Bf.85/2017/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti emberölés bűntette miatt 7 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról a kiszabott büntetésbe, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követően, valamint a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést. A vádlott az ok megjelölése nélkül, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan téves minősítés és a büntetés enyhítése végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.852/2016/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, eleget tett az ügyfelderítési és az indokolási kötelezettségének is. A vádlott bűnösségére okszerűen vont következtetést, helyesen vette el jogos védelmi helyzetét, és az erős felindulásban elkövetett privilegizált emberölés alakzatát is. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülmények kellő feltárása mellett megfelelő büntetést szabott ki, amelynek további enyhítését nem tartotta indokoltnak. Az ügyészség a Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén nem képviseltette magát. A másodfokú bíróság előtt a vádlott védője a fellebbezését a bejelentettel egyezően tartotta fenn. Elsősorban jogos védelemre, másodlagosan erős felindultságra hivatkozott, de végső soron az enyhítő körülmények felsorolásával a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Az indítvány érveit az elsőfokú eljárásban elhangzott perbeszédre alapította. A vádlott az utolsó szó jogán továbbra is a jogos védelmi helyzetére hivatkozott és megismételte védekezését. Abban érezte hibásnak magát, hogy nem értesítette időben a hatóságot. A védelmi fellebbezések nem voltak alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint teljes körben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ügy eldöntése szempontjából releváns és mind a ténybeli, mind a jogi megítélést megalapozó bizonyítékokat beszerezte, és a tárgyalás anyagává tette. Maga is kirendelt szakértőt a nyomozás során beszerzett szakvélemények további kiegészítése végett és a részletes bizonyítási eljárás eredményét irathűen rögzítette az ítéletben, a bizonyítékokat felsorolta és értékelési körébe vonta. A vádlott ténybeli beismerő vallomást tett, azonban jogos védelemre hivatkozott, mivel maga is sérülést szenvedett el a sértettől, de ezt megelőzően a sértett az élettársát is bántalmazta, akit a vádlott meg kívánt védeni. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási anyag logikus értékelése és mérlegelése alapján megalapozott tényállást állapított meg, amely a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A vádlott ténybeli beismerő vallomást tett a bántalmazásról és arról, hogy a sértett ennek következtében vesztette el az életét. A tényállásból nem lehet következtetést vonni a vádlott jogos védelmi helyzetére, mivel a vádlott fizikai erőfölényben volt a sértettel szemben, annak támadását elhárította, a sértett feje koppant a földön és a nála lévő kést elejtette. A vádlott tehát elhárította a támadást és leszerelte a támadót, sem ő sem más nem volt veszélyben. Időben ezt követően „törte ki a sértett gigáját"- ahogy ezt maga megfogalmazta az eljárásban. Ekkorra már nem kellett tartania a sértett támadásától, és a sértett azt nem is folytatta, nem is volt abban a helyzetben, hogy folytathatta volna. A másodfokú bíróság nem tudta értelmezni a nyilvános ülésen elhangzott védőbeszédet, miszerint a sértett késsel támadott és a vádlott késsel védte meg magát. A vádlottnak már nem kellett védekezni, de kés sem volt nála, a támadás elhárítása és a támadó leszerelése után oltotta ki a sértett életét. Az elsőfokú bíróság részletesen és behatóan foglalkozott a jogos védelmi helyzettel és az elvetés körében kifejtett érveit az ítélőtábla osztotta. Foglalkozott azzal, hogy a vádlott élettársa a vádlott megérkezésekor már nem volt fenyegetett helyzetben, ezért az ő védelme nem tette szükségessé a vádlott fellépését. Azt is helyesen értékelte, hogy a sértett támadásával szemben arányos és szükséges védekezés volt a kéz éllel való leütése, de a sértett a földre kerülése után felhagyott a támadással, nem nyúlt a kezéből kiesett késért, nem állt ellen, a koponya földhöz csapódásával eszméletét is veszthette. A vádlott legyűrte és erőfölénybe került. A jogtalan támadás véget ért, a sértett a földön hevert, és ekkor törte el a vádlott a sértett gégeporcát. Ilyen körülmények mellett már fel sem vetődhet a jogos védelmi helyzet, nem volt elhárítandó támadás, a vádlott a gégeporc eltörése előtt már a sértetten térdelt. Hasonlóan logikus és alapos érveket hozott fel az elsőfokú bíróság az erős felindulás értékelése kapcsán. A vádlott cselekménye indulati volt, de az eset összes körülményeit együtt értékelve nem volt a tudata olyan beborult és elhomályosult állapotban, amely okot adna az erős felindultság megállapítására. Az elsőfokú bíróság jogi érvei helyesek, azt a másodfokú bíróság is osztotta. Az elsőfokú bíróság a helyesen értékelte a bűncselekményt emberölés bűntetteként. A büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító tényezőket feltárta, az ítéletben felsorolta és tettarányos büntetést szabott ki. Az 5- 15 évig terjedő büntetési tételkereten belül az alsó határ közelében kiszabott mérték törvényes, mert kellően kifejezi a vádlott és az elkövetett bűncselekmény társadalmi veszélyességét, egyben alkalmas a büntetési célok megfelelő érvényre juttatására. A sértett közrehatása jelentős volt, és ezt kellően kifejezte az elsőfokú bíróság a középmérték alatt maradó büntetés kiszabással. Az elsőfokú ítéletben értékelést kaptak a másodfokú eljárásban a védő által hivatkozott enyhítő körülmények, a büntetés további enyhítésére nem volt törvényes ok és nem is volt szükséges. A 7 év szabadságvesztés alkalmas a büntetési célok biztosítására a vádlottal szemben. Helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság a büntetés végrehajtásának fokozatáról, a feltételes szabadságról, és a járulékos kérdésekben is törvényes döntést hozott, ezért ezeket nem érintette az ítélőtábla. A vádlott által előzetes letartóztatásban eltöltött idő továbbmenő beszámításáról az ítélőtábla rendelkezett és kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére is a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján. A végzés ellen a fellebbezés további lehetőségét a Be. 386. §

(1)bekezdése kizárja. Budapest,

1. év május hó
2. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró . Vincze Piroska s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 4.B.77/2016/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.85/2017/
4. számú határozata folytán jogerős és végrehajtható. Budapest,
5. év május hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő