SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.21.227/2016/4. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Lantos Bálint ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Szabó Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű, a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű, III.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos III. rendű és IV.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos IV. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Gyulai Törvényszék 2016. június 22. napján kelt 14.P.20.282/2016/7. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 8., a felperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezései közül a kölcsönszerződés VI.10. pontja érvénytelenségének megállapítására vonatkozó rendelkezését mellőzi és a keresetet etekintetben is elutasítja. Mellőzi az elsőfokú ítélet I. rendű felperest 36.000,- (Harminchatezer) Ft le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezését és megállapítja, hogy a le nem rótt 72.000,- (Hetvenkettőezer) Ft elsőfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A le nem rótt 96.000,- (Kilencvenhatezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A felperes és az I. rendű alperes között 2008. július 31-én lakásvásárlási kölcsönszerződés jött létre a (település neve, utca, házszám 1) szám alatti ingatlan megvásárlása céljából nyújtott 50.754,06 CHF összegű kölcsönre. A kölcsön célja volt továbbá a megvásárlásra kerülő ingatlan részbeni tehermentesítése is. A futamidőt 408 hónapban határozták meg. A szerződés tartalmazta az alábbi kikötéseket is: IV.3.
- c)pont: „A tehermentesítéshez szükséges Kölcsönrész zárlat alóli feloldásának feltétele, hogy az Adós - saját költségén - jelen kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit tartalmazó, közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tegyen és ezen közjegyzői okirat hiteles kiadmánya - a Bank által elfogadható tartalommal - a Bankhoz beérkezzen." VI.10. pont: „A Bank által nyújtott kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából a Bank üzleti könyvei az irányadóak, kivéve, ha azok bizonyíthatóan tévesek." IX.3. pont: „Felek megállapodnak abban, hogy amennyiben közöttük jogvita merül fel a jelen kölcsönszerződéssel összefüggésben, az ilyen jogviták esetére - a jelen pont következő bekezdésében meghatározott kivételekkel - a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság három választottbíróból álló tanácsának kizárólagos illetékességét kötik ki." Ugyanezen a napon önálló zálogjogot alapító szerződés is létrejött a felperes és a II-IV. rendű alperesek, mint zálogkötelezettek, valamint az I. rendű alperes mint zálogjogosult között. Ebben a kölcsönügylet biztosítékául zálogjogot alapítottak a (település neve, utca, házszám 1), valamint a (település neve, utca, házszám 2 ) szám alatti ingatlanokra. Kikötései között szerepeltek a következők: 13. pont: „A Zálogjogosult, illetőleg a Zálogkötelezettek felmondással akkor élhetnek továbbá (iii), ha a zálogtárgyak romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok miatt a zálogfedezet értékének csökkenése) olyan mértékű, hogy az a biztosított követelésnek a zálogjogból való kielégítését veszélyezteti és a Zálogkötelezettek a Zálogjogosult felhívása ellenére a Zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a zálogfedezetet a szükséges mértékig nem egészítik ki." 19. pont: „Felek megállapodnak, hogy amennyiben közöttük jogvita merül fel a jelen szerződéssel összefüggésben, az ilyen viták esetére - a jelen pont következő bekezdésében meghatározott kivételekkel - a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság három választottbíróból álló tanácsának kizárólagos illetékességét kötik ki." A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés IX.3. valamint a zálogszerződés 19. pontjában foglalt választottbírósági kikötések, a zálogszerződés 13. pont (iii) bekezdése, továbbá a kölcsönszerződés IV.3.
- c)és VI.10. pontjai tisztességtelenségét, a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségét kérte megállapítani. Keresetének jogalapjaként a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdését, valamint a 18/
- (II. 5.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a), b), és
- j)pontját jelölte meg. A zálogszerződés 13. pontjával összefüggésben arra hivatkozott, hogy a támadott rendelkezés nem felel meg a szimmetria, a ténylegesség és az arányosság, valamint az objektivitás, a világos és egyértelmű megfogalmazás elvének. Álláspontja szerint a rendelkezés megbontja a kötelem egyensúlyát, mert egyoldalú hatalmasságot telepít az I. rendű alperes oldalára azzal, hogy a zálogtárgy bármely okból bekövetkező értékcsökkenését a mérlegelésére, egyoldalú megítélésére bízza. A bank önkényes értelmezése a fedezet elfogadása, illetve a határidők körében indokolatlan egyoldalú előny, amely tisztességtelen, a kikötés ezért semmis. A kölcsönszerződés IV.3.
- c)és VI.10. pontjai kapcsán kifejtette, e szerződési feltételek egyoldalúan a fogyasztó hátrányára változtatják meg a bizonyítási terhet, ami tisztességtelen. Lényege a közvetlen végrehajtás lehetőségének biztosítása a bank részére, ezáltal a bizonyítási teher fogyasztó hátrányára történő megváltoztatása, hiszen egy végrehajtás megszüntetése iránti perben a bizonyítás az adós kötelezettsége. Álláspontja szerint e rendelkezések semmissége a szerződés részleges érvénytelenségére vezet azáltal, hogy az érvénytelen rész a szerződésből „kiesik", az a felekre nézve a továbbiakban kötelezettséget nem jelent. Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A zálogszerződés 13. pontjával összefüggésben előadta, az nem tisztességtelen, mivel érthetően és világosan megfogalmazott, továbbá egyoldalú előnyt sem biztosít a számára. Hangsúlyozta, a kikötés gyakorlatilag a Ptk. 261. §
(1)és
(2)bekezdésének szerződéses rendelkezések közé történő átültetése, amely a Ptk. 209. §
(5)bekezdése alapján tisztességtelenség szempontjából nem vizsgálható. A választottbírósági kikötés érvénytelenségét nem vitatta. A kölcsönszerződés IV.3.c) pontjával összefüggésben arra hivatkozott, jogszabályi kötelezettsége, hogy a fogyasztói kölcsönszerződéseket közjegyzői okiratba foglalja, így annak rögzítése, hogy az adósnak közjegyzői okiratba foglalva tartozáselismerő nyilatkozatot kell tennie, nem minősülhet tisztességtelennek. Ugyanakkor a támadott kikötés a bizonyítási terhet nem fordítja meg, csak arról rendelkezik, hogy a felperesnek milyen tartalmú okirat elkészítése a kötelezettsége. A kölcsönszerződés VI.
- pontja tekintetében előadta, a befizetések nyilvántartása, elszámolása megfelelő szakértelem és nyilvántartási rendszer hiányában nem lehetséges, így nem jár joghátránnyal a felperesre nézve, hogy az I. rendű alperes nyilvántartása az irányadó. Kiemelte, a vitatott szerződési rendelkezésben az is szerepel, hogy ha nyilvántartása nyilvánvalóan téves, akkor az nem lehet irányadó. A kikötés ekként nem zárja ki és nem is korlátozza a fogyasztót igényérvényesítésében, ugyanakkor nem jogosítja fel az I. rendű alperest sem arra, hogy egyoldalúan határozza meg, mikor teljesít szerződésszerűen a felperes. Mivel pedig a DH1 és DH2 törvények őt elszámolásra kötelezték, amely megtörtént, a felperessel szembeni követelésének összege is e törvényeken alapul. Kérte figyelembe venni, hogy a kölcsönszerződések kapcsán a nyilvántartás vezetése egyben jogszabályi kötelezettsége is. Megjegyezte, a kikötés nem jelent a fogyasztó oldaláról tartozáselismerést és ennek megfelelően a bizonyítási terhet sem fordítja meg, ezért tisztességtelensége sem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között (település 2 neve)-n,
- július
- napján létrejött önálló zálogjogot alapító szerződés
- pontjában, valamint az ugyanezen a napon létrejött lakásvásárlási kölcsönszerződés 9.
- pontjában szereplő, a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességet kikötő, valamint a kölcsönszerződés VI.
- pontjában foglalt azon rendelkezés, amely szerint „A bank által nyújtott kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából a bank üzleti könyvei az irányadók, kivéve, ha azok bizonyíthatóan tévesek" tisztességtelen, semmis. A zálogjogot alapító szerződés
- pontjának tisztességtelenségét megállapító ítéleti rendelkezés tűrésére kötelezte a II-IV. rendű alpereseket, egyebekben a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, a kölcsönszerződés 9.
- pontjában, valamint az önálló zálogjogot alapító szerződés
- pontjában rögzített választottbírósági kikötés tisztességtelenségét az alperes nem vitatta. A továbbiakban kifejtette, az önálló zálogjogot alapító szerződés
- pontja a Ptk.
- §-nak átültetése, ezért a Ptk.
- §
(5)bekezdése alapján nem minősülhet tisztességtelennek. A felperes hivatkozásával ellentétben a zálogszerződés 13. pont (iii) pontjának nem célja, hogy az árfolyamkockázat mindenkori értékét ellenőrizhetővé tegye, kizárólag azt hivatott biztosítani, hogy a kölcsön megfelelő fedezete biztosított legyen. A kölcsönszerződés IV.3.
- c)pontja tekintetében rámutatott, az itt írt feltétel nem tisztességtelen, mivel közjegyzői okiratba foglalni csak akkor lehet a tartozás összegét, ha a felperes már hozzájutott ahhoz a kölcsönösszeghez, amelyet a szerződés alapján igényel. Az, hogy ezt közjegyzői okiratban rögzítik, nem fordítja meg a fogyasztó hátrányára a bizonyítási terhet, mindenképpen a Pp. általános szabályai szerint terheli őt annak bizonyítása, hogy a kölcsönt teljes egészében megfizette. A kölcsönszerződés VIII.10. (helyesen: VI.10.) pontjában rögzített sérelmezett kikötés tisztességtelen, mert semmivel nem ellentételezett egyoldalú előnyt biztosít az I. rendű alperes részére. Osztotta az I. rendű alperes azon hivatkozását, hogy a jogszabályi rendelkezésekből folyó kötelezettsége a nyilvántartások vezetése, ugyanakkor - véleménye szerint - e kötelezettségéből nem következik okszerűen, hogy jogvita esetén csak az I. rendű alperesi nyilvántartásokból lehessen kiindulni, vélelmezve, hogy a felek közötti elszámolás az általa kimutatott módon alakult. Kifejtette, a kikötés tisztességtelenségének megállapítása nem írja felül a DH törvényekben foglalt rendelkezéseket: ha a felperes a DH törvényekben előírt módon és időben az I. rendű alperes által elkészített elszámolást nem tette vitássá, akkor az felülvizsgáltnak minősül, s a felek jogviszonyában irányadó. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az I. rendű alperes élt fellebbezéssel. A felperes jogorvoslati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kölcsönszerződés IV.3.c), valamint VI.10. pontjai érvénytelenségének megállapítását kérte. Véleménye szerint az ezekben rögzített kikötések összességükben, illetve nyelvtani értelmezésük alapján épp arról szólnak, hogy a bizonyítás kötelezettsége a fogyasztóra hárul, így tisztességtelen, ekként semmis feltételek, amelyek egyoldalúan a fogyasztó hátrányára változtatják meg a bizonyítási terhet, rátelepítik azzal, hogy kötelezővé teszik a közjegyzői okiratba foglalást és a bank nyilvántartásait tekintik a követelés mindenkori összege tanúsításaként irányadónak. Kifejtette, a keresetben hivatkozott kikötések egyike alapján sem történik pénzügyi teljesítés, tehát számszerűsíthető jogkövetkezmény sem határozható meg, így szerződésből való kiesésük a felek elszámolási viszonyát, pénzügyi teljesítését nem befolyásolja. Az I. rendű alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni, a választottbírósági kikötések tisztességtelenségét megállapító ítéleti rendelkezéseket nem érintő megváltoztatását és azon felül a felperes keresetének elutasítását kérte. Véleménye szerint a kölcsönszerződés VI.10. pontja nem minősül tisztességtelennek vagy egyéb okból érvénytelennek, az érthetően és világosan került megfogalmazásra. Hangsúlyozta, maga az elsőfokú ítélet is tartalmazza, hogy a kölcsön nyújtása fordítja meg a bizonyítási terhet akként, hogy a felperesnek mint adósnak kell azt bizonyítania, hogy a kölcsönt részben vagy egészben visszafizette. Ehhez képest logikailag is hibás az az érvelés, miszerint a sérelmezett rendelkezés a fogyasztó hátrányára fordítja meg a bizonyítási terhet. Kérte figyelembe venni, a kölcsönszerződés nem zárja ki, hogy a felperes adósként nyilvántartást vezessen és annak eredményét közölje az alperessel. Ugyanakkor mivel a befizetések nyilvántartása, elszámolása megfelelő szakértelem és nyilvántartási rendszer hiányában nem lehetséges, semmilyen joghátránnyal nem jár a felperesre nézve, hogy az alperes nyilvántartása az irányadó. Lényeges, hogy a vitatott szerződési rendelkezésben az is szerepel, hogy ha nyilvánvalóan téves az alperesi nyilvántartás, akkor az nem lehet irányadó. A kikötés nem jogosítja fel az alperest annak egyoldalú meghatározására, mikor teljesít szerződésszerűen a felperes, s arra sem, hogy valamely szerződési rendelkezést egyoldalúan értelmezzen. A DH1 és DH2 törvények kapcsán maga a jogalkotó tekintette az alperesi nyilvántartást irányadónak, hiszen az elszámolás során is ennek alapulvételét írta elő. A felperes fellebbezése alaptalan, az I. rendű alperes fellebbezése alapos. Az ítélőtábla a kölcsönszerződés IV.3.
- c)és VI.10. pontjai tisztességtelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem tekintetében mindenben osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, az ott kifejtett érveket megismételni nem kívánja. A felperes fellebbezése kapcsán emeli ki az alábbiakat: Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bírósággal atekintetben, hogy a kölcsönszerződés IV.3.
- c)pontja nem eredményezi a bizonyítási teher megfordulását a felperes hátrányára. Az itt rögzített kikötés szerint a fogyasztó felperesnek azon tartozása fennállásáról kell az átutalt és zárolt kölcsön folyósításának feltételeként tartozáselismerő nyilatkozatot tennie, amelyet egyébként a megkötött kölcsönszerződés is tartalmaz. Ez a hitelező számára egyoldalú előnyt nem biztosít. Önmagában a kölcsönszerződés aláírása jár azzal a következménnyel, hogy vita esetén a fogyasztónak kell bizonyítania, nem vagy nem olyan összeggel tartozik, mint a kölcsönszerződésben foglalt vagy tartozáselismerő nyilatkozattal elismert, illetőleg a bank által hátralékként követelt összeg. Lényeges, hogy a tartozáselismerő nyilatkozatok létjogosultságát a Ptk.-n kívül egyéb speciális jogszabályok is elismerik, így pl. 1997. évi XXX. törvény 6. §-a, illetve a 2009. évi CLXII. törvény 6. §
(1)bekezdése,
- §-a, illetve a 41/
- Korm. rendelet
- § f) pontja. Nem értelmezhető ugyanakkor a felperes fellebbezési kérelme a kölcsönszerződés VI.
- pontja körében, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében e szerződési kikötés tisztességtelenségét megállapította. Az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését sérelmező alperesi fellebbezést osztja ugyanakkor az ítélőtábla atekintetben, hogy a kölcsönszerződés elszámolása, annak nyilvántartása a fogyasztótól, így a felperestől sem várható el megfelelő szakértelem hiányában, de a nyilvántartás, az elszámolás a hitelező alperesnek jogszabályból eredő kötelezettsége is. E szerződési feltétel az ítélőtábla értelmezése szerint csak azt jelenti, mivel az alperesi pénzintézet mint szakcég tartja nyilván a kölcsön folyósításával, visszafizetésével kapcsolatos adatokat, vezeti az ezeken alapuló kimutatásokat, kiindulópontként az ezekben foglaltak határozzák meg a kölcsön aktuális állományát. A szerződés azt is tartalmazza azonban, hogy ha ez a nyilvántartás téves, akkor az semmilyen módon nem lehet irányadó, tehát a fogyasztónak van lehetősége igazolni a nyilvántartás helytelen adatait. Emiatt a kikötést nem lehet úgy értelmezni, hogy feljogosítaná a pénzintézetet a tartozás egyoldalú, önkényes meghatározására és arra sem, hogy pusztán saját nyilatkozata alapján ténytanúsítványt állíttasson ki közjegyző előtt, majd azt a bírósági végrehajtás szabályai szerint záradékoltassa. Az érintett kikötés nem feleltethető meg annak, amikor a fogyasztó mindenkori tartozását a vele szerződő fél egyoldalú közlése alapján a közjegyző által kiállított közokirat tanúsítja, amelynek kapcsán a bírói gyakorlat több ízben a feltétel tisztességtelenségét állapította meg. A felek szerződésében alkalmazott feltételek eltérnek az eBDT
- és eBDT
- számú döntések alapjául szolgálóktól, ugyanis az nem tartalmaz olyan adósi nyilatkozatot, miszerint feltétlenül és ellenvetés nélkül aláveti magát a bank által készített kimutatás adatainak és olyan kinyilatkoztatást sem, hogy a bank a saját üzleti könyvei alapján készített és közjegyzői okiratba foglalt tartozáskimutatást mint közjegyzői ténytanúsítványt fogadja el a fennálló kölcsöntartozás közokirati tanúsításaként. A perbeli szerződési rendelkezéséből mindössze az következik, hogy a mindenkori kölcsönösszeg meghatározása során a banki üzleti könyvek jelentik a kiindulópontot, ha az adós azok ellenkezőjét nem állítja és igazolja. Ez pedig önmagában nem jelent egyoldalú és indokolatlan előnyt a pénzintézet oldalán. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintetette, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a kölcsönszerződés VI.
- pontja érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasította. Mellőzte az I. rendű felperest - helyesen I. rendű alperest - elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezést, észlelve, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része etekintetben elírást tartalmaz, az valójában az I. rendű alperes kötelezését tartalmazza. A részbeni megváltoztatás miatt és a felperes személyes költségmentessége folytán megállapította, hogy a le nem rótt elsőfokú eljárási illeték a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű alperes jogi képviseletével összefüggésben a másodfokú eljárásban felmerült eljárási költségét megfizetni, amelyet az ítélőtábla a kifejtett tevékenységgel arányosan állapított meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdései alapján. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a Kmr. 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. Szeged,
- március
- Dr. Kiss Gabriella s.k . Bálind Attila s.k. . Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.21.227/2016/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Lantos Bálint ügyvéd által képviselt felperes neve (címe). szám alatti lakos felperesnek - a dr. Szabó Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű, a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű, III.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos III. rendű és IV.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos IV. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
- június
- napján kelt 14.P.20.282/2016/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 8., a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő KIJAVÍTÓ V É G Z É S T: Az ítélőtábla a
- március
- napján kelt Pf.I.21.227/2016/
- számú ítéletének rendelkező részét az alábbiak szerint javítja ki: „Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 68.000,- (Hatvannyolcezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A le nem rótt 48.000,- (Negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli." A kijavító végzés ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Kúriához címzett, de a Szegedi Ítélőtáblánál írásban 6 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. INDOKOLÁS Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban meghozott ítéletében az I. rendű alperes javára megállapítandó másodfokú eljárási költség meghatározásánál számítási hiba következtében figyelmen kívül hagyta az általa a fellebbezésére lerótt 48.000,- Ft fellebbezési eljárási illetéket, míg a felperes személyes költségmentessége folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték összegét - szintén számítási hiba eredményeként - tévesen kétszeres összegben határozta meg, ezért a hibákat a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kijavító végzés útján korrigálta. A fellebbezési jogról szóló tájékoztatás a Pp. 224. §
(4)bekezdésén alapul. Szeged,
- május
- Dr. Kiss Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Bálind Attila s.k. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. táblabíró