DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.276/2017/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd ügyintézése mellett a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Perédi Tamás ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) I. rendű, a személyesen eljáró II. rendű alperes neve (címe) II. rendű és az ugyancsak dr. Perédi Tamás ügyvéd (címe) által képviselt III. rendű alperes neve (címe) III. rendű alperesekkel szemben szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében az Egri Törvényszék 11.P.20.130/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és a III. rendű alpereseknek személyenként 6350 (hatezer-háromszázötven) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A felperes és a II. rendű alperes, mint adósok devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződést kötöttek az ..... ügyletazonosító alatt az I. és a III. rendű alperesekkel, mint hitelezőkkel a b1 hrsz. alatt felvett ingatlan megvásárlásának finanszírozása céljából. A kölcsönszerződés szerint a kölcsön összege 7 200 000 Ft, melyből 2 880 000 Ft-nak megfelelő svájci frank összegre a Magyar Állam készfizető kezességet vállalt, míg az állami kezességvállalással nem biztosított kölcsön összege 4 320 000 Ft-nak megfelelő,
- október
- napján a bank által alkalmazott deviza vételi árfolyamon számított deviza ellenértéke: 29 210,9 CHF volt. A kölcsönszerződés tartalmazta a folyósítás feltételeit, a kölcsön kamatát, egyéb költségeit, illetőleg a törlesztésre vonatkozó rendelkezéseket is. A kölcsönszerződés biztosítására a felperes és a II. rendű alperes, mint zálogkötelezettek az I. rendű alperes zálogjogosult javára 29 210,9 CHF összegű állami kezességvállalással nem biztosított kölcsönre és annak járulékaira jelzálogjogot alapítottak a b1 hrsz. alatti, a felperes és a II. rendű alperes ½-½ hányadban tulajdonát képező ingatlanra, aminek biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat is bejegyeztettek az ingatlan-nyilvántartásba. A kölcsönszerződést és a jelzálogszerződést közjegyzői okiratba foglalták, amely utóbbi IV.
- pontja tartalmazta az ingatlan adatait, annak aktuális hitelbiztosítási értékét és a zálogkötelezettek jogszavatossági nyilatkozatát is. Ezen pontban a zálogkötelezettek kötelezték magukat, hogy a jelzálogjog fennállása alatt az ingatlan tulajdonjogát vagy ingatlanra vonatkozó bármely jogot nem pénzbeli betétként csak a zálogjogosult előzetes hozzájárulásával bocsátják gazdasági társaság rendelkezésére, továbbá az ingatlant bármely más módon csak a zálogjogosult előzetes hozzájárulásával terhelik meg, s azt csak a zálogjogosult előzetes hozzájárulásával idegenítik el. A zálogkötelezettek kötelezték magukat, hogy a jelzálogjog fennállása alatt az ingatlant rendeltetésszerűen használják, megfelelően karbantartják, állagát megőrzik, értékcsökkenéstől, állagromlástól megóvják. Kötelezték magukat annak tűrésére, hogy a zálogjogosult a lekötött zálogtárgy meglétét, állapotát, rendeltetésszerű használatát, valamint a zálogkötelezetteket terhelő kötelezettség teljesítését ellenőrizze. A jelzálogszerződés IV.
- pontja tartalmazta továbbá az alábbiakat: „Ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a zálogjogosult felhívására a zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet az eredeti értékére kiegészíteni. Amennyiben a zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékre nem egészítik ki, a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot." Ugyanezen pont alapján a kölcsöntartozás futamidő alatt bekövetkező jelentős növekedése, illetve a fedezetként szolgáló ingatlan értékének jelentős csökkenése esetén a hitelezők a fedezett kiegészítését kérhetik az adósoktól. A szerződés ezen pontjában a felek akként is rendelkeztek, hogy amennyiben a devizaárfolyam nagy mértékű változása miatt a fennálló kölcsöntartozás deviza eladási árfolyamon történő, forintra átszámított értéke meghaladja a jelzálogul lekötött ingatlan forintban meghatározott aktuális/várható hitelbiztosítéki értékének a hitelezők belső utasításaiban meghatározott, a finanszírozhatóság szempontjából maximális %-os mértékét, és az adósok a hitelezők felhívására, az abban megszabott, megfelelő határidő alatt nem teljesítenek olyan mértékű előtörlesztést, melynek eredményeképpen a kölcsön/fedezet aránya a hitelbiztosítéki értéknek a hitelezők belső utasításaiban meghatározott, a finanszírozhatóság szempontjából maximális %-os mértéke alá csökken, vagy a fedezetet nem egészítik ki, a hitelezők a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondhatják, és a teljes követelést lejárttá tehetik, valamint a zálogjogosult gyakorolhatja a zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot. A kölcsönszerződés felmondásra került. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a zálogszerződés IV.
- pontjának azon szövegrésze, mely szerint „Ha a zálogromlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogjogból való kielégítést veszélyezteti, a zálogjogosult felhívására a zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet az eredeti értékére kiegészíteni. Amennyiben a zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékére nem egészíti ki, a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot.", tisztességtelen, s a szerződés ebben a részében érvénytelen. Az I. és a III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték, míg a II. rendű alperes felhívás ellenére jogi képviseletéről nem gondoskodott, ezért az általa tett nyilatkozat hatálytalan volt. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte őt, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a III. rendű alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 38 100 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint a szerződéskötés időpontjában hatályos régi Ptk.
- §-ának
(1)bekezdés értelmében tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A régi Ptk. 209. §-ának
(5)bekezdése szerint nem minősül tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. A régi Ptk.
- §-ának d) pontja szerint fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy. A felperes a szerződést magánszemélyként lakásvásárlás céljából kötötte. A kölcsönszerződés fogyasztói minőségét az alperesek sem vonták kétségbe, erre tekintettel a szerződés fogyasztói szerződésnek minősül. Szintén nem volt vitatott, hogy a felperes által támadott szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/
- (XII. 10.) PK vélemény
- pontja szerint az olyan feltétel tisztességtelensége, amelynek tartalmát jogszabály kimerítően (taxatíve) határozza meg, a bíróság által nem vizsgálható. Ha a kógens keretszabályt a felek rendelkezési joga tölti meg tartalommal, vagy ha a felek a diszpozitív szabályi rendelkezésektől eltérnek, az ilyen feltétel tisztességtelensége vizsgálható. Ez nem jelenti azt, amennyiben a felek szerződése a jogszabályi keret- vagy diszpozitív rendelkezést tartalmazza, hogy ennek tisztességtelensége megállapítható lenne, csupán azt, hogy amennyiben a felek a keretszabály tartalmát a szerződésben kitöltik, úgy ezen kitöltő rendelkezések, illetőleg a diszpozitív jogszabályi rendelkezéstől eltérő rendelkezések tisztességtelensége vizsgálható. Amennyiben a felek a jogszabályi keretrendelkezést vagy diszpozitív szabályt emelik be a szerződésükbe, és azt a további részletszabályokkal nem töltik ki, önmagában ezen részletszabályok kialakításának hiánya miatt a jogszabályi rendelkezéssel azonos szerződési feltétel tisztességtelensége a régi Ptk.
- §-ának
(5)bekezdésére figyelemmel nem vizsgálható. A régi Ptk. szerződéskötéskor hatályos 261. §-ának
(1)bekezdése értelmében jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a rendeltetésszerű használatára, hasznosítására, köteles azonban annak épségét megőrizni. Ha a kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések elrendelését. A régi Ptk. 261. §-ának
(2)bekezdése szerint, ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult gyakorolhatja a kielégítési jogát. A régi Ptk. 525. §-a
(1)bekezdésének c) pontja szerint a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki. A felek által kötött jelzálogszerződés felperes által támadott rendelkezése ugyan nem szó szerinti átvétele a régi Ptk. 261. §-ának
(2)bekezdésének, azonban azzal lényegét tekintve egyezik, az a jogszabály előírásainak megfelelően került meghatározásra. A jelzálogszerződés keresettel támadott szövege a régi Ptk. 261. §-ának
(2)bekezdését annyiban egészíti ki, hogy nem csupán a zálogtárgy állagromlása, hanem egyéb ok folytán a zálogfedezet értéke csökkenésének esetére is előírja a zálogkötelezett részére a zálogfedezet eredeti értékére történő kiegészítését, amennyiben erre a zálogjogosult felszólítja. A zálogjog, így a jelzálogjog alapításának is az a célja, hogy biztosítsa a zálogjogosult követelésének kielégítését. A követelés kielégítését ugyanakkor nemcsak a zálogtárgy állagának romlása, hanem annak értékcsökkenése is veszélyezteti, hiszen a zálogul lekötött ingatlan értékének csökkenése esetén a zálogjog a célját már nem képes betölteni, a biztosított követelés kielégítésére kellő fedezetet már nem nyújt az adós nem teljesítése esetén. A régi Ptk. megalkotásakor a zálogtárgy értékének csökkenése a fennálló gazdasági és társadalmi viszonyok miatt elsősorban az állagromlással függött össze, ennek megfelelően ezen törvény a 261. §-ának
(2)bekezdésében még a zálogtárgy állagának romlását emelte ki. A bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások hatására ugyanakkor egyre inkább jellemző, hogy a zálogtárgy fedezetei értékének csökkenését elsősorban nem a zálogtárgy állagának romlása, hanem annak értékcsökkenése - adott esetben a zálogkötelezettektől függetlenül bekövetkező értékcsökkenése - okozza. A jogalkotó ezt érzékelve a jelen eljárásban ugyan még nem alkalmazandó, de időközben már hatályba lépett Ptk. 5:109. §-ának
(3)bekezdésében már kifejezetten a zálogtárgy értékének csökkenése esetére teszi a zálogkötelezett feladatává a zálogtárgy állapotának helyreállítását vagy kiegészítő biztosíték nyújtását. Erre tekintettel a támadott szerződési kikötést nem teszi tisztességtelenné azt, hogy a zálogtárgy állagának romlása mellett a zálogfedezet értékének csökkenés esetére is előírja a zálogfedezet kiegészítését. A régi Ptk. 261. §-ának
(2)bekezdése a felek szerződésével egyezően rendelkezik arról, hogy a zálogkötelezett a zálogjogosult felhívására köteles a zálogfedezet kiegészítésére. A jogszabály és a szerződés is egyezően akként rendelkezik, hogy a zálogkötelezett ezen felhívásnak megfelelő határidőn belül köteles eleget tenni. Bár a régi Ptk. 261. §-ának
(2)bekezdése erre külön nem tér ki, de magából a törvényi rendelkezésből is egyértelmű, hogy ezen bizonyos határidőt a zálogjogosult határozhatja meg. Azt, hogy mit kell megfelelő határidőn érteni, mindig az adott eset körülményei döntik el. A zálogjogosult ezen rendelkezésből eredő joga ugyanakkor nem korlátlan, amennyiben a fedezet kiegészítésére nem biztosít megfelelő határidőt, vagy kielégítési jogát visszaélésszerűen gyakorolja, úgy ezt a zálogkötelezettek perben vitássá tehetik, illetőleg sérelmezhetik, őket ugyanis a vitatott szerződési kikötés ettől nem zárja el. Maga a régi Ptk. 261. §-ának
(2)bekezdése is akként rendelkezik, hogy amennyiben a zálogkötelezettek a zálogfedezetet megfelelő határidőn belül, a zálogjogosult felhívására nem egészítik ki, úgy a zálogjogosult a követelés lejártának hiányában is gyakorolhatja az őt megillető kielégítési jogát, ezért a szerződéses rendelkezések e körben is megfelelnek a jogszabályi rendelkezéseknek. A felperes hivatkozott arra, hogy a kikötés azért is tisztességtelen, mert a hitelező erőfölényével visszaélő magatartása ahhoz vezethet, hogy a hitelező a zálogjogból való kielégítési joga annak ellenére is megnyílhat, hogy a felperes minden tőle telhetőt megtesz a szerződésszerű teljesítés érdekében, így az állagvédelmet és a zálogfedezet kiegészítését is. A szerződés ezen rendelkezése ekként nem értelmezhető, mert amennyiben a zálogkötelezett a zálogfedezetet felhívásra megfelelően kielégíti, úgy a zálogjogosult kielégítési joga nem nyílhat meg. A jelzálogszerződés IV.
- pontja tartalmazza az ingatlan hitelbiztosítéki értékét, a jelzálogszerződés támadott rendelkezése szerint a zálogkötelezettnek a zálogjogosult felhívására erre az értékre kell kiegészíteni a zálogfedezet értékét, ekként meghatározott, hogy a zálogkötelezett kiegészítési kötelezettség meddig terjed, a zálogjogosult milyen mértékű kiegészítést követelhet. A felperes sérelmezte továbbá, hogy a hitelező önkényesen értelmezheti, hogy mit fogad el fedezetként. Erre vonatkozóan ugyanakkor a szerződésnek nem kell előzetesen rendelkezést tartalmaznia, mindig az eset összes körülményeire tekintettel határozható meg, hogy a fedezet kiegészítéseként mi fogadható el. A zálogjogosult rendelkezési joga azonban e tekintetben sem korlátlan, amennyiben a zálogjogosult a zálogkötelezett által felajánlott megfelelő fedezetet vagy fedezetkiegészítést nem fogadja el, úgy vele szemben szintén jogvita kezdeményezhető. A felperes keresetében sérelmezett szerződési rendelkezés a fentiekre tekintettel nem minősül tisztességtelennek, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, s őt kötelezte a pervesztessége okán a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján az I. és a III. rendű alperesek perköltségének megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást, vagylagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítása mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az eljárás lényeges szabályát azzal, hogy az ítélete indokolása mindössze formális volt. Mivel hiányzik a vitatott a szerződési feltétel és a normaszöveg egyezősége, a szerződéses feltétel tisztességtelenségét érdemben kellett volna vizsgálni. Megismételte azon hivatkozását, hogy a vitatott szerződéses rendelkezés a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja fel a szerződési feltétel értelmezésére, ezáltal az a 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet 1. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerint tisztességtelennek minősül. Hivatkozott ebben a körben a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.21.158/ 2016/5. számú ítéletében foglaltakra. Az I. és a III. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték annak helyes indokai alapján, a II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, abból az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával megalapozott következtetésre jutott. A jelzálogzálogszerződés IV.
- pontjával összefüggésben az ítélőtábla maradéktalanul osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, ugyanis az a lényegét tekintve, s az abból alapvetően kifogásolt rész teljesen megegyezik a normaszöveggel, ami miatt nem lehet szó ezen szerződési feltétel tisztességtelenségéről. Azt nem teheti azzá az sem, hogy a felek szerződése nem határoz meg erre az esetre követendő eljárási rendet, illetőleg számítási képletet; ilyen követelményt a jogszabály sem támaszt ezen feltétel alkalmazójával szemben. Amennyiben a felperes úgy ítéli meg, hogy az I. rendű alperes a biztosíték iránti jogát nem a szerződésnek, illetve a jogszabályoknak megfelelően gyakorolná, akkor az ebből eredő igényét - miként erre az elsőfokú bíróság is utalt - keresettel érvényesítheti az I. rendű alperessel szemben. A régi Ptk.
- §-ának a korabeli számozás szerinti
(5)bekezdésének alkalmazása szempontjából nem feltétel a szerződéses rendelkezés és a normaszöveg szó szerinti egyezése. A vitatott szerződéses kikötést kétségtelenül a jogszabály előírásának megfelelően határozták meg, ezért nem lehet szó annak tisztességtelenségéről, miáltal a kereset alaposságáról sem. A felperes által hivatkozott eseti döntéssel kapcsolatban az ítélőtábla megjegyzi, hogy precedensjog hiányában az nem kötelező érvényű a jelen bíróságra. A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerint annak helyes indokai alapján. A felperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján őt kötelezte a jogi képviselővel eljárt I. és III. rendű alperesek költségének megtérítésére, aminek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(3)és
(5)bekezdései alapján meghatározott ügyvédi munkadíj figyelembevételével állapította meg; a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. Debrecen,
- június
- Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, Dr. Molnár Tibor Tamás sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő