folytatott bányászati tevékenységek miatt korlátozva voltak az ingatlanjaik használatában, hasznosításában, illetőleg azáltal, hogy a bányaműveléssel és rekultiválással érintett ingatlanjaikat (esetlegesen) csak csökkentett értéken tudták értékesíteni. Az így keletkezett kárigények tekintetében azonban a felperes, mint vevő az ingatlanok korábbi tulajdonosainak nem lett a jogutódja. Ezért a jogelődjeit (esetlegesen) ért károk megtérítését az alperestől a saját nevében jogszerűen nem követelheti. A rendelkezésre álló adatokból mindemellett az is megállapítható, hogy a perbeli ingatlanok értéke a felperes tulajdonszerzését követően nem csökkent, ellenkezőleg jelentősen növekedett. A felperes ugyanis a követelésével érintett 6 ingatlant
- és
- években 20 000 000 Ft körüli vételárért vásárolta. Ezzel szemben a jelen perben beszerzett szakértői vélemények ugyanezeknek az ingatlanoknak a 2005-
- évi „csökkentett" forgalmi értékét 122 600 000 Ft-ban, illetve 208 400 000 Ft-ban határozták meg. Alaptalanul állította a felperes azt is, hogy a tulajdonszerzését követően megváltozott (megszűnt) az ingatlanok hasznosíthatósága. A perben érintett ingatlanok ugyanis jelenleg is belterületként vannak nyilvántartva, tehát elméletileg - a belterületekre vonatkozó szabályok szerint beépíthetők. A felperes tulajdonszerzését követően az ingatlanok tényleges beépíthetőségének feltételei sem változtak, hiszen a beépíthetőséghez a felperesnek ugyanazokat a közműépítési és egyéb beruházásokat kellene elvégeznie, illetőleg ugyanazoknak az építésügyi előírásoknak kellene megfelelnie, amelyekről az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésekor is tudomást szerezhetett. A tulajdonszerzés körülményeiből (opciós adásvételi szerződés, B.G. tulajdonosi pozíciói) pedig az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésekor tudott egyrészt arról, hogy a megvásárolt területeken korábban bányászati tevékenységet folytattak, másrészt arról, hogy a rekultiváció során csupán a terület tájbarendezése, tehát egy alacsonyabb fokozatú helyreállítás történt meg, a terület azonban továbbra is mozgásban maradt, ezért arra épület nem, vagy csak magas költséggel járó feltételek betartása mellett emelhető. A szerződések megkötésekor tehát a felperes az értékcsökkenés tényével tisztában volt. A perbeli ingatlanokat az azok forgalmi értékét csökkentően befolyásoló tények, körülmények ismeretében és ahhoz igazodó vételáron szerezte meg. Ennek következtében értékcsökkenés címén számára az alperes kárt nem okozott. A felperes a keresetében alaptalanul hivatkozott a rekultiváció alkalmatlanságára is. A Bt. 36.§
(1)bekezdése ugyanis a bányavállalkozó kötelességét a tájrendezéssel kapcsolatosan vagylagosan szabályozza, amennyiben a vállalkozónak - vagy a bányászati tevékenységgel érintett terület újrahasznosításra alkalmas állapotba hozását, vagy - annak a természeti környezetbe való illesztését (tájbarendezés) kell elvégeznie, illetőleg elvégeztetnie. A jelen esetben az újrahasznosításra alkalmas állapot helyett - annak költségkihatása miatt - a terület természeti környezetbe illő kialakítása valósult meg. Az ezt a feladatot tartalmazó tájrendezési tervet a szakhatóságok jóváhagyták. A munkákat az alperes a tervnek megfelelően végeztette el, amelyet az 1996. június 6-án készült átadás-átvételi jegyzőkönyv megfelelően igazolt. A szakhatóságok által jóváhagyott terv a rekultivált terület egyes részeinek későbbi mozgását nem zárta ki, ellenkezőleg, azt kifejezetten valószínűsítette. Az alperes részéről elvégeztetett rekultivációt ezért megfelelőnek kell tekinteni. A felperes pedig a per során olyan többlettényállítási elemet nem állított és nem igazolt, amelyre tekintettel a rekultivációval összefüggésben az alperes terhére jogellenes és felróható magatartást lehet volna megállapítani. Annak hiányában pedig az alperes kártérítési felelősségét az elvégzett rekultivációval kapcsolatosan akkor sem lehetett volna megállapítani, ha a felperes a keresetében állított kára bekövetkezését bizonyította volna. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az ingatlanok korábbi tulajdonosai a kárrendezési tervet megismerték. Az abban foglaltakról a Ptk. 367.§
(1)bekezdése alapján kötelesek voltak tájékoztatni az ingatlanokat megvásárló felperest. Ezért az alperes alappal hivatkozott arra, hogy amennyiben az eladók ezt a kötelezettségüket (esetlegesen) megszegték, úgy a felperes az abból eredő kárát jogszerűen velük szemben érvényesíthette volna. A tájbarendezéssel összefüggő rekultivációs munkákat az alperestől nem a felperes és nem a jogelődjei rendelték meg. A felek között tehát olyan szerződéses jogviszony nem állt fenn, amely a felperest az alperessel szemben hibás teljesítéssel összefüggő, vagy egyéb szerződésszegésből eredő kártérítési igény érvényesítésére feljogosította volna. Mindezek alapján a Debrecen i Ítélőtábla megállapítása szerint a felperes keresete sem a Bt. 37.§-ára alapított kártalanítás, sem a Ptk. 339.§-án alapuló kártérítés jogcímén nem volt megalapozott. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította, a keresetet (a kamatfizetési kötelezettség vonatkozásában) elutasító rendelkezés helybenhagyásával. A pernyertesség megváltozása miatt az elsőfokú bíróságnak a perköltségre vonatkozó rendelkezését is meg kellett változtatni, a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján, akként, hogy mellőzni kellett a pernyertes alperesnek a felperes javára perköltség fizetésére kötelezését. Ugyanakkor a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kellett kötelezni az alperes ügyvédi munkadíjból eredő első- és másodfokú perköltségei megfizetésére, amelyek összegét a másodfokú bíróság a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján, hivatalból határozta meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének
- a)és
- b)pontjaiban, valamint az
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével. A pervesztes felperes az előlegezett szakértői díjból és ügyvédi munkadíjból eredő saját első- és másodfokú perköltségeit a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni. A jelen eljárás „A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban" szóló, 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 2.§
(1)bekezdése g) pontjának a jelen eljárásban még alkalmazandó rendelkezése alapján tárgyi költségmentes, ezért a felmerült kereseti és fellebbezési eljárási illetékeket az állam viseli. Debrecen,
- április
- Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-