← Magyarország

Pfv.20012/2017/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A megszűnt Kórház mulasztásával okozott kár megtérítéséért felelős jogutód megállapítására vonatkozó szempontok; több intézmény jogutódlásával kapcsolatos, nem egyértelmű rendelkezések értékelése. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.012/2017/4.szám A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke . Udvary Katalin előadó bíró . Döme Attila bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: . Molnár Ágnes Flóra ügyvéd Az I. rendű alperes: I.rendű Az I. rendű alperes képviselője: . Felek Tímea ügyvéd A II. rendű alperes: II.rendű A III. rendű alperes: III. rendű A IV. rendű alperes: IV.rendű A IV. rendű alperes képviselője: ácsos A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: IV. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.678/2016/

  1. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 12.K/P.20.875/2014/
  2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartja. felülvizsgálattal Az 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) illetéket az állam viseli. forint támadott részét felülvizsgálati Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű felperes és a peres eljárás során elhunyt dr. E.G. élettársi kapcsolatából
  3. szeptember
  4. napján született az A. utónevű gyermek a H. Szülészeti Osztályán. A II. rendű felperes dr. E.G. édesanyja. Az I. rendű felperes és a II. rendű felperes jogelődjének gyermeke a Perinatális Intenzív Centrumban végzett ellátás során friss fagyasztott plazma vérkészítményt kapott, amely Hepatitis B vírussal volt fertőzött. A gyermek
  5. január
  6. napján meghalt, halálát közvetlenül a sokszervi elégtelenség okozta, amelyet a toxikus májelégtelenségben kialakuló súlyos, uralhatatlan, több kórokozó által okozott szepszis váltott ki. [2] A felperesek 2005 májusában terjesztették elő keresetüket az I. rendű alperessel és a II. rendű alperes jogelődjével, az O., valamint a III. rendű alperessel szemben. Utóbb a III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetüktől elálltak, ezért vele szemben a bíróság a pert megszüntette. A peres eljárásban az O. jogutódjaként a II. rendű alperes perbelépett, majd 2011 márciusában nyilatkozatát azzal vonta vissza, hogy az O. jogutódja a IV. rendű alperes. A felperesek ezért 2011 áprilisában a keresetüket a IV. rendű alperesre is kiterjesztették és a II. rendű, valamint a IV. rendű alpereseket mint az O. jogutódjait kérték egyetemlegesen marasztalni. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [3] A felperesek a végleges keresetükben az I. rendű alperest személyenként 500.000 forint, míg a II. és IV. rendű alpereseket egyetemlegesen ugyancsak személyenként 6.500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az
  7. január 3-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamatokkal együtt. [4] Az I., II. és IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. A II. rendű alperes a kereset elutasítását elsődlegesen arra hivatkozással kérte, hogy vitatta jogutódi minőségét és hivatkozott a követelés elévülésére, illetőleg érdemben annak alaptalanságára is. A IV. rendű alperes a jogutódi minőségét ugyancsak vitatta. Az első- és másodfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte a II. és IV. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek személyenként 6.000.000 forintot és 596.331 forint perköltséget, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az elévülési idő a gyermek halálával,
  8. január
  9. napjával kezdődött. Az elévülés ideje
  10. szeptember 2án újrakezdődött, ekkor ugyanis a felperesek igényüket az egyezségi kísérletre történő idézés kibocsátásának kérelmezésével a bíróságon előterjesztették, majd az elévülési időn belül, 2005 májusában előterjesztették a keresetüket az O-val, mint a H. jogutódjával szemben is. A jogutódlással kapcsolatos vita idején a keresetet kiterjesztették a IV. rendű alperesre, így követelésük a IV. rendű alperessel szemben is érvényesíthető volt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű felperes és a II. rendű felperes jogelődje gyermekük korai halálával elvesztették az egészséges, teljes családban való élés lehetőségét és bizonyították a hátrányos életmódbeli változásokat, amelyre tekintettel 6.000.000 forintban határozta meg a nem vagyoni kárpótlás mértékét. Az elsőfokú bíróság a II. és IV. rendű alpereseket a megszűnt O. jogutódjának tekintette. [6] A felperesek, valamint a IV. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, a II. rendű és a IV. rendű alpereseket az I-II. rendű felperesek javára személyenként 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés után
  11. március
  12. napjától egyetemlegesen kötelezte a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és rendelkezett a perköltség viseléséről. [7] A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felek a jogutódlással kapcsolatos kérdések rendezése során a IV. rendű alpereshez, illetve az O-hoz kerülő tevékenységeket szakmai szempontok szerint osztották meg egymás között. A rendelkezésre álló okiratok együttes értelmezésével azonban az a következtetés vonható le, hogy a per alapjául szolgáló kárkötelemben a károkozó H. jogutódjának, az O-nak a két intézmény jogutódlással kapcsolatos kötelezettségvállalásainak elválaszthatatlansága folytán mind a II. rendű, mind a IV. rendű alperes is jogutódja. A másodfokú bíróság szerint a IV. rendű alperes a fellebbezésében tévesen hivatkozott a követelés elévülésére. A felperesek a károkozó jogutódjával szemben a kárigényüket az öt éves elévülési határidőn belül érvényesítették, mert az elévülést a
  13. szeptember 2-ai egyezségi kísérletre történő idézés kibocsátása iránti kérelem előterjesztése, valamint a keresetlevél benyújtása megszakította. Tekintettel arra, hogy az elévülés az azt megszakító eljárás jogerős befejezése után kezdődik újból, nincs jelentősége annak, hogy a per folyamán a károkozó jogutódja személyében ismételten jogutódlás következett be, annak sincs jelentősége, hogy az egyik jogutód, a IV. rendű alperes ténylegesen mikor került megalapításra. A per tartama alatt az elévülés nem következik be, ha az anyagi jogi igény érvényesítése a jogelőddel szemben még az elévülési időn belül megtörtént. A keresetet érdemben vizsgálva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elbírálás idején érvényesülő értékviszonyok alapulvételével állapította meg a nem vagyoni kártérítés mértékét. Ebben az esetben a késedelmi kamat a károkozás, illetőleg az igényérvényesítés idejétől nem ítélhető meg, az elsőfokú bíróság azonban tévedett, amikor a határozathozatal idejétől kezdődően sem ítélet meg késedelmi kamatot annak ellenére, hogy a felperesek ezt kérték, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú határozathozatal időpontjától késedelmi kamat fizetésére kötelezte a II. és IV. rendű alpereseket. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A IV. rendű alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetet elutasító, másodlagosan a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalára irányult. A IV. rendű alperes jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló
  14. évi IV. törvény (Ptk.)
  15. §-ának

(1)bekezdését, 325. §-ának
(1)bekezdését, 326. §-ának
(1)és
(2)bekezdését és
  1. §-át, továbbá az államháztartásról szóló
  2. évi CXCV. törvény
  3. §-ának
(1)bekezdését, a „régi" Áht. azaz az
  1. évi XXXVIII. törvény
  2. §ának
(3)bekezdését, 90. §-ának
(3)bekezdését, 90/A. §-ának
(3)bekezdését. A IV. rendű alperes szerint a felperesek keresete a II. rendű alperessel szemben érvényesíthető és a IV. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet kereshetőségi jog hiányában el kellett volna utasítani. A másodfokú bíróság az O. jogutódlásának kérdésében jogszabályi indokolással alátámasztani elmulasztott jogi következtetést vont le. A IV. rendű alperes szerint a követelés egyébként vele szemben elévült, azt bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A IV. rendű alperes elévülési kifogásával szemben a felpereseknek kellett volna bizonyítani, hogy az
  1. január 3-án bekövetkezett káreseményhez képest a
  2. évben történt igényérvényesítés az elévülési időn belül történt. A IV. rendű alperes kiemelte, hogy az elsőfokú eljárásban csatolta az O. törzskönyvi kivonatát, amely azt támasztja alá, hogy jogutódjaként az ingatlanvagyonon kívüli vagyon vonatkozásában kizárólag a II. rendű alperes E. szerepel, a IV. rendű alperes jogelődje, az Á. semmilyen formában nincs bejegyezve jogutódként. Az O. megszüntetésének idejében hatályos Áht. egyértelmű a tekintetben, hogy a költségvetési szerv megszüntetése esetén az alapító szerv vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv. Az O. megszüntetésének időpontjában hatályos Áht.
  3. §-ának
(3)bekezdése szerint az O. alapítója az Egészségügyi Minisztérium, a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében pedig az O. jogutódja a II. rendű alperes (pénzügyi jogutód). A Honvédelmi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium között
  1. június
  2. napján létrejött megállapodás 4.
  3. pontja értelmében az O. tevékenységéből eredő, esetlegesen megalapozottnak bizonyuló károkat az O. megszűnését követően a pénzügyi jogutód II. rendű alperes tartozik megtéríteni. A IV. rendű alperes jogelődje az Á. kizárólag a műhiba perek képviseletét veszi át. A pénzügyi kötelezettség a pénzügyi jogutódot terheli. Az Á. kizárólag ún. szakmai jogutód. Amennyiben a HM-EüM megállapodás alapján egyértelműen nem állapítható meg, hogy melyik szerv milyen kötelezettségeket vett át, akkor végső soron az alapító szervnek az Egészségügyi Minisztériumnak a jogutódlását kellett volna megállapítani. [9] A Ptk.
  4. §-ának
(1)bekezdése, 325. §-ának
(1)bekezdése alapján, továbbá a BDT 2009.
  1. számú eseti döntésre tekintettel a IV. rendű alperes szerint csak az állapítható meg, hogy vele szemben a követelés elévült. A bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a követelés elévülésének megszakítására csak olyan cselekmény alkalmas, amelynek folytán a kötelezett írásban értesül arról, hogy a jogosult igényt tart a követelésének a kiegyenlítésére. A felpereseknek az ilyen cselekménye a IV. rendű alperessel szemben
  2. évben történt. A felperesek írásos felszólítást nem intéztek az Á-hoz. A
  3. május 27-én előterjesztett keresetről a IV. rendű alperesi jogelőd Á-nak semmilyen tudomása nem volt. Az O. megszűnése után jogutódként kizárólag a II. rendű alperest jelölték meg a felperesek, aki nem jogelődje a IV. rendű alperesnek, vele semmilyen jogviszonyban nem áll. A felperesek tehát olyan perbe vonták be a IV. rendű alperest 2011-ben, amely csak a II. rendű alperessel szemben folyt, nem pedig az O-val szemben. A másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a per tartama alatt az elévülés nem következik be a
  4. évi egyezségi kísérletre idézés és a
  5. évi perindítás miatt, kizárólag a II. rendű alperesre vonatkoztatható, mert a felperesek az O. megszüntetésekor kizárólag őt perelték jogutódként. Az elévülést a szóba jöhető kötelezettek tekintetében külön-külön kell megszakítani és amennyiben ez nem történik meg, ezt a jogosult terhére kell értékelni. A felperesek nem tudtak olyan okot megjelölni, amely az elévülés nyugvására vezet a IV. rendű alperessel szemben. A másodfokú bíróság egyébként a felpereseknek az elévülés nyugvására történő hivatkozását a IV. rendű alperes véleményével megegyezően az elsőfokú bíróságtól eltérően maga sem tartotta alaposnak. [10] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A Pp.
  6. §-ának
(2)bekezdése és 275. §-ának
(2)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. [12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [13] A perben bizonyított és a felülvizsgálati kérelemben nem vitatott tény, hogy az I. rendű felperes és a II. rendű felperes jogelődje gyermekének halála okozati összefüggésben áll a H. mulasztásával. A felülvizsgálati kérelem nem érinti a nem vagyoni kártérítés mértékének megállapítását, a Kúriának a kérelem alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a IV. rendű alperes jogutódként felel-e a kárért, illetőleg, hogy a követelés vele szemben elévült-e. [14] A H. jogutódja, az O.
  1. október
  2. napjával szűnt meg és az ingatlanvagyonon kívüli vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében az O. jogutódja a II. rendű alperes lett. Ezt megelőzően a 175/
  3. (VI.30.) Korm. rendelet (R.)
  4. §-ának a) pontja úgy rendelkezett, hogy a Magyar Honvédség Honvédkórháza az O. fekvőilletve járóbeteg szakellátó elemeit vette át jogutódként, tehát nem a vagyoni jogokkal kapcsolatos jogutód. A IV. rendű alperes Alapító Okiratának
  5. pontja is azt rögzíti, hogy az intézmény kizárólag az előd intézmények szervezeti elemeinek átvételéből adódó jogok és kötelezettségek tekintetében jogutódja a jogelőd intézményeknek. Az Egészségügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium
  6. június
  7. napján megkötött megállapodása akként rendelkezett, hogy az O.
  8. június
  9. napját követően is folytatja a működését, a
  10. június
  11. napja előtt keletkezett tartozásállományát az O. viseli, a IV. rendű alperes csak a műhiba perek képviseletének átvételét köteles ellátni, illetőleg az ÁEK állományában tovább foglalkoztatott orvosok további tevékenységével összefüggő műhiba perek képviseletét veszi át az Á. A IV. rendű alperes Alapító Okirata, a két minisztérium közötti megállapodás, az O. jogutódlásáról rendelkező R., valamint az O. megszüntető okirata egybevetése alapján azonban a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a két intézmény jogutódlással kapcsolatos kötelezettségvállalásainak az elválaszthatatlansága miatt éppen a nem egyértelmű rendelkezések folytán mind a II. rendű, mind a IV. rendű alperes is jogutódnak tekinthető, ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályok megsértése nélkül helyesen állapította meg a bíróság, hogy az adott perben a kártérítési követelés a II. és a IV. rendű alperessel szemben is érvényesíthető volt. [15] A felperesek kárkövetelése tekintetében az elévülés kezdő időpontja
  12. január
  13. napja. Helyesen utalt arra a bíróság a jogerős ítélet indokolásában, hogy az egyezségi kísérletre történő idézés kibocsátása iránti kérelem előterjesztése (
  14. szeptember 2.) és a keresetlevél benyújtása (
  15. május 17.) az elévülést megszakította és a per tartama alatt az elévülés nem következhet be, ha az anyagi jogi igény érvényesítése az elévülési időn belül megtörtént. Tekintettel arra, hogy a kifejtett indokok miatt az anyagi jogi igény kapcsán a II. és a IV. rendű alperes is jogutód, a felperesek a keresetüket az öt éves elévülési időn belül előterjesztették a jogelőddel szemben, a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a követelés nem évült el. A IV. rendű alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntés kapcsán a másodfokú bíróság jól utalt arra, hogy az adott esetben annak van jelentősége, hogy a felperesek a károkozó jogutódjával szemben érvényesítenek igényt és e körben kellett vizsgálni, hogy a követelés érvényesítése az általános elévülési időn belül megtörtént-e. E körben a Ptk.-nak az elévülésre vonatkozó, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt szabályait a jogerős ítélet nem sérti. Záró rész [16] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp.
  16. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [17] A felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban perköltsége nem merült fel, ezért erről rendelkezni nem kellett, míg a felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdésén és a
  1. §-án alapul. Budapest,
  2. május
  3. Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.