FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 19.Pf.21.316/2016/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Olsavszky Péter ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Lendvai András ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (cím) I. rendű és a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (cím) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 34.G.41.101/2015/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a felperes a perköltséget az I. rendű alperes részére köteles megfizetni. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 74 250 (Hetvennégyezerkettőszázötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 349 250 (Háromszáznegyvenkilencezerkettőszázötven) forint fellebbezési eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A felperes és a II. rendű alperes, mint adósok
- december 4-én önálló zálogjoggal biztosított ingatlanvásárlási kölcsönszerződés deviza alapú kölcsönhöz elnevezésű szerződést kötöttek az I. rendű alperes jogelődjével, az … Bank Zrt.-vel. A szerződés értelmében a hitelező kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződésben meghatározott feltételekkel 81 953 CHF összegű CHF devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújt a felperes, mint adós részére - aki a … Biztosító Zrt.-vel A. P. Bónusz módozatú életbiztosítási szerződést kötött -, aki kötelezettséget vállalt a kölcsön és a szerződés szerinti járulékai hitelező részére történő megfizetésére. Tudomásul vette, hogy a bank a kölcsön összegéből legfeljebb 11 075 000 forintnak megfelelő deviza összeget folyósít, amelynek célja a B. ... kerület, M. K. u.
- V/
- szám alatti lakóingatlan 1/1 arányú tulajdoni hányadának megvásárlása. A szerződés értelmében a kölcsön futamideje 20 év, végső lejárata:
- november 4., a törlesztőrészletek száma: 240, s a lejárat a rendelkezésre tartás utolsó napja időpontjától függően változhat. Megállapodtak a felek abban, hogy az adós az igénybe vett kölcsön összege után a folyósítás napját követően a futamidő alatt a bank mindenkor hatályos hirdetményében meghatározott, a bank által kamatperiódusonként egyoldalúan változtatható mértékű ügyleti kamatot köteles fizetni, melynek induló mértéke évi 4,1 %, az éves ügyleti kamatláb a futamidő alatt féléves kamatperiódusonként változó. A bank a megváltozott kamatmértéket kizárólag a kamatperiódus fordulónapjától a fordulónapon hatályos hirdetményében rögzített mérték szerint jogosult alkalmazni. A kölcsön induló havi törlesztő összege a kölcsön teljes összegének igénybevételét feltételezve 409,77 CHF, az adós kölcsöntartozását a futamidő alapján számított annuitásos módszerrel meghatározott havi részletekben (törlesztőrészlet) tartozik megfizetni. A kölcsön, valamint az ügyleti kamat és a kezelési költség havonta esedékessé váló része együttesen képezi a havi törlesztő összeget. Ez alól kivételt képez a halasztás időtartama, amely alatt a felek megállapodása alapján az adós - az annuitás módszerétől eltérően - csak ügyleti kamatot és kezelési költséget köteles fizetni az üzletszabályzatban meghatározottak szerint számolva. A halasztás időszakában az ügyleti kamat és a kezelési költség esedékességi napig esedékessé váló része képezi a havi törlesztő összeget. A halasztás időtartama 10 év. A halasztás a futamidő részét képezi. A halasztás lejártakor a hitelező az eredeti esedékességi időpont változatlanul hagyásával új törlesztő összeget állapít meg, amelyről az adóst 15 napon belül írásban értesíti. A kölcsön kockázataival kapcsolatban az adós kijelentette - a szerződés
- pontjába foglalt kockázatfeltáró nyilatkozat értelmében -, hogy „az erre vonatkozó hitelező által részére nyújtott részletes tájékoztatást megismerte, megértette, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal tisztában van. Tudomása van különösen azon árfolyamkockázatról, hogy a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Jelen szerződés aláírásával adós tudomásul veszi, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ő viseli. Kijelenti továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetséges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tette és a kockázatot fizetőképességének és vagyoni helyzetének megfelelően vállalta, a bankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesít". A felperes módosított keresetében kérte az I. rendű alperes jogelődjével kötött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, annak jogszabályba - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(1)bekezdés a),
- b)és
- e)pontja - ütköző volta, másodsorban a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatása tisztességtelensége miatt. Jogkövetkezményként a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását és az elvégzett elszámolás eredményeként annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes felé fennálló tartozása összege 4 751 740 forint. Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a szerződés nem ütközik jogszabályba és az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás megfelel a jogszabályi követelményeknek. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 635 000 forint perköltséget. Kifejtette, hogy a Hpt. 213. §
(1)bekezdés a) pontja szerint semmis az a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződés tárgyát. Az adott esetben azonban a kölcsönszerződés I.
- pontja pontosan meghatározza a kölcsön-szerződés tárgyát, az 11 075 000 forintnak megfelelő deviza összeg felperes részére történő folyósításáról szól. A Hpt.
- §
(1)bekezdés b) pontja értelmében az a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés is semmis, amelyik nem tartalmazza a teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést. A felek perbeli szerződése ugyan nem tartalmazza az ingatlanfedezetre vonatkozó vagyonbiztosítási díj és a hitelfedezeti életbiztosítási díj összegét, ám az előbbit a perben nem álló biztosító állapította meg a felperes terhére, e díj összegére az I. rendű alperesnek nem volt ráhatása, ezért a szerződésben sem határozhatta meg azt, míg az utóbbit a felperes az ugyancsak perben nem álló biztosító részére már fél éve fizeti, így annak díjával, függetlenül a perbeli szerződéstől, tisztában van. A THM-en felüli egyéb díjakat - szerződésmódosítási díj, előtörlesztési ügyintézési díj, a teljes előtörlesztés külön eljárási díja - az I. rendű alperes által alkalmazott hirdetmény tartalmazza, így azok e módon a felperes számára is ismertek voltak. Utalt a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.775/2013. számú ügyben született határozatára, mely szerint e költségek szerződésben való feltüntetésének hiánya miatt a szerződés nem tekinthető érvénytelennek, mindössze azzal a következménnyel jár, hogy a pénzügyi intézmény e díjakat a fogyasztótól jogosulatlanul követeli adott esetben. A Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontjának értelmében semmis az a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés, amely nem tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. Rámutatott, hogy a felek kölcsönszerződése tartalmazza a kölcsön futamidejét, a törlesztőrészletek számát és az induló törlesztő összeget, emellett a felek megállapodása értelmében az adós az első 10 évben csak ügyleti kamatot és kezelési költséget fizet a hitelező részére, míg a 10 év lejártát követően a pénzintézet új törlesztőrészletet állapít meg, ami szükségszerűen együtt jár az összeg változásával. Az árfolyamkockázattal kapcsolatban a Kúria 2/2014. PJE számú határozatának idézésével hangsúlyozta, hogy a felperes és a II. rendű alperes is akként nyilatkozott, hogy a szerződést annak aláírása előtt nem olvasták el, ebből arra a következtetésre jutott, hogy nem az átlagfogyasztótól elvárható gondossággal jártak el, így az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelensége nem volt megállapítható. A Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az I. rendű alperes részére jogi képviselője munkadíjából álló perköltség megfizetésére. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és ugyanezen bíróság újabb tárgyalásra, újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta. Az elsőfokú eljárás során hangoztatott érveit megismételve kiemelte, hogy a perbeli kölcsön-szerződés a kölcsön összegét forintban határozta meg, márpedig a 6/2013. PJE határozat értelmében csak az a kölcsönszerződés tekinthető devizakölcsön szerződésnek, melynek kirovó pénzneme nem forint. Az I. rendű alperes által nyújtott hitel összege devizában nem lett meghatározva, ezért e szerződés a Hpt. 213. §
(1)bekezdés a) pontjában írtak szerint semmis. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a szerződésnek tartalmaznia kellett volna az életbiztosítási- és a vagyonbiztosítási díj összegét is, azok hiányában a szerződés a Hpt. 213. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében semmis. Megítélése szerint a törlesztőrészletek meghatározására sem került sor, így a Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontja értelmében is érvénytelennek minősül a felek szerződése. A tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatos ítéletbeli okfejtéssel összefüggésben kiemelte, hogy a bíróságnak értékelnie kellett volna, hogy a szerződésbe foglalt tájékoztatás megfelel-e a követelményeknek - a felperes álláspontja szerint nem -, s a kereset alaptalanságát a bíróság nem állapíthatta volna meg pusztán azon okból, hogy a felperes nem kellő gondossággal járt el, mert a másik fél felróható magatartására ez esetben is alappal hivatkozhat. Álláspontja szerint a pertárgy értéke a fennálló tartozásának összegével azonos, melynek figyelembevételével túlzott mértékű a terhére megállapított perköltség. Megjegyezte, hogy az ítélet rendelkező része nem tartalmazza, hogy pervesztessége esetén ezt az összeget melyik alperes részére kell megfizetnie. A másodlagos fellebbezési kérelmével kapcsolatban előadta, hogy a fennálló összegszerűségének tisztázása érdekében lehet indokolt a bizonyítás továbbfejlesztése. tartozása Az I. rendű alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes költségben való marasztalását kérte. A II. rendű alperes a másodfokú eljárásban nyilatkozatot nem tett. Az ítélőtábla a rendelkezésére álló iratok alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti azzal, hogy a jogszabályi követelményeknek megfelelően a felperes és az I. rendű alperes jogelődje közötti szerződés kapcsán is megtörtént az elszámolás és a forintosítás. Az alperes
- február 1-i fordulónappal 15 182,20 CHF összeget számolt el a felperes javára, tőketartozása 15 573 274 forint. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú eljárás során mind a felperes, mind az I. rendű alperes részletesen kifejtett jogi álláspontja alátámasztása érdekében hivatkozott több bírósági ítéletre, melyekből kitűnően a perbeli jogvita tárgyához hasonló ügyekben nem volt egységesnek tekinthető a bírói gyakorlat. Ezt észlelve a Kúria Polgári Kollégiuma meghozta a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződések tárgyának és törlesztőrészleteinek meghatározásával kapcsolatos elvi kérdésekről szóló 1/
- számú Polgári Jogegységi Határozatát. A jogegységi határozat alkalmazása valamennyi bíróság számára kötelező és az adott esetben a fellebbezés
- és
- pontjában írtakra egyértelmű választ ad. A jogegységi határozat
- pontja akként rendelkezik, hogy „a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(1)bekezdés a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés - ide értve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor az akkor irányadó árfolyam figyelembevételével". A jogegységi határozat 2. pontja úgy szól, hogy „a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés - ide értve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - kiszámítható módon tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A törlesztőrészletek összege kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztőrészletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztőrészletek esedékességekor pontosan meghatározható". A perbeli esetben a felperes és az I. rendű alperes jogelődje által megkötött szerződés tárgyára vonatkozó előzőekben idézett meghatározás megfelel a jogegységi határozat 1. pontjában írt követelménynek, s ugyanígy a szerződés, valamint az annak értelmében a felek megállapodásának részévé vált üzletszabályzat 4.2.2. pontja együttesen kielégíti a jogegységi határozat 2. pontjába foglalt előírást. A Hpt. 213. §
(1)bekezdés b) pontjával kapcsolatos kereseti és fellebbezésbeli okfejtés kapcsán az ítélőtábla nem tartja indokoltnak az elsőfokú ítélet helyes indokolásának megismétlését, pusztán azt emeli ki, hogy a THM-en felüli költségek egy része összegszerűen a szerződés megkötésekor nem is volt meghatározható, egy részük esetleges, adott esetben fel sem merülő költség, melyek meghatározásával kapcsolatban egyébként a szerződés értelmében a megállapodás részévé vált üzletszabályzat egyértelmű iránymutatást tartalmaz. Helytálló a törvényszék álláspontja a biztosítási szerződés díjával kapcsolatban is. Az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelenségére való hivatkozással összefüggésben az ítélőtábla szükségesnek tartja annak megjegyzését, hogy a Hpt. 203. §-ának
(6)bekezdése helyébe a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyelete tekintetében egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi LXXXIV. törvény 30. §-a új
(6)bekezdést iktatott be és kiegészítette a 203. §-t
(7)és
(8)bekezdéssel az alábbiak szerint: „Olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásul vételét az ügyfél aláírásával igazolja [
(6)bekezdés]. A
(6)bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell a) devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre. A jogszabály-módosítás célja az volt, hogy a fogyasztók a devizahitelezés kockázatával tisztában legyenek. A perbeli devizahitel kölcsönszerződés e követelményeknek kétség kívül megfelel. A felperes által felhívott 2/
- PJE határozat sem kíván meg e tekintetben többet a konkrét szerződéstől, mint amit a jogszabály rögzít, azaz az adósnak a tájékoztatásból azt kell megértenie, hogy az árfolyamkockázatot ő viseli és a pénzintézet által adott tájékoztatásnak nem lehet tartalma az, hogy e kockázatviselésnek van egy felső határa. Ezen kritériumoknak való megfelelés esetén a bank által nyújtott tájékoztatás nem tekinthető tisztességtelennek. A 6/
- PJE számú határozat
- pontja kifejezetten kiemeli, hogy a hitelező által az árfolyamkockázatra irányuló tájékoztatás az árfolyam-kockázat mértékére nem terjedhet ki. A 2/
- PJE számú határozat is csak e szempontok szerinti vizsgálatot tette lehetővé az eljáró bíróság számára, ennek eredményeként pedig a perbeli esetben az volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy az I. rendű alperes jogelődje a követelményeknek teljes mértékben megfelelő tartalmú tájékoztatást nyújtott az adós részére. Kétségtelen, hogy az adósok a szerződés aláírásakor nem jártak el kellő gondossággal, saját előadásuk szerint a szerződést nem olvasták el, ám ez valóban nem mentesíti a hitelezőt azon kötelezettsége alól, hogy a jogegységi határozatokban, illetve a Hpt.-ben írt tartalmú tájékoztatást nyújtson az árfolyamkockázatról szerződő partnere részére. A perbeli esetben - ahogyan azt az ítélőtábla hangsúlyozta az előzőekben - a tájékoztatás megfelelő volt. Az elsőfokú bíróság nem tévedett a perköltség összegének megállapításakor sem. A felperes a 41.445/2013/
- számú,
- április 28-i keltezésű beadványában maga határozta meg a pertárgy értékét 11 075 000 forintban, amely megfelel az irányadó bírói gyakorlatnak. Aszerint ugyanis „ha a felperes hivatkozik a szerződés érvénytelenségére, az állandó bírói gyakorlat szerint a szerződés létrejöttének, létre nem jöttének, érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítására irányuló perben a pertárgy értékeként a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás értékét kell figyelembe venni (BH
- évi
- jogeset,
- évi
- jogeset). Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében nem jelölte meg, hogy a pervesztes felperes a perköltséget melyik alperes részére köteles megfizetni, ezt csupán a határozata indokolásából lehet megállapítani. Ennek figyelembevételével az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írt pontosítással hagyta helyben a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. A fellebbezés eredménytelen volt, ezért a felperes köteles az I. rendű alperes részére fellebbezési eljárási költség megfizetésére. E címen az ítélőtábla az I. rendű alperes képviselőjének munkadíját számolta el, melynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja, illetve
(5)bekezdése, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg. D e b r e c e n,
- december
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Kocsis Ottilia s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -