Kbf.17/2017/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért az I.r. vádlottat 80 napi tétel, napi tételenként 1.000,- ft, összesen 80.000,- ft, míg a II.r. vádlottat 60 napi tétel, napi tételenként 1.000,- ft, összesen 60.000,- ft pénzbüntetésre ítélte. Az I.r. vádlott részére négy míg a II.r. vádlott részére 12 havi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve az egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásra. Az I.r. vádlottat kötelezte 10.000,- ft bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. Az I.r. vádlott és védője szintén tudomásul vételt jelentettek be. A II.r. vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést a tényállás téves megállapítása miatt, felmentés érdekében. Így az elsőfokú ítéletet az I.r. vádlott tekintetében 2016. december 8. napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.99/2017/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság - tanácsülésen - az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a II.r. vádlott cselekményének jogi minősítéséből mellőzze a társtettességet egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A II.r. vádlott védője által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet a Be.348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta. A Be.349.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint azonban a felülbírálatot mellőzte az I.r. vádlott tekintetében, hiszen vonatkozásában az ítélet már jogerőre emelkedett. A felmentésre irányuló II.r. védői fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Megfelelően alkalmazta a bíróság elé állításra vonatkozó külön eljárási szabályokat is. A tényállás megállapítása során az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget. A II.r. vádlott a tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, a nyomozás során előterjesztett írásbeli vallomásában foglaltakat tartotta fenn. A tárgyaláson az írásbeli vallomása felolvasásra került, amelyben a bűncselekmény elkövetését beismerte, azonban védekezést terjesztett elő, mely szerint az I.r. vádlottal együtt a Hszt. 136.§

(2)bekezdésében írt munkaközi szünetet vették igénybe, és annak ideje alatt aludtak, amikor az ellenőrzésre sor került velük szemben. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást az I.r. és II.r. vádlottaknak a nyomozás során tett, tartalmilag beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. A törvényszék katonai tanácsa ítélete

1. oldal
2. bekezdésétől a
3. oldal utolsó előtti bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem fogadta el a vádlottaknak a pihenőidőre vonatkozó hivatkozását. Az elsőfokú katonai tanács foglalkozott határozatában a vádlottak, így a II.r. vádlott ez irányú védekezésével. Részletesen foglalkozott a vádlottak cselekményével, a tettenérés körülményeivel, a vádlottak nyilatkozatával, belső szabályozással, illetve vonatkozó jogszabályokkal. Megállapítható, hogy a katonai tanács által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be. 348.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a II.r. vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... II.r. vádlott bűnösségét a Btk.438.§

(1)bekezdésébe ütköző kötelességszegés szolgálatban vétségében megállapította. Az I.r. és II.r. vádlott nyilatkozataikban maguk is elismerték azt, hogy szolgálati előljárójuktól konkrét utasítást, vagy engedélyt a pihenőidő adott időpontban történő letöltésére nem kaptak. Elismerték, hogy annak megkezdését nem jelentették. A tárgyaláson kihallgatott ellenőrző személy maga is megerősítette, hogy a szolgálatirányító közlése szerint tőle pihenő idő letöltésére nem kértek engedélyt. A vádlottak a kérdéses időben szolgálatba voltak vezényelve, szolgálati feladataikat a nyomozati iratok

1. naplószáma alatt található végrehajtási terv
2. oldalán a szektor parancsnokának feladatai című bekezdés rögzíti. A vádlottak az elalvás tényét maguk sem vitatták, illetve azt az ellenőrzés dokumentációja, valamint a tettenérés során készült fénykép rögzíti. Az elsőfokú katonai tanács helytállóan hivatkozott a rendőrség járőr- és őrszolgálati szabályzata
3. és
4. pontjaiban írt rendelkezéseire. Bár a szabályzat a szektorparancsnokot, mint szolgálati személyt nem említi, azonban a szolgálati feladatok jellege kapcsán a járőr és őrszolgálati szabályzat hatálya alá tartozónak kell tekinteni. A Btk.438.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint aki, őr- ügyeleti, vagy egyéb készenléti szolgálatban az adott szolgálatra vonatkozó szolgálati intézkedés rendelkezéseit megszegve elalszik, vagy a szolgálat ideje alatt szeszes italt, illetve kábítószert, vagy kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyagot, vagy szert fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A cselekmény elkövetésének körülményeiből, az állapítható meg, hogy a vádlottak pihenésének megkezdése, majd elalvása spontán, mintegy önkényes elhatározás eredménye volt, tehát a vádlottak a terhükre megállapított bűncselekményt az egyik nevesített elkövetési magatartással, az elalvasással valósították meg. Mivel a vádlottak a pihenőidő megkezdésére nem kérték engedélyt az illetékes előljárótól, ezért az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg a II.r. vádlott büntetőjogi felelősségét a Btk.438.§

(1)bekezdése szerinti szolgálatban kötelességszegés vétségében. Ezért a felmentést célzó fellebbezés eredményre nem vezethetett. Ugyanakkor a cselekmény jellegére figyelemmel a vádlottak nem lehetnek társttesei e katonai vétségnek, csak önálló tettesei, ezért a másodfokú bíróság a II.r. vádlottnál a társtettesi elkövetésre való utazást mellőzte. A törvényszék katonai tanács ítéletében helytállóan sorolta fel a II.r. vádlott vonatkozásában is a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket. Helyesen állapította meg azt, hogy a vádlottak tekintetében súlyosító körülmények nem, csak enyhítő körülmények értékelhetőek. Külön hivatkozott a katonai tanács hivatalos tudomása szerint is nehéz szolgálatteljesítési feltételekre. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az adott törvényi tényállásra előírt büntetési nem helyett a Btk.33.§

(4)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki a II.r.vádlottal szemben, melynél a napi tételek száma a cselekmény tárgyi súlyával arányos, míg az egynapi tétel összege méltányosan a törvényi minimumban került meghatározásra. A vádlott esetében ez a büntetés megfelelően szolgálja a Btk.79.§ -ban írt büntetési célokat. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján - II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta a már hivatkozott pontosítással. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.371.§

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete ... II.r. vádlott vonatkozásában jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző