← Magyarország

Pf.20498/2017/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.498/2017/5/III. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Katona Klára ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek az Abermann Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében – amely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. Major János jogtanácsos által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) – a Fővárosi Törvényszék

  1. február 9-én kelt 25.P.23.180/2015/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 386.000.- (háromszáznyolcvanhatezer) Ft, a beavatkozó részére 286.000.- (kétszáznyolcvanhatezer) Ft fellebbezési eljárási költséget. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt nyolcszázhatezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. 1.806.800.- (egymillió- Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 772.000 Ft + áfa, a beavatkozónak 572.000 Ft perköltséget. A le nem rótt 2.499.600 Ft illetékről és az állam által előlegezett 1.323.891 Ft költségről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az ítélet indoklása szerint a B. szám1szám alatti földrészleten zárt udvaros, egy emeletes épület állt, amely pincével is rendelkezett. A régi épületet néhány évtizede elbontották és pincéjét építési törmelékkel töltötték fel. A
  4. június 11-én kelt építési engedély alapján a B. szám1 szám alatti ingatlanon egy 17 albetétes társasház kivitelezésére került sor, 17 db gépjármű tárolására alkalmas mélygarázs kiépítésével együtt. Az építkezés beruházója a D. Kft. volt, a kivitelező pedig a D. Zrt. beavatkozó. A kivitelezés befejezése után
  5. december 8-án adta ki az építésügyi hatóság a lakóépületre a használatbavételi engedélyt.
  6. március 17-én a felperes mint állagvevő és L. J. haszonélvezeti vevő, valamint V. F. É. eladó között adásvételi szerződés jött létre a B. szám2 szám alatti lakásra, ami az alperesi lakóépülettel szomszédos épületben helyezkedik el. A szerződés szerint a lakás vételára 10.850.000 Ft volt azzal, hogy ez az összeg bizonyos konyhai és fürdőszobai berendezési tárgyak ellenértékét is magában foglalta.
  7. április 25-én kelt az alperesi társasház alapító okirata és
  8. május 4-én a társasház ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére is sor került. A felperes lakása a falak és a födémek vizesedése miatt nedves, a lakás hátsó oldalfala a szomszédos alperesi mélygarázs falával határos. A két lakóépület között a pincei szinten nincs szellőzés, az épületeket csupán a munkahézag választja el egymástól. Az alperesi lakóépület mélygarázsa vízzáró betonfalának a megépítését követően a felperesi lakás falazatának a kifelé történő szellőzési lehetősége megszűnt. Ennek eredményeként a felperes tulajdonát képező lakás a nedvesedés és a penészedés miatt lakhatásra alkalmatlan, ezért a felperes kártérítés iránt pert indított az alperes ellen. Az elsőfokú bíróság a 25.P.28.160/2010/
  9. számú végzésével a pert megszüntette, mert álláspontja szerint az alperesi társasház nem rendelkezik perbeli jogképességgel. A másodfokú bíróság a 3.Pf.22.400/2013/
  10. szám alatti végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására utasította. A másodfokú bíróság indokolásában utalt arra, hogy a per tárgya a 2003.évi CXXXIII.tv. (Tht.)
  11. §

(2)bekezdése szerinti közös tulajdonnal kapcsolatos károkozás, így pedig az alperes perképessége a Tht. 3. §
(1)bekezdésére is figyelemmel fennáll. A per további tárgyalását követően az elsőfokú bíróság 25.P.22.676/2014/
  1. szám alatti ítéletével a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről is. Jogi álláspontja az volt, hogy a felperes – miután a lakás a szakértői megállapítás szerint már az adásvétel időpontjában is nedvesedett – a kártérítéssel kapcsolatos igényét az eladóval szemben érvényesítheti. Mindezek mellett kifejtette azt is, hogy a Ptk.
  2. § -ára alapított kártérítési igényt a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó általános szabályok szerint a Ptk.
  3. §
(1)bekezdése alapján kell elbírálni. A Ptk.
  1. §-ában foglat tilalom megsértése esetén tehát kötelmi jogviszony keletkezik, amelynek alanya nem a tulajdonos, hanem kötelmi kötelezettként a károkozó. Önmagában a tulajdonosi minőség a szükségtelen zavarás megvalósulása nélkül nem alapozhat meg kártérítési felelősséget, mivel a Ptk.
  2. §-a önmagában nem, hanem csak a Ptk.
  3. §
(1)bekezdésén keresztül alapít kártérítést. Mindebből álláspontja szerint az következik, hogy a szomszédjogi sérelem miatti kártérítési igény a szükségtelen zavarásban megnyilvánuló jogellenes magatartás tényleges tanúsítójával szemben érvényesíthető, aki viszont a károkozó. Ha ezt a szükségtelen zavarást nem a tulajdonos, hanem harmadik személy valósította meg, a kárigényt is a harmadik személlyel szemben kell érvényesíteni. Alaptalannak találta az elsőfokú bíróság a felperesnek a Ptk. 341. §
(1)bekezdésére alapított igényét is, mivel ez a szabály a potenciális, még be nem következett, de reális veszélyként fennálló esetekre alkalmazható, a perben azonban ilyen esetre maga a felperes sem hivatkozott. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság a 3.Pf.21.644/2014/3/II. szám alatti végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A peres felek és a beavatkozó a fellebbezési eljárásban felmerült költségét megállapította azzal, hogy arról majd az elsőfokú bíróságnak kell rendelkeznie. Nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a felperes csupán az eladóval szemben érvényesíthetne igényt, ugyanis az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 344. §
(1)bekezdésének és a 337. §
(1)bekezdésének a rendelkezését, nevezetesen azt, hogy ha többen közösen okoznak kárt, akkor a károkozóknak a felelőssége a károsulttal szemben egyetemleges. Egyetemleges felelősség esetén pedig a jogosult bármelyik kötelezettel szemben érvényesítheti igényét. Nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 100.§-ával kapcsolatos álláspontját sem. A másodfokú végzésben írtak szerint a Ptk. 100. és 339. §
(1)bekezdése ugyanis más-más felelősségi szabályt tartalmaz. A szomszédjogi kártérítési felelősség a mindenkori tulajdonost terheli, szemben a Ptk.
  1. §-a szerinti kártérítési felelősséggel. A kárért felelős személy tehát nem feltétlenül azonos a károkozóval, a kimentés feltétele is eltér a Ptk.
  2. §-a és
  3. §
(1)bekezdésének az alkalmazása körében. Az építtetőt kártérítési felelősség csak akkor terheli, ha jogellenes és felróható magatartással okozott kárt a felperesnek. A Ptk. 100.§-ának szabályozásából az következik, hogy a károkozó magatartás a szomszéd szükségtelen mértékű zavarásában nyilvánul meg, ami nem szükségképpen valamely jogellenes magatartás következménye. Mindebből az következik, hogy a felperes az egyéb törvényi feltételek fennállta esetén a Ptk. 100.§-ára alapítottan eredményesen érvényesíthet igényt az alperessel szemben. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a felperes által megjelölt egyéb jogcímekkel kapcsolatos jogi álláspontját. Miután az elsőfokú bíróság a Ptk.
  1. §-ával kapcsolatos eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta a perbeli lakásnak az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában fennállt műszaki állapotát, a nedvesedés pontos eredetét, a helyreállítás tényleges költségét, a forgalmi értékcsökkenés mértékét, az ingatlan maradványértékét, ezért nem volt mellőzhető az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, azzal, hogy a hatályon kívül helyező végzésben foglaltak vizsgálatától az e körben szükséges további bizonyítás lefolytatásától az elsőfokú bíróság nem tekinthet el. A megismételt eljárásban a felperes elsődleges keresetében a lakás rendeltetésszerű használatának alkalmassá tételére tartott igényt, ennek érdekében kérte, a bíróság kötelezze az alperest, hogy a 25.P.28.160/2010/
  2. szám alatti – M. G. által készített – szakvélemény
  3. oldalán meghatározott technológia alkalmazásával 30 napon belül kezdje meg a peres iratok között
  4. sorszám alatt lévő S. I. által készített szakvélemény
  5. oldalán felsorolt munkák elvégzését. Másodlagosan kérte, kötelezze a bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére értékcsökkenés címén 10.850.000 Ft-ot, elmaradt haszon címén 10.543.392 Ft-ot, valamint
  6. január 1-től havi 98.683 Ft elmaradt havi bérleti díjat és ezek után
  7. június 1-től járó késedelmi kamatot. Keresete jogcímeként a Ptk.
  8. §
(1)bekezdésére,
  1. §-ára, a
  2. §
(1)és
(2)bekezdésére hivatkozott. Állította, hogy a lakás nedvesedését az alperesi építkezés okozta, még akkor is, ha a lakását magában foglaló épület szigeteletlen. Ebben a körben G. Ö. állapotfelmérésére hivatkozott. Utalt arra is, hogy a lakás nedvesedése annak megvételekor nem volt számára felismerhető. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelme indoklásául előadta, hogy nem az alperesi társasház érdekében történt az építkezés, hiszen az épület elkészültét követően volt egyáltalán lehetőség a társasház létrehozására. A társasház létrejöttét megelőzően keletkezett kár miatti igény tekintetében a kár okozásáért az építtető tehető felelőssé. Állította, hogy a mélygarázsok létesítése nem minősülhet a szomszédjogi szabályok szerinti szükséges mértéket meghaladó zavarásnak. Arra az esetre, ha a bíróság megállapítaná a kárért való felelősségét, úgy a felelősség alól magát kimentette azzal, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Utalt arra, hogy az építkezés, a társasház kivitelezése a hatályos jogszabályoknak megfelelően történt, jogerős építési engedély alapján, amelyre tekintettel jogellenesség nem állapítható meg a terhére. Ha a bíróság mégis megállapítaná, úgy a közrehatásának a mértékét maximum 5%-ban tartotta indokoltnak a Ptk.
  1. §-ára is figyelemmel. A rendelkezésre álló peradatok, így M. G., B. L., S. I. szakértők egybehangzó véleménye alapján megállapítható, hogy a felperesi lakás nedvesedése a teljes épület talajvízből származó sok évtizeden át tartó nedvesedésének az eredménye. Kiemelte, hogy a felperesi lakást magában foglaló épületnek nincs talajvíz elleni szigetelése. A másodlagos keresetként érvényesített értékcsökkenés összegszerűségét vitatta, tekintettel arra, hogy a lakás megvásárlása időpontjában sem volt kifogástalan műszaki állapotban. Állította, hogy a szellőzés meghagyása mellett is vizes lenne a felperesi lakás fala, a felperes a szigetelés hiányával, a lakás rejtett hibájával vásárolta az ingatlant. Továbbra is fenntartotta, hogy az alperesi társasház nem perelhető. Mindezek mellett – nézete szerint – a felperesi követelés a káron szerzés tilalmába is ütközik. Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja az volt, hogy a társasházi ingatlan építtetője a kártérítésért felelős személy. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta. Az elsődleges kereset körében kiemelte, hogy a felperes ezzel kapcsolatos kereseti kérelme érdemi elbírálásra alkalmatlan. A felperes ugyanis nem csatolt a helyreállítási munkálatokra vonatkozó teljes körű kiviteli tervet. Ennek hiányában – még ha megalapozott is lenne a kereset – az az alapján meghozott ítélet végrehajthatatlan lenne. A társasház perelhetőségével kapcsolatos alperesi kifogást illetően visszautalt az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság 3.Pf.22.400/2013/
  2. szám alatti végzésében foglaltakra. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok, így különösen B. L., M. G., S. I. szakvéleménye, a szakértők együttes meghallgatása, G. Ö. perbeli vallomása alapján tényként tartotta megállapíthatónak, hogy a felperes lakása a talajban lévő nedvesség miatt vizesedik. Az alperesi mélygarázs építését megelőzően a talajból a felperesi lakást magában foglaló épület szerkezetébe jutó nedvesség mind a két oldalra ki tudott szellőzni, a mélygarázs vízzáró betonfalának megépítését követően ez a lehetőség azonban megszűnt. A szakértői megállapítások alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vizesedés és ennek folytán a felperesi lakás nedvesedése már
  3. március 17-ét a szerződéskötés napját megelőzően is fennállt, így a felperes a lakást nedves állapotban vásárolta. A lakásba jutó nedvesség kiszellőzése lehetőségének az elvesztése is a perbeli ingatlan megvásárlását megelőzően történt, miután maga a szomszédos lakóépület egy évvel korábban elkészült, mint ahogy az adásvételre sor került volna. A felperesi tulajdonszerzést megelőzően történt építkezés következtében tehát csupán a felperesi lakás korlátozott fokú kiszellőzési lehetősége szűnt meg. Fenntartotta az elsőfokú bíróság a Ptk.
  4. §-ával kapcsolatos jogi álláspontját, változatlanul kifejtette, hogy a szomszédjogi sérelemre alapított károk megtérítése iránti követeléseket a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre irányadó általános szabályok szerint a Ptk.
  5. §
(1)bekezdése alapján kell elbírálni. A
  1. § önmagában felelősségi alakzatot nem szabályoz, ugyanis ez egy dologi jogi jellegű szabály és egy magatartást tilalmaz, amitől a tulajdonos köteles tartózkodni. Maga a tilalmazott magatartás pedig a szükségtelen zavarás, ami nyilvánvalóan szintén jogellenes. Ennek megsértése esetén létrejön egy kötelmi jogviszony, amelynek alanya nem feltétlenül a tulajdonos, hanem kötelmi kötelezettként a károkozó, tehát a Ptk.
  2. §-a önmagában nem kárfelelősségi szabály, az a szomszédos ingatlan tulajdonosai, használói számára ír elő magatartási szabályokat, amelyek megsértése esetén a Ptk.
  3. §
(1)bekezdésének a megfelelő alkalmazásával kell dönteni. Ha a szükségtelen zavarással kárt okozó magatartást nem a tulajdonos, hanem a tényleges használó vagy adott esetben az építtető, vagy a kivitelező valósította meg, a kárigényt is vele szemben kell érvényesíteni. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes részéről az adásvétel időpontjától függetlenül nem állapítható meg jogellenes magatartás. Mindezek mellett a zavarás szükségtelen voltának a megítélése nem szakkérdés, jogkérdésben kell tehát állást foglalni. A mérlegelés körébe tartozik annak megállapítása, hogy az adott magatartás vagy mulasztás szükségtelenül zavaró-e, avagy sem. A perbeli esetben a felperesi lakás vizesedésének tényleges kiváltó oka a szakértői vélemények alapján a szigeteletlen fal találkozása a talajvízzel. Mindehhez képest maga az alperesi társasház megépítése oly kis mértékű és előre nem látható zavarásként értékelhető, amely a jogellenes magatartás tanúsításának lehetőségét fel sem vetette. M. G. és S. I. szakértők ellentmondás mentesen állapították meg, hogy e szerény mértékű zavarás nem jelenthetett jogellenességet az alperes részéről, így károkozás sem volt megállapítható a terhére. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen a felperes terjesztett fellebbezést, amelyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetnek adjon helyt. Mindenek előtt utalt az alperes perelhetőségét illetően a már korábban is kifejtettekre. Kiemelte, hogy téves az elsőfokú bíróság azzal kapcsolatos érvelése, miszerint a felperes az építtetővel, vagy a kivitelezővel szemben érvényesíthet sikerrel kártérítési igényt. Utalt arra is, hogy az alperes nemcsak tulajdonosa, hanem tényleges használója is a szám1 szám alatti ingatlannak. A perben lefolytatott bizonyítás, így a szakértők együttes meghallgatása is azzal az eredménnyel zárult, hogy a szakértők is elismerték az alperes közrehatását a felperesi kár bekövetkeztében. Egyebekben pedig maga a károsodás mind a mai napig fennáll, a szükségtelen zavarás nem fejeződött be, az folyamatos, ezért az alperes kártérítési felelőssége alappal nem is vitatható. A perben beszerzett szakvélemények, így B. L. szakértő véleménye, M. G. és S. I. szakértők véleménye kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az alperesi lakóépület felépültét követően a felperesi lakás vizesedésének a mértéke növekedett. Egyértelműen bizonyított az is, hogy a mélygarázs vízzáró falazatának az építése akadályozza meg a felperesi lakás természetes úton történő kiszellőzését. Az alperesi építkezés következtében megváltoztak ugyanis a talaj szerkezeti viszonyai, a vízáramlási irányok és elzárta a felperesi lakás természetes szellőzésének a lehetőségét is az alperesi építkezés. Továbbra is állította a felperes, hogy az építkezés során a 253/
  1. (XII.20.) Korm. rendeletben foglalt szabályok is sérültek. Valamennyi a perben beszerzett szakvélemény egyértelműen bizonyítja az alperes terhére megállapítható szükségtelen zavarást. Az a perben sosem volt vitatott, hogy a felperesi lakást is magában foglaló lakóépület vízszigetelése hiányzik, az építkezés előtt azonban ez nem járt a lakás vizesedésével. Maga az elsőfokú bíróság is megállapítja, hogy egy kis mértékű zavarás – még az elsőfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspont mellett is – az alperes terhére írható, ennek ellenére úgy foglal állást, hogy az alperes terhére nem állapítható meg jogellenesség. Kiemelte fellebbezésében, hogy M. G. tárgyaláson tett nyilatkozatában akként foglalt állást, miszerint a nedvesség mértékének a változása 5%-ra tehető, ami az alperesi mélygarázs miatt következett be. Az 5%-os mérték valóban alacsony, annak hatása viszont 100%-os károkozást eredményezett a terhére. Utalt G. Ö. szakvéleményére, aki ugyan a felperesi ingatlant nem látta, viszont látta a felperesi ingatlant magában foglaló lakóépület pincéjét az építkezés megkezdése előtt, ami teljesen száraz volt. Vitatta az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy a szerény mértékű zavarás ne jelentene jogellenességet. Az építkezés során úgy kellett volna eljárni, hogy a szomszédos épület állagában ne keletkezzen kár az építkezéssel okozati összefüggésben, az építkezés a szomszédos ingatlan rendeltetésszerű használatát hátrányosan nem befolyásolhatta volna, a birtoklását szükségtelenül nem zavarhatta volna. Az esetben, hogyha a mélygarázst nem építik meg, a felperesi ingatlan mind a mai napig lakható lenne. Az, hogy a lakása használhatatlanná vált, az alperesi építkezésre vezethető vissza. E körben M. G. szakvéleményére utalt, amelyben a szakértő kifejtette, hogy megváltozott a talaj vízháztartása. A lakás nedvesedését két okra vezette vissza. Egyrészt a mélygarázs vízzáró betondobozának az elkészítésére, amely másfelé szorítja a vizet, másrészt a falazat kiszellőzése lehetőségének a megszűnésére. Ilyen peradatok mellett az elsőfokú bíróságnak szükségképpen vizsgálnia kellett volna a bekövetkezett károsodást illetően az alperesi közrehatás mértékét, ami álláspontja szerint 100%-os. Mindezek alapján kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával az alperest a kereset szerint marasztalja. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Másodlagosan – az esetben, ha a másodfokú bíróság szerint kártérítési felelőssége megállapítható – közrehatásának mértékét legfeljebb 5%-ban tartotta megállapíthatónak, harmadlagosan az elmaradt haszon körében utalt a Ptk.
  2. §-ára, amely alapján az alperes terhére a károkozásban való közrehatás szintén 5%-ban állapítható meg. Továbbra is vitatta perbeli legitimációját. Az alperes esetleges közrehatásának a kérdése körében a
  3. augusztus 25-i tárgyaláson elhangzott szakértői nyilatkozatokra utalt. Álláspontja tehát az volt, hogy felperes a perbeli lakást rejtett hibával vásárolta meg. G. Ö. megállapításai a felperesi lakást magában foglaló épület pincéjének szárazságával kapcsolatban indifferensek, ugyanis ezek nem olyan objektív mérésen alapulnak, mint amilyet M. G. szakértő készített a perben. Állította, hogy nem tanúsított jogellenes magatartást, így kártérítés megfizetésére nem kötelezhető. A beavatkozó a fellebbezéssel szemben szintén az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetértett, annak jogi indokait azonban nem osztotta. A Ptk.
  4. §-a és a
  5. §
(1)bekezdés rendelkezésével kapcsolatos elsőfokú ítéleti indokokkal szemben visszautal a 3.Pf.21.644/2014/3/II. számú végzés
  1. oldalán kifejtettekre – amit a másodfokú bíróság ítéletének
  2. oldalán ismertetett – az ott írtak szükségtelen ismétlése nélkül. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy ha a szükségtelen zavarással kárt okozó magatartást nem a tulajdonos, hanem a tényleges használó, adott esetben az építtető, vagy a kivitelező valósította meg, a kárigény vele szemben keletkezett. A Ptk.
  3. §-a szerint a tulajdonos a dolgok használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Az idézett rendelkezés tehát a tulajdonjog gyakorlására irányadó olyan általános magatartási szabályt fogalmaz meg, ami a mindenkori tulajdonost terheli. A Ptk.
  4. §-ára alapított kártérítési felelősség alapja ugyanis a tulajdon ténye, a kártérítési igény a kárt okozó tulajdon tényéhez tapad, ezért kizárólag az ingatlan mindenkori tulajdonosával szemben érvényesíthető. Ettől nyilvánvalóan különböző kérdés az, ha a tulajdonos felhatalmazása alapján a szükségtelen zavarást az ingatlant használó harmadik személy valósítja meg, úgy ezen harmadik személy tartozik – az általa gyakorolt tevékenység szükségtelenül zavaró volta miatt – kártérítési felelősséggel. Az esetben tehát, hogyha az alperesi ingatlanon végzett építkezés vonatkozásában megállapítható lenne a mélygarázs létesítésével összefüggésben a szükségtelen zavarás, az mindaddig fennállna, amíg az épület fennáll, így a mindenkori tulajdonos, jelen esetben az alperesi társasház kártérítési felelőssége is megállapítható lenne. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban a jogszabály szerinti szükségtelen zavarás megállapítására nincs mód. A perben eljárt szakértők álláspontja ugyanis egyező volt abban. hogy a felperesi lakás nedvesedésének az oka 100%-ban a felperesi lakást magában foglaló épület szigetelésének a hiánya (
  5. sorszám alatti szakvélemény
  6. oldal 2.
  7. pont,
  8. oldal
  9. pont,
  10. sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyv M. G., S. I. és B. L. szakértők vallomása). Nem volt vita a szakértők között abban sem, hogy B-en az elmúlt 20 évben a 3-as metró építése és a Gödöllői dombság felől áramló csapadékvíz járatainak a számtalan mélygarázs építése miatti változása eredményeként emelkedett a talajvíz, ami a 100 éve vízszigetelés nélkül épített lakóházak földszinti lakásai nedvesedését okozza (
  11. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7.oldal). Tényként volt rögzíthető az is, hogy a felperesi lakást magában foglaló épület szerkezetein egyértelműen látható a szigetelés hiánya, tehát nem csak a felperesi lakás mélygarázzsal határos fala nedvesedik (
  12. sorszám alatti szakvélemény
  13. oldal). A nedvesedés megbízható megszüntetése a szakértők szerint a felperesi lakást magában foglaló lakóépület közös tulajdonú szerkezeteinek a víz elleni szigetelésével oldható meg (
  14. sorszámú szakvélemény
  15. oldal
  16. pont,
  17. sorszámú jegyzőkönyv B. L. szakértő vallomása). A rendelkezésre álló bizonyítékokból az is megállapítható, hogy az alperesi lakóépület zárt soros építési övezetben létesült, ahol az épületek a telekhatárra, a szomszédos ingatlanon álló épületek falához kapcsolódnak. Az alperesi lakóház kivitelezésekor az eltérő anyaghasználat, vagy a technológia alkalmazása sem változtatott volna kedvezően a felperesi lakás nedvesedésén (
  18. sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyv B. L. szakértő vallomása). Utalás van a bizonyítékok között arra is, hogy a felperesi lakás rendeltetésszerű használatának a hiánya, a
  19. évet megelőző felújítás során alkalmazott diszperziós festés is közre hathatott a jelenlegi állapot kialakulásában (
  20. sorszám alatti szakvélemény,
  21. oldal
  22. pont). Ilyen peradatok mellett az alperes terhére a szükségtelen zavarás megállapítására nincs mód. Ezzel pedig a Ptk.
  23. §-ában írt feltételek hiányában a keresetet, mint alaptalant el kellett utasítani. Nem változtat ezen az a fellebbezésbeli hivatkozás sem, hogy M. G. szakértő véleménye szerint az alperesi mélygarázs megépítése, mintegy 5%-ban hathatott közre a felperesi lakás nedvesedésében. A
  24. sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyv
  25. oldalán rögzítettek szerint a szakértő a felperesi ingatlant ért nedvesedés vonatkozásában az alperesi lakóház megépítésével okozati összefüggésben csupán egy „leheletnyi” vizesedés emelkedést említett, amit szakértői becsléssel 5%-ban vélelmezett azzal, hogy a nedvesedés oka „100%-ig a szigetelés hiánya”. Ilyen szakértői nyilatkozat alapján az alperes kártérítési felelősségének a megállapítására még csak részben sem kerülhet sor, ugyanis ez a szakértői vélemény, illetve szakértői becslés nem alapozhatja meg annak megállapítását, hogy az alperes részéről szükségtelen zavarás megvalósulna a mélygarázs megépítésével. A szakértő által megjelölt közrehatás mértékét kérdésessé teszi S. I. azzal kapcsolatos kijelentése, hogy „ a vizes vakolat nagyjából 10 évig marad a falon”. Miután a szakértők egyezően azt nyilatkozták, hogy az alperesi lakóház megépítésétől függetlenül is a felperesi lakás falai nedvesek voltak, így a felperesi lakás jelenlegi állapotának a kialakulása és az alperesi lakóépület megépítése közötti okozati összefüggés egyértelmű megállapítására nincs mód, hiszen az alperesi építkezés nélkül is a 2004ben, vagy azt közvetlenül megelőzően végzett felújítás eredményeként felkerült vakolat is lehullott volna a falazat nedvessége miatt. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.
  26. §
(2)bekezdése alapján az előzőekben írt eltérő indokokkal helybenhagyta. A felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles viselni az alperes és a beavatkozó fellebbezési eljárásban felmerült és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján megállapított fellebbezési eljárási költségét. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  2. szeptember
  3. Dr. Pestovics Ilona s.k. a tanács elnöke Takácsné dr. Kükálo Judit s.k. előadó bíró Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.