Kfv.35722/2016/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az áfalevonási jog jogszerűségének elbírálása az 5/

1. (IX.26.) KMK vélemény figyelembevételével. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.I.35.722/2016/
2. szám A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Vincze Tamás ügyvéd Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság Az alperes képviselője: Dr. Tóth Eszter jogtanácsos (fél címe) A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
3. szám alatt A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.173/2015/
4. Rendelkező rész A Kúria a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi 4.K.27.173/2015/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 821.800 (nyolcszázhuszonegyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesnél az adóhatóság
6. II-III. negyedévre általános forgalmi adó adónemben ellenőrzést tartott, melyben rögzítette, hogy a felperes az E. Kft.-től (továbbiakban: Kft.1.) különféle faáruk megmunkálását, telephelyre szállítását tartalmazó számlákat fogadott be. A számlakibocsátó Kft.1.-nél folytatott adóvizsgálat során M. G. képviselő előadta, hogy a társaság tevékenységét és székhelyét nem ismeri, egy k-i lakos (F. Cs.) kereste meg 2009-ben, hogy vegye át tőle a céget. A számlákat az ő utasításai alapján állította ki, amiért ellenszolgáltatást kapott. Lényegében a számlakibocsátó céget a háttérből ez a személy irányította, amire azonban meghatalmazása sem szóban, sem írásban nem volt. A felperes ügyvezetőjének tudomása szerint a munkákat F. Cs. végeztette a J-n lévő telephelyén. Az adóhatóság megállapította, hogy a számlakibocsátó cégnél végzett kapcsolódó vizsgálat eredménytelen volt, a társaság bejelentett székhelyén egy üres telek található, melyre tekintettel a számlakibocsátó adószámának felfüggesztését kezdeményezte. A számlakibocsátó a vizsgált időszakban áfabevallást nem nyújtott be,
7. II. negyedévben - a számlák kibocsátásának időpontjában - pedig nem voltak alkalmazottai, az új ügyvezetője pedig elérhetetlen volt. [2] Hasonló megállapításra jutott az adóhivatal a felperes által a V. Kft.-től (továbbiakban: Kft.2.) befogadott számlákkal kapcsolatban is. A Kft. felszámolását a bíróság
8. február 14-én elrendelte. A felszámoló biztos nyilatkozata szerint a cég képviselője nem tett eleget adatszolgáltatási, iratátadási kötelezettségének. A vizsgált időszakban bevallást nem nyújtott be, adót nem fizetett. F. Zs. korábbi képviselő ugyan elismerte, hogy a számlán szereplő gazdasági események végbementek, de alvállalkozó - az I. Kft. bevonásával. Megállapította az adóhatóság, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a faárut honnan, kitől szerezte be, az eladó az értékesített faanyaggal rendelkezett-e, a továbbértékesítés ténylegesen megtörtént-e. Ennél fogva az elsőfokú adóhatóság 2.438.000 Ft jogosulatlan igénylést állapított meg felperes terhére, valamint kötelezte 8.218.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. [3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta annak ellenére, hogy a felperes fellebbezéséhez csatolta a
9. január 5-én kelt azon írásbeli megbízási szerződést, melyben M. G, mint a Kft.
10. tulajdonosa megbízta F. Cs-t, hogy intézkedjen a faipari munkákkal kapcsolatosan a felperes és két másik cég vonatkozásában. [4] A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kúriai joggyakorlat alapján kifejtette, hogy a számlabefogadó felperestől ésszerű elvárható, hogy tájékozódjon az üzleti partner felől annak érdekében, hogy képes-e a teljesítésre, ténylegesen végez-e valós gazdasági tevékenységet. A konkrét ügyben az összes körülmény értékelése után az adóhatósággal egyezően azt állapította meg, hogy a számlák hiteltelenek voltak. Azt is rögzítette, hogy a Pp. 339/A. §-a alapján a bíróságnak az alperesi határozat meghozatalakor megállapított tényállást és hatályos jogszabályokat kell figyelembe vennie, erre tekintettel nem értékelte azokat a felperesi okiratokat, amelyek a keresetkiegészítés mellékletét képezték és becsatolásukra alperesi határozat meghozatalát követően került sor. az [5] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a Kfv.I.35.007/2014/
11. számú ítéletével az elsőfokú jogerős ítéletet, valamint az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Alaposnak találta a felperes hivatkozásait, hogy már a fellebbezéssel együtt csatolt írásbeli megbízási szerződést és az elsőfokú bírósági eljárásban a keresetkiegészítés megjelölésű előkészítő iratában mellékletként csatolt további bizonyítékokat értékelni kellett volna. Emiatt további tényfeltárást, a becsatolt bizonyítékok értékelését tartotta szükségesnek, amelyet jellege és terjedelme miatt a közigazgatási eljárásban kell elvégezni. [6] Az új eljárásban az elsőfokú hatóság
12. II-III. negyedév vonatkozásában a felperes terhére 10.656.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 2.438.000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki. Hangsúlyozta, hogy a Kúria nem adott világos és egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy konkrétan milyen ellenőrzési cselekményeket kell elvégezni, azt írta elő, hogy a közigazgatási eljárást követően előterjesztett bizonyítékokat kell értékelnie. [7] A megbízási szerződésen szereplő megbízót meghallgatták, majd ezeket összevetették a korábbi eljárás során beszerzett nyilatkozatokkal. Ezek alapján is arra a következtetésre jutottak, hogy a kiállított számlák hiteltelenek. [8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
13. augusztus
14. napján kelt 3146612540/
15. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Mindkét számlakibocsátó társaság tekintetében az került rögzítésre, hogy a számlák szerinti gazdasági események nem történtek meg, a felek közötti gazdasági kapcsolat a számlázásban merült ki. Ezért nem kerülhetett sor az Európai Unió Bíróságának felperes által hivatkozott ítéleteiben kifejtett tudta, tudhatta formula alkalmazására. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes keresetében állította, hogy mindkét számlakibocsátó tekintetében téves következtetést vont le az alperes, az áfalevonási jog gyakorlására részéről jogszerűen került sor. Hangsúlyozta, hogy a Kúria további tényfeltárást, kiegészítést, illetve a becsatolt bizonyítékok értékelésének szükségességét állapította meg az ítéletében. Az általa csatolt megbízási szerződések- melyek semmiségét az alperes nem állította-a gazdasági események elvégzése követhető, azokat a szállító alvállalkozójaként F. Cs. teljesítette. Minden rendelkezésére álló dokumentumot az adóhatóság rendelkezésére bocsátott, abból nem lehetett az alperesi határozatban rögzítettekre jutni. Kifogásolta, hogy az alperesi határozat egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaz a teljesítést illetően, illetve hiányolta azon objektív körülmények feltárását, mely adókijátszásban való részvételét igazolták volna. A Kft.
16. kapcsolatban az adóhatóság további vizsgálódást nem folytatott le, az új eljárásban M. G. meghallgatásán kívül további ellenőrzési cselekmény lefolytatására nem került sor, és a rendelkezésre álló dokumentumok értékelése is elmaradt az adóhatóság részéről. [10] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Kiemelte, hogy a kúriai ítélet alapján az elsőfokú adóhatóságnak a megbízási szerződést, valamint azokat az okiratokat kellett értékelnie, amelyeket a felperes az alapeljárásban a kereset kiegészítéséhez csatolt. E kötelezettségének az adóhatóság eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytálló jogkövetkeztetést vont le. [12] Az Európai Unió Bíróságának, illetve a Kúriának e tárgykörben hozott ítéletei alapján az adólevonási jog nem korlátozható, ám követelmény az is, hogy meg kell tagadni az adólevonási jogot, ha megállapítható, hogy a számla befogadója visszaélésszerűen, csalárd módon járt el. Ezt az adóhatóságnak kell bizonyítania, melynek kapcsán értékelnie kell valamennyi rendelkezésre álló okirati bizonyítékot, illetve tanúvallomást. A kúriai gyakorlat alapján rögzítette, hogy a gazdasági események szempontjából három nagy tényállási csoport állítható fel, melyek mindegyike esetében különbözik a tudta, tudhatta körülmény vizsgálatának szükségessége. [13] Ezek figyelembevételével elemezte a Kft.
17. és Kft.2.-vel létrejött gazdasági kapcsolatokat és rögzítette, hogy a felperes nem tájékozódott a számlakibocsátók részéről eljárt személyek képviseleti jogosultságáról, nem vizsgálta a számlakibocsátók teljesítési képességét, nem bizonyosodott meg arról, hogy telephelyén annak elvégzésére képes. Nézete szerint az ügy valamennyi körülménye ismeretében jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes és a Kft.
18. között a számlákban rögzített tartalommal a jogügylet nem jött létre. Ezt támasztotta alá a számlakibocsátó kft. vizsgált időszakra vonatkozó áfabevallásának hiánya, illetve személyi körülményeinek vizsgálata. Ezen túlmenően a székhelyen üres telket talált az adóhatóság, az sem volt tisztázható, hogy voltak-e beszállítói vagy rendelkezett-e önmaga bármiféle kapacitással. [14] A felperes bizonyítási indítványának eleget téve a bíróság megkereste az illetékes adóhatóságot a Kft.
19. ellenőrzése során hozott határozat megküldése iránt. A megbízólevél, értesítő levél „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel visszaérkezését és a székhelyként bejelentett címen pedig egy üres elhanyagolt telek volt, a társaságra utaló jelzést nem találtak. Minderre tekintettel intézkedtek az adószám felfüggesztéséről. Osztotta azt az adóhatósági véleményt is, hogy a felperes képviselőjének nyilatkozatában állított juhépusztai esetleges munkavégzés F. Cs. részéről semmiképpen nem minősíthető a Kft. gazdasági tevékenységének, mivel a társaságnak sem telephelye, sem technikai eszközei, sem alkalmazottja, sem alvállalkozója nem volt. A felperes felróhatóságát egyértelműen megállapítható, mert vizsgálhatta volna, hogy ki, hol és milyen módon teljesíti a számlákban rögzített jogügyleteket. Kizárta azt a felperesi felvetést is, hogy F. Cs. lehetett a számlakibocsátó Kft.
20. alvállalkozója, mert erre vonatkozóan semmilyen okirat, számla, szerződés, teljesítési igazolás nem állt rendelkezésre. Így végső megállapítása az volt, hogy a felperesnek kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy adókijátszásban vesz részt. [15] Ugyanerre a megállapításra jutott a Kft.
21. számlakibocsátó tekintetében is. Utalt arra is, hogy a Kft.
22. és a K. Kft. közötti jogügyletet a Kúria a Kfv.VI.35.336/2013/
23. számú ítéletében már értékelte és a bíróság és az alperes álláspontját fogadta el. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset teljesítése, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében. Arra hivatkozott, hogy az adóhatóság nem tett eleget a Kúria új eljárást elrendelő ítéletében foglaltaknak, az adóhatóság a többletbizonyíték benyújtására irányuló elvárásával a bizonyítási kötelezettségét kívánta áthárítani a felperesre. Majd ezen áthárított kötelezettség nem teljesítését - függetlenül attól, hogy az adózó rendelkezett-e a jogügylet teljesítéséről kiállított számlán kívül más irattal értékelte az adólevonási jog gyakorlása terheként. Nézete szerint a bíróság ítéleti megállapításai sértik a Pp.
24. § és
25. § rendelkezéseit. Kifogásolta, hogy a nyilatkozatok megtételének kronológiai sorrendjét figyelmen hagyta, ezzel azt a látszatot keltette, hogy a felperesi képviselő csak a vitatott ügyletek teljesítési időpontját követően bírt ismerettel a megbízási szerződésről, annak tartalmáról, amely megállapítás azonban iratellenes. [17] A bíróság az alperesi adóhatóság mulasztását a felperes terhére értékelte, ezzel megsértette az adózás rendjéről szóló
26. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
27. §