Pfv.21589/2016/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség, a jogerős ítéletnek a jogszabályba ütköző módja csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése során nyilvánvalóan okszerűen következtetést vontak le. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.589/2016/

1. szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Sipka Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Sipka Judit ügyvéd Az alperes Az alperes képviselője: Dr. Boda Anikó ügyvéd A per tárgya: Öröklési szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 25.Pf.20.594/2015/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 36.P.21.006/2012/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 25.Pf.20.594/2015/
4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint együttes jogosultaknak 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy az alperes kérelmére 2.700 (kétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítésének van helye. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesek apai nagyapja és az alperes édesapja, örökhagyó
5. január 7-én öröklési szerződést kötött az alperessel. A szerződést dr. L. E. ügyvéd ellenjegyezte. Az öröklési szerződés aláírásánál [2] [3] [4] tanúként dr. Gy. K. B. és dr. E. T. A. működött közre. Az öröklési szerződés 8-10 példányban készült, a példányok egy részét az okirati tanúk csak a
6. oldalán látták el aláírásukkal, az
7. és a
8. oldalon a szerződő felek és az ellenjegyző ügyvéd aláírása található. Az öröklési szerződést a szerződést készítő és ellenjegyző ügyvéd dr. L. E. nyújtotta be a földhivatalhoz, és a földhivatal a bejegyzés iránti kérelemnek eleget tett.
9. december 18-án az örökhagyó elhunyt. A közjegyző a
10. április 14-ére kitűzött hagyatéki tárgyaláson tájékoztatta az örökhagyó házastársát és az alperest, hogy a becsatolt öröklési szerződés alakilag aggályos, mert a több lapból álló öröklési szerződésen a tanúk aláírása csak az utolsó lapon szerepel. Az első hagyatéki tárgyalást követően az alperes tájékoztatta dr. L. E. ügyvédet, aki a közjegyzői iratokhoz becsatolta az öröklési szerződés egy olyan példányát, amelynek mindhárom oldalát aláírták a tanúk is. A közjegyző a következő hagyatéki tárgyalásra megidézte a felpereseket is. A felperesek indítványára elrendelte az öröklési szerződésnek a földhivatali bejegyzés alapjául szolgáló példányai másolatának a beszerzését. Az illetékes földhivatal
11. július 21-én megküldte a közjegyzőnek a bejegyzés alapjául szolgáló öröklési szerződés hiteles másolatát, amelyről megállapítható, hogy az okiraton a tanúk aláírása csak a
12. oldalon szerepel. A közjegyző a
13. szeptember 19-ére kitűzött hagyatéki tárgyaláson az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal szerződéses öröklés jogcímén az örökhagyó gyermeke, az alperes részére adta át. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] [7] [8] [9] A felperesek keresetükben kérték annak a megállapítását, hogy a
14. január 7-én kelt öröklési szerződés érvénytelen. Arra hivatkoztak, hogy mind a földhivatalhoz, mind az első hagyatéki tárgyalásig benyújtott öröklési szerződés
15. és
16. oldalán nem volt fellelhető a tanúk aláírása, ezért az öröklési szerződés érvénytelen. Utaltak arra, hogy miután a közjegyző tájékoztatta az alaki hibáról a szerződéses örököst, csak akkor került benyújtásra az öröklési szerződésnek egy olyan példánya, amelyen már mindkét tanú aláírása szerepel az öröklési szerződés mindegyik oldalán. Ennek érvényességét azonban vitatták, mert álláspontjuk szerint az öröklési szerződés kizárólag egyféle módon jöhetett létre, annak több verziója érvényesen nem keletkezhetett. Állították, hogy az okirati tanúk a szerződés
17. lapját nem írták alá, a lábrészben csak az örökhagyó, az örökös és az ellenjegyző ügyvéd szerepel aláíróként, a tanúk nincsenek az első két lapon feltüntetve, és hely sincs kialakítva az ő aláírásuknak. Ezzel szemben a
18. oldalon mind a szerződő felek, mind az ellenjegyző ügyvéd, mind pedig a tanúk számára hely van kialakítva az aláíráshoz. Hivatkoztak arra is, hogy szabad szemmel is jól látszik, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd által becsatolt öröklési szerződésen dr. Gy. K. B. okirati tanú aláírását az
19. lapon más tintával írta, az jóval élénkebb színű, mint a
20. oldalon, és ez azt bizonyítja, hogy ez az aláírás évekkel később került az okiratra, mind ahogy az okirat keletkezett. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az öröklési szerződésnek több olyan példánya is rendelkezésre áll, amelyen az okirat mindegyik oldalát a szerződő felek mellett a tanúk is aláírták. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. [11] Tényként állapította meg, hogy az öröklési szerződés két lapból, három oldalból áll, és az öröklési szerződés több példányán az okirati tanúk aláírása csak a
21. oldalon található, továbbá, hogy ilyen példány került becsatolásra először a hagyatéki eljárásban, és a földhivatalhoz is. Rámutatott, hogy a hagyatéki eljárás során azonban az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd fellelte az öröklési szerződés olyan példányát, amelyik mindegyik oldalán szerepel a tanúk aláírása. Érvelése szerint a szerződés érvényességéhez elegendő, ha egy érvényes példány rendelkezésre áll. [12] Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint a tanúvallomások egybevetése alapján megállapítható volt, hogy a perbeli öröklési szerződés keltének napján mind a szerződő felek, mind pedig az okirati tanúk és az ellenjegyző ügyvéd is aláírta az öröklési szerződés egy példányát. Mivel egy alakilag érvényes öröklési szerződés rendelkezésre áll, ezért a felperesek arra irányuló bizonyítási indítványát, hogy a bíróság szakértő segítségével állapítsa meg: az okirati tanúk aláírása a szerződés
22. és
23. oldalán nem az öröklési szerződés megkötésével egyidejűleg, hanem azt követően került rá, nem vezetett eredményre. Szerinte abból, hogy az okirati tanúk az aláírásuknál esetleg nem ugyanazt a tollat használták, következtetést levonni nem lehetett, mert a tanúk vallomása alapján nem zárható ki, hogy az aláírásuk közben esetleg tollat cseréltek. [13] Az elsőfokú bíróság H. H. igazságügyi írás és grafológus szakértő szakvéleménye alapján arra a következtetésre jutott, hogy írásszakértői módszerrel nem állapítható meg, hogy az öröklési szerződésen lévő két tanú aláírása a szerződő felek aláírásához, illetve a szerződés keltéhez képest egy időben, vagy esetleg időbeli eltéréssel keletkezett. Utalt rá, hogy a felperesek indítványozták a validitás-vizsgálatot, azonban ahhoz az okirati tanúk nem járultak hozzá. Szerinte ezt a körülményt önmagában az alperes terhére értékelni nem lehet. [14] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az örökhagyó és az alperes között
24. január 7-én létrejött öröklési szerződés érvénytelen. [15] Érvelése szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az öröklési szerződést az okiratszerkesztő ügyvéd
25. január 8-án négy eredeti példányban nyújtotta be a földhivatalhoz, a benyújtott okiratok
26. és
27. oldalán a tanúk aláírása nem szerepelt. Ebből levonható az a következtetés, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd az okiratok fogyatékosságát nem észlelte. Utalt arra is, hogy a szerződés egy-egy eredeti példánya a szerződést kötő felek, valamint az örökhagyó házastársa birtokában volt, e példányok közül azonban alakilag megfelelő szerződéspéldány nem került elő az eljárás során. [16] A másodfokú bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a célzott joghatás kiváltására, az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésére a földhivatalba benyújtott eredeti öröklési szerződések alaki hibában szenvedtek, és a szerződéskötő feleknél lévő példányok közül sem került elő alakilag megfelelő. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a perbeli okirat szerkezetének értékelését. Az öröklési szerződés
28. és
29. oldalának alján előrenyomtatottan szerepel az örökhagyó, az örökös, valamint az okiratszerkesztő ügyvéd neve, illetőleg e fölött az örökhagyó, az örökös és az ügyvéd aláírása. Az
30. és a
31. oldal alján, ezen aláírások alatt olvasható a szöveg lezárásaként a felirat:„K.S. és K. B. öröklési szerződés". Az okirat
32. oldalán a szerződés szövege és a dátum alatt előrenyomtatottan szerepel az örökhagyó és az örökös neve, illetőleg ezek felett az aláírásuk. Ezt követően a szerződés és az aláírás szövegét egy záradék követi, amely alatt előrenyomtatottan szerepel a K. S. örökhagyó házastárs, illetőleg K. S.-né örökhagyó házastársa felirat, és e felett az aláírások. Ezt követően előrenyomottan szerepel az „Előttünk mint tanúk előtt" szöveg, név, lakcím, illetőleg a két tanú aláírása és lakcíme, kézírással, majd szintén előrenyomottan a „Jelen szerződést készítettem és ellenjegyzem", valamint a dátum és az okiratszerkesztő neve és címe szövegezés, továbbá az okiratszerkesztő ügyvéd szignója. Ezen szöveg alatt az oldal lezárásaként az oldal alján szintén szerepel, hogy „K. S. és K. B. A. öröklési szerződés". Ehhez képest a hagyatéki eljárásban benyújtott alakilag aggálytalannak tűnő példány
33. és
34. oldalán a zárás alatti mintegy 1,5 cm-es helyen előrenyomott szövegezés nélkül szerepel a két tanú aláírása és lakcíme. Érvelése szerint mindebből az tűnik ki, hogy míg a szerződés
35. oldalán a tanúk aláírásának megfelelő helyet alakítottak ki és gépírással szerepel az „Előttünk mint tanúk előtt", illetőleg „név, lakcím" szövegezés is, addig az
36. és a
37. oldalon a tanúk aláírásának nem volt megfelelő helye, illetőleg az az oldalt lezáró szöveg alá került. [17] A tanúvallomások értékelése során a másodfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd elfogulatlan tanúnak nem tekinthető, hiszen érdekelt abban, hogy az általa szerkesztett okirat alaki hibában ne szenvedjen. Ezt meghaladóan az alakilag fogyatékos szerződéspéldányok nagy számára tekintettel nyilvánvalóan nem lehetséges az, amit a tanú előadott, hogy a hagyatéki eljárásban azért nyújtottak be egy érvénytelen példányt, mert az alperes édesanyjához egy olyan szerződéses példány került, amiről az aláírás lemaradt. [18] Okfejtése szerint helyesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy a földhivatalhoz benyújtott négy, valamint a szerződő felekhez került három példány
38. és
39. oldaláról hiányzott a tanúk aláírása, tehát összesen 28 aláírás maradt le, amely nem magyarázható a véletlennel vagy figyelmetlenséggel. Hivatkozása szerint az okirati tanúk közül dr. E. T. A. korábban dr. L. E. ügyvédjelöltjeként dolgozott. A tanú akként nyilatkozott, hogy amely szerződéspéldányok előtte aláírásra kerültek, annak minden oldalát tanúként aláírta. A tanú vallomása azonban nyilvánvalóan ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy több olyan példány volt, amelynek nem mindegyik oldala volt aláírva. Utalt arra is, hogy dr. Gy. K. B. tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik arra, hogy tanúként mindegyik példány mindegyik oldalát aláírta. A tanú tehát az aláírás körülményeiben bizonytalan volt, és nem zárta ki egyértelműen, hogy a szerződéseket utólag írta alá. [19] A bizonyítékok együttes mérlegelése alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fenti körülményeket okszerűtlenül mérlegelte, a bizonyítékok egybevetéséből levonható helyes következtetés az, hogy a szerződés aláírásának napján az okirati tanúk a szerződés
40. és
41. oldalát nem írták alá, ezért az öröklési szerződés érvénytelen. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely - tartalma szerint annak hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalára irányult. [21] Arra hivatkozott, hogy a bizonyítékokat a másodfokú bíróság a Pp. 206.§