A határozat elvi tartalma: Az üzemben tartó halála esetén a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés a halál tényének bejelentésével és díjfizetéssel tartható hatályban. Ha a biztosítás még az üzemben tartó által megfizetett díjjal fedezett is volt, a szerződés nem maradt hatályban a káresemény idejére, ha a birtokos megelőzően nem jelentette be a biztosítónál a halál tényét. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.20.563/2016/
- A tanács tagjai: . Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia előadó bíró, Dr. Madarász Anna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Somogyi Ügyvédi Iroda, ugyintéző: dr. Somogyi Péter ügyvéd Az I. rendű alperes: (I.rendű alperes címe) Az I. rendű alperes képviselője: dr. Jászter Tímea jogtanácsos A II. rendű alperes: II.rendű alperes neve A II. rendű alperes képviselője: dr. Horváth Zoltán jogtanácsos A per tárgya: biztosítási kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 73.Pf.638.971/2015/6-I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.54.969/2013/
- Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 64.000 (hatvannégyezer) forint, az I. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - A le nem rótt 412.600 (négyszáztizenkétezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes a jogelődje tulajdonában álló gépjárművel
- szeptember
- napján idegenhibás közlekedési balesetet szenvedett, melynek következtében a gépjármű megsérült. A károkozó gépjármű - melynek tulajdonosa és egyben üzemben tartója
- szeptember
- napján elhunyt - az I. rendű alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással. Az I. rendű alperes a bejelentett káreseményt nyilvántartásba vette, majd a kifizetést megtagadta arra hivatkozással, hogy a káresemény műszakilag nem azonosítható. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése A felperes végleges keresetében elsődlegesen az I. rendű alperes, másodlagosan a II. rendű alperes kötelezését kérte 4.126.000 forint és ezen összeg után
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Keresetét az I. rendű alperessel szemben az
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdésére, 346. §
(1)bekezdésére, továbbá a
- évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) rendelkezéseire, a II. rendű alperessel szemben a Gfbt.
- §
(1)bekezdésére és 36. §
(6)bekezdésére alapította. Álláspontja szerint a káresemény idején hatályban volt a károkozó gépjármű üzemben tartója által kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés, mivel teljesültek a Gfbt. 4. §
(6)bekezdésében foglalt konjunktív feltételek: a káresemény idején a biztosítási szerződés díjjal rendezett volt, a hagyatéki eljárást lezáró határozat még nem emelkedett jogerőre. A jogszabály az üzemben tartó halálának bejelentéséhez nem rendel határidőt, az I. rendű alperes a halál tényéről más módon értesült, így a gépjármű birtokosa részéről nem volt szükséges a bejelentést megtenni. A gépjárműfelelősségbiztosítási szerződés fogyasztói szerződés, így a Gftv. 4. §
(6)bekezdését a Ptk. 207. §
(2)bekezdése alapján úgy kell értelmezni, hogy a károkozó gépjármű vezetője számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a károkozóként megjelölt gépjármű üzemben tartója érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett nála, így a megalapozott kártérítési igények vonatkozásában fennáll a helytállási kötelezettsége. A káresemény idején azonban már nem állt fedezetben, mert a biztosítási szerződés a Gfbt. 4. §
(4),
(6)bekezdésében, valamint a 7. §
(4)bekezdésében foglaltak szerint érdekmúlással megszűnt az üzemben tartó halálával. A halál tényéről csak a
- november 20-án kelt operatív vizsgálati anyagból értesült. A gépjármű birtokosa nem jelentette be a halál tényét és díjfizetés sem történt. A szerződés folyamatos hatályban tartása a gépjármű közúti forgalomban való részvételének feltétele volt. A gépjármű csak úgy vehetett volna részt a közúti forgalomban, ha az örökös új kötelező felelősségbiztosítási szerződést köt. A korábbi szerződés a hagyatéki eljárás befejezését követő 30 napig hatályban tartható lett volna, ha a halál tényét bejelenti és a biztosítási díjat megfizeti. A baleset rendőrségi helyszínelés hiányában adathiányos és nyomszegény, ugyanakkor a kárbejelentés szerinti mechanizmus, a keletkezett sérülések, azok elhelyezkedése, egymással való összhangjának bizonyítása a felperest terheli. A kárügyben a pótszemlére is figyelemmel megállapított gyorskár összege 2.115.036 forint. A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a Gftv.
- §
(2)bekezdése alapján nem áll fenn helytállási kötelezettsége, mert az I. rendű alperes a káresemény idején kockázatban állt. A balesetben érintett gépjárművek egyidejű ütközése nem következhetett be. A javítási költség összegszerűsége általa nem vitatott. Az első- és másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek - jogi képviselője útján történő teljesítéssel - 4.126.000 forint tőkét és
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, valamint 631.000 forint perköltséget. A keresetet az I. rendű alperessel szemben elutasította és a felperest a javára 206.300 forint perköltség fizetésére kötelezte. Egyebekben akként rendelkezett, hogy a le nem rótt 247.560 forint kereseti illetéket az állam viseli. Indokolása szerint a biztosított halálával a biztosítási szerződés érdekmúlással megszűnt és a baleset okozója - az elhunyt biztosított örököse - nem tett eleget a Gfbt.
- §
(6)bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségnek, melynek teljesítése esetén fenntartható lett volna a biztosítási szerződés. A károkozó gépjármű nem rendelkezett érvényes felelősségbiztosítási szerződéssel, így a kár megtérítése iránti igény a Gfbt. 35. §
(1)bekezdése szerint a II. rendű alperessel szemben érvényesíthető. A Gfbt.
- §-a alapján a II. rendű alperes a megalapozott kártérítési igényt köteles kielégíteni. A perben beszerzett szakértői vélemény elfogadható volt az ítélkezés alapjául. A szakértő a mechanizmus vizsgálata során csak azt állapíthatta meg, hogy a felek előadása alapján bekövetkezhetett-e a baleset. A felperes és a tanúk előadásának mérlegelésével alappal lehetett arra következtetni, hogy a baleset a felperes által előadott módon következett be. A II. rendű alperes a kereset összegszerűségét nem vitatta. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, 346. §
(1)bekezdésére tekintettel a II. rendű alperest kötelezte a gépjármű javítási költségének megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, továbbá rendelkezett a másodfokú perköltség, a le nem rótt fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illeték viseléséről. Indokolásában előrebocsátotta, hogy a másodfokú bíróság jogi álláspontjától függő hatályú csatlakozó fellebbezés nem terjeszthető elő, a felperes a csatlakozó fellebbezését benyújtotta, azt nem vonta vissza, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - tekintettel arra is, hogy annak nem volt a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése - a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés keretei között teljes terjedelmében bírálta felül. Úgy tekintette, hogy a másodfokú eljárásban már sem a baleset bejelentés szerinti bekövetkezte, sem a kár összege nem volt vitás a felek között. Kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy melyik alperesnek áll fenn a helytállási kötelezettsége a bekövetkezett kárért. Megállapítható volt, hogy a perbeli gépjármű tulajdonosa 2013. szeptember 6-án elhunyt, ezzel a Gfbt. 7. §
(4)bekezdése alapján a szerződés érdekmúlással megszűnt, a gépjármű tulajdonjoga átszállt az örökösre. A gépjármű birtokosa a tulajdonos gyermeke volt, aki az édesapja betegsége óta használta a gépjárművet. A Gfbt. 4. §
(6)bekezdésében foglalt együttes feltételek teljesítése őt terhelte volna, ezeknek azonban általa is elismerten nem tett eleget, mert nem jelentette be a halál tényét és nem tartotta hatályban díjfizetéssel a szerződést. A Gfbt. 4. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés célja az, hogy csak olyan gépjárművek vegyenek részt a közúti forgalomban, melyek biztosítási szerződéssel rendelkeznek. A gépjármű birtokosát a függő jogi helyzetben szerződéskötési kötelezettség nem, de folyamatos díjfizetési kötelezettség terhelte, legkésőbb a hagyatéki eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napig. A perben tehát nem annak volt jelentősége, hogy a baleset időpontjában rendezett volt-e a biztosítási díj, hanem annak, hogy a tulajdonos halála után a birtokos eleget tett-e a bejelentési és a folyamatos díjfizetési kötelezettségének. Megállapítható volt, hogy az arra jogosult birtokos nem élt a jogszabályi lehetőséggel, nem tartotta hatályban a szerződést, ezért az
- szeptember
- napján megszűnt. A baleset időpontjában a károkozó gépjármű nem rendelkezett kötelező felelősségbiztosítással, ezért az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte a II. rendű alperest a felmerült kár megtérítésére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozott a Gfbt. preambulumában foglaltakra, valamint arra, hogy a Gfbt.
- §
(6)bekezdése a halál ténye bejelentése tekintetében nem határoz meg határidőt, melyből következően a bejelentésre mindaddig lehetőség van, amíg a szerződés hatályban tartható a gépjármű birtokosa által, vagy a hagyatéki eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napig. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelen esetben az elhalálozás és a káresemény között igen rövid idő telt el, így az, hogy a káresemény bekövetkezéséig a halál tényét nem jelentette be, nem felróható a gépjármű birtokosának. A szerződés hatályban tartását lehetővé tevő jogszabályi rendelkezés célja éppen az, hogy a hagyatéki eljárás lezárásáig fennálló függő jogi helyzetben a jogszabályi rendelkezéseket megtartva közúti forgalomban használható maradjon a gépjármű, annak birtokosa által. Az adott esetben tény, hogy a hagyatékátadó végzés még nem emelkedett jogerőre a káresemény bekövetkezéséig és az I. rendű alperes azt sem vitatta, hogy a káresemény idején a gépjármű felelősségbiztosítása díjjal rendezett volt. A gépjármű a Gfbt. 19. §
(4)bekezdése és 21. §
(4)bekezdése alapján érvényes és hatályos biztosítással rendelkezett az ún. türelmi időszak alatt bekövetkezett baleset idején. Maga a biztosító is úgy nyilatkozott, hogy
- október
- napjáig lett volna lehetőség a díj megfizetésre a biztosítási szerződés megszűnése, megszüntetése nélkül. Új biztosítási szerződést az örökös hagyatékátadó végzés hiányában nem köthetett, hiszen nem tudta igazolni a tulajdonosi minőségét. Tekintettel arra, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés fogyasztói szerződés, így kétség esetén a fogyasztó számára kedvezőbb szövegértelmezést kell elfogadni [Ptk.
- §
(2)bekezdés]. A biztosítási szerződésben bekövetkezett változás bejelentésének elmulasztása nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében [Ptk. 540. §
(2)bekezdés], továbbá a biztosítás az I. rendű alperes által is elismerten díjjal fedezett volt a baleset idején, ezért a biztosító kockázatban állt és köteles helytállni a balesetből eredő károkért. Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartani kérte a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint a Gfbt. 4. §
(6)bekezdése értelmében a gépjármű birtokosa nem tett eleget a bejelentési és folyamatos díjfizetési kötelezettségének. A birtokos akkor rendelkezett volna a perbeli gépjárműre érvényes biztosítási szerződéssel, amennyiben az édesapja halálát haladéktalanul, de legkésőbb a hagyatéki eljárást befejező határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül bejelenti és édesapja elhunytától a díjfizetési kötelezettséget szintén a hagyatéki eljárást befejező határozat jogerőre emelkedését követő 30 napig folyamatosan teljesíti. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult, annak helyes indokai alapján. Arra az esetre ha a Kúria a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adna, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és az I. rendű alperes kereset szerinti marasztalását kérte a felülvizsgálati kérelemben foglalt indokok alapján, különös tekintettel a Gfbt. 4. §
(6)bekezdésére. A Kúria döntése és jogi indokai A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelem elnevezésű beadványa határozott jogorvoslati kérelemként nem jelölte meg, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalára irányul. Ezért azt a Kúria - tartalma szerint - felülvizsgálati ellenkérelemként vette figyelembe. [Pp. 272. §
(2)bekezdése] A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmét megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 207. §
(2)bekezdését figyelmen kívül hagyva, tévesen értelmezte a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés hatályban tartását lehetővé tevő jogszabályi rendelkezést [Gfbt. 4. §
(6)bekezdés]. Álláspontja szerint ugyanis az az üzemben tartó halála tényének bejelentésére nem határoz meg határidőt és elég, ha a káresemény idején rendezett a felelősségbiztosítás díja, a bejelentés elmulasztása pedig a biztosítási esemény bekövetkeztében nem közreható tényező. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben és a Pp. 270. §
(2)bekezdésére figyelemmel vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján figyelemmel volt arra, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályait külön jogszabály (Gfbt.) állapítja meg. Ennek ismerete általában mindenkitől, de a közúti közlekedésben gépjárműével részt vevőtől különösen elvárható. Utóbbiak számára, azt a jogosítvány megszerzését megelőző tanfolyamon oktatják, majd a vizsgán számon is kérik. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ptk. 207. §
(2)bekezdése kapcsán a Kúria arra mutat rá, hogy a törvény e rendelkezése az általános szerződési feltételeknek illetőleg a fogyasztói szerződésnek az értelmezésére tartalmaz rendelkezéseket. A perbeli jogvita azonban nem a felek szerződésének, hanem a gépjármű kötelező felelősségbiztosításról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek az értelmezése útján volt elbírálható. Ezzel kapcsolatban a Ptk. 207. §
(2)bekezdése azonban nem tartalmaz rendelkezéseket, ezért annak megsértése sem jöhet szóba. Emellett a jogerős ítélet a Ptk. 540. §
(2)és
(3)bekezdéseiben foglalt változásbejelentési kötelezettségre irányadó rendelkezéseket sem sérthette meg. Az üzemben tartó halála miatt bekövetkező változásokra a törvény külön rendelkezéseket tartalmaz és a kereset teljesítési lehetőségeinek vizsgálata során éppen azt kellett meghatározni, hogy teljesültek-e a szerződés hatályban tartásának e jogszabályban előírt feltételei. A Gfbt. 4. §
(1)bekezdése kimondja, hogy minden magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója köteles - a külön jogszabály alapján mentesített gépjárművek kivételével - az e törvény szerinti biztosítóval a gépjármű üzemeltetése során okozott károk fedezetére, az e törvényben meghatározott feltételek szerinti biztosítási szerződést kötni, és azt díjfizetéssel hatályban tartani (biztosítási kötelezettség). A
(2)bekezdés alapján a biztosítási kötelezettség, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a mindenkori üzemben tartót a gépjármű hatósági engedéllyel és jelzéssel való ellátásának időpontjától - a szünetelés kivételével - a gépjármű forgalomból történő kivonásáig, illetve a külön jogszabályban meghatározott forgalomba helyezésre nem kötelezett gépjármű esetében a forgalomban történő részvétel kezdetétől a részvétel végleges megszüntetéséig terheli. E jogszabályi rendelkezésekből következően a közúti forgalomban csak biztosított gépjárművel lehet részt venni. A Gfbt. 7. §
(4)bekezdése alapján a tulajdonjog átszállása esetén, ha a szerződéskötésre kötelezett üzemben tartó (Gfbt.
- §
- pont) személyében változás áll be, a biztosítási szerződés érdekmúlással megszűnik. A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben arra helyesen mutatott rá, hogy a Gfbt.-nek a szerződés hatályban tartását lehetővé tevő rendelkezése azt a célt szolgálja, hogy a gépjármű az üzemben tartó halála esetén addig is használható maradjon a közúti forgalomban, amíg megállapítható lesz a biztosítási kötelezettség címzettje. A jogszabály előírása azonban az üzemben tartó halála esetén nem automatikusan tartja hatályban az általa megkötött gépjármű felelősségtudatosítási szerződést, hanem annak feltételéül tűzi az érdekelt erre irányuló bejelentését és a díjfizetés folyamatosságát. A Gfbt.
- §
(6)bekezdése tartalmazza, hogy a szerződés milyen módon tartható hatályban és meddig maradhat fenn. A bejelentésre határidő nincs megállapítva, de a gépjárművel a közúti forgalomban akkor lehet részt venni, ha az gépjármű kötelező felelősségbiztosítással rendelkezik. A perbeli gépjárműre - jóllehet a felelősségbiztosítása díjjal rendezett volt - a károkozása időpontjában nem volt hatályban biztosítási szerződés, mert azt a szerződést, amelyet az üzemben tartó megkötött, a birtokos korábbi nyilatkozatával nem tartotta hatályban. A szerződés hatályban tartása jogszabály által biztosított lehetőség, ezért ha a bejelentés megvalósul, nincs jelentősége annak, hogy a károkozást követő időszakra nem teljesül a díjfizetés. A jelen esetben az eljárt bíróságok tényként állapították meg, hogy a károkozó gépjármű birtokosa az üzemben tartó halálát nem jelentette be a biztosítónak és biztosítási díjat sem fizetett, így a jogszabály helyes értelmezése szerint a káresemény idejére a szerződés nem maradhatott hatályban. A Kúria mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság jogerős ítéletét - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések hiányában - a Ptk. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a Kúria a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint a II. rendű alperest kötelezte a felperes és az I. rendű alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A jogi képviselők munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5),
(6)bekezdése alapján, a kifejtett tevékenységük munka- és időigényével arányban álló mérsékelt összegben állapította meg, az ügyvédi munkadíj esetében a 4/A. §
(1)bekezdése szerint áfával növelten. A II. rendű alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről az 1990. évi CXIII. törvény 74. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján rendelkezett. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- március
- Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró