Pfv.21701/2016/10 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(2),

1. IV. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.701/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Pecsenye Csaba előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró A felperes: ... A felperes képviselője: dr. Vargha Balázs ügyvéd Az alperes: ... Az alperes képviselője: dr. Kerekes Gábor ügyvéd A per tárgya: Kötbér megfizetés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.267/2016/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.G.304.749/2015/10/I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon alatt a felperes részére 150.000 (Százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes mint vállalkozó és az alperes mint megrendelő között
3. december
4. napján személyszállítási szolgáltatási keretmegállapodás jött létre, annak aláírásától számított három évi határozott időtartamra. Ebben a felperes azt vállalta, hogy az alperes részére a szerződés mellékletét képező árlistában feltüntetett árakon nyújt buszos személyszállítási szolgáltatást. [2] [3] [4] Az alperes pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy a szerződés hatályba lépésétől számított 3 évig kizárólag a felperestől rendel meg ilyen típusú szolgáltatást. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben a szerződéstől az alperes a három évi határozott idő letelte előtt eláll, úgy elállásával egyidejűleg 5.000.000 forint + áfa bánatpénzt köteles a felperes részére megfizetni. Rögzítették, hogy a bánatpénz szabályaival tisztában vannak, azt kárátalánynak tekintik, amelynek megfizetése esetén a felperes ezt meghaladó kárát nem érvényesítheti alperessel szemben. A bánatpénz csak abban az esetben nem illeti meg a felperest, ha az alperes elállására a vállalkozó többszöri súlyos szerződésszegése miatt került sor, és az elállást több mint 15 nappal megelőzően a megrendelő írásban felszólította őt a szerződésszerű teljesítésre. Az alperes
5. október
6. napján kelt levelében a szerződéstől
7. október
8. napi hatállyal elállt. E levelében közölte azt is a felperessel, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
9. évi IV. törvény
10. §-ának

(1)bekezdése szerinti elállási jogát gyakorolta, amellyel összefüggésben érvényesen bánatpénz fizetési kötelezettség nem köthető ki, így a szerződés ezen rendelkezése jogszabályba ütközik, ezért semmis. A felperes az alperes által

1. november
2. napján kézhez vett levelében eredménytelenül szólította fel az alperest bruttó 6.350.000 forint bánatpénz megfizetésére. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] [7] A felperes keresetében 6.350.000 forint és a kereset benyújtásától a kifizetésig járó a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Indokolása szerint a szerződésben akként állapodtak meg, hogy az alperes három évig buszos személyszállítási szolgáltatást csak tőle rendel meg, amennyiben pedig elállási jogát ezen időtartamon belül gyakorolja, 5.000.000 forint + áfa bánatpénz fizetésére köteles. A bánatpénz csupán abban az esetben nem járna, ha többszöri súlyos szerződésszegése miatt írásbeli felszólítást követően került volna sor az elállásra. Szerződésszegést nem követett el, az elállásig három év nem telt el, ezért a bánatpénz megilleti. Utalt arra, hogy súlytalan az alperes elállást közlő levelében elfoglalt azon álláspont, hogy a bánatpénz kikötése jogszabályba ütközik, hiszen a Ptk.
3. §

(1)bekezdése alapján a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg, s a bánatpénz kikötését a vállalkozásra vonatkozó szabályok nem tiltják. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése értelmében a Ptk. 395. §

(1)bekezdésének kógens rendelkezése szerint a megrendelőt törvényen alapuló indokolás nélküli elállási jog illeti meg. Ezen elállási jog gyakorlásának esetére bánatpénz érvényesen nem köthető ki, az csak szerződésen alapuló elálláshoz [8] [9] kapcsolható. A törvényen alapuló elállás esetére kikötött bánatpénz jogszabályba ütközik, következésképp a Ptk. 200. §

(2)bekezdése alapján semmis, így arra a felperes jogot nem alapíthat. Számlát a kötbér követelésről a felperes nem állított ki, így késedelembe a Ptk. 302. § c) pontja és 303. §

(3)bekezdése alapján nem eshetett, ezért a felperes kamatkövetelése alaptalan. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletében 5.000.000 forint és ezen összeg

1. december
2. napjától járó kamatai és 1.350.000 forint, valamint 22.225 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a régi Ptk.
3. §

(2)bekezdése szerint a felek az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében is kiköthették. Az elállás jogának elismerése fejében kikötött - a másik fél kártalanítását szolgáló - ellenérték a bánatpénz, s az ezt meghaladó kár nem követelhető. [11] A régi Ptk. vállalkozásra vonatkozó szabályai egyértelműen nem tiltották az elállás jogának kikötését bánatpénz ellenében, ezért e kikötés nem semmis, a bánatpénz megfizetésére az alperes köteles. Számla hiányában azonban csak az 5.000.000 forint után tartozik késedelmi kamatot fizetni az 1.350.000 forint általános forgalmi adó után nem. [12] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annak helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 200. §

(1)bekezdése értelmében a szerződésük tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ilyen tiltó szabály pedig a Ptk. 320. §

(2)és 395. §

(1)bekezdése tekintetében nincs, ezért a bánatpénzre vonatkozó szerződéses rendelkezés nem semmis. A jogerős ítélet értelmében a GK

1. számú állásfoglalásra figyelemmel a számla kiállítási kötelezettség elmulasztása ellenére az alperes késedelmi kamat fizetésére a kereset indítástól kötelezhető volt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A jogerős ítélettel szemben alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Kérelme szerint a jogerős ítélet tévesen és jogszabálysértő módon rögzíti azt, hogy a felek szerződési szabadságába tartozott a régi Ptk.
2. § és
3. § rendelkezéseitől való eltérés lehetősége. A bánatpénz az elállási jog elismerésének ellenértéke. A jogszabályon alapuló elállási joghoz ezért fogalmilag kizárt és jogszerűtlen bánatpénzt kapcsolni, mert a jogszabályon alapuló elállási jogot a másik félnek nem kell elismernie, következésképp az elállás gyakorlásának jogát nem kell ellentételezni. [14] Nem kizárt, hogy valamely felet az elállás joga jogszabály rendelkezése és szerződéses kikötés alapján egyaránt egy időben megillesse. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a szerződésben kikötött bánatpénz fizetési kötelezettséget a törvényen alapuló elállási jog gyakorlására is ki kívánták volna terjeszteni. Érvelése értelmében bizonyította, hogy a Ptk.
4. §

(1)bekezdés szerinti törvényen alapuló elállási jogával élt. Ennek kapcsán pedig bánatpénz tőle nem követelhető. [15] Álláspontjának alátámasztásául hivatkozott a BH1987/404., BH2007/

1. számon közzétett határozatokra, valamint a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.20.366/
2. számú döntésére. [16] Felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kiemelte, hogy a perbeli összeg megfizetését a felek szerződésükben arra tekintettel kötötték ki, hogy a szerződés három éves tartama miatt a felperes a szokásosnál alacsonyabb áron vállalta az alperes részére személyfuvarozási szolgáltatások teljesítését, ezért az árengedményt kompenzál. Mivel az alperes mintegy másfél év elteltével a szerződéstől elállt, a kompenzáció megilleti. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [18] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [19] Tévesen hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a törvényen alapuló elállási jog gyakorlásához bánatpénz fizetési kötelezettség érvényesen nem köthető ki. [20] Helyesen mutatott rá a bíróság, hogy a Ptk.
3. §

(1)bekezdésében meghatározott diszpozitivitásra figyelemmel - tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában - nem ütközött jogszabályba, hogy a megrendelőt megillető elállási jog gyakorlása esetére a Ptk. 395. §

(1)bekezdés alapján a megrendelőt terhelő kártérítés fizetési kötelezettség fejében meghatározott összegű bánatpénz fizetési kötelezettséget kötöttek ki a felek. [21] A szerződés megfogalmazásából kitűnően a felek nem a megrendelőt a jogszabály alapján megillető - elállási jog gyakorlásának lehetősége biztosítása érdekében határozták meg az alperes bánatpénz fizetési kötelezettségét, hanem azt kárátalánynak tekintették, amelynek megfizetése esetén a vállalkozó az 5.000.000 forintot meghaladó kárát nem érvényesítheti. Meghatározták azon feltételeket is, amelyek esetén nem illeti meg ez az összeg a felperest. [22] Nem támasztja alá az alperesi álláspontot a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott bírói gyakorlat sem. A BH1987.

1. számon közzétett döntés általános szerződési feltételben kikötött átalány kártérítés jogszerűsége kérdésében foglalt állást. Jelen esetben egyedileg megtárgyalt szerződéses rendelkezésről kellett dönteni. A BH2007.
2. számú eseti döntés nem bánatpénz, hanem ahhoz hasonló szerződéses kikötés jogszerűségét vizsgálja. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.20.366/
3. számú ügyben hozott ítéletéből idézett mondat pedig nem a Legfelsőbb Bíróság álláspontját tükrözi, hanem a felek perbeli nyilatkozatát rögzíti. [23] A kifejtettek értelmében a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [24] Az alperes a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni felperes - áfát is magában foglaló - ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése szerint - tárgyaláson kívül - bírálta el. [26] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. május
2. . Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Pecsenye Csaba s.k. előadó bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró