Bf.90/2008/3 – Szegedi Ítélőtábla

(2)bekezdésébe ütköző kábítószerrel visszaélés bűntettében, a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe ütköző bűnsegédként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, valamint a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségében mondta ki. Ezért a vádlottat, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő fellebbezett, a büntetés súlyossága miatt, enyhítés érdekében. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a fellebbezését már akként tartotta fenn, hogy az átadással elkövetett cselekmények tekintetében felmentést, egyebekben a büntetés enyhítését indítványozta. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és az ügyész a fellebbezési nyilvános ülésen részleges megalapozatlanságot észrevételezett és indítványozta a vádlott által megvásárolt, majd értékesített kábítószerekért kapott összegek megállapítását és azt, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben 978.000,- Ft-ra vagyonelkobzást rendeljen el. Álláspontja szerint - továbbá - több, átadással megvalósított kábítószerrel visszaélés esetében legalább a forgalomba hozatal elkövetési magatartást kell megállapítani. A vádlott által több éven keresztül, több személy részére történt értékesítés, így ha a kereskedés nem is, de a forgalomba hozatal megállapítható. Az elsőfokú ítélet minősítéshez kapcsolódó jogi indokolásának ekként történő helyesbítésére és kiegészítésére, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A fellebbezések alaptalanok, a fellebbviteli főügyészség vagyonelkobzás elrendelését célzó indítványa - az összegszerűséget kivéve - alapos, az elkövetési magatartásra vonatkozó ügyészi álláspontot a másodfokú bíróság nem osztotta. *** Az elsőfokú tényállás hiányos, ezért részben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság nem állapította meg a vádlott által értékesített kábítószerekért kapott értéket, azaz a vádlott által megszerzett vagyont. A Be. 351. §

(2)bekezdés b) pont II. fordulata szerinti részleges megalapozatlanságot a másodfokú bíróság az iratok egybehangzó tartalma és egyszerű számítás alapján a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a következők szerint küszöbölte ki: A vádlott által megvásárolt, illetve értékesített kábítószereknek az elsőfokú ítélet tényállásában írt mennyiségét és a vádlottra legkedvezőbb értékét alapul véve a tényállás egyes pontjaiban a kábítószer értékek a következők: A) 20.000,- Ft (5 db extasy, á: 1.000,- Ft/db, 5 gr. speed, á: 3.000,- Ft/gr.), B) 20.000,- Ft (5 db extasy, á: 1.000,- Ft/db, 5 gr. speed, á: 3.000,- Ft/gr.), Bf.II.90/2008/3. C) és D) pont alatti 10-10 gr. kannabiszt ellenszolgáltatás nélkül adta át, E) 24.000,- Ft (12 gr. kannabisz, á: 2.000,- Ft/gr.), F) 175.000,- Ft (100 db extasy, á: 1.000,- Ft/db, 25 gr. speed, á: 3.000,- Ft/gr.), G) 600.000,- Ft (300 db extasy, á: 1.000,- Ft/db, 100 gr. speed, á: 3.000,- Ft/gr.), H) 56.000,- Ft (56 db extasy, á: 1.000,- Ft/db), I) 35.000,- Ft (14 gr. kannabisz, á: 2.500,- Ft/gr.), J) 17.500,- Ft (5 gr. speed, á: 3.500,- Ft/gr.), ÖSSZESEN: 947.500,- Ft. A kiegészítés azért lényeges, mert a fellebbviteli főügyészség által indítványozott, a Btk. 77/B. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti vagyonelkobzás alkalmazása alapjául ez szolgál, így meghatározó jelentősége van. A vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján azzal is kiegészítette a másodfokú bíróság a tényállást, hogy időközben -

1. március
2. napján élettársával közös gyermekük megszületett, így a vádlott az előző kapcsolatából született két gyermeken túl egy további kiskorú gyermek eltartásáról is gondoskodik. Egyebekben az elsőfokú bíróság a megfelelően széles körben lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság a most írt kiegészítésekkel fogadott el maradéktalanul a felülbírálat alapjául. *** Ami a felmentésre irányuló fellebbezést illeti, az kizárólag a bizonyítékok mérlegelését támadja. Azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság nem fogadta el a vádlott néhol önellentmondó, máshol pedig az egyéb bizonyítékokkal ellentétes ténybeli előadását, hanem a terhelő bizonyítékokra alapította a tényállást. Az elsőfokú bíróság iratszerűen és perrendszerűen, helyesen és törvényesen foglalt állást a bizonyítékok körében, mérlegelése logikus és okszerű, megfelel az élettapasztalat elvárásainak is. A bizonyítékok észlelése, majd a későbbiekben értékelése, mérlegelése az elsőfokú bíróság monopóliuma. Megalapozott elsőfokú tényállás esetén nincs törvényes lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére a felülbírálat során. Következésképpen a védelemnek felmentést célzó, a bizonyítékok mérlegelésének támadásán alapuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is mindenben megfelel a törvénynek. Nem osztotta a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészségnek az elkövetési magatartás helyesbítésére és a jogi indokolás ekkénti kiegészítésére vonatkozó okfejtését. Töretlen abban az ítélkezési gyakorlat, hogy a kábítószerrel visszaélés bűntettének megállapítása körében az átadás, mint elkövetési magatartás akkor valósul meg, ha az kizárólag azért történik, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el. Ezzel szemben a forgalomba hozatal az átadáson túlmenően több, fontos résztevékenységből tevődhet össze: magában foglalja az eladók és vevők felkutatását, a megállapodás megkötését, az áru tárolását, az átadás helyszínének előzetes felderítését, a szállítóeszközök és kísérők biztosítását; tehát minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer - akár további, közbeékelődő személyek révén is - bekerüljön a kereskedelmi forgalomba. Ezt az álláspontot fejtette ki az ítélőtábla, most már töretlen gyakorlatában érvényesített, a Bírósági Határozatok
3. évfolyam
4. szám alatt közzétett jogesete is, valamint az un. „kapcsos" kommentár idevágó okfejtése is. Következésképpen nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alapul elfogadható tényállásból csupán az átadást ítélte megvalósultnak. Arra adat nem merült fel, hogy a kábítószert az átvevő nem csupán maga fogyasztotta volna el, hanem további fogyasztóknak adta volna át, és azt a vádlott tudata is átfogta volna, hogy az átadott kábítószer az átadás folytán bekerül a kereskedelmi forgalomba, mert a forgalomba hozatal megállapítására csak ez esetben lenne törvényes lehetőség. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel azzal, hogy most már a három kiskorú gyermekről történő gondoskodás az enyhítő körülmény. Azokat helyesen értékelte, amikor úgy ítélte, hogy a visszaeső vádlott esetében kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás szolgálja kellően a büntetés célját. Bf.II.90/2008/
5. A Btk.
6. §

(1),

(2),

(3)bekezdése szerinti halmazati szabályra is figyelemmel a vádlottal szemben kiszabható szabadságvesztés keretei kettőtől tizenkettő évig terjednek. Ehhez képest a büntetési tétel alsó határát kevéssel meghaladó szabadságvesztés inkább enyhe, mint súlyos, így annak további enyhítése az ítélőtábla álláspontja szerint szóba sem kerülhetett. A bűncselekmények jellegére, tárgyi súlyára, valamint a vádlott személyében rejlő fokozottabb társadalomra veszélyességre figyelemmel indokolt mellékbüntetés a közügyektől eltiltás is, annak mértékét az elsőfokú bíróság arányosan állapította meg. Tévedett azonban, amikor a vádlottal szemben a Btk. 77/B. §

(1)bekezdés a) pontjára, valamint a Legfelsőbb Bíróság 1/

1. számú Büntető jogegységi határozatában foglaltakra tekintettel vagyonelkobzást nem rendelt el. A vagyonelkobzásnak a másodfokú eljárásban történő alkalmazására a súlyosítási tilalom nem vonatkozik, ezért a felhívott törvényhely és jogforrás alapján a másodfokú bíróság a tényállás kiegészítésében foglaltak alapján a vádlottal szemben vagyonelkobzást rendelt el. E tekintetben a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Egyebekben viszont, mivel a kifejtettek szerint a védelmi fellebbezés nem vezetett eredményre, az elsőfokú ítéletet a Be. 371. §

(1)bekezdés I. fordulata alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Be. 381. §

(1)bekezdése és a 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. §-a zárja ki. S z e g e d ,
2. május
3. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. Dr.Katona Tibor sk. Dr.Mezőlaki Erik sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.90/2008/
4. számú ítélete és a Békés Megyei Bíróság 12.B.321/2007/
5. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
6. május
7. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke