A határozat elvi tartalma: A terhelt részéről nagyobb távolságból tett az a kijelentés, hogy amennyiben a sértett nem adja vissza a telefonját, akkor "megjárja", nem volt alkalmas arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen, így e cselekménye az önbíráskodás bűntette kísérletét - törvényi tényállási elem hiányában - nem valósította meg. Kúria ítélete Az ügy száma: Bfv.III.817/2017/
- A határozat szintje: felülvizsgálat tanács tagjai: Dr. Székely Ákos, a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente, előadó bíró Dr. Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- október
- Az ügy tárgya: önbíráskodás bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): L. I. Első fok: Másodfok: Szentesi Járásbíróság, 4.B.68/2015/35., ítélet, tárgyalás,
- május
- Szegedi Törvényszék, 3.Bf.902/2016/8., ítélet, nyilvános ülés,
- február
- Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria az önbíráskodás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szentesi Járásbíróság 4.B.68/2015/
- számú, illetőleg a Szegedi Törvényszék 3.Bf.902/2016/
- számú ítéletét megváltoztatja, a terheltet az ellene a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő önbíráskodás bűntette miatt emelt vád alól felmenti, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mértékét 3 (három) évre enyhíti. Egyebekben a Kúria a Szentesi Járásbíróság és a Szegedi Törvényszék ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria ítélete ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. A Szentesi Járásbíróság a 2016. május 17. napján meghozott 4.B.68/2015/35. számú ítéletével [1] a terheltet önbíráskodás bűntette [Btk. 368. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont], lopás bűntette [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bb), bc) alpont,
(3)bekezdés
- b)pont
- ba)alpont], lopás vétsége [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bb), bf) alpont] és csalás vétsége [Btk. 373. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- b)pont
- bc)alpont] miatt halmazati büntetésül 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható. Elrendelte a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság 2.Be.176/2013/2. számú ítéletével kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtását. A Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. február 20. napján meghozott [2] 3.Bf.902/2016/8. számú ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt terhére megállapított önbíráskodás bűntetteként értékelt cselekményt önbíráskodás bűntette kísérletének minősítette, továbbá a lopás bűntettének törvényi alapjából a Btk. 370. §
(2)bekezdés bc) alpontjára történő utalást mellőzte. Ugyancsak mellőzte a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság ítéletével kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezést, továbbá a terhelttel szemben 4.200 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. II. A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a [3] Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással. Az indítványban foglaltak szerint a terhelt által kifejtett - és önbíráskodás [4] bűncselekményeként értékelt - magatartás nem felelt meg a fenyegetés Btk. 459. §
(1)bekezdés
- pontja szerinti fogalmának; eseti döntésekkel érvelve fejtette ki, hogy a terhelt által elmondottak nem voltak alkalmasak arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsenek. Mindezek alapján azt indítványozta a védő, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat [5] megváltoztatva a terheltet az ellene önbíráskodás bűntette kísérlete miatt emelt vád alól mentse fel és a kiszabott szabadságvesztést lényegesen enyhítse. Indítványozta, hogy a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a szabadságvesztés végrehajtását a Kúria szakítsa félbe. A Legfőbb Ügyészség BF.845/2017/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaposnak [6] találta. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő tényálláshoz tartozó [7] ténymegállapítások nem csupán az ítélet tényállási részében, hanem indokolási részében is találhatók, amelyek alapján tényként került rögzítésre az is, hogy a terhelt akkor, amikor a testvére megütögette a sértett házának ablakát, a két házzal arrébb található saroknál tartózkodott. Eszerint a sértett ablakát a terhelt nem ütögette. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a terhelt részéről a fenyegetés abban a kijelentésben nyilvánult meg a tényállás szerint, hogy amennyiben a sértett a telefonját nem adja vissza, akkor „megjárja". Az ügyészi álláspont szerint e kijelentés egyrészt nem tartalmaz olyan konkrétumot, amely alapján levonható lenne az a következtetés, hogy a sértettnek bármilyen reálisan megvalósuló súlyos hátrány bekövetkezésével kell számolnia; másrészt nem volt alkalmas arra sem, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen. A kifejtettek alapján a Legfőbb Ügyészség is indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott [8] határozatokat változtassa meg és a terheltet az ellene önbíráskodás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól mentse fel és a kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítse. A terhelt az ügyészi nyilatkozat ismeretében - azzal egyetértve - a legenyhébb büntetés [9] kiszabását kérte. III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdés
- fordulata szerint tanácsülésen [10] bírálta el. A felülvizsgálati indítvány alapos. [11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét [12] biztosítja. A Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt [13] bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Be. 423. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban [14] megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. §
(1)bekezdés, 388. §
(2)bekezdés]. A felülvizsgálati indítvány által támadott önbíráskodás bűntettének kísérlete miatti elítélés [15] 1/
- b)pont alatti tényállás - közvetlen előzményeként a terhelt a sértett sérelmére vagyon elleni bűncselekményt követett el [1/
- a)pont]. Az irányadó - 1/
- b)pont szerinti - tényállás a következő volt: [16] „Az 1/
- a)pontban írt cselekmény elkövetése során menekülése alkalmával a terhelt a [17] tulajdonát képező Nokia N73 típusú mobiltelefont a sértett lakóháza udvarán elejtette. Miután észlelte telefonja elveszítését, ezért 19 óra körüli időben a terhelt és testvére [18] megjelentek a sértett házánál azért, hogy a telefont visszakérjék a sértettől. A terhelt testvére a ház ablakán bekopogott és az ablakot kinyitó a sértettet arra kérte, hogy [19] adja vissza a telefont, azonban ennek a sértett nem tett eleget. Azért, hogy jogos vagyoni igényének a terhelt érvényt szerezzen, azzal fenyegette meg az idős korú, védekezésre képtelen a sértettet, hogy „Adja vissza a telefont, mert különben megjárja!". A sértett ekkor azt közölte a terhelttel, hogy a rendőrség jelenlétében átadja a telefont, mely közlés miatt a terhelt és a testvére a helyszínről eltávozott." A Kúria észlelte, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének 10., 11. és 12. oldalán az 1/
- a)és 1/
- b)[20] tényállási pontokat érintően egyebek mellett azt is rögzítette, hogy (tudniillik miközben a sértett közölte, hogy telefonál a rendőrségre és közösen majd megkeresik a telefont) eközben történt az, hogy a két házzal odébb lévő sarokról kiabálta neki a terhelt azt, hogy adja oda a nőnek a telefont, mert megjárja. Töretlen az ítélkezési gyakorlat atekintetben, hogy az alapítéletben foglalt tényálláshoz [21] tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében. Mindebből viszont az következik, hogy akár a terhelt bűnösségének megállapítása, akár a [22] bűncselekmény minősítése törvényességének megítélése során figyelembe kell venni az ítélet indokolásában a bizonyítékok értékelése során rögzített tényeket is, mint irányadó tényállást. Ellenben nem tekinthető a történeti tényálláshoz tartozónak a bizonyítási eszközök [23] tartalmának egyszerű felsorolása, idézése, ha az nem párosul adott esetben a bíróság részéről ténymegállapítással. Ekként hiába tartalmaz jelen ügyben a sértetti vallomás (ehhez kapcsolódóan a [24] fényképmelléklet) többlet információkat, az a felülvizsgálati eljárásban - annak szigorú jogszabályi rendelkezéseire tekintettel - figyelembe nem vehető. Következésképpen felülvizsgálatban a hiányos, így részben megalapozatlan tényállás is irányadó. A Btk. 368. §
(1)bekezdése szerint, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni [25] igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, az önbíráskodás bűntettét követi el. A Btk. 459. §
(1)bekezdés
- pontja értelmében fenyegetés, eltérő rendelkezés hiányában [26] súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Az önbíráskodás törvényi tényállását és az irányadó tényállást tekintve - figyelemmel a [27] felülvizsgálati indítvány tartalmára is - a terhelti cselekmény tényállásszerűségét illetően valóban egyetlen alapkérdésként merül fel, hogy a terhelti felszólítás az adott körülmények között alkalmas volt-e a sértettben komoly félelem keltésére vagy sem. Ekörben az első- és a másodfokú bíróság lényegében helyes szempontok mentén sorolta a [28] szükséges érveket, azonban nyilván nem voltak tekintettel arra a körülményre, hogy ítéletszerkesztési hibából adódóan az indokolásból további ténymegállapítás is az ítélet történeti tényállásához tartozik. Az így irányadónak tekintendő tényállásból viszont csak az a következtetés vonható le, hogy a terhelt a visszamenetelkor nem volt a sértett közvetlen közelében; ellenkezőleg, a két házzal arrébb lévő saroknál tartózkodott. A kérdéses felszólítást az említett távolságból tette meg a terhelt; aki közvetlenül érintkezett a sértettel, az az ügyben terheltként nem szereplő testvére volt. Az egyébként így is hiányosan maradt tényállásból más következtetések nem vonhatók le. Ellenben az előbbiekben említett körülmények döntően befolyásolják a fenyegetés - törvényi [29] kritériumok szerinti - megállapíthatóságát. Fentiekből következően ugyanis a terhelti kijelentés - közvetlenség, konkrétság hiányában, a [30] cselekmények folyamatát tekintve - komoly félelemkeltésre alkalmatlan volt, így az önbíráskodás bűntette kísérletének megállapítása törvénysértő. Figyelemmel arra, hogy a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül az [31] önbíráskodás bűntette volt a legsúlyosabb, ez alóli felmentés esetén a vele szemben kiszabott halmazati büntetést jelentősen enyhíteni kell. Fentiek alapján a Kúria a megtámadott határozatot a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján [32] megváltoztatta és a terheltet az ellene önbíráskodás bűntettének kísérlete [Btk. 368. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont] miatt emelt vád alól a Be. 6. §
(3)bekezdés a) pont I. fordulata alapján, a Be. 331. §
(1)bekezdése szerint felmentette, egyben a kiszabott szabadságvesztés büntetést és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést jelentősen enyhítette. A Kúria a megtámadott határozatokat egyebekben a Be. 426. §-a alapján hatályában [33] fenntartotta. IV. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a [34] 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati [35] indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdés
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal, ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
- október
- Dr. Székely Ákos s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző