Pfv.22105/2015/5 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1)b),

1. III. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.22.105/2015/

1. A tanács tagjai: Dr. Makai Katalin a tanács elnöke Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit előadó bíró Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője Dr. Flumbort András ügyvéd Az alperes: I. rendű II. rendű Az alperes képviselője: Ifj. dr. Sallay József ügyvéd az I-II. rendű alperesekért A per tárgya: Házastársi közös vagyon megosztása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 14.Pf.20.575/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Ráckevei Járásbíróság 20.P.20.516/2012/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és II. rendű alpereseknek együttesen 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 1.387.100 (egymillió-háromszáznyolcvanhétezeregyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és az I. rendű alperes 1983-tól élettársak voltak, 1994 szeptemberében kötöttek házasságot, életközösségük 2010 decemberében megszűnt, ekkor a felperes elköltözött a házastársak [2] [3] közös használatában álló ingatlanból. Az I. rendű alperes már a felek életközösségének létesítése előtt rendszeresen kiutazott Németországban élő nagybátyjához. A volt házastársak 1984-től többször meglátogatták az I. rendű alperes rokonát, K. A.-t, kezdetben évente egy-két alkalommal, később évi három-öt esetben egy-két hetet és az ünnepek egy részét nála töltötték. K. A. vagyonos volt, több ingatlannal, erdőterülettel, halastóval rendelkezett, házastársa halála után egyedül élt és gyermekeivel nem tartotta a kapcsolatot. A felperes németországi tartózkodása során segített az erdőirtásban, a fakivágásban, az ingatlan karbantartásában, a ház körüli és a kerti munkákban. A házasság megromlása után már csak az I. rendű alperes látogatta rokonát, akivel más magyarországi családtagjai is kapcsolatban álltak. K. A.
4. augusztus 25-én német közjegyzői okiratba foglalt állandó, teljes körű meghatalmazást adott az I. rendű alperesnek az OTP Bank Nyrt.-nél vezetett EUR és USD számláival kapcsolatos ügyekben. Az I. rendű alperes a meghatalmazás alapján a bankszámlák felett kizárólagos joggal rendelkezett. A számlákról a
5. október 5-én nyitott két deviza számlára 73.000 USD -t és 115.400 EUR-t átutalt, majd e számlákról a II. rendű alperessel társtulajdonosként
6. december 7-én nyitott újabb két devizaszámlára a II. rendű alperes által utóbb felvett 40.800 USD-t és 50.000 EUR-t utalt át. A bankszámlákról többször történt pénz kivét, abból az I. rendű alperes testvére, unokatestvére is jelentős összegben részesült. A bankszámlák
7. december 21-én megszüntetésre kerültek. Kereseti kérelem és az alperesek védekezése [4] [5] A felperes keresetében kérte az I. rendű alperes kötelezését elsődlegesen egy régi Omega típusú arany karóra természetbeni kiadására, másodlagosan 4.000.000 forint ellenérték megfizetésére. Előadása szerint a vagyontárgyat ajándékba kapta az I. rendű alperes nagybátyjától a végzett munkája elismeréseként, és az óra elköltözésekor volt házastársa birtokában maradt. Állította, hogy a bankszámlákon kezelt pénzösszeg a házastársak közös vagyona volt, azt az I. rendű alperes nagybátyja a házastársaknak szánta. Az I. rendű alperes a közös vagyonba tartozó pénzt a számlák nyitásával a közös vagyonból kivonta, a vagyonnal a felperes hozzájárulása nélkül egyoldalúan, a Csjt.
8. §-ának megsértésével rendelkezett. Ezért elsődleges kereseti kérelmében a rendelkezés semmisségének megállapítását, továbbá az alperesek egyetemleges kötelezését kérte 10.448.437 forint és ennek kamatai megfizetésére. Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy az alperesek közös bankszámlájáról a II. rendű alperes részéről
9. december
10. napján történt pénzfelvétel a felperessel szemben hatálytalan, ezért az I. rendű alperes nem teljesítése esetére a bíróság a II. rendű alperest kötelezze annak tűrésére, hogy a [6] felperes követelését a vagyona terhére kielégítse. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és a másodfokú ítélet [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy az aranyórát az I. rendű alperes nagybátyja neki ajándékozta, illetve, hogy a vagyontárgy az életközösség megszűnésekor megvolt és volt házastársa birtokában maradt. A vagyontárgy tulajdoni helyzetére vonatkozó tanúvallomások a felperes közlésén alapultak, a tanúknak nem volt ismerete arról, hogy az életközösség megszűnésekor az óra megvolt-e és kinek a birtokában maradt. A felperes nem bizonyította, hogy az I. rendű alperes nagybátyja a bankszámlákon kezelt pénzt a felperesnek és az I. rendű alperesnek szánta. Okirat és az I. rendű alperes hozzátartozóinak egybehangzó vallomása igazolta, hogy néhai K. A. a bankszámlák teljes körű kezelésére kifejezetten az I. rendű alperest jogosította fel, ezzel a bankszámlákon kezelt megtakarításaiból a Magyarországon élő rokonait kívánta részesíteni. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában utalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira és hangsúlyozta, hogy a peradatokból nem következtethető: az I. rendű alperes nagybátyja a házastársakat kívánta juttatásban részesíteni. Még arra sincs adat, hogy a felperes az ajándékot elfogadta, megköszönte volna. A felperes állítása szerint a pénzzel nem rendelkezett, annak mikénti felhasználásába nem szólt bele, amely arra utal, hogy a pénzt nem tekintette saját tulajdonának. Ezt erősíti, hogy a felperes cégének megsegítésére a számláról felvett 10.000 EUR visszafizetését az I. rendű alperes folyamatosan kérte és a házastársak a pénz visszaadáskor elszámoltak. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresettel egyező döntés meghozatalát, másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság kötelezését kérte új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára. A felperes hivatkozása szerint a jogerős ítélet sérti az
11. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)
12. §

(1)bekezdését, a 30. §

(1)bekezdését, a 31. §

(2)bekezdését, az

1. évi II. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(3)bekezdését és a 164. §

(1)bekezdését. [11] A felülvizsgálati kérelem részletes indokai szerint az eljárt bíróságok nem értékelték, hogy a közjegyzői okiratban foglalt meghatalmazás nem terjedt ki a vagyonnal való rendelkezésre, hasznosításra. Az I. rendű alperes a rábízott vagyonból rokonait részesítette, ezzel elvonta a közös vagyonból a felperesre jutó részt. Az I. rendű alperes nagybátyja a felperes munkáját kívánta meghálálni azzal, hogy vagyonából a volt házastársakat részesítette. A jogerős ítélet indokolásától eltérően a bankszámláról felvett és egy jogi személynek nyújtott kölcsönt illetően az I. rendű alperes arra törekedett, hogy az mielőbb visszakerüljön a számlára. Ez pedig arra utal, hogy a számlán kezelt pénz nem volt szabadon felhasználható. [12] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok döntésüket a vagyonból részesülő hozzátartozók elfogult vallomására alapították. [13] Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Hivatkozásuk szerint a néhai K. A. gyermekei által indított perben hozott jogerős, a keresetet elutasító ítélet megállapította, hogy az I. rendű alperes a néhaival kötött megbízási szerződés alapján rendelkezett a bankszámlák felett, minden esetben a megbízó utasítása szerint, akinek az volt a célja, hogy magyarországi rokonait megfelelő juttatásban részesítse. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A felülvizsgálati kérelem nem magalapozott. [15] A Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető és a felülvizsgálati kérelem a Pp. 275. §

(4)bekezdése értelmében anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi szabálysértés esetén lehet eredményes. [16] Az alperes a felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a bizonyítékok mérlegelésének módjára vonatkozó Pp. 206. §

(1)bekezdésének megsértése miatt a jogerős ítélet megalapozatlan, továbbá a házassági vagyonjogi szabályokba és a házastársak rendelkezési jogával kapcsolatos anyagi jogi rendelkezésekbe ütközik, tehát jogszabálysértő. [17] A bizonyítékok mérlegelésének módját a Pp. 206. §

(1)bekezdése szabályozza, mely szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében mérlegeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékok egybevetésére, és a maguk összességében való értékelésére. [18] A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, kivéve ha a támadott határozat iratellenes vagy logikai ellentmondást tartalmaz, avagy a bíróság nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésén alapszik. Ehhez képest a Kúria kiemeli: amiatt nem tekinthető nyilvánvalóan okszerűtlennek a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet, hogy az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, mégpedig a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH

1. 119.). [19] Az adott esetben a felülvizsgálati eljárásban kifogásolt tényállás megállapítása a felek nyilatkozatai, a feltárt bizonyítékok okszerű, teljes körű és hibátlan mérlegelésén alapul. Az eljárt bíróságok egyező helyes döntésüket a bizonyítékok értékelésének módjára is kiterjedően meggyőzően megindokolták. Részletesen kifejtették, hogy a bizonyítékok mérlegelésénél milyen körülményeket vettek irányadónak, egyes bizonyítékoknak milyen indokok miatt tulajdonítottak bizonyító erőt, más bizonyítékokat pedig miért nem fogadtak el. A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher szabályának megfelelő alkalmazásával helyesen értékelték a felperes terhére annak bizonyítatlanságát, hogy az aranyóra a Csjt.
2. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a felperes különvagyona és a vagyontárgy az életközösség megszűnésekor az alperes birtokában maradt. [20] Az I. rendű alperes a Csjt. 27. §

(1)bekezdésében foglalt törvényi vélelemmel szemben a Pp. 3. §

(5)bekezdése és a Pp. 164. §

(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Bizonyította, hogy a bankszámlákon kezelt követelés nem a házastársak közös vagyona, hanem néhai nagybátyja megtakarítása volt, a bankszámlák feletti teljes körű, kizárólagos rendelkezései jogot azzal a szándékkal biztosította az I. rendű alperes számára, hogy vagyonából a magyar rokonai részesüljenek. Önmagában a vagyonából való részesedés nem ad alapot a rokon tanúk vallomásának elvetésére, mert a tanúvallomások nem ellentétesek a peradatokkal. A német közokiratból, a volt házastársak perbeli nyilatkozataiból, a pénzkezelés módjából megalapozottan következtethető, hogy a néhai a bankszámlán kezelt megtakarítását nem a házastársaknak szánta, abból a vele rokoni kapcsolatban nem álló felperest részesíteni nem kívánta. [21] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [22] A Kúria az ítéletét a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson hozta meg. [23] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alpereseket együttesen megillető felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A Kúria ennek arányos mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)-

(6)bekezdése alapján határozta meg. A le nem rótt, az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(1)bekezdése szerint megállapított felülvizsgálati eljárási illetéket az Itv. 74. §

(3)bekezdése, továbbá a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdése és a

1. §-a értelmében az állam viseli. ,
2. május
3. Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő