Pfv.20153/2017/4 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.153/2017/

1. A tanács tagjai: Dr. Mészáros Mátyás a tanács elnöke Dr. Jakabosné Dr. Németh Monika előadó bíró Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Hatházi Éva ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Baumgartner Péter ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 56.Pf.632.881/2016/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 12.P.XVIII.20.622/2015/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes üzemelteti Budapest XVIII. kerületében a .. szám alatti kézi autómosót. A középső autómosó bejárat mellett a szolgáltatásokat és azok árait feltüntető reklámtábla van elhelyezve, rajta A/4-es méretű színes szalaggal körberagasztott felirat „a mosó területén mindenki saját felelősségére tartózkodhat". A bejárat másik oldalán is van felirat „vigyázat csúszásveszély, az autómosó üzemi területén mindenki saját felelősségére tartózkodhat". A mosó belső területén a falon szemmagasságban is ugyanolyan A/4-es méretű felirat található. „A mosó területén mindenki saját [2] [3] [4] [5] felelősségére tartózkodhat, vigyázat csúszásveszély" és „Kérem, szíveskedjen az ügyfélváróban várakozni". A mosó aljzata C10-es betonból készült évekkel ezelőtt, az aljzat az itt folyó tevékenység következtében vizes, nedves, azonban a bejárathoz közeli részen nem csúszik, megálló, pocsolya jellegű víz itt nincs. A vizet a helyiség közepén végighúzódó rácsos tetejű összefolyó elvezeti. A talajon kisebb repedések vannak. A mosó bejárata az utcai aszfaltozott úttal egy szintben van, küszöb nincs. A bejárat mellett baloldalon műanyag függönnyel eltakarható gőzborotva berendezés helyezkedik el. A mosó területére egyszerre több autó is behajthat, egyidejűleg 2-3 ember végez egy adott tisztítási műveletet a járműveken. Az első állásban minden esetben gőzborotválás történik. Ekkor távolítják el a nagyobb szennyeződéseket. A mosószeres lemosás már a belső részben történik. Az ügyfelek rendelkezésére áll egy váró, a falon figyelmeztet a felirat arra, hogy itt várakozzanak. A felperes
4. május 22-én 11.00 óra körüli időben a gépjárművét az alperes fenti autómosójába vitte, korábban nem járt kézi autómosóban, így a mosó működési rendjét sem ismerte. Beállt a felperes az autójával a középső mosó területére, az utolsó, a bejárathoz legközelebbi állásba. A mosóban ekkor éppen másik két járművet is tisztítottak. A felperes rendelését az alperes alkalmazottja, .. vette fel, a felperes egy külső mosást kért. A felperes látta, hogy az előtte lévő autóban nem ül benne a sofőr, ezért úgy döntött, hogy ő is kiszáll és kint fog várakozni. Jelezte a mosást éppen megkezdő alkalmazottnak, hogy ki fog menni, ezért az alkalmazott elzárta a vizet. A felperes fogta a pénztárcáját és a Samsung Galaxy Note II. telefonját, kiszállt az autóból és elindult a vizes talajon kifelé a bejárat felé. Elhaladt az autója mellett, megtett további két lépést, amikor még a mosó területén, a vízelvezető rács végénél elesett és térdét, tenyerét megütötte. Az alperes alkalmazottja a felpereshez sietett és felsegítette őt a földről. Ekkor tapasztalta a felperes, hogy eltört a telefonja. Kérte, hogy térítsék meg a kárát. Az alkalmazott a műszakvezetőhöz, .. irányította a felperest, aki a kérésére a mosásról kiállított számlára ráírta, hogy „a hölgy elcsúszott, és eltört a Samsung Note Il-es telefonja és a térde megsérült és a keze is". A műszakvezető azt kérte a felperestől, hogy várja meg a főnökét, .. és vele egyeztessen. A felperes megvárta az alperes ügyvezetőjét, közben fényképfelvételeket készített a sérült telefonnal. A felperes még aznap délután orvoshoz ment, ahol megállapították, hogy a keze eltört, a sajkacsont diszlokáció nélküli ferde törését szenvedte el. A jobb kezét gipszbe tették, május 22-től augusztus 15-ig kellett az orvoshoz visszajárnia. A felperes
5. május 26-án kelt levelére az alperes ügyvezetője nem válaszolt, nem nyilatkozott a felelősség elismeréséről, majd a felperes a jogi képviselője útján szólította fel az alperest a nyilatkozattételre, azonban az alperes a felelősségét nem ismerte el, arra hivatkozva, hogy a mosó területén több helyen ki van írva, hogy mindenki saját felelősségére tartózkodhat ott, a burkolat pedig kifogástalan, csúszásgátlós volt. A felperes árajánlatot kért a telefon javítására, amely szerint a törött érintő javítása 50.000 forint. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes keresetében 1.573.080 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, amelynek összege 73.080 forint vagyoni kártérítésből, és 1.500.000 forint sérelemdíjból tevődött össze. A követelés jogalapjaként a Ptk. 6:
6. § és
7. §-át, valamint 2:
8. § és 2:
9. §-át jelölte meg. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 78.400 forint perköltséget. Az ítélete indokolásában hivatkozott a Ptk. 6:518.§, 6:519.§, 6:521.§, 6:522.§ és 6:525.§-ában foglaltakra, a sérelemdíjjal összefüggésben pedig a 2:52.§ és
10. §-ában foglaltakra. [9] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperest kár érte, a keze eltörött, ezt a csatolt orvosi okiratokkal igazolta. A perben a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az alperes jogellenes, felróható magatartása következtében keletkezett a kár, az alperes pedig azzal mentette ki magát, hogy ha bizonyítja: magatartása nem volt felróható. [10] A felperes három körülményt jelölt meg az alperes jogellenes magatartása körében: egyrészt, hogy a mosó területén vizes, csúszós, habos volt a talaj, amin elesett el, másrészt arra hivatkozott, hogy nem volt megfelelő tájékoztatás, amely erre a veszélyre figyelmeztetett volna, harmadrészt kifogásolta, hogy az alperes nem akadályozta meg, hogy az üzemi területre bejusson. [11] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes valószínűleg a mosó területén belül esett el, azonban az esés következtében már a bejárati részhez zuhant. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes esése azzal nem volt összefüggésben, hogy a talaj azon a részen csúszós volt, az alperes tehát biztosította a talaj csúszásmentességét. A bíróság rögzítette, hogy a felperes a figyelmeztető tábla nélkül maga is tudta, hogy a mosóban vizes a talaj, ez az itt folyó tevékenységből adódik-, hiszen a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy óvatosan kezdett lépkedni kifelé, amikor az autójából kiszállt. Azt, hogy a talaj vizes, csúszhat, a felperes maga is észlelte és ennek megfelelően indult el. A vizes talaj azonban önmagában ténylegesen nem csúszik, emiatt nem eshetett el a felperes, áll az elsőfokú bíróság ítéletében. Az elsőfokú bíróság nem találta szükségesnek a szakértő kirendelését, ezért a felperes bizonyítási indítványát elutasította. Nézete szerint tényszerű, hogy a helyszínen tapasztaltak alapján a felület, ha kopott is, egyáltalán nem csúszott, még a rá töményen kiöntött mosóanyaggal sem. A bíróság megítélése szerint a szakértő kirendelése a padozat állapotára szükségtelen, a bíróság a helyszíni szemle alkalmával egyszerű tapasztalással is meg tudta állapítani, hogy a felület nem csúszik. [12] Az elsőfokú bíróság nézete szerint a felperes nem azért esett el, mert ott a talaj csúszós lett volna, sem azért, mert nem volt kellően figyelemfelhívó a figyelmeztetés, és felperes esése azzal sincs összefüggésben, hogy bejutott az üzemi területre. Amennyiben intettek is a mosó alkalmazottai, hogy a felperes álljon be az autóval, akkor sincs arra adat, hogy bárki utasította volna, hogy az autóból szálljon ki. Azt, hogy az autóból ki fog szállni, a felperes maga döntötte el, és mivel a felperes nem csúszós felületen esett el, azzal sincs az esése összefüggésben, hogy az üzemi területre bejutott és onnan saját döntése szerint kifelé indult. [13] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes terhére nem állapított meg olyan jogellenes magatartást, amellyel összefüggésben a felperest kár érte és rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek felróható magatartása sem volt, a felperes esése neki volt felróható, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét -az összegszerűség további vizsgálata nélkül- elutasította. [14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes perköltségfizetésre kötelezését mellőzte és az alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 373.080 forint tőkét, és ezen összeg után
11. május
12. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 20.645 forint első- és másodfokú perköltséget, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [15] A másodfokú bíróság a jogalap tekintetében az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontra helyezkedett, és mivel az összegszerűség körében a peradatok rendelkezésre álltak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
13. §-ának

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, a megítéltet meghaladó elutasító rendelkezés tekintetében pedig helybenhagyta. [16] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére nem látott okot, figyelemmel a felperes által a fellebbezésben hivatkozott azon körülményre, hogy a bíróság nem tett eleget a bizonyítási indítványában foglaltaknak és nem kereste meg a NAV-ot továbbá nem hallgatta meg ismételten a felperest és .. tanút együttesen. A tényállás tisztázásához ezen bizonyítási indítványok teljesítésére nem volt szükség, így az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy a felperesi indítványban foglaltaknak nem tett eleget. [17] A jogalap körében a jogerős ítélet rámutatott, hogy a felperes kártérítési igényét az új Ptk. kártérítési generál klauzulájára alapította. A jogalkotó vélelmet állított fel mind a jogellenesség, mind a felróhatóság tekintetében, így a jogellenesség és a felróhatóság hiányát az alperesnek kellett a jelen esetben bizonyítania (Ptk.6:519.§, 6:520.§). A régi Ptk. felelősségi szabályaihoz képest koncepcionális változást hozott az új Ptk. 6:521.§-ában megfogalmazott előreláthatósági klauzula, amely szerint nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Ennek megfelelően a felelősség a kockázatok mérlegelése elmulasztásának és az ésszerű előrelátás hiányának lesz a következménye. [18] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kár előre nem láthatósága, vagyis az okozati összefüggés hiánya a jelen perben fel sem merült, ugyanis az alperes alkalmazottai számára nyilvánvaló volt, hogy az autómosóban folyó tevékenység magában hordozza az elesésből, elcsúszásból eredő károk bekövetkezésének lehetőségét. Az alperes az eljárás során mindvégig az általa elhelyezett, a veszélyre figyelmeztető táblák meglétére hivatkozott, vagyis a csúszásveszélyről tudomással bírt. [19] Az alperesi magatartás jogellenességét a jogerős ítélet szerint tehát nem a felperesnek kellett bizonyítania, maga a károkozás ténye megalapozza a jogellenességet, ha csak az adott károkozás nem tartozik a Ptk. 6:

1. §-ában megjelölt, a főszabály alóli kivételi kör valamelyikébe. A jelen, az alperes terhére megjelölt jogellenes magatartás a megengedett károkozások körébe nem vonható. [20] Ami a károkozás felróhatóságát illeti: az a magatartás felróható, amely nem felel meg az elvárható magatartás elvének, vagyis, ha valaki nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ebben a körben azt kell vizsgálni, hogy a károkozó tőle elvárhatóan mindent megtett-e annak érdekében, hogy elhárítsa a veszélyt és a kárt megelőzze, a mulasztás, vagy a cselekvés megtörténte előtt mit kellett előre látnia és, hogy később ezeket figyelembe véve cselekedett-e, próbálta-e elkerülni az előre látható veszélyeket. A társadalom ugyanis megköveteli a károkozótól, hogy a lehetséges károkat felmérje és mindent megtegyen a károk elkerülése érdekében, tevőlegesen akadályozzon meg minden károkozást, vagyis tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a kár elkerülhetővé váljék. [21] Az alperes üzemi tevékenységet folytat, amit üzemi területen belül végez, ahol a tevékenység jellegéből adódóan az elcsúszás veszélye fennáll mind az ügyfelek, mind az ott dolgozók tekintetében, ezért az alperestől elvárható, hogy felmérje, hogy a csúszósságból eredő károk elkerülését milyen módon tudja elősegíteni, a káreseteket megakadályozni, hogyan figyelmezteti a veszélyekre az ügyfeleket, kategorikusan megtiltja-e az ügyfeleknek, hogy belépjenek az üzemi területre. Az alperesnek tehát a tevékenységét mindezekre figyelemmel kellett volna megszerveznie. [22] A másodfokú bíróság meglátása szerint a perbeli esetben az alperes nem tett eleget ezen kötelezettségének, nem teremtett olyan körülményeket, hogy a kár bekövetkezését megakadályozza, ez pedig a perben a terhére esik, így a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. [23] Az alperesnek nem sikerült bizonyítania a törvényi vélelemmel szemben sem a jogellenesség, sem a felróhatóság hiányát, így a tényszerűen bekövetkezett kárért fennálló felelőssége megállapítást nyert. [24] A felperesnek az elesés következtében eltörött a jobb keze, amelyet orvosi iratokkal támasztott alá és ugyancsak igazolta az eleséssel okozati összefüggésben felmerült vagyoni kárait, így az orvosi vizsgálatokra, valamint az elektromos kezelésekre való közlekedés költségeit, a parkolási díjakat, az alperessel folytatott levelezés postai költségeit, továbbá a Samsung szerviznél való megjelenéssel kapcsolatos parkolási díjak költségeit. Ugyancsak igazolta a felperes az eltörött kijelzőjű telefon javítási költsége tekintetében a szerviz által kiállított árajánlattal a várható javítás költségét, így a 73.080 forintos vagyoni kárigényt a másodfokú bíróság bizonyítottnak találta. [25] Megalapozottnak tartotta a jogerős döntés a felperesnek a sérelemdíjra vonatkozó igényét, mivel sérült a testi épséghez mint személyhez fűződő joga. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a sérelemdíjra vonatkozó jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A jobb csukló törése tényszerűen bizonyítást nyert, valamint az is, hogy a törés megfelelően gyógyult. A felperes jobb kezét begipszelték, a kéz használatában korlátozottá vált. A kéz törése fájdalommal járt, a felperesnek
2. augusztus 15-ig orvosi vizsgálatokra és kezelésekre kellett járnia. A felperes 1.500.000 forint sérelemdíjra tartott igényt, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a testi épség sérelmével mint személyiségi jogsértéssel összefüggésben további többlettényállást a felperes nem bizonyított, így a
3. évi ár- és értékviszonyokra is figyelemmel a sérelemdíj iránti igény 300.000 forintos összegben megalapozott, ez hivatott megfelelően kompenzálni a személyiségi jog sérelmét. [26] A felperes által a keresetlevelében jelzett, az alperes ügyvezetőjének magatartásával kapcsolatban kifejtettek a másodfokú bíróság álláspontja szerint - bár kellemetlenséggel járhattak, de nem érik el a jogsérelem szintjét - nem eredményeznek személyiségi jogsértést, így a sérelemdíj iránti igényt sem alapozzák meg. [27] A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a jogalap körében elfoglalt eltérő álláspontja folytán a Pp. 253.§

(2)bekezdése alapján megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és 373.080 forint tőke, valamint a Ptk. 6:48.§

(1)bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság ennek megfelelően mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének a felperest perköltség fizetésére kötelező rendelkezését és az alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperes részére a Pp.81.§-ának

(1)bekezdése alapján 20.645 forint első és másodfokú perköltséget, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [28] A jogerős ítélet szerint felperest a 32/

1. (VIII.22.) IM. számú rendelet alapján 28.000 forint együttes első és másodfokú ügyvédi munkadíj illeti meg, a felperes oldalán a másodfokú bíróság 22.400 forint kereseti illetéket, valamint 29.900 forint fellebbezési illetéket vett alapul. A felperest megillető perköltség összesen 80.300 forint az alperes pedig 59.655 forint az elsőfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjra jogosult, így a felperest mindösszesen 20.645 forint perköltség illeti meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [29] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria, hogy a másodfokú határozat jogszabálysértő volta miatt az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján a felperes keresetét elutasító határozatot hozzon. [30] A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú ítélet, illetve az abban levont következtetések sértik a Ptk. 6:
2. §-ban foglalt, a felelősség általános szabályára, valamint a Ptk. 2:
3. §-ban foglalt, sérelemdíjra irányadó kártérítési felelősségre vonatkozó rendelkezéseket. [31] Az alperes álláspontja szerint sérültek a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályai (Pp.
4. §) is a tekintetben, hogy a másodfokú ítéletben foglalt megállapítások némelyike bizonyítékokkal nem került alátámasztásra, azokat a bíróság indokolatlanul fogadta el valónak. [32] Fentieken kívül a jogerős ítélet a Pp.
5. §-ában foglalt rendelkezéseket is sérti, mivel a felperes döntő többségében pervesztes lett. [33] A felülvizsgálati kérelem kifejti, hogy az első- és a másodfokú ítélet ellentmondásban áll egymással, mivel azt az elsőfokú bíróság ítéletében egyértelműen megállapította, hogy felperes nem a csúszós talaj miatt esett el, az esés helyén a talaj nem csúszott. Az elsőfokú bíróság a megállapított tények alapján - az alperes álláspontja szerint - megfelelő jogi következtetéseket vont le. [34] Az elsőfokú ítélettel szemben a másodfokú bíróság megállapította, hogy az új Ptk. által felállított vélelemből adódóan alperes felelőssége megállapítható. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a jogellenesség és a felróhatóság hiányát alperesnek kellett volna bizonyítania. [35] A másodfokú bíróság szerint a kár előre nem láthatósága egyenlő az okozati összefüggés hiányával, amely alperes szerint egy téves megállapítás. Álláspontja szerint az előreláthatóság hiánya az okozati összefüggés vélelme megdöntésének egy, de nem kizárólagos módja. A csúszásveszély fennállta nem ekvivalens azzal, hogy valaki valóban el is csúszik a helyszínen. [36] A másodfokú bíróság szerint alperes nem tett meg mindent a csúszásveszély (kárveszély) elhárítása érdekében. Nem teremtett olyan körülményeket, hogy a kár bekövetkezését megakadályozza, így a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. E körben alperes véleménye szerint a másodfokú bíróság nem értékelte azon, elsőfokú bizonyítási eljárás során bizonyítást nyert tényeket, miszerint az alperes által üzemeltetett autómosó a hatósági szabályoknak megfelelően működik, a csúszásveszélyre figyelmeztető táblák kerültek kihelyezésre, illetve legfőképpen azt a tényt nem értékelte, hogy a talaj (az alkotó beton kémiai sajátossága miatt) nem csúszhatott ott, ahol az esés történt. [37] A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság a
6. évi V. törvény rendelkezéseit tévesen értékelte, azokból az alábbi téves következtetésekre jutott. [38] A másodfokú bíróság szerint az alperes azért tartozik kártérítési felelősséggel, mert előre láthatta, hogy az autómosóban valaki elcsúszhat, és nem teremtett olyan körülményeket, hogy a kár bekövetkezését megakadályozza. Lényegtelennek tartotta azt a bizonyított tényt, hogy az esés csúszás következtében nem történhetett. [39] A másodfokú bíróság - bár nem indokolta, miért - de igazoltnak tekintette azt, hogy a felperes keze és telefonja az esés következtében tört el. Az alperes szerint a Pp.
7. §

(1)bekezdésében foglaltak sérültek. Felperes nem bizonyította sem a kézsérülés, sem a telefon kijelzőjének károsodása esetében, hogy ezek objektíve az esés következményei. [40] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, melyben kérte az alperesi felülvizsgálati kérelmének elutasítását, a felülvizsgálattal támadott ítélet hatályában történő fenntartását. [41] Kifejtette, hogy az alperesi felülvizsgálati kérelemmel ellentétben, a másodfokú ítéletben nem történt konkrét jogszabálysértés, mivel a károkozás alperes jogellenes magatartásával összefüggésben keletkezett és az alperesnek felróható volt. Az alperes nem tudott a Ptk. 6:

1. §ban rögzített, jogellenességet kizáró körülményt igazolni és az is nyilvánvaló, hogy számára a károkozás előrelátható volt. [42] A perköltség vonatkozásában sem történt olyan konkrét jogszabálysértés, amely a perköltség viselésének megváltoztatását megalapozná. Bár az alperes jogi képviselővel járt el, a jogi képviselő egyetlen írásbeli beadványt nem terjesztett elő, fellebbezési ellenkérelmet sem nyújtott be, a fellebbezési tárgyaláson sem jelent meg. [43] Az alperesi képviselő által előadottakkal kapcsolatban kiemelte, hogy a C-10 betonra már a tárgyaláson is hivatkozott az alperes. Ez a beton valószínűleg jó volt, amíg új volt. A káresemény időpontjában azonban már ez nem volt igaz, mivel a beton töredezett, repedezett volt. [44] Nem felel meg a valóságnak, hogy csúszásmentes területen csúszott el a felperes, hiszen az autó után is még vizes volt a beton is és a cipője talpa is. [45] A másodfokú ítélet az új Ptk. 6:
2. § 6:
3. § alapján helyesen állapította meg, hogy a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kár bekövetkezése az alperes számára nem volt előrelátható. Maga az alperes hivatkozott folyamatosan arra, hogy az autómosóban a káresemény időpontjában is ki voltak helyezve a csúszásveszélyre figyelmeztető táblák. Ez az alperesi állítás nem igaz, a felperes többször elmondta, hogy figyelmeztető táblák nem voltak kifüggesztve. [46] Azt is helyesen állapította meg a Fővárosi Törvényszék, hogy az alperes a károkozás megelőzése érdekében nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, mivel nem tett meg mindent a csúszásból eredő károk elkerülése érdekében. [47] Fentiek alapján az alperes nem tudta bizonyítani sem a jogellenesség, sem a felróhatóság hiányát, ezért kártérítési kötelezettsége van a felperes felé. A Kúria döntése és jogi indokai [48] A Pp.
4. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A

(2)bekezdés értelmében a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az állandó bírói gyakorlat szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, azaz a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH 1999.44. jogeset, BH 2013.119. jogeset.) [49] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [50] A törvényszék az eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan, a Pp.206.§

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte. Határozata kirívóan okszerűtlen, iratellenes megállapítást nem tartalmaz, ezért a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetőség. [51] A

1. évi V. törvény (Új Ptk.) 6:
2. §-a rendelkezik a károkozás általános tilalmáról, mely szerint a törvény tiltja a jogellenes károkozást. [52] A 6:
3. §-a a felelősség általános szabályát fogalmazza meg: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. [53] A jogellenességről rendelkező új Ptk. 6:
4. § általános érvénnyel mondja ki, hogy minden károkozás jogellenes. E fő szabály alól a jogszabály az alábbi kivételeket sorolja fel: ha a károkozó a kárt a károsult beleegyezésével okozta; a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl; szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi. [54] Az új Ptk 6:
5. §-a rendelkezik az előreláthatóságról akkor, amikor kimondja, hogy nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. [55] Jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesi magatartás jogellenességét nem a felperesnek kellett bizonyítania, maga a károkozás ténye megalapozza a jogellenességet, hacsak az adott károkozás nem tartozik az új Ptk. 6:
6. §-ában megjelölt, a főszabály alóli kivételi kör valamelyikébe. A jelen, az alperes terhére megjelölt jogellenes magatartás a megengedett károkozások körébe nem vonható. [56] Helytállóan foglalt állást a jogerős döntés a felróhatóság értékelésére vonatkozóan, amikor rögzítette, hogy ebben a körben azt kell vizsgálni, hogy a károkozó tőle elvárhatóan mindent megtett-e annak érdekében, hogy elhárítsa a veszélyt és a kárt megelőzze, a mulasztás, vagy a cselekvés megtörténte előtt mit kellett előre látnia és, hogy később ezeket figyelembe véve cselekedett-e, próbálta-e elkerülni az előre látható veszélyeket. Tényként volt megállapítható, hogy az alperes üzemi tevékenységet folytat, amit üzemi területen belül végez, ahol a tevékenység jellegéből adódóan az elcsúszás veszélye fennáll mind az ügyfelek, mind az ott dolgozók tekintetében. Helyesen mutatott rá a Fővárosi Törvényszék, hogy ezért az alperestől elvárható, hogy felmérje, hogy a csúszósságból eredő károk elkerülését milyen módon tudja elősegíteni, a káreseteket megakadályozni, hogyan figyelmezteti a veszélyekre az ügyfeleket, kategorikusan megtiltja-e az ügyfeleknek, hogy belépjenek az üzemi területre. Az alperesnek tehát a tevékenységét mindezekre figyelemmel kellett volna megszerveznie. [57] Jogszabálysértés nélkül, a Pp.
7. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően mérlegelte a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat, azok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nem volt lehetőség. Ennek alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben általában elvárható, nem teremtett olyan körülményeket, hogy a kár bekövetkezését megakadályozza, ez pedig a perben a terhére esik, így a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. [58] Alperes alappal nem hivatkozhat arra sem, hogy a tevékenységének a következményét előre nem láthatta. [59] Mindezek alapján helytálló a jogerős döntés megállapítása, miszerint az alperesnek nem sikerült bizonyítania a törvényi vélelemmel szemben sem a jogellenesség, sem a felróhatóság hiányát, így a tényszerűen bekövetkezett kárért fennálló felelőssége megállapítást nyert. [60] A felperest ért károk tekintetében a jogerős döntésben írt mérlegelési szempontok, a bizonyítékok értékelése szintén jogszabálysértés nélküli, azok felülmérlegelésére nincs lehetőség, kirívó okszerűtlenség a bizonyítékok értékelése során nem merült fel. [61] Mindezek alapján helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes felróható magatartása következtében a felperesnek sérültek a személyiségi jogai, továbbá vagyoni kára keletkezett. A kártérítés és a sérelemdíj összegszerűségének felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. [62] Jogszabálysértés nélkül rendelkezett a Fővárosi Törvényszék a perköltség viseléséről. A Kúria a jogi indokolást a perköltség körében kiegészíti a Pp. 81. §

(2)bekezdésében foglaltakkal mely szerint ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak. [63] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [64]

1. évi V. törvény (új Ptk.) 6:
2. §, 6:
3. §, 6:
4. §, 6:
5. §, Pp. 164.

(1)bekezdés, 81.§

(2)bekezdés Záró rész [65] Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria - a Pp. 274. §

(1)bekezdésére figyelemmel tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [66] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati ellenkérelmet benyújtó felperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére. A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §

(2),

(5)bekezdése alkalmazásával a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányosan növelten állapította meg. [67] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. május
2. Dr. Mészáros Mátyás s.k. a tanács elnöke, Dr. Jakabosné Dr. Németh Monika s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő