← Magyarország

Pfv.21650/2016/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az egyes törlesztési időpontban fennálló túlfizetése ellenére a felperes nem kérheti a KHR rendszerből való törlését, ha az elszámolási törvényben meghatározott értéknapra történő elszámolás alapján tartozása állt fenn a pénzügyi intézménnyel szemben az adott hitelügylet kapcsán. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.650/2016/

  1. A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: A felperes képviselője: Krizsa és Kocsis Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Krizsa Lajos Vendel ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az I. rendű alperes képviselője: . Mikle Sándor jogtanácsos A II. rendű alperes képviselője: Kolozsvári és Waldmann Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Waldmann Gábor ügyvéd A per tárgya: referenciaadat törlése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 5.Pf.21.584/2015/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság 14.P.21.145/2015/
  3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság
  4. sorszámú ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. - Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 94.000 (kilencvennégyezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  5. június
  6. napján a D. A. Kft. autókereskedéstől meg kívánta vásárolni a forgalmi rendszámú Mercedes-Benz CDI típusú gépjárművet 8.200.000 forint vételárért. A felperes ennek érdekében finanszírozási kérelmet nyújtott be a II. rendű alpereshez, amely
  7. június
  8. napján kötött gépjármű vásárlási hitelszerződés alapján 5.200.000 forint hitelt nyújtott a felperes részére havi fix deviza konstrukció megnevezésű hitel formájában. A II. rendű alperes
  9. szeptember 24-én kelt levelével a Központi Hitelinformációs Rendszerről szóló
  10. évi CXXII. törvény (KHR tv.)
  11. §

(3)bekezdése alapján felhívta a felperes figyelmét arra, hogy amennyiben a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy 30 napon belül a II. rendű alperes a Központi Hitelinformációs Rendszer részére adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíteni fogja. A II. rendű alperes
  1. október
  2. napján adta át a felperes referencia adatait az I. rendű alperes részére. A felperes
  3. november 6-án kelt levelében az I. rendű alperesnél ügyfélkifogással élt, amelyet az I. rendű alperes a II. rendű alperes részére továbbított. A II. rendű alperesnek az volt az álláspontja, hogy a KHR részére történő adatszolgáltatása KHR tv.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint történt és az jogszerű volt. [2] A felperes
  1. december 19-én postára adott keresetlevelére vonatkozóan az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, amelyet a másodfokú bíróság 4.Pf.20.660/2015/
  2. számú végzésével hatályon kívül helyezett és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [3] A felperes módosított kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest, hogy nyilvántartásaiból a felperes által kötött HIT1508609 számú szerződéssel kapcsolatos, a KHR tv. mellékletének II. fejezete 1.1.-1.
  3. pontja szerinti refenciaadatait törölje, másodlagosan pedig az 1.
  4. pont szerinti referenciaadatok törlését és a II. rendű alperes ennek tűrésére kötelezését kérte. A kérelmét a KHR tv.
  5. §
(2)bekezdés a) pontjára, 9. §
(1)bekezdésére, 11. §
(1)bekezdésére, valamint 17. §
(1)-
(2)bekezdésére alapította. Állította, hogy a refenciaadatok átadásakor a II. rendű alperes által később elvégzett elszámolást követően nem volt tartozása a felperesnek, így nem volt jogszerű az adatátadás. [4] A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az adatok átadásakor fennálltak annak törvényi feltételei. Az elszámolási törvény (
  1. évi XL. törvény) alapján a szerződés részleges érvénytelensége következtében a felperes részére valóban túlfizetés volt megállapítható, de az adatok átadásakor fennálló állapotnak kellett megfelelnie a II. rendű alperes eljárásának. A II. rendű alperes hivatkozott arra is, hogy nem volt mérlegelési lehetősége a referenciaadatok átadását illetően. A felperes már
  2. július
  3. napjától késedelembe esett és a késedelem összege meghaladta a legkisebb összegű havi minimálbér összegét és 90 napot meghaladó késedelem állott fenn. Egyébként a hitelszerződés felmondás folytán
  4. október 21-én megszűnt, a felperesnek milliós összegű tartozása maradt fenn. [5] Az I. rendű alperes ellenkérelmében előadta, hogy csak a KHR tv.ben meghatározott esetekben törölheti vagy módosíthatja a felperes által vitatott referenciaadatokat. A felperes által hivatkozottak alapján való törlés a bíróság hatáskörébe tartozik. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően kötelezte az I. rendű alperest, hogy a II. rendű alperes által
  5. október
  6. napján a HIT1508609 számú hitelszerződéshez kapcsolódóan a felperesre vonatkozóan közölt refenciaadatokat törölje. A II. rendű alperest a referenciaadatok törlésének tűrésére kötelezte. [7] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben a II. rendű alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint a felperesnek a referenciaadatok átadásakor az előírt 101.500 forintot meghaladó tartozása fennállt a II. rendű alperessel szemben több mint 90 napon keresztül. A II. rendű alperes a bíróság felhívására közölte, hogy a felperesnek
  7. július 26-án, figyelemmel az árfolyamrésre vonatkozó szerződési kikötés, valamint az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződési kikötések semmisségére és az elszámolásra való hatására 325.534 forint túlfizetése volt. Az elsőfokú bíróság szerint a részleges érvénytelenség nem jelenti azt, hogy az csak azt megállapító jogszabály hatályba lépésével következett be, a részleges érvénytelenség a szerződéskötéskor már fennállott. A kifejtettekre tekintettel a referenciaadatok átadására vonatkozó feltételek
  8. október
  9. napján nem állottak fenn. [8] Az elsőfokú ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyes az érdemi döntése is. A másodfokú bíróság annyiban pontosította az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását, hogy a felek szerződésére, figyelemmel a
  10. június 19-i szerződéskötésre az
  11. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései irányadók. A másodfokú bíróságnak is az volt az álláspontja, hogy a
  12. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH.
  13. tv.) rendelkezései alapján az érvénytelen szerződési kikötések mellőzésével a fogyasztók javára túlfizetés keletkezett, ezeket kellett a pénzügyi intézményeknek a fogyasztókkal elszámolniuk. A DH.
  14. tv.
  15. §-ához fűzött indokolás alapján olyan helyzetet kell az elszámolás időpontjában teremteni, mintha a túlfizetéseket ezek bekövetkezése időpontjában a fogyasztó előtörlesztésként teljesítette volna. A 6/
  16. PJE határozat
  17. pontjából is az szűrhető le, hogy a fogyasztókat olyan helyzetbe kellett hozni, mint a velük szemben alkalmazott tisztességtelen szerződési kikötéseket nem alkalmazta volna a pénzügyi intézmény, tehát a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség az első törlesztőrészlettől kezdve volt átszámolandó, ezt támasztja alá az 54/
  18. (X.10.) MNB rendelet
  19. §-a is az elszámolás módszertanát illetően. Ebből következően a DH.
  20. tv. szabályainak figyelembe vétele nem visszamenőleges jogalkalmazást jelent, ahogy arra a II. rendű alperes utalt, hanem a szerződés megkötése időpontjában fennálló részleges érvénytelenségnek a kiküszöbölését. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy az adatátadáskor a KHR tv.
  21. §
(1)bekezdésében meghatározott törvényi feltételek fennálltak-e, a felperesnek a referenciaadatok átadásakor 101.500 forintot meghaladó tartozása állott-e fenn a II. rendű alperessel szemben több mint 90 napon keresztül folyamatosan. A referenciaadatok átadásakor az elszámolásra tekintettel a felperesnek nem volt hátralékos tartozása, sőt 2014. július 26-án 325.534 forint túlfizetése volt. Miután a refenciaadatok átadására jogszerűen nem kerülhetett sor, így megalapozott a felperes kereseti kérelme az adatok törlését illetően. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélettel szemben a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A II. rendű alperes szerint a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény B. cikk
(1)bekezdését és
  1. cikkét, a KHR tv.
  2. §
(1)bekezdését, valamint a Pp.
  1. §-át és
  2. §át, illetve az 54/
  3. (XII.10.) MNB rendelet
  4. §-át is. A KHR tv.
  5. §
(1)bekezdése alapján a referenciaadat-szolgáltatónak kötelezettsége keletkezik a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás részére a referenciaadatok átadására, ha a fél szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének oly módon nem tesz eleget, hogy a lejárt és meg nem fizetett tartozásának összege meghaladja a késedelembe esés időpontjában érvényes legkisebb összegű havi minimálbért és ezen minimálbér összeget meghaladó késedelem folyamatosan, több mint 90 napon keresztül fennáll. A felperes részéről az utolsó befizetés
  1. július 7-én történt meg, a felperes a
  2. július 25-én esedékes törlesztőrészletet nem fizette meg, így
  3. július 26-án késedelembe esett, ezt követően sem történt meg befizetés a felperes részéről. A tartozás meghaladta a legkisebb összegű havi minimálbér összegét és miután további befizetés nem történt, így a 90 napos késedelem
  4. október
  5. napján beállt, ezt követően
  6. október 28-án került sor az adatok átadására, erről a II. rendű alperes levelében értesítette a felperest. A felperes a folyószámla egyeztető tartalmát nem is kifogásolta a perben és azt sem állította, hogy
  7. július
  8. napja után történt volna a részéről befizetés. A jelen perben a bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az alperesek a KHR tv.-ben foglalt kötelezettségeiknek eleget tettek-e, annak megfelelően jártak-e el. A bíróságnak nem volt joga a felülvizsgált elszámolás adatai alapján a felperes késedelmét utólagosan meg nem történtté tenni. Az Alaptörvény II. rendű alperes által felhívott rendelkezései tiltják a visszamenőleges jogalkotást, illetve jogalkalmazást. A felperes igénye akkor lenne megalapozott, ha nem
  9. július 26ára, hanem
  10. február
  11. napjára, az elszámolás értéknapjára vonatkozóan nem lenne tartozása, illetve túlfizetésbe került volna. A II. rendű alperesnek amikor az adatátadásról határozott, nem kellett számolnia azzal, hogy jogszabályváltozásra tekintettel a felperessel való elszámolás folytán bizonyos időszakra a felperes túlfizetésbe kerül. A felperes általa sem vitatottan jelenleg is tartozik az alperesi társaságnak a jogszabályban meghatározott összeghatár feletti összeggel. A refenciaadatok törlése esetén a nyilvántartás elveszti funkcióját, hiszen úgy tűnne, hogy a felperesnek a perrel érintett szerződésből eredően nincs késedelme, ezzel szemben a tartozása meghaladja a 3.000.000 forintot, a szerződés a nem teljesítése miatt került felmondásra. A II. rendű alperes hivatkozott a 133/
  12. BH jogesetre és arra, hogy az 54/
  13. (XII.10.) MNB rendelet szabályozása is a II. rendű alperes jogi álláspontját támasztja alá. Az a körülmény, hogy a pénzügyi intézménynek elszámolási kötelezettsége van és esetleg az elszámolt egyenleg túlfizetést mutat nem változtat a múltbéli eseményeken, például a szerződés korábbi felmondásán. Kizárólag az elszámolás értéknapjára vonatkozó egyenleget kell módosítani a tisztességtelen hatások miatti túlfizetéssel. Az 54/
  14. (XII.10.) MNB rendelet
  15. §
(2)bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy azon elszámolási időszakban, amelyben az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó késedelembe esett, az átszámított fogyasztói kölcsönt is késedelmesnek kell tekinteni, függetlenül az esetleges túlfizetéstől. [10] A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. [12] A jogerős ítéletet hozó bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a jogi következtetései azonban nem helytállóak. A jelen perben annak eldöntése volt szükséges, hogy 2014. július 26-án fennálló hátralékra figyelemmel a II. rendű alperes a KHR tv. 11. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint jogszerűen továbbította-e a felperes referenciaadatait. Az eljárt bíróságok ezzel kapcsolatban azt a jogi álláspontot foglalták el, hogy miután a DH.2. tv. 5. §
(2)bekezdése értelmében a fogyasztó követelését úgy kell kiszámítani, mintha a túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítette volna, ebből az következik, hogy a
  1. július 26-i időpontra vonatkozóan az elszámolás részadatai alapján kell vizsgálni azt, hogy a felperesnek a KHR tv.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt mértékű tartozása fennállott-e, illetve a II. rendű alperes az ott megjelölt 90 nap elteltével továbbította-e az adatait
  1. október 28-án az I. rendű alperes részére. A II. rendű alperes ebben a körben hivatkozott a 54/
  2. (XII.10.) MNB rendelet
  3. §
(2)bekezdésére, amely szerint azon elszámolási időszakban, amelyben az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó késedelme esett az átszámított fogyasztói kölcsönt is késedelmesnek kell tekinteni, függetlenül az esetleges túlfizetéstől. A felperes ugyanakkor felülvizsgálati ellenkérelmében utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság a 3019/2017. (II.17.) AB határozatában foglalkozott az említett rendelet 6. §
(2)bekezdésének alkalmazhatóságával és indokolásában úgy foglalt állást, hogy a támadott rendelkezésnek kizárólag az elszámolás mint pénzügyi mechanizmus szempontjából lehet és van jelentősége (
  1. pont). Az eljárt bíróságoknak tehát a Kúria álláspontja szerint azt kellett vizsgálniuk, hogy mi az elszámolás, az esetleges túlfizetés jogi hatása az azt megelőzően történt polgári jogi eseményekre mint pl. a késedelembe esés vagy a felmondás. [13] Az AB határozat
  2. pontja is leszögezte, hogy az előírások célja a fogyasztói túlfizetés összegének meghatározása, nem pedig az elszámolást megelőzően bekövetkezett jogi tények jogszerűségének a minősítése. A fogyasztó, illetve a pénzügyi intézmény közötti egyes jogi eseményeket a polgári jogi szabályai szerint kell megítélni. A DH.
  3. tv már címében is utal arra, hogy a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó elszámolás szabályairól rendelkezik. Az eljárt bíróságok által a jogi indokolásuk alapjául tett szabályt, azt, hogy a túlfizetést az egyes törlesztési időpontra vetítve kell megállapítani mintha előtörlesztést teljesített volna a fogyasztó, e törvény a
  4. pontban, az elszámolási szabályok között tartalmazza. Az
  5. pont
  6. §
(5)bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a fogyasztói követelés elszámolását az e törvényben és az MNB említett rendeletében meghatározott időpontokkal kell elvégezni. A Kúria szerint a kifejtettekből az következik, hogy az egyes törlesztőrészletekre való elszámolás csak egy elszámolási technika, módszertan, amelyet a pénzügyi intézménynek kötelezően követnie kell, a fogyasztónak azonban joga a beszámításra vagy megszűnt jogviszony esetében a túlfizetése visszatérítésére csak az elszámolási értéknapra vetített állapothoz képest keletkezett. Az elszámolás eredményeképpen a pénzügyi intézménynek
  1. február
  2. napjára, az elszámolás értéknapjára kellett kimutatnia, hogy mennyi a fogyasztó tartozása, illetve van-e túlfizetése. Rendszeresen megtörtént tehát- ahogy a felperes esetében is - hogy egyes törlesztési időpontokat illetően az elszámolás túlfizetést mutatott, de a fizetési kötelezettség teljesítésének teljes elmaradása miatt az elszámolási értéknapra a fogyasztónak már jelentős tartozása halmozódott fel a részlegesen érvénytelen szerződési rendelkezések figyelmen kívül hagyása és az egyes időintervallumokban fennállló túlfizetése ellenére is. [14] A Kúriának tehát az a jogi álláspontja, hogy a DH.
  3. tv. alapján az elszámolási értéknapra vonatkozóan kell vizsgálni a túlfizetés fennállásának tényét és ez teremtett volna jogot a felperesnek arra, hogy a referencia adatai nyilvántartásból való törlését kérje.A referencia adatok átadását a KHR. tv. a hitelezési kockázatról való tájékozódás miatt írja elő. Ha a felperesnek az elszámolás alapján nincs tartozása vagy túlfizetése van, nyilvánvalóan nem jelent hitelezési kockázatot a vele való újabb ügyletkötés. Ennyiben tehát a DH.2 tv.nek lehet hatása a KHR tv. szerint nyilvántartott adatok törlésére, hiszen bár az adatátadás ebben az esetben is jogszerűnek minősül a II. rendű alperes részéről, a felperes figyelemmel arra, hogy az értéknapig elszámolt időszakra vonatkozóan tartozása nem állott fenn, alappal kérhetné azt, hogy a nyilvántartásból ezen hitelszerződéssel kapcsolatban töröljék az adatait. A Kúria szerint a IIr. alperes azonban megalapozottan hivatkozott a perben arra, hogy ezt a kivételes esetet leszámítva a jogszabályváltozás és az utólagos elszámolás miatt keletkezett túlfizetés ténye nem vezethet oda, hogy ez az elszámolást megelőzően a jogszabályoknak megfelelően megtörtént polgári jogi aktusokat visszamenőleg érvénytelenítse, meg nem történtté tegye, ahogy azt a felperes a keresetében kérte. Az Alkotmánybíróság említett határozata is azt idézte a DH.
  4. tv. indokolásából, hogy "az elszámolás a törvény alapján a jelenben történő korrekció". [15] Ténykérdés, hogy a felperes, általa sem vitatottan utoljára
  5. július 7-én teljesített törlesztést a perbeli szerződésre vonatkozóan. A felperes ugyan állította, hogy a törlesztőrészletek összegével kapcsolatban vitában volt a II. rendű alperessel, ez azonban nem mentesítette az alól, hogy a törlesztőrészletnek legalább az általa jogosnak vélt részét folyamatosan, az előírt időpontokban megfizesse. A felperesnek az elszámolás értéknapján több mint 3.000.000 forint tartozása állott fenn a perbeli ügylettel kapcsolatban. A Kúria álláspontja szerint tehát a felperes polgári jogi késedelmét, szerződésszegését az egyes időintervallumokra fennálló esetleges túlfizetése nem menti ki. Ezt az álláspontot erősíti a DH.
  6. tv.
  7. §
(3)bekezdése is, amely azt az esetet modellezi, amikor a kölcsönszerződésből eredő követelést a pénzügyi intézmény már követeléskezelőnek adta át. Bár az elszámolás eredményeképpen az állapítható meg, hogy a fogyasztónak van követelése, tehát túlfizetése áll fenn, a
(3)bekezdés úgy rendelkezik, hogy a visszatérítésre a követeléskezelő köteles, amely majd a kifizetett összeg megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. A fogyasztó a DH.
  1. tv alapján ilyen esetben is csak a túlfizetése megtérítésére jogosult, azt nem igényelheti, hogy a pénzügyi intézmény a követelésének a követeléskezelőhöz való átadását tegye meg nem történtté. [16] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet az elsőfokú ítéletre is kiható hatállyal jogszabálysértő, ezért a Kúria a Pp.
  2. §
(4)bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a 253. §
(2)bekezdés szerint az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Záró rész [17] A felperes pervesztes lett, a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért a Kúria kötelezte a felperest, hogy a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint fizesse meg a II. rendű alperesnek az elsőfokú, a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárással felmerült együttes perköltséget. Ennek összegét a Kúria 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján, az ügyvédi munkával arányban állóan határozta meg. [18] A felperes pervesztességére tekintettel köteles megfizetni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése, valamint 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése és
  1. §a alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket. Budapest,
  2. június
  3. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.