A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év október hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék
- év október hó
- napján kelt 20.B.61/2015/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben kiszabott büntetés szabadságvesztés, amelynek végrehajtási fokozata börtön. A vádlott - a szabadságvesztés végrehajtása esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 15.880,- (tizenötezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Budapest Környéki Törvényszék
- október
- napján kelt 20.B.61/2015/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében (Btk.
- §
(1)bekezdés) állapította meg, ezért őt 2 év börtönre ítélte. A büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően az ügyész a jogorvoslati nyilatkozat megtételére 3 napi határidőt tartott fenn; e határidőn belül a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. Az ítéletet - annak kihirdetésekor - a vádlott és védője tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1332/2015/
- számú átiratában a súlyosításra irányuló fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a megállapított tényállásból helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Az ügyészi álláspont szerint a büntetés kiszabása körében további súlyosító körülmény a közeli hozzátartozó sérelmére történő elkövetés, egyebekben a törvényszék a bűnösségi körülményeket kellően feltárta, azonban nem megfelelő súllyal értékelte. Eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, ugyanakkor nem vette kellőképpen figyelembe, hogy a vádlott a legsúlyosabb bűncselekmények egyikét követte el a hozzátartozója sérelmére és a maga részéről mindent megtett azért, hogy akár a halálos következmény bekövetkezzen, ezért az enyhítő szakasz alkalmazásával megállapított büntetés mértéke eltúlzottan enyhe. Erre figyelemmel a büntetés céljainak eléréséhez a vádlottal szemben a törvényi minimumot meghaladó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt. Az ügyészség észrevételezte azt is, hogy az elsőfokú bíróságnak a Btk.
- §
(1)bekezdése alapján szabadságvesztést kellett volna kiszabnia, amelynek a végrehajtási fokozata börtön, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontját is meg kellett volna határozni az ügydöntő határozatban. A fentiek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát emelje fel, végrehajtásának felfüggesztését mellőzze, a Btk. 35. §
(1)bekezdése alapján a büntetést úgy állapítsa meg, hogy a vádlott büntetése szabadságvesztés, amelynek végrehajtási fokozata börtön, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontját tüntesse fel és a vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélje. A vádlott védője a nyilvános ülésen előadott perbeszédében indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét hagyja helyben. Kitért arra, hogy álláspontja szerint az ügyészi fellebbezés megalapozatlan, nem tartalmaz olyan tényt, amelyet a másodfokú bíróság figyelembe vehetne. A törvényszék mérlegelési körbe vont minden körülményt, a tevékeny megbánást és a következmények elhárítását értékelte a vádlott javára, elérte a célját a büntetés. A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt semmit előadni. A büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást az ügyészi fellebbezés folytán a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék túlnyomórészt a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, azonban eljárási szabályt sértett, amikor a
- október hó
- napján megtartott tárgyalást a vádlott távollétében kezdte meg. A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik (12-es alszámú jegyzőkönyv
- oldal), hogy a tanács elnöke megállapította: a vádlott szabályszerű idézés ellenére a tárgyaláson nem jelent meg. Ezt követően az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke, a Be.
- §
(2)bekezdésében meghatározott eljárási lehetőséggel nem élt, azaz nem intézkedett a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlott azonnali elővezetése iránt. Ennek hiányában a Be. 281. §
(5)bekezdése alapján a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent, szabadlábon lévő vádlott távollétében a Be. 240. §
(3)bekezdésében írt főszabálytól eltérni nem lehetett volna, azaz a vádlott nélkül a tárgyalás nem volt megkezdhető. A fentiek ellenére a törvényszék a tárgyalást a vádlott távollétében megkezdte, az ügyészt a vádirat ismertetésére hívta fel, erre a vádlott távollétében került sor. A hivatkozott tárgyalási jegyzőkönyv
- oldala alapján azonban megállapítható, hogy a vádlott késve, a vádirat ismertetését követően a tárgyaláson megjelent. Ekkor az elsőfokú bíróság a vádlott kihallgatásával folytatta a tárgyalást, ettől kezdve a vádlott végig részt vett a tárgyaláson. A vádlott ugyan a vád ismertetésekor a tárgyaláson nem volt jelen, azonban a vádiratot - a vétív tanúsága szerint - személyesen vette át
- augusztus hó
- napján, az abban foglaltakat megismerhette. A bizonyítási eljárás érdemi szakaszában pedig mindvégig jelen volt. Ez utóbbi körülményekre figyelemmel az ítélőtábla a fenti eljárási szabálysértést nem értékelte a Be.
- §
(1)bekezdés II. pont d) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértésként, hanem a Be. 375. §
(1)bekezdésében írt relatív eljárási szabályszegésnek minősítette. Figyelemmel arra, hogy a törvényszék a vádlott részére törvényesen kézbesítette a vádiratot és a bizonyítási eljárás érdemi részében a vádlott mindvégig részt vett, ezért a törvényszék által vétett relatív perjogi szabályszegés nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására, így nem vonta maga után az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A fentieken túlmenően az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. A Budapest Környéki Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte. Törvényesen járt el, amikor a tanú nyomozás során tett tanúvallomását bizonyítékként nem értékelte, mivel a sértett tanú a tárgyaláson a Be. 82. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel törvényesen élt a mentességi jogával, ezért a Be. 296. §
(3)bekezdése alapján a korábban tett vallomása nem volt ismertethető, bizonyítékként sem volt értékelhető. Helyesen járt el a törvényszék, amikor az ítéleti tényállást a vádlott beismerő vallomására, illetve az ezt alátámasztó igazságügyi orvosszakértői szakvéleményekre, valamint az egyéb okirati bizonyítékokra alapította. A törvényszék a bizonyítékok számbavétele és értékelése során törvényesen utalt az okirati bizonyítékként felhasznált hangfelvételről készített jegyzőkönyvre. Ez utóbbi okirati bizonyíték mindenben megerősítette a vádlott beismerő vallomását. A nyomozati irat
- oldalán található leirat szerint ugyanis a vádlott
- május hó
- napján 20 óra 56 perckor telefonált a mentőszolgálatnak és azt állította, hogy bal lapockán szúrta az élettársát. Ezen vádlotti állítást, a később lefolytatott igazságügyi orvosszakértői bizonyítás mindenben megerősítette. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint, az elsőfokú bíróság által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, az az alábbi kiegészítéssel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel az alábbi ténymegállapítással egészíti ki. - a sértett a vádlottnak a vádbeli cselekményt követően megbocsátott, az élettársi közösségük jelenleg is fennáll. A fenti kiegészítéssel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban - a Be. 351. §
(1)és a Be. 352. §
(2)bekezdésére figyelemmel - irányadó volt. A Budapest Környéki Törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. Az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott magatartását a Btk. 160.§
(1)bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi indokolásával - a bűnösség formájára vont jogkövetkeztetés korrekciója mellett - az alábbiak szerint értett egyet. A törvényszék a vádlott terhére rótt kísérleti szakban rekedt bűncselekmény elkövetése tekintetében a Btk.
- § I. fordulata szerinti egyenes szándékot állapított meg. Egyenes szándék esetén az elkövető a cselekményének következményeit előre látja és e következményeket kívánja is. Ezzel szemben jelen esetben a vádlott az irányadó tényállás szerint egy esetben a bal lapocka környékén az élet kioltására alkalmas késsel szúrta meg az élettársát. A vádlottat semmilyen külső körülmény nem akadályozta meg abban, hogy az ölésre irányuló elkövetési magatartását tovább folytassa, akár több késszúrással az élet elleni támadást be is fejezze. Ennek ellenére a vádlott a késsel történő szúrást követően a további elkövetési magatartással felhagyott, nyomókötést készített a sértett számára, értesítette a rendőrséget és a mentőket is. Mindezen körülmények alapján arra lehet következtetést vonni, hogy a vádlott a cselekményének élet kioltására alkalmas következményeit előre látta, azonban e következményeket nem kívánta, csupán közömbös volt irántuk. Szemben tehát az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, a vádlott az elkövetési magatartást nem egyenes, hanem eshetőleges szándékkal valósította meg (Btk. 7.§ II. fordulat). Az anyagi jogi szabályok megtartásával érvelt az elsőfokú bíróság a Btk.
- §
(4)bekezdés b) pontjában írt önkéntes eredmény elhárítás elvetése mellett. Helyesen utalt arra, hogy a vádlott elkövetés utáni magatartása azért nem értékelhető az önkéntes visszalépés fenti eseteként, mert a halálos eredmény nem e vádlotti magatartás eredményeképpen maradt el. Az ítélőtábla ehhez csupán azt kívánja hozzátenni, hogy az ítéleti tényállás alapjául szolgáló, a nyomozati irat
- oldalán található igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a vádlotti szúrást a lapockacsont felfogta, ezért, és nem a vádlotti mentőhívás miatt maradt el az életveszélyes illetve a halálos eredmény bekövetkezése. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy nem a vádlott utólagos magatartása hárította el a halálos eredmény bekövetkezését, ez - a szerencsés véletlennek köszönhetően - a vádlotti cselekvőség nélkül is elmaradt volna. Mindezekre figyelemmel az a vádlotti magatartás, amely az általa okozott sérelem elhárítását célozta, önkéntes eredmény elhárításként nem volt figyelembe vehető, azonban a büntetés kiszabását a vádlott javára befolyásolta. A Budapest Környéki Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket javarészt helyesen sorolta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor elmulasztotta súlyosító tényezőként értékelni a hozzátartozó sérelmére való elkövetést, ezzel szemben további enyhítő körülmény az élet elleni bűncselekmény kísérletének eshetőleges szándékkal való megvalósítása. A vádlott által megvalósított bűncselekmény kísérleti szakban maradt, ez enyhítő körülmény ugyan, de ennek nyomatékát csökkenti, hogy a kísérlet ún. teljes (befejezett) kísérletnek minősül, azaz a vádlott a maga részéről az elkövetési eljárást teljes egészében kifejtette az eredmény bekövetkezése érdekében, annak elmaradása a szerencsés véletlennek tudható be. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezésében foglaltakkal, az ítélőtábla álláspontja szerint is a Btk.
- §-ában meghatározott büntetési célok a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdésében írt szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével elérhetőek. A törvényszék által kiszabott büntetés megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek, azt csupán az alábbiak szerint kellett pontosítani. A Btk. 35. §
(1)bekezdése értelmében, ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani. E rendelkezés alapján, a vádlottal szemben szabadságvesztést kellett kiszabni, amelynek végrehajtási fokozata a Btk. 37. §
(2)bekezdés a) pontja alapján börtön. A Btk. 38. §
(1)bekezdése, továbbá a Be. 258. §
(2)bekezdés e) pontja előírja a bíróság számára, hogy az ítéletben állapítsa meg a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontját. E perjogi és anyagi jogi kötelezettségének a törvényszék nem tett eleget, ezért ezt a másodfokú bíróság - a szabadságvesztés végrehajtása esetére - pótolta. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381. §
(1)bekezdésén alapul. ,
- év október hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 20.B.61/2015/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.22/2016/
- számú ítéletében írt változtatásokkal
- év október hó
- napján a vádlottal szemben jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajtható. Budapest,
- év október hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Bradáné Bódi Ilona tisztviselő