Győri Ítélőtábla Pf.III.20.111/2017/4/I. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Lantos Bálint ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bede Péter ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. , a jogi képviselő nélkül eljáró III.r. és a személyesen eljáró IV.r. alperesek ellen tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Veszprémi Törvényszék
- február
- napján kelt 1.P.20.108/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről 17., az I.r. és II.r. alperesek részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felek között
- július
- napján létrejött „Ingatlan jelzálogjoggal biztosított devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződés" IV.I. pont alábbi kikötése: „Ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a zálogjogosult felhívására a zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet az eredeti értékre kiegészíteni. Amennyiben a zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékre nem egészítik ki, a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot." érvénytelen. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja. A felek a másodfokú eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik. Megállapítja, hogy a feljegyzett 48.000,- (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint
- július
- napján az I.r. és II.r. alperesek, mint hitelezők, és az I.r. alperes, mint zálogjogosult, illetve a felperes és a IV.r. alperes, mint adósok, és a zálogkötelezettek „Ingatlan jelzálogjoggal biztosított devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés IV.I. pontjának keresettel érintett bekezdése szerint: „Ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlás, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a zálogjogosult felhívására a zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet az eredeti értékre kiegészíteni. Amennyiben a zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékre nem egészítik ki, a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot." A szerződés III. pontjának keresettel érintett bekezdése szerint: „A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az adósoknak a hitelezőnél vezetett számlái és a hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az adósok és a zálogkötelezett alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az adósok terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a hitelező felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." A felperes a módosított keresetében a szerződés fenti kikötései tisztességtelenségének megállapítását kérte az
- évi IV.tv. 209/A §.
(2)bekezdés és a 93/13 EGK. 6. cikk
(1)bekezdése alapján. Álláspontja szerint a IV.
- pont idézett rendelkezése sérti a szimmetria, a ténylegesség és arányosság, az objektivitás, a világos és egyértelmű megfogalmazás, a tételes meghatározás elvét, ezért a 18/
- Kormányrendelet 1.§
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjába ütközik. A kikötés az I.r. és II.r. alperesek egyoldalú megítélésére bízza, hogy a zálog tárgyának milyen mértékű romlása esetén milyen határidővel milyen fedezetet fogad el. A III. pont idézett rendelkezése körében arra hivatkozott, hogy a rendelkezés a 18/1999. Kormányrendelet 1. §.
- b)és
- j)pontja alapján semmis, mert lehetőséget biztosít az I.r. és II.r. alperesek számára a felperes fennálló tartozása összegének egyoldalú meghatározására, illetve megfordítja a bizonyítási terhet. Az I.r. és II.r. alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen a per megszüntetését kérték arra hivatkozással, hogy a felperes keresete nem felel meg a 2014. évi XL. törvény 37.§
(1)bekezdése szerinti követelményeknek. Érdemben a IV.
- pont szerinti kikötés körében arra hivatkoztak, hogy a kikötés a szerződéskötéskor hatályos
- évi IV. törvény (Ptk.) 209.§
(6)bekezdése szerinti jogszabályi előírásoknak megfelel, gyakorlatilag a törvényi rendelkezés került átültetésre a szerződésbe, ezért tisztességtelensége nem állapítható meg. A közjegyzői ténytanúsítvánnyal kapcsolatban kifejtették, az nem fordítja meg a bizonyítási terhet, a közvetlen végrehajtás lehetőségét pedig nem a közjegyzői ténytanúsítvány szerződéses kikötése teszi lehetővé, hanem a közjegyzői okirat végrehajtási záradékolásának jogszabályi lehetősége. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította a perbeli szerződés III. pontja támadott rendelkezésének érvénytelenségét, és a III.r. és IV.r. alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az I.r. és II.r. alpereseket 18.000,- Ft eljárási illeték állam részére történő megfizetésére azzal, hogy a további 18.000,- Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Megállapította, hogy a peres felek a felmerült költségeiket maguk viselik. Az ítélete indokolásában a szerződés III. pont idézett rendelkezése kapcsán megállapította, hogy az az I.r. és II.r. alpereseket egyoldalúan jogosítja annak megállapítására, hogy a felperes szerződésszerűen teljesít-e, és ezen megállapításra az I.r. és II.r. alperes a saját nyilvántartásai és könyvei alapján jogosult. A támadott kikötés alapján a felperes elfogadta, hogy kizárólag az I.r. és II.r. alperesek nyilvántartásai és könyvei irányadóak a tartozása kimutatására, amely kimutatás közokirat alapjául szolgál, ezért végrehajtás kezdeményezésére alkalmas. Hangsúlyozta a törvényszék, hogy a közokirattal szemben valóban van helye ellenbizonyításnak, ugyanakkor a bizonyítási teher abban az esetben is a fogyasztót terheli, amikor adott esetben a bank indít pert a fogyasztó ellen tartozás megfizetése iránt. Egy ilyen perben azonban - közokirat hiányában - a bank lenne köteles bizonyítani a követelése fennállását és összegét, a kikötés alapján készített közokirat miatt azonban ez a kötelezettség a fogyasztót terheli. A IV.1. pont keresettel érintett kikötése kapcsán a Ptk. 251.§
(1)
(3)bekezdését, a Ptk. 260.§
(1)-
(2)
(3)bekezdését és a 261.§
(2)bekezdését idézve kifejtette, hogy a felek a zálogtárgy hitelbiztosítéki értékét a szerződésben meghatározták, így a zálog romlásának ténye nem az I.r. és II.r. alperesek önkényes döntésén múlik, hanem a szerződésben kikötött hitelbiztosítéki értékhez igazodik. Rámutatott, hogy a zálog romlásának észlelése esetére előírt eljárás a Ptk. 261.§
(2)bekezdése szerinti szabályok szöveghű átvétele, ezért a Ptk. 209.§
(6)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek. Az ítélet ellen a felperes, valamint az I.r. és II.r. alperesek is fellebbezést terjesztettek elő. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a szerződés IV.1. pontja szerinti kikötés tisztességtelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kikötés sérti a 18/1999. Kormányrendelet
- a)és
- b)pontját, a támadott rendelkezés ugyanis nem határozza meg, hogy a zálogtárgy értékének milyen mértékű csökkenése ad lehetőséget az I.r. és II.r. alpereseknek arra, hogy fedezet-kiegészítést kérjenek, és azt milyen határidővel kérhetik. A kikötés továbbá nem tartalmaz pontos meghatározást arra vonatkozóan, hogy mely esetekben kérheti az I.r. és II.r. alperes a zálogtárgy helyreállítását, vagy további biztosíték kérését. A kikötés azt sem határozza meg, hogy az árfolyam milyen mértékű elmozdulása ad lehetőséget az I.r. és II.r. alpereseknek a pótfedezet kérésére, ezért nem világos, nem egyértelmű. Hivatkozott még arra is, hogy a rendelkezés a hitelező bank belső utasításaiban meghatározott mértékű változások esetén nyitja meg a hitelező jogát a fedezet kiegészítésére, ezen belső utasítások azonban nem részei a szerződésnek. Az I.r. és II.r. alperesek fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, a kereset teljes elutasítására irányult. A III. pont szerinti kikötés kapcsán hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy az nem fordítja meg a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára, és nem jogosítja fel a pénzügyi intézményt annak egyoldalú meghatározására, hogy a fogyasztó teljesítése szerződésszerű-e. Álláspontja szerint a 18/1999. Kormányrendelet 1.§
(1)bekezdés b) pontjába eleve nem is ütközhetne a kikötés, a jogszabályhely helyes értelmezése szerint ugyanis az a kikötés tisztességtelen, amelyben a fogyasztóval szerződő fél annak egyoldalú meghatározására jogosult, hogy a saját teljesítése szerződésszerű-e. Hangsúlyozta, hogy nem a ténytanúsítvány teremti meg a közvetlen végrehajtás lehetőségét a pénzügyi intézmény számára, hanem a kölcsönszerződés közokiratba foglalása. A végrehajtási záradékkal indult végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti peres eljárás során pedig a Pp. szerint a felperes fogyasztót terheli a vitatott összeg tekintetében a bizonyítás. Arra is hivatkozott, hogy a Hpt. egyrészt a pénzügyi intézmény kötelezettségévé teszi a banki nyilvántartás vezetését, másrészt azt is előírja, hogy legalább évente teljes körű kimutatást készítsen a fogyasztó teljesítéseiről, amely vitatásának lehetősége a fogyasztó előtt nyitva áll mind a Hpt., mind a 28/
- (VII.23.) MNB rendelet 2-4.§-ai alapján. Álláspontja szerint ezen kikötés alapján a felek a bizonyítási kötelezettség teljesítésének módjáról állapodtak meg egymással, és ennek során olyan megoldást választottak, amely mindkét fél érdekeit szem előtt tartja. Az I.r.-II.r.alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az ítélet fellebbezésükkel nem érintett részeinek helybenhagyását kérték. A felperes, valamint az I.r. és II.r. alperesek fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetései azonban nem helytállóak. A szerződés IV.
- pontja idézett kikötése az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem tisztességtelen, mivel a felek a szerződésben meghatározták az ingatlan hitelbiztosítéki értékét, - az tehát nem az I.r.-II.r. alperesek megállapításán múlik - , illetve a Ptk. felhívott rendelkezésének szerződésbe való átvétele, azaz a jogszabályi rendelkezésnek megfelel. A Ptk.
- §.
(5)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek a jogszabály által, vagy jogszabály előírásának megfelelően megállapított szerződési feltétel. Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben azonban a jelzálogszerződés IV.
- pontja szerinti kikötés csak részben felel meg a Ptk. hivatkozott rendelkezéseinek. A Ptk.
- §-a annak következményeit szabályozza, ha a zálogtárgy elpusztul (teljesen elpusztul, vagy részleges pusztulás idézi elő a zálogtárgy értékcsökkenését). Megállapítható tehát, hogy a rendelkezés a fizikai állagromlás esetére tartalmaz irányadó szabályozást a felek (zálogjogosultzálogkötelezett) jogait és kötelezettségeit illetően. A Ptk.
- §.
(2)és
(3)bekezdésének a zálogtárgy értékcsökkenésével kapcsolatos rendelkezése a zálogtárgy állagromláson (részleges pusztuláson) alapuló értékcsökkenése esetén alkalmazható (Complex jogtár, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez Szerkesztette: Gellért György). A Ptk. 260. §.
(2)bekezdése és a jelzálogjogra irányadó különös szabályozás (Ptk. 261. §.
(2)bekezdés) tehát kizárólag - kielégítést veszélyeztető mértékű - állagromlás esetén teremt a zálogjogosultnak lehetőséget arra, hogy - a kielégítési jog megnyílta jogkövetkezményének terhével - a zálogkötelezettől a zálogtárgy helyreállítását, vagy megfelelő biztosíték nyújtását ennek keretében pótfedezet biztosítását - követelje, mégpedig akkor, ha a zálogtárgy állagromlásáért a tulajdonos felelős. A dologi kötelezett jogaira és kötelezettségeire irányadó lényeges diszpozitív törvényi szabályozással ellentétes az az általános szerződési rendelkezés, ami a zálogtárgy állagromláson kívüli okból bekövetkező - a kielégítést veszélyeztető mértékű - értékcsökkenése esetére biztosítja a kielégítési jog megnyíltát, ha a zálogkötelezett a zálogfedezetet nem egészíti ki. A kifejtettek miatt szemben a fellebbezésben kifejtettekkel - nem a kikötés jogszabállyal való tartalmi egyezősége, hanem az attól való lényeges tartalmi eltérés állapítható meg, ekként a Ptk. 209. §.
(5)bekezdésére való alperesi hivatkozás nem foghat helyt. A rendelkezés - a 2/
- PK véleményben írtakra is figyelemmel - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát, így a Ptk.
- §.
(1)bekezdése alapján tisztességtelen, tehát a Ptk. 209/A §.
(2)bekezdése alapján semmis. Az ítélőtábla utal arra is, hogy a zálogjog dologi jogi jogintézmény, melynek a lényegi tartalmát kitöltő jogszabályi rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek meg. A zálogjogból fakadó jogosultságok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének egyes részleteit érintő, kiegészítő jellegű szabályozás körében érvényesül ugyan a Ptk. diszpozítivitása, de jóval szűkebb keretek között, mint a kötelmi jog terén. A szerződés III. pont szerinti kikötést az elsőfokú bíróság tisztességtelennek ítélte. A támadott szerződési feltétel azonban az ítélőtábla megítélése szerint - egyetértve a Kúria Pfv.I.21.783/2016/5.számú határozatában kifejtettekkel - az alábbiak miatt nem ütközik a 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet 1. §.
(1)bekezdés j) pontjába. A jelen ügyben is alkalmazandó 1996.évi CXII.tv. (Hpt.) 206. §
(1)és
(2)bekezdése előírja, hogy folyamatos szerződések esetében a pénzügyi intézmény köteles az ügyfél részére legalább évente egy alkalommal, valamint a szerződés lejártakor egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást (kivonatot) küldeni, a számláról megküldött kimutatást - az üzletszabályzat vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában - elfogadottnak kell tekinteni, ha az ügyfél a kézbesítéstől számított hatvan napon belül írásban nem emelt kifogást; ez nem érinti a követelés érvényesíthetőségét. A „ elfogadottnak kell tekinteni" e jogszabályban sem értelmezhető egyfajta tartozás-elismerésként, ahogy erre a záró fordulat maga is utal. A követelésnek tehát a hitelező általi peres eljárás útján való érvényesítése esetén is a pénzügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre, ennek keretében milyen összegű kölcsönt, milyen feltételek mellett folyósított az adósnak, az adós mennyit teljesített, s ennek eredményeképpen mekkora az adós tartozása. A pénzintézet ezirányú tényállításai azonban nyilvánvalóan a saját, s a fentiek szerint a legalább évenként a fogyasztó számára is közölt nyilvántartásán alapulnak. A fentiek adós általi vitatása esetén a pénzügyi intézménynek az alapul szolgáló nyilvántartások elszámolási elveit, módszerét, adatait be kell mutatnia, le kell vezetnie. Amennyiben az adós ezek után azt állítja, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, illetőleg hibás a számítása, vagy azt állítja, hogy a banki nyilvántartásban szereplő adatokkal szemben a részéről nagyobb összegű teljesítésre került sor, úgy ezen állításait a Pp. 164. §.
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, tehát a bizonyítás általános szabályainak megfelelően már neki kell bizonyítania. A bizonyítás fentiek szerinti menetét a perben támadott rendelkezés tehát nem befolyásolja. A Kormányrendelet 1.§
(1)bekezdése j) pontjával kapcsolatosan a tisztességtelen az lenne, ha a pénzintézet ok nélkül hárítaná át a bizonyítási terhet a fogyasztóra. A végrehajtási záradékolás esetén valóban az alperes közlése a záradékolás alapja a tartozás összegéről, de vita esetén ez nem több, mint az alperes nyilatkozata. Tehát e perben sem az általános szerződési feltétel vitatott rendelkezése, hanem a közokirat záradékolhatóságának törvényi konstrukciója fordítja meg a bizonyítási terhet. Abban az esetben, ha a közokiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozat alapján, annak végrehajtási záradékkal való ellátásával megindított végrehajtási eljárás van folyamatban, úgy az adós a Pp. 369. §-ában foglalt tényekre hivatkozással végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti pert kezdeményezhet, s ennek során a per alapjául szolgáló tényállításai bizonyítására a Pp. 164. §.
(1)bekezdése értelmében ugyancsak az adós köteles. A támadott rendelkezés nem biztosít több jogosultságot a pénzügyi intézménynek és nem ró többletterhet a fogyasztóra annál, mint ami a Pp. okirati bizonyításra irányuló, továbbá a bizonyítási terhet és kötelezettséget meghatározó (Pp.
- §.) rendelkezéseiből, illetve a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, ekként a végrehajtásnak a peres út igénybevétele nélküli elrendelését lehetővé tevő jogszabályi rendelkezésekből egyébként fakad. A kikötés tehát a Ptk.
- §.
(5)bekezdés második fordulata alapján nem minősülhet tisztességtelennek, hiszen a fenti jogszabályi előírásoknak megfelelően határozták meg. A rendelkezés olyan jogszabályi előírásoknak megfelelően került meghatározásra, melyek összhangban vannak a végrehajtás közjegyzői okirat záradékolás útján való elrendelésének jogszabályi lehetőségével( a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. tv. Vht. 23/C.§.), tehát azzal a jogintézménnyel, amely az Alkotmánybíróság ide vonatkozó határozata értelmében nem alkotmányellenes, a szabályozás nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot (1423/B/
- AB határozat, 1245/B/
- AB határozat), s amely az Európai Bíróság C-32/
- számú ügyben hozott határozata szerint nem összeegyeztethetetlen a 93/
- EGK irányelv fogyasztóvédelmi követelményeivel. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp.
- §.
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a kölcsönszerződés IV.1. pont idézett kikötésének érvénytelenségét megállapította, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Az ítélet részbeni megváltoztatása ellenére is a peres felek 50-50%-ban lettek pernyertesek, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet perköltségviselésre vonatkozó rendelkezéseit nem érintette. A másodfokú eljárás során a peres felek szintén egyenlő arányban tekinthetők pernyertesnek, ezért az ítélőtábla a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján megállapította, hogy a másodfokú eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik, és a felperes személyes költségmentessége folytán feljegyzett 48.000,- Ft fellebbezési illeték a 6/
- (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam terhén marad. Győr,
- június
- Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó . Sarmon Hedvig sk. . Vass Mária sk. előadó bíró bíró