DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20 061/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szalainé dr. Szántai Katalin ügyvéd (5000 Szolnok, Vas u.
- szám) által képviselt ... Bt. „f.a." (... szám) felperesnek - a perben előbb személyesen eljárt, utóbb dr. ... pártfogó ügyvéd (... szám) által képviselt alperes neve (... szám) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 8.P.20 991/2006/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt, valamint a fellebbezési eljárásban
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 4 000 (négyezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési költséget. Az alperest képviselő pártfogó ügyvéd díját 600 (hatszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 3 600 (háromezer-hatszáz) forintban állapítja meg és megkeresi az Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy a pártfogó ügyvéd díját számla ellenében utalja ki dr. FügediMajzik Edit ügyvéd részére. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes betéti társaságot
- szeptember 19-én jegyezték be a cégnyilvántartásba, a társaságnak
- szeptember 19-től
- november 11-ig az alperes önálló képviseletre jogosult üzletvezetője volt. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság
- október 11-ével rendelte el a társaság felszámolását, felszámolóként a ... Részvénytársaságot jelölte ki. A
- október 10-én a betéti társaság könyvelője által elkészített zárómérleg 11 372 000 forint pénztári készpénzt mutatott. Ezt az összeget az alperes nem adta át a felszámolónak. A Szolnoki Városi Bíróság a 7.Bk.271/2007/
- számú végzésével számvitel rendje megsértésének vétsége miatt az alperessel szemben pénzbüntetést szabott ki. Megállapította, hogy az alperes a betéti társaság 2003-
- évi gazdasági működése során nem minden gazdasági eseményről fogadott be számlát, megsértve ezzel a számviteli törvényben előírt teljesség elvét, megállapította továbbá, hogy a pénztárban ténylegesen meglévő készpénzről nem állt rendelkezésre készpénzleltár. Ezzel a magatartásával az alperes a gazdasági társaság vagyoni helyzetének áttekintését, illetőleg ellenőrzését megnehezítette. A felperes nevében ... felszámolóbiztos a gazdasági társaságokról szóló, korábban hatályban volt
- évi CXLIV. törvény (régi Gt.)
- §-ának
(1)bekezdésére, valamint a számvitelről szóló
- évi C. törvény
- §-ának
(1)bekezdésére, 12. §-ának
(1)bekezdésére, 15. §-ának
(1)bekezdésére és a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdésére alapítva 11 372 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A fizetési meghagyással indult és az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes arra hivatkozott, hogy a számviteli szabályok alperesnek felróható megsértése folytán a társaság vagyoni helyzetének áttekintése és ellenőrzése akadályozott volt, amelynek következtében a könyvviteli iratokkal ellentétesen a társaság felszámolásakor a mérleg szerinti készpénz a pénztárban nem állt rendelkezésre. Az alperestől, mint a társaság vezető tisztségviselőjétől az általában elvárhatóság körében fokozottan felelős és körültekintően gondos magatartás várható el. A pénztárban könyv szerint kimutatható összeg hiánya folytán a felszámoló a hitelezők felé elszámolni nem tudott. Az alperes ellentmondásában, majd ellenkérelmében a felperes követelését 6 000 000 forint erejéig elismerte, ezt meghaladóan a felperes keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság beszerezte a büntetőeljárás iratait, tanúként meghallgatta a társaság volt könyvelőjét, majd meghozott ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta, kötelezve őt a felperes javára perköltség és az állam javára kereseti illeték megtérítésére. Az ítélet indokolásában hivatkozott arra, hogy a gazdasági társaság tevékenységét lezáró és az APEH által jóváhagyott mérleg adataival szemben a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a betéti társaság 2004. október 10-én nem rendelkezett készpénzzel. Noha a betéti társaság volt könyvelője tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint a perbeli időszakban voltak olyan költségszámlák, amelyek a mérleg pénzeszközök sorában szereplő összeget csökkentenék, ezeket a számlákat azonban az alperes a részére nem adta át, ezért azokat a mérleg elkészítésénél figyelembe venni nem tudta. Az alperes által indítványozott további bizonyítást az elsőfokú bíróság azért mellőzte, mert álláspontja szerint azok nem a perbeli követeléssel, hanem a hitelezői igényekkel függtek össze. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésének eredményeként megállapította, hogy az alperes a régi Gt. 29. §-ának
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségének vétkes megszegésével a felperes betéti társaságnak kárt okozott, ezért azt a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a további tanúk meghallgatására vonatkozó indítványát mellőzte, holott azok bizonyították volna, hogy a pénztárból felvett pénzt a társaság működésére fordította. Utalt arra, hogy a felperes által követelt összegből 3 400 000 forint és kamatai erejéig kezesét a Szolnoki Városi Bíróság már kötelezte megfizetésre, így a felperes kétszeresen hajtja be a követelt összeg egy részét. Az új eljárás során bizonyítani kívánja, hogy a felszámolási eljárás után is kapott még számlát. Hivatkozott arra, hogy a társaság fizetésképtelenségét szerződésszegések és törvényellenes cégalapítás okozta, illetve, hogy a ... Rt-nél vezetett pénzforgalmi számla igazolja a teljes pénzmozgást, és az alapján megállapítható a tartozása tényleges összege, de annak megállapításához független könyvszakértővel kell felülvizsgáltatni a reklámiroda könyvelését. Fellebbezéséhez becsatolta azt a kézzel írt részletes kimutatást, amely tartalmazza a reklámiroda
- évi összes bevételét és költségét. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla az alperes fellebbezését nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, érdemi döntése is helytálló, és az ítélőtábla mindenben osztja az elsőfokú ítélet jogi indokolását is, azt csupán a fellebbezésben előadottakra tekintettel egészíti ki a következőkkel: Kétségtelen, hogy a betéti társaság volt könyvelője mind a büntetőeljárás során, mind az elsőfokú eljárás során történt meghallgatásakor is utalt arra, hogy a betéti társaság
- évi vagyonmérlegének elkészítése során az alperes által részére átadott bizonylatok alapján elszámolt költségeket a társaság korábbi években tapasztalt működésének eredményéhez képest nem találta bevétel arányosnak. Az alperest többször felszólította, hogy adja át lekönyvelés céljából a további költségszámlákat, ennek azonban az alperes nem tett eleget. Mindezek alapján - amint arra a büntető bíróság ítéletének indokolása is utal feltételezhető, hogy 2003-ban a betéti társaságnak a lekönyvelt összeget meghaladó további kiadása, költsége is volt. Az elsőfokú bíróság azonban helyesen mutatott rá arra, hogy a Pp.
- §-a
(1)bekezdésének d) pontjában foglalt feltételek szerinti, tehát teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő egyszerű éves beszámoló záró mérleggel szemben a perben az alperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a betéti társaság tényleges vagyona ettől eltért, és ehhez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §-ának
(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelően teljes körűen tájékoztatta is az alperest a reá háruló bizonyítási teherről és a bizonyítási eszközökről. Az alperes azonban a bizonyítási kötelezettségének a perben nem tudott eleget tenni, az általa felajánlott további bizonyítás lefolytatásától pedig nem lett volna várható olyan eredmény, amely a teljes bizonyító erejű magánokiratban foglaltakon alapuló kereset akár részbeni megdöntésére is alkalmas lett volna. Az alperes az elsőfokú eljárásban a
- november 21-én megtartott tárgyalásról
- sorszám alatt készült jegyzőkönyv tanúsága szerint tanúként kérte meghallgatni dr. ...-t a ... Kft. ügyvezető igazgatóját, hivatkozva arra, hogy a kft-nek tartozása áll fenn a betéti társasággal, illetve a betéti társaság szerződéses partnerével, a ...-val szemben, és ennek igazolása esetén a felperes perben érvényesített követelése 1 600 000 forinttal csökkenne. Kérte továbbá figyelembe venni azt, hogy a betéti társaság a ...-tól 3 400 000 forint hitelt vett fel, amely követelést jogutódlás folytán a ... Részvénytársaság érvényesített a tartozásért készfizető kezességet vállaló testvérével szemben, és miután az e követelés behajtása iránt indított perben jogerős ítélet meghozatalára került sor, ugyanezt a követelést a felperes e perben alappal nem érvényesítheti. Az alperes ezen bizonyítási indítványaival kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy ezek kapcsán az alperes lényegében a betéti társaságnak olyan kintlévőségeit, követeléseit kívánta bizonyítani, amelyek a felszámolási vagyon körébe tartoznak, és amelyek érvényesítése a felszámoló által esetlegesen indítandó peres eljárásokban lehetséges. Kérte továbbá az alperes ...-nak, a ... kereskedelmi igazgatójának a tanúkénti meghallgatását is, arra hivatkozva, hogy a betéti társaság
- május 26-án 1 236 000 forintot számla nélkül fizetett ki a ...-nak, amely kifizetést az általa becsatolt átutalási számla is igazol. Az elsőfokú bíróság alappal tekintett el e bizonyítás lefolytatásától is. A büntető iratok tanúsága szerint a betéti társaság és a ... között folyamatos volt az üzleti kapcsolat, a betéti társaság kizárólag banki átutalással teljesített a ... felé, amelynek köztudottan számos ügyfele közül a betéti társaság csupán az egyik volt. Ilyen körülmények mellett nem volt várható az alperes által indítványozott bizonyítás sikere, teljességgel valószínűtlen ugyanis, hogy a ... kereskedelmi igazgatója számot tudott volna adni a
- május 26-i, számla nélküli átutalás tényleges megtörténtéről. A ... által vezetett átutalási számla adatai szerint az alperes által megjelölt időpontban a betéti társaság valóban átutalta két részletben az összeget a ...nak, ebből azonban még önmagában nem lehet következtetni arra, hogy mindez számla nélkül történt volna, különös tekintettel arra, hogy a ... közpénzzel gazdálkodó műsorszolgáltató szervezet, amelynek gazdálkodását az állam felügyeli. E mellett a büntető iratok között megtalálható az a
- december 2-i keltű nyilatkozat (
- o.), amelyben az alperes elismerte a betéti társaságnak a ... felé fennálló tartozását, anélkül, hogy hivatkozott volna számla nélküli átutalásra. Az alperes ugyancsak a büntetőeljárásban keletkezett iratok
- és
- oldalán szereplő nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy a „beérkezett és elutalt" pénzek különbözetével elszámolni nem tud. Nem tűnik tehát életszerűnek, hogy ezen 2003-ban tett vallomásához képest mintegy 5 év elteltével emlékezete számottevően javult volna. A fentieken túl az ítélőtábla szükségesnek tartja az alperes perbeli védekezésével kapcsolatban még a következőket megjegyezni: Az
- évi XLIX. törvény
- §-a
(1)bekezdésének
- e)pontja a felszámolási vagyon körébe tartozónak minősíti mindazt, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít, és a 31. §
- a)pontja értelmében az így meghatározott vagyont a gazdálkodó szervezet vezetője által a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készített záróleltár, éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló vagy egyszerűsített mérleg (mindezek gyűjtőfogalmaként: tevékenységet lezáró mérleg) tartalmazza. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 20. §-ának rendelkezése értelmében a mérleg (illetve az azt magában foglaló beszámoló) a törvény mellékleteiben foglalt tagolás szerint készítendő el, és a tagolás szerinti egyes tételek alapját a 165. §. rendelkezései szerinti bizonylatok képezik, és e rendelkezésre tekintettel a könyvvezetés során az egyes mérleg szerinti tételek (továbbtagolt altételek) egymás közti állomány vagy összetétel változása esetén is kötelező a számviteli bizonylat kiállítása. Az Sztv. a forgóeszközök tételen belül külön szabályozza a készletek altételt, amelybe sorolandóak többek között a gazdálkodó szervezet követelései. Külön tételként tünteti fel továbbá a pénzeszközöket, amelynek további altételei a készpénzállomány, illetve a bankbetét. A készpénzben illetve a bankszámlán történő pénzforgalom ezért könyveléstechnikailag eltérő nyilvántartást igényel, ezért a két altétel közti átvezetés dokumentálást igényel. A készpénz kezelésére vonatkozóan pedig az Sztv. 168. §-ának rendelkezése szigorú számadású nyomtatvány használatát írja elő, a pénztár készpénzállományát érintő pénzmozgásokat tehát csak a bevételi-, illetve a kiadási pénztárbizonylatok igazolják. A fentiekből következően tehát, ha az alperes bizonyította is volna a perben azt, hogy a betéti társaságnak a ... Kft-vel szemben le nem könyvelt követelése lenne, az a pénztárban a fenti bizonylatok egybevetésével megállapított egyenleget nem befolyásolta volna. Ugyanígy nem érintette volna a pénztári bizonylatok alapján megállapított készpénzállomány mértékét önmagában az sem, ha a betéti társaság a pénzforgalmi bankszámlájáról bizonyítottan számla nélkül utalta volna át a ...nak a felperes által állítottak szerinti összeget. Ehhez ugyanis az alperesnek azt is bizonyítania kellett volna, hogy a pénzforgalmi bankszámlára az átutalt összeget az átutalás megelőzően a pénztárból kiadási pénztárbizonylattal igazoltan kivett készpénzből fizette be. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése, illetőleg 254. §-ának
(3)bekezdése alapján helybenhagyta. Nem foglalkozott érdemben az alperes által a fellebbezési eljárásban előterjesztett újabb bizonyítási indítványokkal, azok figyelembe vételét ugyanis a Pp. 235. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak kizárták. A fellebbezési eljárásban is pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes javára fellebbezési eljárási költség megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 75. §-ának
(1)és
(2)bekezdése, valamint a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet rendelkezései alapján állapította meg. Az alperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának megállapítása a 7/
- (III. 30.) IM rendelet rendelkezésein alapul, amelyet az alperes pervesztességére tekintettel az állam visel. Ugyancsak az állam terhén marad az állam által előlegezett fellebbezési illeték összege, annak viselésére ugyanis az alperest a fellebbezési eljárásra kapott személyes költségkedvezmény kedvezménye folytán pervesztessége ellenére sem lehetett kötelezni. (6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdése és
- §-a) D e b r e c e n,
- május hó
- napján Dr. Csiki Péter sk. a tanács elnöke, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -