DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.173/2017/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szabó Attila ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a K. Zs. hozzátartozó (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében az Egri Törvényszék 12.P.20.295/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott, valamint
- és
- sorszámok alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Megállapítja, hogy 24 000 (Huszonnégyezer) forint feljegyzett másodfokú eljárási illetéket az állam visel. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A felperes és az alperes testvérek. A felek édesanyjának testvére: U. -né N. E.
- március
- napján végintézkedés hátrahagyásával hunyt el. Örököseként a felperest nevezte meg, ezért az eljárt közjegyző a hagyatékot végrendeleti öröklés jogcímén teljes hatállyal a felperesnek adta át. A felperes U. -né N. E.et
- március
- napján az "e" köztemető I. parcellájának
- sorában, a nyilvántartás szerinti
- számú kettős sírhelyen temettette el, amellyel összefüggésben 2 000 Ft sírhelymegváltási díjat fizetett a temetőgondnoknak. A betonszegéllyel körülvett kettős sírhelyre a temetést követően egy olyan síremlék került, amelyen H. F. és T. E. neve szerepel. Ezek a személyek azonban nem ezen a sírhelyen nyugszanak. A síremléket a felek édesanyja vásárolta meg, és helyeztette el a sírhelyen. A felperes a temetést követően e síremlék mellé egy fakeresztet állíttatott U. -né N. E. emlékére, amely idővel megsemmisült. Az alperes a férjét: néhai K. F-t
- július
- napján ugyanannak a kettős sírhelynek a másik oldalára temettette, amelyben U. -né N. E. nyugszik. A temetés időpontjában az alperesnek nem volt rendelkezési joga a sírhely felett, csak
- szeptember
- napján fizette meg a temetőgondnok részére a sírhely használatának 5 000 Ft összegű díját. Az alperes a temetést követően egy fakeresztet állíttatott a férje emlékére, amely - a H. F. és T. E. nevét feltüntető síremlék mellett -jelenleg is a sírhelyen található. A felperes a végső formában fenntartott keresetében arra kérte a bíróságot, hogy: - a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 2:
- §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján állapítsa meg, hogy az alperes megsértette az U. -né N. E. vonatkozásában gyakorolt kegyeleti jogát azzal, hogy K. F-t ugyanazon kettős sírhely másik oldalára temettette el, amelyben U. -né N. E. is nyugszik; továbbá - a Ptk. 2:51. §-a
(1)bekezdésének e) pontja alapján kötelezze az alperest a jogsértéssel elért 300 000 Ft vagyoni előny megfizetésére. Az alperes a keresetek elutasítását kérte. Nem ismerte el, hogy megsértette a felperes kegyeleti jogát, és tagadta, hogy vagyoni előnyhöz jutott. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes U. -né N. E. vonatkozásában gyakorolt kegyeleti jogát azzal, hogy a néhai K. F-t
- július
- napján az "e" köztemetőben, az I. parcella
- sorában, a nyilvántartás szerinti
- számú kettős sírhelyre temettette el. A felperes keresetlevelét helyesen keresetét - ezt meghaladóan elutasította. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes U. -né N. E. végrendeleti örököse, így jogosult a kegyeleti jog gyakorlására. Kifejtette, hogy az "e" köztemető fenntartója által vezetett hiányos nyilvántartás, és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján nem lehetett megállapítani, hogy a felperes
- március
- napján a perrel érintett kettős sírhely egészét vagy csupán annak a felét váltotta meg. Utalt ugyanakkor arra is, hogy az alperes a jóhiszeműség és a tisztesség elvét súlyosan megsértette, és a kegyeleti jog társadalmi rendeltetésével össze nem egyeztethető módon járt el akkor, amikor - tudva, hogy a perrel érintett kettős sírhelyen U. -né N. E. nyugszik - ugyanide temettette a férjét, anélkül, hogy a sírhely felett a temetés időpontjában rendelkezési joga lett volna. Ezért megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes kegyeleti jogát. Kifejtette azt is, hogy az alperes a jogsértés folytán a felperes rovására nem jutott vagyoni előnyhöz, hiszen a felperes nem bizonyította, hogy a perbeli kettős sírhely mindkét temetési helye felett rendelkezési jogot szerzett. Erre tekintettel elutasította a felperes jogsértéssel elért vagyoni előny megfizetése iránti keresetét. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezésének a megváltoztatását, és az alperes kötelezését kérte elsődlegesen 400 000 Ft sérelemdíj, másodlagosan pedig 300 000 Ft jogsértéssel elért vagyoni előny megfizetésére. Az elsődleges fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy a
- június
- napján megtartott tárgyaláson keresetet terjesztett elő 400 000 Ft sérelemdíj megfizetése iránt, amelyet az elsőfokú bíróság nem bírált el annak ellenére, hogy a Ptk. 2:
- §-a alapján a kegyeleti jogsértéssel okozott nem vagyoni sérelmek miatt az általa követelt összegben sérelemdíj illeti meg őt. A másodlagos fellebbezési kérelme körében nem tudott megjelölni olyan vagyoni előnyt, amelyet az alperes a jogsértés folytán szerzett, ebben a körben az elsőfokú eljárás során előadott nyilatkozatait tartotta fenn. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett részének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem megalapozott. Az alperes nem nyújtott be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének jogsértést megállapító rendelkezésre ellen, így az a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján elsőfokon jogerőre emelkedett. Erre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését, azaz a keresetet elutasító részét bírálta felül. A felperes eredetileg a jogsértés megtörténtének megállapítását, és a jogsértéssel elért 300 000 Ft vagyoni előny megfizetését kérte. Bár a
- június
- napján megtartott tárgyaláson a keresetét megváltoztatta, és - a jogsértés megállapítása mellett - 400 000 Ft sérelemdíj megfizetését követelte, a
- szeptember
- napi tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az eredeti két kereseti kérelmét tartja fenn, azaz a jogsértés megállapítását, és a jogsértéssel elért vagyoni előny megfizetését kéri. Ezért az elsőfokú bíróság - helyesen - ezt a két kereseti kérelmet bírálta el. A felperes az elsődleges fellebbezési kérelmében a keresetét ismét megváltoztatta, hiszen újra előterjesztette a 400 000 Ft sérelemdíj megfizetésére irányuló kérelmét. A Pp.
- §a
(1)bekezdésének első mondata alapján azonban a másodfokú eljárás során nincs helye keresetváltoztatásnak. Ezért az ítélőtábla a felperes meg nem engedett keresetmódosítását figyelmen kívül hagyta, és - a másodlagos fellebbezési kérelem folytán - csupán abban foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította-e el a jogsértéssel elért vagyoni előny megfizetésére irányuló keresetet. A felperes a másodfokú eljárás során maga sem tudta megjelölni, hogy az alperes a jogsértés folytán milyen vagyoni előnyt szerzett. Az elsőfokú eljárásban arra hivatkozott, hogy az alperes azért jutott az ő rovására 300 000 Ft vagyoni előnyhöz, mert ha máshol kellene új sírhelyet váltania, és arra új síremléket készíttetnie, az ennyivel többe kerülne neki, mint a meglévő síremlék felújítása. Ez az érvelés azonban nem volt alapos. Azzal ugyanis az alperes a felperes rovására nem jutott vagyoni előnyhöz, hogy néhai K. F. temetésének időpontjában nem fizetett sírhelyhasználati díjat, hiszen a sírhelyhasználatért nem a felperes, hanem a temető fenntartója felé kellett díjat fizetnie, amit utóbb meg is tett. Az alperes nem szerzett a felperes rovására vagyoni előnyt azon síremlékkel kapcsolatban sem, amely a perbeli kettős sírhelyen található, azt ugyanis a saját céljaira, azaz a néhai férje vonatkozásában fennálló kegyeleti jogának gyakorlása, és az ő emlékének ápolása céljából nem vette használatba, hiszen arra K. F. nevét nem íratta fel. Így a síremlék a jelenlegi állapotában csupán H. F. és T. E. emlékét őrzi. Abból eredően pedig, hogy a perbeli kettős sírhelyen egy olyan síremlék áll, amely az alperes kegyeleti jogával nem érintett személyek emlékének ápolására szolgál, az alperes a felperes rovására nem jutott vagyoni előnyhöz. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság - a csatolt fényképfelvételek tanúsága szerint - tévesen állapította meg, hogy e síremléken olvasható a felek nagyszüleinek neve is. Ezért ezt a megállapítást mellőzte, az elsőfokú ítélet fellebbezett részét pedig a kifejtett okok miatt - az indokolás pontosítása mellett - a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező költségmentes felperes helyett az állam viseli az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának
(1)bekezdése szerinti feljegyzett 24 000 Ft másodfokú illetéket, amelynek összegét az ítélőtábla 300 000 Ft fellebbezési pertárgyérték alapulvételével állapította meg (a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyú 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése, 14.§-a). Az alperesnek a másodfokú eljárás során igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a körben az ítélőtáblának határoznia nem kellett. Debrecen,
- május
- Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő