Bf.15/2017/8 – Győri Ítélőtábla

(4)bekezdés), ezért 2 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, határozott a bűnjelek jogi sorsáról, illetőleg a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú bíróság vádlottat az ellene súlyos testi sértés bűntettének kísérlete (Btk. 164.§

(1),

(3)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás végett, és a Be. 351.§

(2)bekezdés c./, d./ pontjára figyelemmel megalapozatlanság miatt, a súlyos testi sértés vétségének bűntette miatti felmentés okából jelentett be fellebbezést. Írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az első fokú bíróság a tényállást részben hiányosan és iratellenesen állapította meg, valamint tényből tényre helytelenül következtetett. Nem értett egyet a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alóli felmentéssel jogos védelem okán, büntethetőséget kizáró okból, valamint álláspontja szerint az élet elleni bűncselekmény minősítésekor tévedett a törvényszék. Indítványozta az ítéleti tényállás kiegészítését, illetőleg helyesbítését követően vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítását emberölés bűntettében és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, valamint halmazati büntetésül börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását. A vádlott és védője jogos védelmi helyzetre hivatkozással az élet elleni bűncselekmény vádja alóli felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.338/2016/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított formában, kizárólag súlyosítás érdekében tartotta fenn. A védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta. Álláspontja szerint a törvényszék az eljárási szabályokat betartva túlnyomó részt megalapozott tényállást állapított meg, amely annyiban szorul helyesbítésre, hogy a vádlott először a sértett oldalát, mellkasának bal hátsó hónaljvonali részét szúrta meg. A törvényszék indokolási kötelezettségének eleget téve a megalapozott tényállásból helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. Kifejtette, hogy R.I.R.-vel szemben a vádlott a jogtalan támadásra szükséges elhárító magatartással reagált, ekkor jogos védelmi helyzetben volt. Véleménye szerint a jogi indokolás ezzel kapcsolatban annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott amikor kirúgta a pillangókést R.I.R. kezéből, majd megszerezte azt, a Btk. 22.§

(2)bekezdés ac/ pontjában meghatározott élet elleni jogtalan támadás vélelme a vádlott és a társaságában lévő személyek tekintetében megszűnt, ettől kezdve tehát a vádlott és társai esetében a szituációs jogos védelmi helyzet nem állt fenn. Kifejtette továbbá, hogy sértett magatartása nem volt az élet kioltására irányuló támadásként vélelmezhető, mivel amikor a vádlott figyelme rá irányult, már nem fejtett ki támadó magatartást. Gondolhatta a vádlott az adott körülmények között, hogy F.Z.-t a sértett megtámadta, és a további támadás veszélye még nem múlt el, tehát ekkor a vádlott abban a téves feltevésben volt, hogy sértett részéről fennáll az élet elleni támadás közvetlen veszélye, és az ehhez szükséges elhárítás mértékét helytelenül mérte fel, a sértett ugyanis nem támadott és nem volt nála élet kioltására alkalmas eszköz sem, ehhez képest a vélt jogtalan támadás elhárításához már nem volt szükséges a kés használatára. Rámutatott, hogy vádlott vélt jogos védelmi helyzetben cselekedett, amely esetben a tévedés szabályai az irányadók. Hiányzik ugyanis a társadalomra veszélyesség tudata, ha az elkövető tévesen feltételez valamilyen okot, amely kizárja a cselekmény társadalomra veszélyességét. A terhelt tévedését, miszerint a sértett részéről a késsel támadás veszélye reális, és ennek elhárítására joga van, cselekménye ezért nem veszélyes a társadalomra, azonban alapvetően nem az ijedtsége, hanem annak figyelmen kívül hagyása okozta, hogy a sértettnél láthatóan nem volt kés, és ilyen jellegű támadásra a részéről semmilyen jel nem is utalt. F.Z. orra vérzett, amiből a vádlott maga is arra következtetett, hogy megütötték és nem megszúrták. F.Z. és T.K. már távolodott sértettől, amikor a vádlott hozzálépett és többször megszúrta. Ehhez képest a vádlottnak még az adott körülmények között is fel kellett volna ismernie, hogy nem volt olyan támadás, amelyet késsel, akár a sértett életének kioltása árán kellett volna elhárítania. Álláspontja szerint a védekezés szükségességének megítélésében hanyag gondatlanság terheli a vádlottat, ezért törvényes a cselekményének gondatlan emberölés vétségeként minősítése. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlottal szemben kiszabott büntetés mértékét súlyosítsa. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett a jogi indokolás pontosításával. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványát változatlan formában fenntartotta. Ismételten rámutatott arra, hogy R.I.R.-vel szemben kifejtett testi sértés kapcsán a felmentő rendelkezéssel egyetértett, majd kifejtette, hogy amikor a nem tisztázott mértékű alkoholos befolyásoltságú vádlott meglátta a vérző orrú F.Z.-t, és a sértettet megszúrta többször a R.I.R.tól megszerzett pillangókéssel, akkor már az élet elleni jogtalan támadás vélelme a vádlott és a társaságában lévő személyek vonatkozásában megszűnt, a szituációs jogos védelmi helyzet nem állt fenn. A sértett magatartása nem volt élet elleni támadásként értelmezhető. Amikor a vádlott figyelme a sértett felé irányult, a sértett már semmilyen támadó magatartást nem fejtett ki, de azt gondolta a vádlott, hogy a sértett F.Z.-t megtámadta és a további támadás veszélye még nem múlt el. Helytelenül mérte fel az elhárítás mértékét, vélt jogos védelmi helyzetben cselekedett, a társadalomra veszélyesség tudata hiányzik, a tévedést viszont nem az ijedtség okozta. Vádlottnak fel kellett volna ismernie, hogy nem volt olyan támadás, amelyet késsel kellett volna elhárítania. A gondatlanságból elkövetett emberölés megállapítható a terhére, ami miatt a szabadságvesztés súlyosítása indokolt álláspontja szerint. A védő perbeszédében az első fokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta. Előadta, hogy már a diszkóban inzultálták a vádlottat és barátait, ami elől kitértek. Hazafelé tartva az utcán R.I.R. késsel támadta meg védencét, amit sikerült elhárítania. Véleménye szerint ezután is jogos védelmi helyzetben cselekedett, amikor megvédte a vérző F.Z.-t sértettól. Álláspontja szerint, ha bíróság úgy ítéli meg, hogy nem volt jogos védelmi helyzetben vádlott sértettel szemben, miután megszerezte a pillangókést R.I.R.-tól, abban az esetben felmerül, hogy a Btk. 22.§

(3)bekezdése alapján az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépte túl, mivel elveszítette az önkontrollját. Véleménye szerint mindvégig jogos védelmi helyzetben volt vádlott. Elsődlegesen felmentésre tett indítványt az előadottak alapján, másodlagosan a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés elutasítását kérte, harmadlagosan a szabadságvesztés büntetés mérséklését akként, hogy az az előzetes fogvatartásban töltött időre tekintettel kitöltött legyen. Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni, hogy szabadlábra helyezését követően védence azonnal elhelyezkedett, munkáltatója elégedett a munkájával, és beilleszkedett a társadalomba. Vádlott csatlakozott a védője által előadottakhoz, és ismételten megbánásának adott hangot. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az első fokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be. 348.§

(1),

(2)bekezdése alapján. A felmentő rendelkezést a másodfokú eljárásban nem vitatta a fellebbviteli főügyészség sem. Az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást, olyan eljárási szabályt nem sértett, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna, vagy akadályozta volna az érdemi felülvizsgálatot. Az első fokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Elemezte vádlott nyomozati és bírói szakban tett vallomásait, valamint az érintett barátainak, F.Z.-nak és T.K.-nak a vallomásait. Értékelte sértett társaságában lévő R.I.R. tanú vallomását, valamint

1. tanú lakótárs, illetőleg az előzmények tekintetében a szórakozóhelyen tartózkodó
2. tanú,
3. tanú tanúk nyilatkozatait. Részletesen kitért a személyi bizonyítékokban lévő ellentmondásokra. Ezeket megkísérelte tisztázni, majd részletesen megindokolta, hogy melyik vallomást miért fogadta el. vádlott a szórakozóhelyről hazafelé tartva először R.I.R.-vel került inzultusba. R.I.R. eltérően nyilatkozott a nyomozati szakban és a bíróság előtt az események kapcsán. Az első fokú bíróság ez esetben is rámutatott arra, hogy a tanú vallomása azon részeiben fogadható el, amennyiben az a vádlott és az érintett tanúk vallomásaival összhangban áll. Megindokolta azt is, hogy a rendelkezésre álló személyi bizonyítékok mely része fogadható el, illetőleg mennyiben nem egyeztethetőek össze más adatokkal. Részletes szakértői bizonyítás történt a nyomozati, majd a bírósági szakban. Orvos szakértői és toxikológiai szakvélemények rendelkezésre álltak, azonban szükségessé vált nyomszakértő kirendelésére és egyesített igazságügyi nyom- és orvos szakértői vélemény beszerzésére is a tárgyalási szakban. Mindezek alapján volt tisztázható a sértett felső ruházatán lévő szakadások keletkezésének körülményei. Miután az ügyészség kiterjesztette a vádat súlyos testi sértés bűntettének kísérletére is, ismételten sor került a szakértők meghallgatására. Ezáltal a szakértői bizonyítás teljes volt. Szintén részletesen foglalkozott a törvényszék a lefoglalt pillangókéssel - amit egyébként a szakértő rendelkezésére is bocsátott -, annak tulajdonságaival, videofelvételt is megtekintett a veszélyes eszközről. Figyelemmel volt a bűnjelekre, a helyszíni szemle jegyzőkönyvre és a releváns egyéb adatokra. Vizsgálta az első fokú bíróság a vádlott, sértett, F.Z. és T.K. testi adottságait. Rögzítette sértett sérüléseit, azok sorrendjét, az erőbehatások erejét. Mindezek alapján megállapította az ítélőtábla, hogy az első fokú bíróság a bizonyítékok logikus értékelésével megalapozott tényállást állapított meg, amelyet - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját - csupán annyiban kell pontosítani a vádlott vallomása és az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján, hogy vádlott sértettet először az oldalán, a mellkas bal hátsó hónaljvonali részén szúrta meg. Az orvos szakértői vélemény egyértelműen rögzítette a többi sérülés helyét, amelyek annak megfelelően kerültek rögzítésre a történeti tényállásba. Ezzel a helyesbítéssel a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla is e tényállásra alapította a határozatát. Vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a terhére rótt cselekmény minősítése törvényes. A megállapított tényállásból egyértelműek az előzmények, miszerint a m.-i "x." szórakozóhelyen ittas állapotban két társaság szóváltásba keveredett, nem került tettlegességre azonban sor, mivel azt vádlott elhárította. Záróra után távoztak valamennyien. A hazafelé tartó úton azonban ismét provokáló magatartást tanúsított sértett és R.I.R. a vádlottal és két barátjával szemben. Szidalmazás és lökdösődés után verekedés alakult ki, ennek során R.I.R. megtámadta vádlottat, megrántotta a ruházatát, pofon ütötte, mire a vádlott ököllel arcon ütötte. R.I.R. azonnal előrántotta a pillangókését, amit vádlott kirúgott a kezéből, majd ezután megpillantotta, hogy F.Z. orra vérzik, aki sértettel került összeütközésbe. Ekkor a pillangókéssel odaszaladt és többször megszúrta sértettet. Az egyértelműen megállapítható, hogy vádlott a R.I.R.-vel kialakult konfliktusban jogos védelmi helyzetben volt. A vádlott az őt ért jogtalan támadásra a szükséges elhárító magatartással reagált. Sértett sérelmére elkövetett élet elleni bűncselekmények gondatlan emberölés bűntettenkénti minősítésével szintén egyetértett az ítélőtábla, osztva az első fokú bíróság jogi érvelését. A bírói gyakorlat szerint lehetséges, hogy objektíve nincs jogos védelmi helyzet, de az elkövető alapos okkal feltételezi, hogy akár ő, akár más ilyen helyzetben van, holott nincs támadás vagy fenyegetés, avagy megszűnt. Ez a vélt jogos védelmi helyzet, melyre a társadalomra veszélyességben való tévedés szabályait kell alkalmazni. Miután a vádlott R.I.R. kezéből kirúgta a pillangókést, a jogos védelmi helyzet megszűnt. Ekkor látta meg, hogy barátja F.Z. megsérült, akivel szemben állt a támadója, sértett. Alappal gondolhatta, hogy jogtalan támadás közvetlenül fenyegeti őt is, ezért ment oda, és azonnal, gondolkodás nélkül többször megszúrta a nála lévő pillangókéssel sértettet. T.K. és F.Z. ekkor azonban már távolodóban voltak a helyszínről, a vádlott pedig nem mérte fel megfelelően azt a szituációt, amibe került, vagyis, hogy valójában nincs jogellenes, erőszakos magatartás a barátja ellen a sértett részéről. Ekkor a vádlott vélt jogos védelmi helyzetben volt, mivel abból a konfliktusból kiindulva, amely közte és R.I.R. között kialakult, és amelyben ténylegesen jogos védelmi helyzetben cselekedett, valóban alappal gondolhatott arra - figyelemmel arra is, hogy az események térben és időben is összefüggtek -, hogy F.Z.-t is hasonló atrocitás érheti. A helyzet ilyen módon történő értékeléséhez hozzájárult az is, hogy a vádlott az alkoholos állapota miatt nem tudta megfelelően felmérni az adott szituációt. Mindezek alapján tehát a vádlott tévedett cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, e tekintetben gondatlan volt, márpedig annak enyhébb formája, a hanyag gondatlanság terheli. A Btk. 20.§

(3)bekezdése azonban nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozta, és a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli, amely ebben az esetben fennáll, hiszen a gondatlan emberölés vétségét követte el a vádlott a Btk. 160.§

(4)bekezdésében meghatározottak szerint. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az első fokú bíróság feltárta. A gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét a törvény 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli bünteti, a középmérték 3 év. Tény, hogy a vádlott büntetlen előéletű, beismerő vallomást tett és megbánó magatartást tanúsított az eljárás során, életvitele rendezett, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a negligencia keretein belül kirívó a cselekmény elkövetési módja. Ittas állapotban számos körülményt helytelenül mért fel, amely a tragikus eredményhez vezetett. Összességében úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy a fogházbüntetés súlyosítása indokolt, 3 év 6 hónap fogházbüntetés tekinthető arányosnak, amely megfelel az egyéni és általános megelőzés törvényben előírt céljainak. A büntetés enyhítésére nincs törvényes lehetőség. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. Győr,

1. június
2. Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. előadó bíró .Németh Balázs sk. bíró Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Győri Törvényszék
3. október
4. napján kelt B.60/2016/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. június
7. .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: