Bf.57/2017/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés szerint, és kábítószer birtoklása bűntettében a Btk.178.§

(1)bekezdése alapján. Ezért halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámította a szabadságvesztésbe a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy vádlott a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Vagyonelkobzást rendelt el vele szemben 660.000 Ft, továbbá a tőle lefoglalt 116.500 Ft, 3.547 euró, valamint 10 cseh korona tekintetében. Rendelkezett a vádlottnál lefoglalt és a szakértőnek megküldött kábítószerek, illetve azok csomagolására és fogyasztására használatos eszközök elkobzásáról, az egyéb bűnjel jogi sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. A vádlott és védő az ítéletet tudomásul vette. Az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést a vádnak megfelelő minősítés - jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette - megállapítása, valamint a szabadságvesztés és mellékbüntetés tartamának felemelése érdekében. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.144/2017/1-I. számú átiratában az ügyész fellebbezését módosított formában tartotta fenn; a törvényszék által megállapított minősítést a továbbiakban nem támadta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítást. Az ítéleti tényállás alapjául vádlott beismerő vallomását fogadta el, továbbá a házkutatásokról és lefoglalásokról készített jegyzőkönyvek és igazságügyi szakértői vélemények tartalmát, melyek összhangban voltak a terhelti előadással. Vádlott az eljárás során többször tett vallomást és következetesen állította, hogy a lakóhelyén lefoglalt kis mennyiségű, különböző fajtájú kábítószereket saját fogyasztásra tartotta, csak azokat adta el, illetve szánta kereskedésre, amiket az o.-i fesztivál alkalmával nála megtaláltak. A törvényszék indokolási kötelezettségének eleget téve részletesen értékelte a vádlott vallomásait és egyéb bizonyítékokat, meggyőzően érvelve a megállapított minősítés szerinti bűnösség mellett. A tényállás megalapozott és okszerű a terhelt büntetőjogi felelősségére levont jogi következtetés. A mérlegelés útján megállapított tényállásban jól elkülöníthető a kábítószerekhez kapcsolódó kétféle elkövetési magatartás, melyek alapján törvényes a halmazat. Az ügyész rámutatott, hogy a kiszabott büntetés az enyhítő körülmények túlsúlya mellett is több évvel elmarad az irányadó, de az ítéletben nem rögzített 7 éves középmértéktől. A büntetésben nem jelenik meg a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlya és az a fokozott társadalomra veszélyesség, miszerint különböző, fiatalok számára rendezett társadalmi eseményeken, fesztiválokon szinte természetessé vált a drogok jelenléte és használata. Az általános megelőzés érdekében szigorúbb joghátrány alkalmazása indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú döntést változtassa meg; a súlyosító körülményeket egészítse ki és emelje fel a kiszabott szabadságvesztés, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés időtartamát. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén megjelent ügyész az átiratában foglaltakat változatlan formában fenntartotta, hangsúlyozva a minősítés helyességét, mivel a bizonyítékok két különböző elkövetési magatartás megvalósulását támasztják alá. Súlyosító körülményként indítványozta értékelni a kereskedő típusú kábítószeres cselekmények gyakoriságát, valamint azt, hogy az értékesítésre szánt drogok tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség alsó határának 91 %-át tette ki, vagyis az alapeseti minősítés felső határához közelített. Rámutatott, hogy a halmazatban 212 éves büntetési tétel középmértékéhez; azaz 7 évhez közelítő tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt. Indítványozta a fő- és mellékbüntetés súlyosítását. Vádlott meghatalmazott védője perbeszédében az ügyészi fellebbezését elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Egyetértett a törvényszék által megállapított minősítésekkel, ezeket alátámasztó bizonyítékértékeléssel és a hozzáfűzött jogi indokolással. Hangsúlyozta, hogy vádlott büntetlen előéletű, a nála lévő kábítószereket önként adta át, mindvégig együttműködött a nyomozó hatósággal. A rendőrségnek nem kellett erőfeszítéseket tenni az ügy felderítése érdekében, mert a terhelt a híváslista adatok, vevőkör és egyéb objektív, illetve szubjektív bizonyítási eszközök hiányában is feltárta kereskedői magatartása részleteit. A büntetés kiszabása körében rámutatott, hogy vádlott szabadulása óta dolgozik, melynek alátámasztására munkáltatói igazolást csatolt. A ... Egyetemen 3 szemesztert elvégzett, szándékában áll tanulmányait folytatni. Ilyen bűnösségi körülmények mellett nem indokolt és nem is szükséges a terhelttel szemben a törvényszék által kiszabott joghátrány súlyosítása, a büntetés alkalmas mind az egyéni, mind az általános megelőzés elérésére. Vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védőjéhez, elmondta, hogy szabadlábra helyezését követően két munkahelyet is létesített, folyamatosan dolgozik, édesapjával él egy háztartásban. A kábítószer fogyasztással felhagyott. A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással bírálta felül, és az ügyész súlyosítás iránti fellebbezését nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta és nem vétett olyan relatív vagy abszolút hatályú eljárási hibát, mely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. A táblabíróság különös gonddal vizsgálta azt az elsőfokú eljárásban hangoztatott azon védelmi hivatkozást, miszerint a terhelt első és második gyanúsítotti kihallgatása során rögzített vallomásai nem értékelhetők törvényes bizonyítékként, mivel a nyomozó hatóság megsértette a 8/2013. (III.1.) AB határozat által értelmezett alkotmányos követelményt, miszerint a Be.48.§

(1)bekezdésének alkalmazásakor - kötelező védelem esetén - a terhelt érdekében kirendelt védőt az első kihallgatás helyéről és időpontjáról igazolható módon olyan időpontban kell értesíteni, hogy a védőnek lehetősége legyen az eljárási cselekményen részt venni, védői jogait gyakorolni. Az AB határozat szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk

(3)bekezdésében meghatározott alkotmányos követelményt sérti, és ezért a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető abban az esetben, ha a védő időben történő értesítése elmarad, vagy annak megtörténte nincsen hitelt érdemlő módon dokumentálva. Az Alkotmánybírósági határozat indokolásában rámutatott arra, hogy nyomozati szakban eltérő érdekek érvényesülnek a bizonyítékok összegyűjtése terén, mint a bíróság előtt zajló kontradiktórius eljárásban. A rendőrség elsődleges feladata, hogy megszerezze a bizonyítási eszközöket, a védő részvétele ily módon az eljárási cselekményeken nem kötelező, csak lehetőség. A bíróság eljárásában - a kötelező védelem eseteiben - a védő részvétele a tárgyaláson kötelező, tekintve, hogy itt a rendelkezésre álló bizonyítékok törvényességének ellenőrzése és értékelése zajlik, a büntetőjogi felelősséget megalapozó vagy éppen kizáró tényállás megállapítása végett. A nyomozati szakban azonban a feladatok teljesíthetősége miatt a fegyverek egyenlőségének alkotmányos elve csak korlátozásokkal érvényesülhet. A védekezési jog lehetőségét azonban már az első gyanúsítotti kihallgatást megelőzően is biztosítani kell. Az AB határozat a nyomozás során irányadó értesítési kötelezettség vonatkozásában hivatkozik a 23/2003. (IV.24.) BM-IM rendelet 6.§-ára, melynek értelmében a fogva lévő terhelt első kihallgatását megelőzően biztosítani kell, hogy védőt hatalmazhasson meg. A 9.§

(2)bekezdése pedig előírja, hogy a védőt kellő időben, de legkevesebb 24 órával korábban, a hely és időpont megjelölésével szükséges értesíteni azokról az eljárási cselekményekről, amelyeken az Eljárási törvény alapján jelen lehet. A Rendelet 9.§

(4)bekezdése tartalmazza azokat a kivételeket, amikor a védő jelenléte nélkül is kihallgatható a terhelt, mert ez esetben a terhelti jogainak érvényesülését biztosítja a Be.117.§

(2)bekezdésében írt törvényes figyelmeztetés, amely az önvádra kötelezés tilalmát és a vallomásmegtagadás lehetőségét tartalmazza. A védő értesítését azonban mindig dokumentálni kell, illetőleg azt a körülményt, hogy az értesítés ellenére nem kívánt vagy nem tudott a gyanúsítotti kihallgatáson jelen lenni. A hivatkozott AB határozat példaként jegyzi meg, hogy nem megfelelő az értesítési eljárás, amennyiben a nyomozó hatóság késő éjszakai órán, a védő irodájában működő fax útján értesíti az ügyvédet a kirendelés és az első terhelti kihallgatás időpontja tekintetében. Ilyen esetben nyilvánvaló, hogy a védő csak reggel, a munkaidő kezdetekor, vagy hétvége esetén, az első munkanapon értesül e tényekről, amikor már a lezajlott gyanúsítotti kihallgatáson nem állt módjában a terhelt érdekében eljárni. Ilyen és hasonló eljárási módok esetén nem tekinthető törvényesnek a terhelt beismerő vallomása. Jelen ügyben az állapítható meg a nyomozati iratok

1. oldalán elfekvő jelentésből, hogy a rendőrök dr. Király Béla székesfehérvári illetőségű kirendelt védőt mobiltelefonon és időben értesítették a kirendelésről és az ügyvéd eldönthette, hogy részt tud-e venni - a
2. augusztus 4-én 20 óra 5 perckor elfogott - vádlott másnap hajnalban, az 5 óra 15 perckor kezdődő első kihallgatásán vagy nem. A védő nem kívánt megjelenni, de a jegyzőkönyv szerint a terheltet a gyakorolható jogaira a kihallgatás megkezdése előtt teljes körűen figyelmeztették, melyet megértett és tudomásul vett, a jegyzőkönyvet aláírta, így beismerő vallomása törvényesen beszerzett és értékelhető bizonyíték (nyomozati irat
3. oldal). Ugyanez állapítható meg a nyomozati iratok
4. oldalán lefűzött jelentésből, amikor augusztus 5-én ismét telefonhívással értesítette a nyomozó hatóság a kirendelt védőt, aznap, 12 óra 30 perckor, a Sárbogárdi Rendőrkapitányságon lesz a következő kihallgatás. Ezen a védő megint nem tudott megjelenni, de védence a fentiekhez hasonló körülmények között tett ismét vallomást (nyomozati irat
5. oldal). A védő a nyomozási bíró előtti eljárásban,
6. augusztus
7. napján már személyesen megjelent és gyakorolta a jogait (nyomozati irat
8. oldal). A törvényszék a védői indítvány alapján eljárva beszerezte a rendőrségtől az értesítések megtörténtére és időpontjára vonatkozó igazolást (5.B.14/2016/
9. sz. utóirat). A megkeresésre adott válaszból kiderül, hogy milyen telefonszámon hívta fel a rendőrség a védőt és az is, miszerint minden esetben jelezte a részvételének hiányát. E körülményekből az állapítható meg, hogy a terhelt védekezési jogai nem sérültek, védőjének minden esetben lehetősége volt megjelenni a gyanúsítotti kihallgatásokon, szuverén joga volt annak eldöntése, e lehetőséggel él-e. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában azt a
10. június 23-i tárgyaláson csatolt önvallomásban előadott védekezést is cáfolta, miszerint vádlott kábítószerek hatása alatt állt
11. augusztus
12. napján, az első vallomás megtételekor. Valóban kimutatható volt az elszámoltatásakor vett vizeletmintában a kokain metabolitja, azonban klinikai tünetek nem voltak nála megállapíthatók (nyomozati irat 384-
13. oldal). Az elfogását követően 17 órával lezajlott folytatólagos kihallgatás alkalmával pedig nyilvánvalóan nem volt már a szervezetében kábítószer, amikor fenntartotta az első beismerő vallomását. A
14. január
15. napján, meghatalmazott védője jelenlétében foganatosított kihallgatásakor a terhelt annyit mondott, hogy nem kíván vallomást tenni, de nem hivatkozott arra, miszerint korábbi vallomásait visszavonná vagy azok tartalma nem adekvát, mivel drogok befolyása alatt állt (nyomozati irat
16. oldal). Mindezekre figyelemmel teljes mértékig elfogadható és a tényállás alapjául felhasználható bizonyíték volt a terhelt első két nyilatkozata. Az elsőfokú bíróság az átszignálást követően nem alkalmazta a Be.287.§

(4)bekezdésében írt könnyítő rendelkezéseket, miszerint a tárgyalás addigi anyagának ismertetésével is megismételhető a bizonyítás, hanem azt elölről kezdte (5.B.14/2016/

1. sz.,
2. február
3. napján kelt jegyzőkönyv
4. oldal). Kihallgatta vádlottat, aki nem kívánt vallomást tenni, hanem az ügyészséghez megküldött önvallomását tartotta fenn. Az ügyész indítványára felolvasta Ny.P. tanúvallomását a
5. számú tárgyalási jegyzőkönyvből. Meghallgatta dr. Rémiás Róbert igazságügyi vegyész szakértőt, aki a nyomozati iratok
6. kötet 91-
7. oldalán elfekvő szakértői véleményét fenntartotta. Előadta, hogy a terhelt budapesti lakásán lefoglalt kábítószerek hatóanyagtartalma meghaladja a csekély mennyiség felső határát, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak mindössze 17-27 %-a. A fesztiválon lefoglalt drogok tiszta hatóanyagtartalma ugyancsak nem éri el a jelentős mennyiséget, annak mintegy 91 %-a. Leszögezte, hogy a vádlott beismerő vallomása alapján, az elfogásáig eladott marihuána becsült hatóanyagtartalma legfeljebb 0,2-2 %-ig terjedhet, melyet hozzáadva a fesztiválon lefoglalt mennyiség hatóanyagtartalmához sem éri el a jelentős mennyiség alsó határát (
8. sz. jegyzőkönyv 4-
9. oldal). A
10. március
11. napján tartott tárgyaláson a törvényszék ismertette a fent említett
12. számú utóirat tartalmát a védő szabályszerű értesítése tárgyában, majd a védő által csatolt igazolásokat, melyek szerint vádlott az előzetes letartóztatás tartama alatt az "A." Alapítvány Szenvedélybetegsegítő Ambulanciája által szervezett csoportfoglalkozásokon és egyéni konzultációkon részt vett a kábítószer használatot gyógyító ellátáson belül. Ezért enyhébb rezsimkategóriában töltötte az előzetes fogvatartás időtartamát; drogprevenciós körletben. A törvényszék ismertette a nyomozás során beszerzett egyéb releváns iratokat, a házkutatási jegyzőkönyveket, fényképmellékleteket, az igazságügyi toxikológiai szakértői véleményt, az elfogásról szóló jelentést, az ambuláns napló bejegyzését és a vizeletminta-vételi jegyzőkönyvet. Megállapítható, hogy az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges valamennyi bizonyítási eszközt feltárta és megvizsgálta, majd mérlegelő tevékenysége során az indokolási kötelezettségének is eleget tett. A tényállást döntő mértékben a vádlott beismerő vallomásaira alapozta, azonban az ítélet 5-
13. oldalán ellentmondás mutatkozik abban a tekintetben, hogy a beismerés nem volt mindvégig következetes, hiszen a terhelt az önvallomásában a nyomozati nyilatkozatait abban a tekintetben módosította, miszerint első két kihallgatása nem volt törvényes. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalta el azt az álláspontot, hogy a vádlott lakásán lefoglalt különböző típusú kábítószerek tekintetében semmilyen bizonyíték nem utal a kereskedelmi szándékra, ellenben a vádlott szervezetében talált drog, illetve a lakásában fellelt kábítószer fogyasztáshoz használatos pipa alátámasztja azon előadását, miszerint ezeket az anyagokat saját részére tartotta. Az o.-i fesztiválon nagyobb kiszerelésben, több csomagban fellelt drogok tekintetében a vádlott elfogadott vallomása alapján minden kétséget kizáróan megállapítható a kereskedési szándék, illetőleg az, hogy elfogásáig 20-30 ember részére már adott el kábítószert. Az elsőfokú bíróság tehát mérlegeléssel túlnyomó részt megalapozott tényállást állapított meg, mely azonos bizonyítási anyag mellett a másodfokú eljárásban nem támadható, de nem is vitatta senki a vád és védelem oldaláról. A tényállás történeti része azért hiányos, mert nem tartalmazza a lakáson, illetve a fesztiválon lefoglalt kábítószerek - a minősítést megalapozó - tiszta hatóanyagtartalmát, melyet a Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontjára figyelemmel a nyomozati iratok 95-

1. oldalán található vegyész szakértői vélemény adataival pótolni lehet. A terhelt utolsó szó jogán tett nyilatkozatára tekintettel helyesbítendő a személyi rész (Bf.III.57/2017/6/Vé/I.). Az ítélet
2. oldal
3. bekezdését akként kell helyesbíteni, hogy a terhelt
4. március
5. napján történt szabadítását követően
6. május
7. napjától elhelyezkedett a S. Kft-nél, ahol munkabére havi nettó 85.788 Ft. Édesapjával él egy háztartásban (Bf.III.57/2017/
8. sz. jegyzőkönyv). Az ítélet
9. oldal
10. bekezdése az alábbiak szerint egészül ki a terhelt lakásán lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyagtartalmával: - A 6 db MDMA tartalmú ecstasy tabletta együttes hatóanyagtartalma 0,24-0,96 gramm, ami a csekély mennyiség felső határának 24 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 1,2 %-a. - A zöld színű marihuána tartalmú ágvégződések totál-THC tartalma 0,01-1,2 gramm, amíg a gyantaszerű anyag totál-THC tartalma 0,04-1,74 gramm, ami együttesen a csekély mennyiség felső határának 0,8 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 0,04 %-a. - A gombafejek pszilocin-tartalma 0,0002-0,007 gramm, pszilocibin-tartalma 0,0002-0,02 gramm, ami a csekély mennyiség felső határának 0,1 %-a, illetve 0,2 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 0,005, illetve 0,01 %-a. - A 3,27 gramm nettó tömegű amfetamin bázisú kék színű por hatóanyagtartalma 1,24 gramm, ami a csekély mennyiség felső határának 124,17 %-a, és a jelentős mennyiség alsó határának 6,2 %-a. - A 0,31 gramm nettó tömegű fehér amfetamin tartalmú por hatóanyagtartalma 0,003-0,22 gramm, amely a csekély mennyiség felső határának 0,6 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 0,05 %-a. - Az LSD bélyeg hatóanyagtartalma 20-120 mikrogrammra becsülhető, mely a csekély mennyiség felső határának 2 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 0,1 %-a. - A 2,56 gramm nettó tömegű MDMA tartalmú darabos anyag 1,96 gramm tiszta hatóanyagot tartalmaz, mely a csekély mennyiség felső határának 196 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 9,8 %-a. Az ítélet
11. oldalának
12. bekezdése az alábbiak szerint egészül ki a fesztiválon lefoglalt drogok tiszta hatóanyagtartalmával: - A 3 db simítózáras műanyag tasakban lévő összesen 5 gramm nettó tömegű és a 17 db simítózáras műanyag tasakban lévő 73,99 gramm nettó tömegű, valamint a 4 db műanyag tasakban lévő 4,07 gramm nettó tömegű zöld színű növényi ágvégződés összes totál-THC tartalma 30,3 gramm, mely a csekély mennyiség felső határának 505 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 25,5 %-a. - A 8 db simítózáras műanyag tasakban összesen 5,84 gramm nettó tömegű kokain tartalmú fehér por hatóanyagtartalma 3,18 gramm, mely a csekély felső határának 159 %-a, míg a jelentős alsó határának 7,9 %-a. - Az 1,13 gramm nettó tömegű LSD tartalmú folyadék hatóanyagtartalma 2,92 milligramm, mely a csekély mennyiség alsó határának 290 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 14,5 %-a. - A 207,19 gramm nettó tömegű marihuána tartalmú ágvégződés totál-THC tartalma 33,4 gramm, mely a csekély mennyiség felső határának 557 %-a, míg a jelentős mennyiség alsó határának 27,9 %-a. - A 15 db simítózáras műanyag tasakban összesen 10,86 gramm nettó tömegű kokain tartalmú fehér por tiszta hatóanyagtartalma 5,77 gramm, mely a csekély mennyiség felső határának 288,5 %-a, a jelentős mennyiség alsó határának 14,4 %-a. A terhelt által értékesítésre szánt és tőle lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség alsó határának 90,2 %-át teszi ki. A vádlott által 20-30 ember részére eladott, vásárlóként 2-20 adag kábítószer becsült hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség 0,2-2 %-ig terjed, vagyis a lefoglalt anyagok hatóanyagtartalmával együtt sem éri el a jelentős mennyiség alsó határát. A fentiek szerint kiegészített tényállás megalapozott és a Be.351.§

(2)bekezdés alapján a másodfokú ítélet alapjául is szolgált. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére és a terhére megállapított bűncselekményeket törvényesen minősítette. A jogi indokolása csupán annyival egészítendő ki az 1/2007. Büntető Jogegységi határozat irányadó magyarázata alapján, hogy a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartásokat foglal magába. E részcselekmények; a kábítószer beszerzése, kimérése és csomagolása, ehhez szükséges eszközök tartása, továbbá a vevőkör megkeresése, adásvétellel valósulnak meg és haszonszerzésre irányulnak. Bármely részcselekmény önmagában is befejezetté teszi a bűncselekményt. Vádlott az o.-i fesztiválon való értékesítés előtt, illetve annak során valamennyi részmagatartást kifejtette. A lakásán lefoglalt igen kis mennyiségű és más-más típusú kábítószerek, valamint eszközök (kábítószerrel szennyezett simítózáras műanyag tasakok és szennyezett égésterű pipa), továbbá a szervezetéből kimutatott kokainszármazék alapján - egyéb, a forgalomba hozatali szándékot megalapozó személyi vagy tárgyi bizonyíték hiányában - csupán a kábítószer birtoklása állapítható meg. A hatályos Btk. 176.§

(1)bekezdésében írt kereskedő típusú bűncselekmény büntetési tétele 2-8 év, a Btk. 178.§

(1)bekezdésében meghatározott birtoklási típusú cselekmény büntetési tétele 1-5 év, halmazatban 2-12 év, melynek középmértéke 7 év. Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a vádlott javára és terhére szolgáló bűnösségi körülményeket, azonban az enyhítő szempontok közül mellőzendő az eggyel enyhébb végrehajtási rezsimkategóriába való besorolás, ugyanis a javára írható enyhítő körülmény a szenvedélybetegek részére szervezett közösségi ellátáson való önkéntes részvétel. További enyhítő szempont, hogy a terhelt az előzetes letartóztatás megszüntetését követően munkaviszonyt létesített, életvitele rendezett, jogkövető magatartást tanúsít. Súlyosító körülmény a kereskedésre szánt kábítószerek tiszta hatóanyagtartalmának a minősítést megalapozó mennyiség felső határához közeli mértéke, de nem súlyosít a kábítószeres cselekmények gyakorisága, tekintve, hogy nem folyt arra vonatkozó bizonyítás, illetve statisztikai adat sem áll rendelkezésre, amely megalapozná az országrészben előforduló hasonló bűncselekmények más országrészekre vonatkoztatott magasabb számú előfordulását. Az enyhítő körülmények túlsúlya okán kiszabott, a középmértéket el nem érő szabadságvesztésbüntetés a büntetési célok megvalósulása szempontjából elegendő, de egyben szükséges is, annak súlyosítása, enyhítése egyformán indokolatlan lenne. Arányos a mellékbüntetésként alkalmazott közügyektől eltiltás tartama. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnál lefoglalt 116.500 Ft, 3.547 euró, valamint 10 cseh korona tekintetében vagyonelkobzást rendelt el az 1/2008. Büntető Jogegységi határozat iránymutatása és a Btk.74.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján. Ezek kimondják, hogy a kábítószerkereskedelemmel összefüggésben szerzett vagyon a kötelezően alkalmazandó vagyonelkobzás alá tartozik. Ugyanakkor nincsen tényállásbeli alapja - a terhelt vallomása szerint - 660.000 Ft értékesítésből befolyt jövedelemre elrendelt vagyonelkobzásnak, mert arra nem folyt bizonyítás, hogy a nála lefoglalt pénzeszközök között, vagy a feltalált és a Btk.72.§

(1)bekezdés a/, illetve d/ pontja szerint elkobzás alá eső kábítószerek árában nem foglaltatik-e benne ez a jövedelem. Nem zárható ki, hogy a terhelt a korábbi bevételt az újabb készlet vásárlására fordította, vagy magánál tartotta készpénz formájában. A lefoglalt és természetben meglévő kábítószerre az elkobzás mellett vagyonelkobzás már nem alkalmazható a 69/

1. Büntető Kollégiumi vélemény II. pontja értelmében. A kifejtettekből következik, hogy a 660.000 Ft vonatkozásában az ítélőtáblának a vagyonelkobzást mellőznie kellett, miután annak ténybeli és jogi alapja hiányzik. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, azokat a másodfokú felülbírálat nem érintette. A táblabíróság észlelte, hogy a határozat rendelkező részében felsorolt pénzeszközök nyilvántartásikezelési adatainak megjelölése hiányos. Ezek a pénzmennyiségek nem kerültek befizetésre a Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatalának letéti számlájára, hanem a Magyar Államkincstár tartja nyilván letétként. A vagyonelkobzás végrehajthatósága érdekében pótolni kellett az államkincstári letét nyilvántartási számát, a befizetés időpontját, annak jogcímét és bűnügyi hivatkozási számát a nyomozati iratok
2. és
3. oldalán elfekvő bizonylatok adatai alapján. A rendelkező részben az elsőfokú bíróság nem jelölte meg a beszámítani rendelt előzetes fogvatartás kezdő és záró napját, melyet az ítélőtábla akként pótolt, hogy a terhelt által
4. augusztus
5. napjától az elsőfokú ítélet kihirdetésének napjáig, azaz
6. március
7. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt kell beszámítottnak tekinteni. A fentiek szerint a Győri Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék
8. március
9. napján kihirdetett 5.B.14/2016/
10. számú ítéletét a vagyonelkobzás tekintetében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta a Be.371.§

(1)bekezdése alkalmazásával. őr,

1. július
2. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Péntek László sk. bíró Záradék: A Győri Ítélőtábla ezen ítélete és az abban foglalt változtatással a Székesfehérvári Törvényszék 5.B.14/2016/
3. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
4. július
5. . Széplaki László sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: