Mfv.10392/2016/1 – Kúria

(2)bekezdés szerinti követelményeknek megfelelő felülvizsgálati kérelem alapján bírálhatja felül a jogerős ítéletet. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.392/2016/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Túri György ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Kaszai Balázs ügyvéd A per tárgya: jubileumi jutalom és költségátalány megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.021/2016/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.67/2015/
3. Rendelkező rész A Kúria a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.021/2016/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 471.530 (négyszázhetvenegyezer-ötszázharminc) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] A felperes az alperes polgármestere volt
5. november 5-étől
6. október 12-éig. Részére 2010-ben az alperes a 35 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalomként 4 havi illetményét megfizette. Az alperes képviselő-testülete határozata a felperes illetményét 386.500 forintban, költségtérítését pedig ennek 20 %-ában, azaz bruttó 77.300 forintban állapította meg. Az alperes 2006-tól hitelfelvételekre kényszerült. A felperes más önkormányzati képviselőkkel együtt úgy döntött, hogy nem veszi fel a részére megállapított átalányköltségtérítést. Ennek összegét az alperesnél tartozásként vagy felperesi követelésként nem tartották nyilván. A felperes által hozott, az alperes önkormányzat nevére szóló számlákat (üzemanyagszámlák) az alperes befogadta, elszámolta és kiegyenlítette. A felperes
7. december 13-án írásban felszólította az alperest 40 éves jubileumi jutalom címén járó öt havi illetménye, valamint
8. október 12-étől
9. október 12-éig tartó időszakra járó átalányköltségtérítés megfizetésére utalva arra, hogy ezt már a polgármesterhez
10. november 3-án írt levelében is kérte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] [8] [9] A felperes a keresetében 40 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után 5 havi illetménynek megfelelő 1.9932.500 forint jubileumi jutalom, valamint
11. október 12-étől
12. október 12-éig tartó időszakra 36 havi átalányköltségtérítés címén 2.782.800 forint és ezen összegek törvényes kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A jubileumi jutalom iránti igényét a közszolgálati tisztviselőkről szóló
13. évi CXCIX. törvény (Kttv.)
14. §

(2)bekezdés d) pontjára, az átalányköltségtérítés iránti igényét az 1994. évi LXIV. törvény 18. §

(2)bekezdésére és a 34/

1. (X.18.) Öh. számú képviselő-testületi határozatra alapította. Az
2. június 21-ét követő időszakban jubileumi jutalomra jogosító jogszerző időszakokat figyelembe véve az igénye esedékességének időpontját
3. szeptember 25-ében jelölte meg azzal, hogy az
4. szeptember 1-jétől
5. november 4-éig terjedően részmunkaidős közszolgálati jogviszonyát kétszeresen kell figyelembe venni. Álláspontja szerint az átalányköltségtérítés iránti igényéről nem mondott le. Az alperes által megtérített költségszámlák címzettje az alperes önkormányzat volt. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes adatszolgáltatása hiányában nem állapítható meg, hogy a 40 éves jubileumi jutalom iránti igényének jogalapja fennáll. Elévülési kifogással élt arra hivatkozással, hogy
6. június 21-étől számított 3 éven belül kellett volna a felperesnek követelését érvényesítenie. [10] Az átalányköltségtérítés iránti igény az alperes kötelezettségei között nem volt nyilvántartva, a mérlegbe beállítva, holott negyedévenként és személyenként e kötelezettséget nyilván kellett volna tartani. A felperes által hozott számlák ellenértékét a pénztárból kifizették, tehát tételes költségelszámolásra álltak át a felek, így a felperes az átalányköltségtérítés iránti igényéről lemondott. Az alperes hivatkozott arra, hogy az
7. évi LXIV. törvény
8. §

(2)bekezdése

1. november 6-ától hatálytalan. Az első- és másodfokú ítélet [11] A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.67/2015/
2. számú ítéletével a keresetet elutasította. Marasztalta a felperest az alperes perköltségében megállapítva, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. [12] Az elsőfokú bíróság a jubileumi jutalomra jogosító idők megállapításánál a Kttv.
3. §

(3)bekezdésében foglaltak szerint eljárva rögzítette, hogy a felperes polgármesteri foglalkoztatási jogviszonya

1. október 12-ei megszűnésekor 43 év 2 hónap 21 nap jogszerző idővel rendelkezett volna, ebből következően a 40 éves jubileumi jutalom iránti igénye megnyílásának időpontja
2. július
3. lenne. Ekkor azonban a Kttv. még nem volt hatályban. [13] A felperes igényére az igény megnyílásakor hatályos anyagi jogot a köztisztviselők jogállásáról szóló
4. évi XXIII. törvényt (Ktv.) kell alkalmazni a jogalkotásról szóló
5. évi CXXX. törvény (Jat.)
6. §

(1)bekezdés a) pontja és

(2)bekezdés a) pontja értelmében. Ezért a 40 év közszolgálati jogviszonyban töltött időt a Ktv. 49/E. §

(3)bekezdése alapján is értékelte, amely a Ktv. 72. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt számítást írja elő. [14] Az ekként elvégzett számítás alapján az igény megnyílásának az időpontja nem

1. július 22., hanem
2. július
3. Ezért a felperes jubileumi jutalom iránti igénye
4. július 14-én elévült a Munka törvénykönyvéről szóló
5. évi XXII. törvény (Mt.)
6. §

(1)bekezdés alapján. A felperes a régi Mt. 11. §

(4)bekezdésben foglalt elévülés megszakítását eredményező körülményre nem hivatkozott, de ilyet nem is bizonyított. [15] A felperes átalányköltségtérítés iránti igényét alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint ezen igényéről a felperes ráutaló magatartással lemondott. Az átalányköltségtérítést azért nem vette fel, hogy a nehéz helyzetben lévő önkormányzat költségvetését ne terhelje. Abból a körülményből, hogy a felperes követelését nem vették nyilvántartásba, nem állították be az alperes könyvelésébe, arra lehet következtetni, hogy a felperes a véglegesség igényével mondott le ezen követeléséről. Mindezt az is erősíti, hogy a felperes által benyújtott, az alperes önkormányzatnak címzett számlákat az önkormányzat befogadta. Ezért a felek lényegében tételes költségelszámolásra tértek át. [16] A felperes fellebbezése folytán eljárt Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.021/2016/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára fellebbezési perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. [17] A törvényszék az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §

(2)bekezdés alapján hagyta helyben. Álláspontja szerint a jubileumi jutalomra vonatkozó igény esedékessé válása körében a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1994. évi LXIV. törvény 13. §

(1)bekezdése alkalmazandó, mely alapján irányadó a Kttv.

1. §-a is . Erre tekintettel a felperes 40 éves jubileumi jutalomra vonatkozó igénye
2. július 22-én lett volna esedékes. Emiatt az akkor hatályos Ktv. szabályait kellett alkalmazni. A Ktv.
3. §

(1)és

(2)bekezdése szerint

1. július 1-je előtt munkaviszonyban töltött időből csak 6 hónap volt figyelembe vehető, így a felperes jubileumi jutalomra vontkozó igénye
2. január 22-én nyílt meg. Az esedékessé válástól számítva az igény érvényesítéséig azonban 3 év eltelt, a felperes igénye elévült. [18] A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal, miszerint a Kttv.
3. §

(3)bekezdése szerint a jubileumi jutalomra jogosító jogviszony időtartamát arra tekintet nélkül kell beszámítani, hogy a foglalkoztatás teljes, vagy részmunkaidőben történt. [19] A bírói gyakorlat általában a joglemondást kifejezett, határozott és egyértelmű nyilatkozathoz köti. Elismeri azonban a ráutaló magatartással, vagy hallgatólagosan létrejött joglemondást is, ha az az eset összes körülményeit figyelembe véve félreérthetetlen és kétségtelen magatartásból fakad. [20] A törvényszék megállapította, hogy a felperes az átalányköltségtérítési igényéről ráutaló magatartással lemondott, mert a felek a tételes költségelszámolásra tértek át. Ezt bizonyítják a becsatolt számlák és a kiadási pénztárbizonylatok, amelyek az önkormányzat részére történő üzemanyag vásárlásról szólnak. A lemondást erősíti az is, hogy ezen igényét a felperes az

1. évi önkormányzati választások előtt sem érvényesítette annak ellenére, hogy egyes képviselők ezt megtették, és a tiszteletdíjuk kifizetését kérték. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását", és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. [22] Hivatkozása szerint a közszolgálati jogviszonya időtartamába beszámító idő kezdete
2. június
3. Ennek figyelembe vételével a Kttv.
4. §

(2)bekezdés d) pontja szerinti 5 havi illetményének megfelelő jubileumi jutalomra jogosult. [23] Amennyiben az elsőfokú bíróság elfogadja a

1. szeptember 28-ai beadványában a felperes által a részmunkaidős foglalkoztatásnak a jubileumi jutalom időtartamára vonatkozó számítását, akkor meg kellett volna állapítania, hogy az elévülés nem következett be. [24] A felperes a
2. október 19-ei beadványában részletezte, hogy joganalógia alkalmazásával miként lehetséges a részmunkaidős foglalkoztatást teljes munkaidős foglalkoztatással egyenértékűnek értékelni. [25] Az eljáró bíróságok megalapozatlanul fogadták el az alperes érvelését, miszerint a felek megállapodással áttértek az átalányelszámolásról a tételes költségelszámolásra, melyet az alperes semmilyen dokumentummal nem tudott igazolni. A számlák nem a beszerzésre fordított költségeket, hanem a beszerzett dolognak az ellenértékét tartalmazták, az azon szereplő üzemanyagfajta nem egyezik meg a felperes saját tulajdonában lévő gépjárműben használt üzemanyag fajtájával. A felperes a perben becsatolta a saját gépjárművében használt üzemanyagra vonatkozó számlákat is, amelyet az alperes nem fizetett ki. Kovács Éva a tanúvallomásában tagadta, hogy a felperes lemondott volna a költségátalányról, vagy megegyezett volna az alperessel az elszámolás megváltoztatásáról. [26] Azt, hogy az alperes a követelését nem kezelte tartozásként, még nem igazolja, hogy az igénye megalapozatlan. [27] A jogerős ítélet sérti a felperes jubileumi jutalomra való jogosultságát megállapító jogszabályi rendelkezést, a költségátalányról hozott döntés pedig az
3. évi LXIV. törvény
4. §

(2)bekezdésébe ütközik, amely rendelkezés alapján állapított meg a felperes részére költségátalányt a képviselő-testület határozattal. [28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására, a felperes felülvizsgálati költségben marasztalására irányult. [29] Álláspontja szerint a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg konkrét jogszabálysértést. A bíróságok mérlegelési tevékenységét támadó előadása pedig nem értékelhető, mert a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek. Az eljáró bíróságok a jogszabályoknak megfelelő döntést hoztak. A Kúria döntése és jogi indokai [30] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [31] A Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §

(2)bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [32] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét a Kúria is külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény]. [33] A fentiek alapján a Kúria csak a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként tételes jogszabályhellyel megjelölt, és ahhoz kapcsolódó jogi érvelést is tartalmazó felperesi előadás alapján vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet, és nem volt mód a felperes által hivatkozott, első fokon benyújtott beadványai értékelésére sem. A felülvizsgálati kérelem ugyanis önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, ezért a törvény értelmében abban kell pontosan megjelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek a korábbi beadványokra történt utalás [Pp. 272. §

(2)bekezdés, BH1995.99/II.]. [34] A felperes a jubileumi jutalom vonatkozásában jogszabálysértésként a Kttv. 150. §

(2)bekezdés d) pontját jelölte meg azzal, hogy e rendelkezés alapján 5 havi illetményének megfelelő összegre jogosult. Az eljáró bíróságok is megállapították, hogy a felperes rendelkezett a 40 éves jubileumi jutalomhoz szükséges közszolgálati jogviszonyban töltött idővel, igénye azonban az Mt. 11. §

(1)bekezdés alapján elévült. A felperes a felülvizsgálati kérelmében azonban - a tételes jogszabályhely megjelölése nélkül - támadta ezen megállapítást. A fentebb kifejtettek alapján azonban ezen előadása nem volt értékelhető. [35] A költségátalány vonatkozásában a felperes az 1994. évi LXIV. törvény 18. §

(2)bekezdésére hivatkozott, de a jogszabályi rendelkezés megjelölése nélkül sérelmezte az eljáró bíróságok ténymegállapítását arról, hogy a költségtérítés átalány formájában történő megfizetéséről lemondott, és megállapodással a felek a tételes költségelszámolásra tértek át. A tényállás megállapítására vonatkozó eljárásjogi rendelkezésnek, vagyis a Pp. 206. §

(1)bekezdésének a megjelölése hiányában a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a felperes joglemondását, valamint költségei tételes elszámolásának megtörténtét megállapító jogerős ítéleti tényállásmegállapítás. Ezért a felperes ezzel ellentétes felülvizsgálati kérelme nem volt vizsgálható. [36] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [37] Kötelezte a pervesztes felperest az alperesi felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján. [38] A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. április
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró