Pf.21519/2016/9 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.21.519/2016/9.szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Győrfi Attila ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos II. rendű és III.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos III. rendű felpereseknek – a dr. Sárga Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék

1. október
2. napján kelt 5.P.20.756/2015/
3. számú ítélete ellen a felperesek részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes a 436.960,- (Négyszázharminchatezerkilencszázhatvan) Ft részösszeg után
5. december
6. napjától köteles az elsőfokú ítélet szerinti mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Kötelezi az I. rendű felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak – külön felhívásra – 556.200,- (Ötszázötvenhatezerkettőszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Az alperes biztosítottja által vezetett (X) forgalmi rendszámú személygépkocsi
7. február
8. napján a
9. számú főúton (város 1) irányából (város 2) felé közlekedve az ... útkereszteződésnél nem adott elsőbbséget az ellenkező irányban haladó – II. rendű felperes által vezetett – (Y) forgalmi rendszámú, III. rendű felperesi tulajdonban álló gépjárműnek, ezért balesetet szenvedtek. Az I. rendű felperes a vétlen gépjármű utasa volt. Az I. rendű felperes a baleset következtében súlyos, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, a háti VIII. csigolya törését és IX-XII. csigolyák kompressziós törését szenvedte el. A csigolyatörések 2 hónap alatt gyógyultak. A sérülés következtében a háti IX-XII. csigolyák magassága csökkent, a gerincoszlopon kisfokú alaki eltérés keletkezett. Ez nem állandó jellegű hátfájdalmat, esetenként erős fájdalommal járó hátizomgörcsöt okoz. Az I. rendű felperes állapota végleges, abban javulás nem várható, de állapotrosszabbodása nem kizárt. A balesetből eredő testi egészségkárosodása 15 %-os, míg az ezzel okozati összefüggésben álló lelki trauma további 15 %-os egészségkárosodást jelent. Össz-szervezeti egészségkárosodása 28 %-os, amely 35 %-os munkaképesség-csökkenésnek felel meg. A balesetben elszenvedett fizikai és lelki sérülések miatt a felperes rendszeres gyógyszeres kezelésre, fizioterápiára, fűző viselésére és pszichés gondozásra szorul. A kórházból való hazaengedését követően 10 napig véralvadásgátló injekciót kapott, gyulladás- és fájdalomcsökkentő készítményeket (Flector, Activon Extra gél, Keplat fájdalomcsillapító tapasz, Rictofit sportkrém) használt, szedte a Béres egészségtár csonterősítő filmtablettáját. A pszichés problémák enyhítésére Xanax, Rexetin, Rivotril és Cipralex tablettákat szedett háziorvosi, illetőleg pszichiáteri javaslatra. A balesettel okozati összefüggésben kialakult középsúlyos szorongásos depressziója mindennapi élettevékenységeit – főként szociális kapcsolatait és párkapcsolatát – megnehezíti. Az I. rendű felperes a baleset időpontjában végzős főiskolai hallgató volt. Hallgatói jogviszonya
10. február 15-én fejeződött volna be, amennyiben a
11. február 4-re kitűzött államvizsgát sikeresen leteszi. A baleset következtében államvizsgáját el kellett halasztania, így
12. június
13. napján abszolválta azt jó eredménnyel. Az I. rendű felperes
14. január 5-től március 2-ig a (B) Kft.-nél könyvelő gyakornoki munkakört látott volna el havi 114.000,-Ft bruttó jövedelemért. A kft.
15. március
16. napjától havi bruttó 205.000,-Ft személyi alapbérrel és havi 43.333,-Ft cafeteria jogosultsággal létesített volna vele határozatlan idejű munkaviszonyt. A balesetet követően
17. március 2-től 22-ig betegszabadságon, majd május 6-ig táppénzes állományban volt. E jogcímeken részére összesen 104.763,-Ft-ot fizettek ki. Mivel nem tudott munkába állni, a (B) Kft. mást alkalmazott helyette.
18. szeptember 1-től a ... Regionális Nyugdíjbiztosító Igazgatóságon helyezkedett el pénzügyi, számviteli szakügyintézői munkakörben, havi bruttó 179.000,-Ft munkabérrel. Közszolgálati jogviszonya
19. április
20. napjáig állt fenn. Ezen belül
21. április 11-től december 31-ig havi 184.000,-Ft,
22. január 1-től április 10-ig havi 190.200,-Ft, április 11-től 30-ig pedig 195.400,-Ft volt a bruttó jövedelme.
23. május
24. óta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Megyei Igazgatóságán dolgozik, ahol havi bruttó munkabére 2011-ben átlagosan 224.300,-Ft, míg 2012-ben 263.411,-Ft volt. A (B) Kft.-től megszerezhető és a ténylegesen megszerzett – járulékokkal csökkentett – jövedelmének különbsége 2009-ben 1.098.191,- Ft, 2010-ben 25.390,- Ft, 2011-ben 186.026,- Ft volt. 2012-től az I. rendű felperes tényleges jövedelme meghaladta a baleset előtti elérhető jövedelmét. A II. rendű felperes a baleset után orvosi ellátásban nem részesült, azzal összefüggésben előállott pszichés állapota azonban hátrányosan befolyásolja mindennapi életét. Ennek kapcsán 15 %-os össz-szervezeti egészségkárosodása alakult ki, amely 20 %-os munkaképesség-csökkenésnek felel meg. A baleset során a III. rendű felperes tulajdonát képező – hitelből vásárolt – (Y) forgalmi rendszámú személygépkocsi „totálkáros” lett. A gépjármű forgalmi értéke a balesetkor 2.000.000,-Ft volt, míg a káridőpontban várható javítási költsége 1.910.000,-Ft. A járműmaradvány roncsértéke kb. 500.000,-Ft. A roncs tárolásáért 301.000,- Ft-ot fizetett. A káresemény másnapján havi 40.000,- Ft díj ellenében gépjárművet bérelt. Az alperes az I. rendű felperes részére dologi károkra 27.250,-Ft-ot, úszófelszerelés költségére 8.145,-Ft-ot, uszodabérlet díjára 7.488,-Ft-ot, közlekedési többletköltségre 32.003,-Ft-ot, gyógyászati segédeszközre 22.398,-Ft-ot, gyógyszerköltségre 10.395,-Ft-ot, ruházatban bekövetkezett károkra 4.500,-Ft-ot, vizsgálatokra való utazási többletköltségre 4.044,-Ft-ot, míg nem vagyoni kártérítési előlegre 200.000,-Ft-ot fizetett meg. A II. rendű felperes részére a sérült ruházat kártérítési költségeként 1.000,-Ft-ot, telefonköltségként 3.500,-Ft-ot, gyógyszerköltségként 410,-Ft-ot térített meg. A III. rendű felperes részére a káreseménnyel összefüggésben keletkezett járműkár összegét 1.500.000,-Ft-ban állapította meg, a gépjármű tárolási díjaként – 30 napra – 30.000,-Ft-ot fizetett. Az I. rendű felperes – többször módosított – keresetében jövedelemveszteség címén 6.936.504,- Ft, járadékként
25. április 1-től havi 110.471,- Ft, heti masszázs költség címén
26. májusától
27. május végéig alkalmanként 3.000,- Ft, összesen 725.000,- Ft, járadék formájában 13.000,-Ft, az uszodabérlettel kapcsolatos kiadásaira
28. május végéig összesen 536.372,-Ft, azt követő időszakra pedig havi 9.533,-Ft járadék, gyógyszerköltség címén 299.872,-Ft és havi 4.880,-Ft járadék, úszófelszerelés költségének megtérítésére 8.511,-Ft, benzinköltségre 62.397,-Ft, buszbérlet árának megtérítésére – közlekedési többletköltség címén – 44.347,-Ft, az orvosi okokból megvásárolt ágymatrac árának megtérítése címén 64.990,-Ft, pszichoterápia költsége címén 36.000,-Ft, a biztosítóval szembeni igényérvényesítés kapcsán eljárt (C) Kft. jutalékának megtérítése címén 40.000,-Ft, az úszófelszerelés amortizációja miatt pedig havi 1.500,-Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Nem vagyoni kártérítésként 6.000.000,-Ft-ot igényelt, melyet csökkentett az alperes által teljesített 200.000,-Ft-tal, így a marasztalási összeget 5.800.000,Ft-ban jelölte meg. A II. rendű felperes eredeti keresetében gyógyszerköltség címén
29. május végéig 303.968,-Ft, azt követő időszakra pedig járadékként havi 5.428,-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A ruházatában bekövetkezett károk megtérítése címén 41.000,-Ft-ot, míg nem vagyoni kártérítésként 2.000.000,-Ft-ot követelt. A III. rendű felperes gépjárműkár megtérítése jogcímén 400.000,-Ft-ban, a bérgépjármű költségeként 280.000,-Ft-ban, tárolási díjként 281.000,-Ft-ban, a lízingszerződés felmondását követően az árfolyamváltozásból eredő többletkiadása megtérítéseként pedig 508.221,-Ft-ban kérte marasztalni az alperest. Az alperes ellenkérelmében a kereset jogalapját nem, csupán összegszerűségét vitatta. Az I. rendű felperes keresetveszteség megtérítésére irányuló kárigényből a cafeteria juttatás iránti követelés elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az a munkáltató döntésétől, gazdasági helyzetétől függően adható, ezért rendszeres juttatásnak nem tekinthető. A masszázs, úszás és egyéb járulékos költségek, valamint a rehabilitációs költség tekintetében kifejtette, az otthon, egyedül is végezhető gyógytorna kiválthatja a jelentősebb költségekkel járó úszást és masszázst, míg a dologi károk vonatkozásában 50 % erejéig tartotta elfogadhatónak a vagyoni károk megtérítését. Vitatta az ágymatrac megvásárlásának szükségességét, továbbá hivatkozott arra, hogy a rehabilitáció miatt közlekedési többletköltség címén vagy buszköltséget, vagy benzinköltséget lehet elszámolni, a kettőt párhuzamosan nem. A vagyoni károk közül nem tartotta indokoltnak a (C) Kft. jutalékának megtérítését sem. A megjelölt nem vagyoni kár mértékét mind az I., mind a II. rendű felperes vonatkozásában jelentősen eltúlzottnak ítélte. A II. rendű felperes vonatkozásában a ruházati kár összegét 12.000,-Ft erejéig tartotta megállapíthatónak. A III. rendű felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság 5.P.21.030/2010/
30. számú ítéletével kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére 9.163.384,-Ft, valamint ezen összegekből meghatározott részösszegek után, különböző időpontoktól járó késedelmi kamatok, továbbá
31. június
32. napjától kezdődően minden hónap
33. napjáig havi 95.063,-Ft járadék, a II. rendű felperes részére 811.872,-Ft és járulékai, továbbá
34. június
35. napjától kezdődően havi 5.728,-Ft járadék, míg a III. rendű felperes részére 280.000,-Ft és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.709/2014/
36. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezései közül az I. rendű felperesnek járó 8.500,- Ft uszodai felszerelési költség megtérítésére és az ehhez kapcsolódó havi 1.500,- Ft járadék, valamint 2.800.000,- Ft nem vagyoni kártérítésre kötelező, a II. rendű felperesnek járó, az alperest 500.000,- Ft nem vagyoni kár és 10.000,- Ft öltöny kár megtérítésére kötelező, továbbá a III. rendű alperes 508.221,- Ft árfolyam-különbözet és járulékai megfizetésére előterjesztett kereseti követelését elutasító rendelkezéseket helybenhagyta. Az I. rendű felperesnek járó, az alperest 44.347,- Ft buszbérletköltség megtérítésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést megváltoztatta és az erre irányuló keresetet elutasította. A III. rendű felperes gépkocsi tárolási díj iránti követelését elutasító rendelkezést részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, fizessen meg a III. rendű felperesnek 118.000,- Ft-ot és ennek
37. július
38. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatát. Az I. és II. rendű felperesek gyógyszerköltségére és az I. rendű felperes keresetveszteségére, valamint jövedelempótló járadékára vonatkozó ítéleti rendelkezéseket – a teljes perköltségre és illetékre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában a hatályon kívül helyezett rendelkezéseket illetően rámutatott, az I. rendű felperes keresetveszteségének vizsgálata során kiindulópontnak a (B) Kft.-nél elérhető, járulékokkal csökkentett jövedelmét kell tekinteni a személyi jövedelemadó levonása nélkül, és ehhez az összeghez kell hasonlítani a baleset bekövetkezte után ténylegesen elért jövedelmét szintén a járulékokkal csökkentett összegben, de személyi jövedelemadót tartalmazva úgy, hogy figyelmen kívül kell hagyni a rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelmet. Amennyiben ez utóbbi összeg alacsonyabb a (B) Kft.-nél elérhető jövedelemnél, helye lehet jövedelempótló járadék megállapításának, ha nem, úgy az erre irányuló igény alaptalan, mivel önállóan „erőmegfeszítési járadék” megállapításának nincs helye. A járadék számítása során nem lehet figyelembe venni a táppénzes időszakot, továbbá figyelmen kívül kell hagyni azokat a jövedelmeket, amelyek a károsultat nem a munkavégzése alapján illetik meg, így pl. a cafeteria juttatást. Az ítélőtábla megállapította továbbá, hogy az I. rendű felperes gyógszerköltségei közül a Canesten krém, míg a II. rendű felperes által használt homeopátiás szerekkel összefüggésben a követelés elbírálásához nem áll rendelkezésre elegendő adat. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az I. rendű felperessel kimunkáltatta elérhető és ténylegesen elért jövedelmét táblázatos formában, amelyet az alperes az 50 %-os erőmegfeszítési arány kivételével elfogadott. Az I. rendű felperes a Canesten krém használatával kapcsolatos, a II. rendű felperes pedig a gyógyszerköltség megtérítése címén előterjesztett keresetétől elállt, ezért az elsőfokú bíróság ezek tekintetében a pert megszüntette. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban ítéletével az alperest 1.746.557,- Ft és ennek különböző részösszegei után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatainak, továbbá
39. november
40. napjától havi 4.855,- Ft járadéknak a megfizetésére kötelezte az I. rendű felperes részére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában rámutatott, a megismételt eljárásban az I. és II. rendű felperesi részbeni elállásra figyelemmel kizárólag az I. rendű felperes jövedelempótló járadéka maradt vitás kérdésként. Ennek tisztázására rendelte ki az SZTE ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézetét szakértőként, az I. rendű felperes azonban elzárkózott a szakértői díjelőleg letétbe helyezésétől és a személyes vizsgálattól, ezért a hivatkozott rendkívüli munkateljesítmény mértéke nem volt meghatározható, aminek köetkeztében az elsőfokú bíróság ilyen címen mellőzte a jövedelemveszteség és jövedelempótló járadék megállapítását. A beszerzett jövedelemigazolások és az I. rendű felperes – alperes által nem vitatott – jövedelemkimutatása alapján határozta meg jövedelemveszteségét 2009-
41. évekre 1.098.191,- Ft, 25.390,- Ft és 186.026, -Ft összegekben, és mivel megállapítása szerint
42. évtől az I. rendű felperes tényleges jövedelme meghaladta a (B) Kft.-nél szerezhető jövedelmét, keresetveszteséget nem talált megállapíthatónak. Az I. rendű felperes gyógyszerköltség címén érvényesített követelését
43. október 31-ig 436.950,- Ft összegben állapította meg,
44. november 1-től pedig havi 4.855,- Ftban. Az összesen 1.309.607,- Ft-ban meghatározott jövedelemveszteség és késedelmi kamatai tekintetében az ítéletet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította az alperesi vitatás hiányára figyelemmel. Az ítélettel szemben az I. rendű felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Az I. rendű felperes jogorvoslati kérelmében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával és a
45. február
46. -
47. március
48. közötti időszakra jövedelemveszteség címén járó összeget 6.936.504,- Ft-ra kérte felemelni, míg
49. április
50. napjától havi 110.471,- Ft jövedelempótló járadék megfizetését igényelte. Kiemelte, a Pécsi Tudományegyetem orvosszakértői véleménye egyértelműen megállapította, hogy munkakörének ellátása ereje különös megfeszítését teszi szükségessé, a rendkívüli munkateljesítmény %-os meghatározására viszont nincs szakértői módszer. A szakvélemény azt is rögzítette, hogy állapota gyakorlatilag végleges, abban változás nem várható, állapotrosszabbodása azonban nem kizárt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a szakértői bizonyítás keretében elsősorban azt kellett volna tisztáznia, hogy számszerűen egyáltalán meghatározható-e a rendkívüli munkateljesítmény mértéke, erre azonban a Szegedi Tudományegyetem nem adott egyértelmű választ. Ezzel szemben az ISZKI Veszprémi Intézete a pécsi intézet szakvéleményét erősítette abban, hogy a kérdés megválaszolása természettudományos módszerekkel nem lehetséges. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla BDT
52. számon közzétett eseti döntésére, amelyben a bíróság határozta meg a többleterő kifejtés mértékét. Erre figyelemmel kérte a rendkívüli munkateljesítményt 50 %-ban megállapítani és azt a teljes jövedelemveszteség összegében – a fellebbezésében írtak szerint – elszámolni. Kifogásolta továbbá, hogy a gyógyszerköltségek kapcsán az ítélet meghozataláig járó egyösszegű kártérítés és annak késedelmi kamatai nem kerültek meghatározásra. Az alperes csatlakozó fellebbezésében a keresetveszteség összegét 615.871,- Ft-ra kérte leszállítani és az elsőfokú eljárási költség összegét az így megváltozott pernyertességi arányokhoz igazítani. Kifejtette, az I. rendű felperes
53. június-augusztus hónapjaiban neki felróható okból nem szerzett jövedelmet, ezért erre az időszakra elvárt jövedelmet és jövedelemveszteséget nem lehet számítani. A
54. évi jövedelemveszteség tekintetében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, az I. rendű felperes
55. januárjától 4 hónapig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon dolgozott, majd májustól munkahelyet váltott és ekkortól helyezkedett a Nemzeti Adóhivatalnál. Emiatt – álláspontja szerint –
56. évre már nem állapítható meg keresetveszteség a javára. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés egyaránt alaptalan. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság lefolytatta, illetőleg megkísérelte lefolytatni a Szegedi Ítélőtábla részítéletének indokolásában előírt bizonyítást, és a Pp.
57. §