← Magyarország

Pfv.20926/2015/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az eladónak az adásvételi szerződés időpontjában ismert körülményekről kell a vevőt tájékoztatnia.

  1. IV. Tv.
  2. §,
  3. IV. Tv.
  4. §,
  5. IV. Tv.
  6. §,
  7. IV. Tv.
  8. §,
  9. IV. Tv. 308/A. §,
  10. IV. Tv. 308/B. §,
  11. IV. Tv. 308/C. § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.926/2015/8.szám A Kúria a dr. Bakács Nóra ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Csontos Imre ügyvéd által képviselt alperes ellen vételár tartozás megfizetése iránt Járásbíróság előtt 3.P.20.085/
  12. szám alatt megindított és másodfokon a Törvényszék 12.Pf.20.406/2014/
  13. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 553.800 (ötszázötvenháromezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felek
  14. február
  15. napján adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint az alperes megvásárolta a korábban édesanyja bérleményét képező K., R. utca
  16. I/
  17. alatti társasházi lakást. A szerződés szerint az alperes 10 %-ot fizetett meg a vételárból, a további vételár-hátralékot pedig részletekben 25 év alatt volt köteles kifizetni. A szerződés
  18. pontja értelmében
  19. évben a kamat mértéke 10 %, majd minden évben a költségvetési rendeletben megállapított mérték. Az alperes
  20. júliusáig összesen 2.400.845 forintot fizetett ki, ezt követően a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A felperes írásbeli felszólítására azt kérte, hogy a felperes álljon el a szerződéstől, figyelemmel arra, hogy a lakása falával szomszédosan egy sportcentrum kezdte meg működését, amely miatt az ingatlanát zavartalanul nem tudja használni. A felperes keresetében 5.538.178 forint vételár-hátralék, annak
  21. április
  22. napjától járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. és a perköltség Az alperes ennek elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő hibás teljesítésre hivatkozással. Előadta, hogy ennek alapján az adásvételi szerződéstől jogosan állt el, kérte az eredeti állapot helyreállítását. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.538.178 forintot, ennek
  23. április
  24. napjától járó törvényes késedelmi kamatait. Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetet elutasította és az alperest kötelezte a perrel felmerülő költségek megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy K. Város Önkormányzata Képviselő Testületének 1/
  25. (II.2.) rendelete szabályozta a kamat mértékét, ezt a 6/
  26. (III.1.) önkormányzati rendelet módosította. Az említett vagyonrendelet
  27. §-ának helyes értelmezéséből az nem következik, hogy az alperest, ahogy azt előadta
  28. évet követően kamatfizetési kötelezettség nem terhelte a törlesztőrészletek után. A viszontkereset kapcsán az elsőfokú bíróság az
  29. évi IV. törvény (Ptk.) 305-308/C. §-aira hivatkozott. Utalt arra, hogy a szerződés az alperes részére elállási jogot nem biztosított, emellett az adásvétel időpontjában a sportcentrum még nem működött. Az alperes
  30. év végén a zavaró hatást már tapasztalta, ennek ellenére még évekig eleget tett a fizetési kötelezettségének. A felperes nem szegte meg a tájékoztatási kötelezettségét a sportcentrummal kapcsolatban, mert nem volt az szükségszerű, hogy a sportcentrum létesítése az alperes ingatlanhasználatát zavarja. Ezzel kapcsolatban a sportcentrum ellen a társasház már pert indított. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  31. §

(2)bekezdése és a 254. §
(3)bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte az ingatlan adásvételi szerződés
  1. pontját. Az alperes a havi részleteket kamatokkal volt köteles megfizetni a felperesnek. A szerződés a
  2. évi kamatot állapította meg, ez az 1/
  3. (II.2.) vagyonrendelet
  4. §-án alapult. A vagyonrendelet módosításáig ez a mérték volt irányadó, akkor is, ha a felperes nem határozta meg évenként a kamat mértékét, emiatt nem vált a szerződés kamatmentessé. A
  5. évi módosítást megelőzően az alperes a részletfizetés kedvezményét elvesztette, így az reá már nem irányadó. A viszontkeresettel kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen döntött abban a kérdésben, miszerint az alperest elállási jog nem illette meg. Az adásvételi szerződés megkötésekor a sportcentrum még nem volt kész, az nem üzemelt. Az ingatlan vételekor magtár és istálló épület állt a szomszédságban, ahol napi rendszerességgel árumozgatás történt. Emellett, amíg az alperes édesanyja a lakásban lakott a havi részleteket az alperes megfizette, ezután pedig a saját előadása szerint is erre azért nem került sor, mert mind a sportcentrum léte, mind az anyagi helyzete befolyásolta abban, hogy a fizetési kötelezettségét ne teljesítse. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, a viszontkeresetének való helyt adást kérte. Megismételte azt az álláspontját, hogy az 1/
  6. (II.2.) vagyonrendelet csak
  7. évre állapította meg az önkormányzati lakások esetében a részletfizetés esetén felszámítható kamat mértékét, ezt követően ilyen megállapításra 2013-ig nem került sor. Az alperes fenntartotta azt az előadását is, hogy az érintett lakóingatlanával közös fallal rendelkező sportcentrum kialakításához a felperes
  8. decemberben már kiadta a hozzájárulását minden megkötés nélkül és csak ezt követően,
  9. február 28-án kötötték meg az adásvételi szerződést. Ekkor tehát a felperesnek már tájékoztatást kellett volna adnia a sportcentrum létesítéséről, ennek elmulasztásával megsértette a Ptk.
  10. §-ban előírt tájékoztatási kötelezettségét, ezeket a körülményeket a bíróságok nem értékelték. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperest az adásvételi szerződés
  11. pontja értelmében kamatfizetési kötelezettség terhelte. Az 1/
  12. (II.2.) számú vagyonrendelet
  13. §-a rendelkezett az elővásárlási joggal érintett lakások eladásának rendjéről. A
  14. §
(3)bekezdése a vételár-részletek után a kamat mértékét
  1. évben 10 %-ban állapította meg. A vagyonrendelet alapján azonban nem csak 2007-ben, hanem később is történtek értékesítések. Tehát amíg az önkormányzat képviselő testülete más kamatmértékről nem döntött, addig az értékesítések során nyújtott részletfizetési kedvezmény esetén a
  2. évre megállapított 10 % kamatot kellett a vevőknek megfizetniük, ez vonatkozott az alperesre is. A képviselő testület újabb döntéséig tehát a
  3. §
(3)bekezdésében meghatározott kamatmérték volt irányadó. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a rendelet módosításakor, 2013-ban a képviselő testület ezt a kamatmértéket módosította és nem akként rendelkezett, hogy az eddig kamatmentes részletek után a jövőben ismét kamatot kell fizetni. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozik arra, hogy a felperesnek a Ptk.
  1. §-a alapján tájékoztatnia kellett volna a sportcentrum létesítéséről, figyelemmel arra, hogy mintegy három hónappal a szerződéskötést megelőzően már hozzájárulását adta a sportcentrum létesítéséhez. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a felperesnek az adásvételi szerződés megkötésekor nem kellett azzal számolnia, hogy majdan a sportcentrum megépítése, kialakítása során olyan konstrukciót alkalmaznak, amely az alperes által lakott társasháznak, illetve az alperes lakásának a használhatóságát jelentősen érinti. A felperes tájékoztatási kötelezettsége a szerződéskötés időpontjában ténylegesen fennálló helyzetről állott fenn. Az a körülmény, hogy a később kialakított sportcentrum zavaró hatást fejt ki, csak jóval a szerződéskötés után volt észlelhető, ez nem alapozza meg az alperesnek a részletvételtől való elállási jogát, illetve szavatossági igényét sem. A peradatokból is kitűnt, hogy az a társasház, amelyben az alperes által megvásárolt lakás is fekszik, már pert indított a sportcentrum ellen, így annak zavaró hatása más jogi eszközökkel fogják elhárítani. Az alperes maga is hivatkozott a per során arra, hogy a sportlétesítmény zavaró hatása mellett elsősorban az anyagi helyzete miatt nem tudta a részletfizetési kötelezettségét teljesíteni. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva, a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, azonban a felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be, a Kúria az ügyet tárgyaláson kívül bírálta, így a felperesnek a felülvizsgálati eljárással perköltsége nem merült fel. A Kúria ezért az erről való határozathozatalt mellőzte. Az alperes személyes illetékfeljegyzési jogban részesült, pervesztességére tekintettel azonban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése, valamint a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(2)és
  1. §-a alapján köteles megfizetni külön felhívásra illetéket. az államnak a le nem rótt felülvizsgálati eljárási Budapest,
  2. március
  3. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Árok Krisztián s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.