Pf.20606/2017/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.606/2017/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla az előbb dr. Vojsánszki Éva ügyvéd (címe), majd a dr. Varga Miklós Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Varga Miklós ügyvéd; címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II. rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - a Szűcs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Andrea ügyvéd; címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely a perbe az alperes pernyertességének az előmozdítása érdekében beavatkozott a dr. Polecsák Mária Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Polecsák Mária ügyvéd; címe) által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) - a Nyíregyházi Törvényszék 5.P.21.044/2016/
2. számú ítélete ellen a felperesek részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 63 500 (hatvanháromezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a mindösszesen 2 400 000 (kettőmillió-négyszázezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az
4. december 31-én született néhai V. N. az I. rendű felperes gyermeke és a II. rendű felperes testvére volt. A néhai szüleinek a házasságát felbontották, a gyermek 11 éves korától előbb B-n, majd T-on lakásotthonban élt. A perbelit megelőzően infektológiai tünetekkel összefüggésbe nem hozható bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti és baleseti sebészeti egészségügyi ellátásokban részesült. Háziorvosi beutaló alapján
5. október 5-én fejfájás és hányinger panaszokkal jelentkezett az alperes jogelődjénél, ahol negatív hasi ultrahang mellett, laborvizsgálatok elvégzése után neki gyógyszereket írtak fel, és felhívták, hogy panaszai fennállása esetén két hét múlva éhgyomorra jelentkezzen UBT elvégzésére. Megállapították, hogy panaszai hátterében pszichés okok is felmerülhetnek.
6. október 19-én visszatérő hasi panaszaival jelentkezett az alperesi jogelődnél, ahol negatív UBT teszt és kóros eltérést nem mutató laboreredmények alapján nála emésztőrendszerrel és hassal kapcsolatos, egyéb meghatározott panaszok és tünetek megnevezésű betegséget kórisméztek; gasztroenteorológiai szakvizsgálatát, UREA-kilégzési teszt elvégzését, illetőleg gyermekpszichológiai vizsgálatát javasolták.
7. április 7-én has- és fejfájás, hányás, zavart viselkedés miatt mentő szállította az alperesi jogelőd gyermekosztályára. Felvételkor láztalan, tiszta tudatú, eufórikus hangulatban volt, pupillái kifejezetten tágak voltak, hallucinációról számolt be. A vizelet drogpanele negatív volt, laborleletei normál tartományon belüliek voltak. Gyomormosást és forszírozott vizeletürítést követően állapota javult, majd miután a neurológiai szakvizsgálata organikus ideggyógyászati eltérést nem igazolt, pszichés támogatás javaslatával április 22én otthonába bocsátották. Ezt követően többször gyermekpszichológiai szakrendelésen vett részt, a nála diagnosztizált nem meghatározott hangulat- (affektív) zavar és alkalmazkodási zavar miatt pszichoterápiában részesült.
8. október 13-án gyermek sürgősségi fogadóhelyről mentő szállította az alperesi jogelőd gyermekosztályára zavart állapota miatt. Felvételekor rögzítették, hogy láztalan, tudata zavart, térben és időben dezorientált, sztereotip mozgásokat végez, szavakat ismételget, pupillái közepesen tágak. Gyomormosás és forszírozott vizeletürítés mellett állapota javult, laborleletei normál tartományon belüliek voltak, a drogpanele pozitív volt, de ezt a mentőben neki adott Dormicum hatására vezették vissza. Pszichoterápia folytatásának javaslatával
9. október 17-én otthonába bocsátották.
10. október 21-én ismét mentő szállította az alperesi jogelőd gyermekosztályára zavart állapotban. Anamnézise szerint a gondozók az esti órákban észlelték, hogy zavarttá vált, kiabált, a kiérkező esetkocsi mentőtisztjének az elmondása alapján tünetei atropin mérgezésnek felelnek meg. Rögzítették, hogy pupillái tágak, fényre enyhén reagálnak, pehelyszedegető mozdulatokat végzet. A gondozói mérgezést okozó gyógyszerről, növényről nem tudtak, Diazepámot kapott. Sürgősségi vizsgálata során kielégítő általános állapotot, reguláris légzést, ritmusos szívhangokat észleltek, keringése rendezett volt, idegrendszer és érzékszervek meningeálisan negatívak, a pupillák kerekek, egyenlőek, centrálisak, max. tágak voltak, ép szélűek voltak, fényre reagáltak. Gyógyszerek és biológiai anyagok okozta mérgezés diagnózissal felvételét javasolták az intenzív részlegre, ahol gyomormosást végeztek. A ..... Toxikológiára vér, vizelet és gyomormosó folyadékmintát küldtek, amelyekben koffeint és teobromint találtak, azok egyebekben negatívak voltak.
11. október 22-én feje fájt, vizelete gennyes, tenyésztést küldtek.
12. október 23-án kisebb fejfájása volt, október 24-én délelőtt állapota kielégítő, pszichológia konzultáció, éjszaka fejfájásról számol be, nem tud aludni. Október 25-én változatlanul gyengének érzi magát, este hányt. Október 26-án gyengének érzi magát, délután pszichológussal egyeztetve antipszichotikumot kapott. Október 28-án gyengének érzi magát. Október 29-én kielégítő általános állapotú. Október 30-án nem panaszkodik rosszullétről. Október 31-én bal oldalon deréktájon nyilalló fájdalmat érez, kicsit szédül. November 1-jén kielégítő általános állapotú, panaszmentes, hányingerre nincs. November 2-án hányingerről, szédülésről panaszkodik. November 3-án délelőtt légzése, keringése rendezett, neurológiai kórjel nem észlelhető, meningeálisan negatív, éjszaka azonban a nővérek zavart viselkedést jeleztek; fejét fájlalta, szédült. Pupillák submax. tágak, egyenlőek, centrálisak, fényre jól reagálnak. Beszéde kissé elkent, kérdésekre időnként nem odaillő választ ad. Vizeletében november 4-én benzodiazepin pozitivitás igazolódott. A ..... Toxikológiai Laborból telefonon adott tájékoztatás szerint a leletei negatívak, ismét koffein és teobromin volt a vérben, benzodiazepint nem találtak. E napon 22 óra 42 perckor a nővér jelezte, hogy a gyermek hasa, feje fáj, lába zsibbad, egyszer hányt, beszéde meglassult. Testszerte finomhullámú tremor észlelhető. November 5-én szédülésről panaszkodott, beszéde kissé meglassult, a pupillák normális tágasságúak voltak, mely panasz 6-án is fennállt, állapota nem kielégítő, beszéde meglassult, kérdésekre késve válaszol, időnként nem teljesen adekvátan, nyáladzik, sápadt, tekintete merev, egy pontba néz, felső végtagjai finomon remegnek, elmondása szerint mindene fáj; nem hányt. November 7-én 9 óra 55 perckor aluszékonyságról, fáradtságról számol be. Egyszerű kérdésekre adekvátan válaszol latenciával. Időnként inadekvát megnyilvánulások előfordulnak: magában beszélget (szóljanak a nőnek, valaki ül az ágyán, aki szálljon le, beszámol bőrtünetekről, azonban bőrén elváltozás nem látható). Nyelészavarra panaszkodik. Rákérdezésre, hogy gombócérzése van-e, vagy attól fél, hogy megmérgezik, a válasz: mindkettő. Nyálfolyás jelentkezett, amely két napja tart. Fogaskerék tünet nem váltható ki. Apró tremor észlelhető mindkét kézen. Diffúz fájdalomra panaszkodik. Légzés, keringés rendezett. Meningeálisan negatív. Ammóniaértéke rendkívül magas, mely okozhatja zavartságát, ezért az antipszichotikumot leállították.
13. november 7-én 11 óra 30 perckor állapota nem kielégítő, tudatzavara van, pupillák tágak. Babinszki negatív, meningeálisan negatív, sclera nem icterusos. Neurológiai konzílium, coagulogram, vérkép, CRP, PCT, TP, se. albumin, se és vizelet CH, aminosav, kromatográfia, festett kenet levéve (+natív cső, illetve szűrőpapírra vért vettek eltéve), karnitin meghatározást terveznek (P, helyesen: Sz). Hasi UH, EEG.
14. november 7-én 14 óra 55 perckor nem lehetett kontaktusba vonni, tudata zavart volt.
15. november 7-én 21 óra 13 perckor tudata zavart, félelemről panaszkodott, de kontaktusba nem vonható. Egyszer hányt. Meningeálisan negatív, időnként sír, végtagjait mozgatja, szülők simogatására kicsit nyugodtabb.
16. november 7-én 23 óra 9 perckor mindkét felső végtagban tónusos, majd clonusos görcs jelentkezett, szemeivel fixált, nyála csorog. Dehydratálást kezdtek.
17. november 8-án hajnali 01 óra 30 perckor nyálát nem nyeli, izomtónusa testszerte fokozott, végtagok extensioban, a felső végtagokban csavaró mozdulatok, időnként remegés. Fájdalomingerre nem reagál.
18. november 8-án délelőtt 9 óra 11 perckor állapota súlyos, GCS:
19. Sz-re vért és vizeletet küldtek anyagcsere-betegség, ornitin transzkarbamamylase hiány, urea ciklus zavar gyanúja miatt.
20. november 8-án 9 óra 43 perckor az I. rendű felperest tájékoztatták a gyermek súlyos állapotáról, a kezeléséről, a várható szövődményekről és a kimenetelről. Szérum ammónia emelkedett.
21. november 8-án 11 óra 53 perckor felső végtagi, jobb oldali túlsúlyú clonusos görcse zajlik, 2 ml Seduxent kap intravénásan, amelyre szűnik. Magas láza van, lázcsillapítás történik.
22. november 8-án 13 óra 08 perckor dr. D. főorvos tájékoztatta a gyermek gyámját a kislány állapotáról. Plazmaferézis mellett döntött.
23. november 8-án 13 óra 55 perckor folyamatos convulsiok miatt 2 ml Seduxent, majd Epanutint kap infúzióban.
24. november 8-án 14 óra 17 perckor plazmaferezis. Vérképe folyamatban.
25. november 8-án 17 óra 20 perckor spontán légzése van, de légzése stridoros, gépi lélegeztetést kezdtek és kontroll ammóniát kértek.
26. november 8-án 19 óra 23 perckor folyamatosan görcsöl.
27. november 8-án 22 óra 40 perckor emelkedett az ammóniaszintje, a görcse szinte folyamatos, lázas.
28. november 9-én hajnali 3 óra 20 perckor asystoliassa vált, mellkasi kompressziót és a szükséges beavatkozásokat elvégezve perifériás pulzusa visszatért, azonban állapota változatlanul súlyos, kritikus, életveszélyes.
29. november 9-én reggel 8 óra 53 perckor változatlanul súlyos, kritikus, életveszélyes állapotban van, Dopamint, Arterenolt, Milrione-t kap, parenterális folyadékpótlást folytatnak. Szérumammónia szintje csökken. Máj- és vesefunkció, coagulogram folyamatban. Vérképe anémiát, thrombocitopeniát mutat.
30. november 9-én 11 óra 15 perckor vérzés miatt két egység FFP, anaemia miatt három egység, csoportazonos, választott vvt masszát rendelnek.
31. november 9-én 12 óra 31 perckor hypotensios, ismételten HES-t adnak neki és cardiotonicumot kap továbbra is.
32. november 9-én 14 óra 46 perckor állapota változatlanul súlyos, kritikus, életveszélyes. Vízhajtót kap, FFP megy, Mannisolt ismétlik. Neurológiai státusza változatlan.
33. november 9-én 15 óra 20 perckor a Sz-i anyagcserelabor telefonon közölte, hogy az acilkarnitin és aminosav profil negatív. Vizelet ortosav folyamatban.
34. november 9-én 17 órakor transzfúziót kap.
35. november 9-én 18 óra 30 perckor dr. D. tájékoztatta az édesanyát, majd a gyámot a gyermek állapotának a súlyosságáról.
36. november 9-én 23 óra 30 perckor vizelete továbbra sincs, testszerte oedemássá vált. Állapota válságos, testhőmérséklete melegítés mellett 36,4 °C. Orrából, szájából szivárgó vérzést észleltek.
37. november 10-én hajnali 5 óra 50 perckor vérnyomása csökken, 6 óra 40 perckor hirtelen asystolia lépett fel. 7 óra 10 perckor sikertelen újraélesztést követően meghalt.
38. november 11-én a ...... Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika MS/MS Laboratóriuma tájékoztatta az alperest, hogy V. N-nál kórosan emelkedett orotsav (270 mmol/mol kreatinin) és uracil (17 mmol/mol kreatinin) koncentráció volt kimutatható, amely az MS/MS eredménnyel együtt megfelel az ornitin transzkarbamiláz deffektus (OTC) anyagcsere-betegségnek. Néhai V. N. halálát ez a ritka, veleszületett anyagcsere-betegség, az ornitin transzkarbamiláz defektus (OTCD) okozta, amely miatt a szervezetében mérgező ammónia szaporodott fel. Az alperes alkalmazottai a néhai betegségét - a gyermek gondos és szakszerű ellátása ellenére - olyan időpontban, a betegség olyan stádiumában ismerték fel, amikor a néhainak már nem volt reális esélye az életben maradásra. Az alperes alkalmazottaitól - a gondos és szakszerű, a néhai tüneteihez és panaszaihoz illeszkedő, az elvégzett vizsgálatok eredményeihez igazodó gyógykezelés ténye mellett nem volt elvárható, hogy a néhai betegségét korábban felismerjék, ugyanis a gyermeknek korábban nem voltak olyan tünetei, amelyek az utóbb megállapított anyagcsere-betegség irányába történő vizsgálatok elvégzését indokolták volna. A néhai alperes általi ellátása megfelelt az orvosszakmai szabályoknak, őt az alperesi alkalmazottak a nála jelentkező tünetekhez igazodva vizsgálták és adekvát terápiában részesítették, illetőleg tájékoztatási kötelezettségüknek is eleget tettek. A felperesek módosított keresetükben kártérítés jogcímén az alperesi egészségügyi szolgáltató kötelezését kérték személyenként 15 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés, és annak
39. november
40. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai, valamint a perköltségük megfizetésére. Megítélésük szerint a néhai élete megmenthető lett volna, ha korábban szakszerű ellátásban részesül és a betegségét helyesen diagnosztizálják. Álláspontjuk szerint az alperes a néhai plazmaferézisét késedelmesen végezte el, illetőleg az I. rendű felperes felé fennálló tájékoztatási kötelezettségét teljes körűen nem teljesítette. Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását és a felperesek perköltségükben marasztalását kérték. Érdemi ellenkérelmükben arra hivatkoztak, hogy a néhait a szakma szabályainak megfelelő ellátásban részesítették. A Nyíregyházi Törvényszék - a perben, illetőleg az I. rendű felperes feljelentése folytán indult büntetőeljárásban beszerzett igazságügyi orvoszakértői szakvélemény azon megállapítására alapítva, miszerint a néhai kezelése a szakma szabályai szerint történt 5.P.20.733/2013/
41. számú ítéletével a keresetet elutasította. A Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.286/2014/
42. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint a néhai életkora és speciális élethelyzete folytán a megalapozott szakvélemény elkészítéséhez gyermekgyógyászati és pszichiátriai szakismeretekkel rendelkező szakértő bevonása is indokolt, akinek a gyermek valamennyi alperes általi egészségügyi ellátását szakértői vizsgálat tárgyává kell tennie. A hatályon kívül helyezést követően újraindult eljárásban a kirendelt szakértői intézet társszakértőként bevonta dr. S. Gy. igazságügyi gyermek- és ifjúsági pszichiáter, csecsemő- és gyermekgyógyász igazságügyi orvosszakértőt, akinek a szakvéleménye szerint néhai V. N. halálát közvetlenül a koponyaűri nyomásfokozódás miatti agytörzsi összenyomatás következtében létrejött keringés- és légzésleállás okozta. A koponyaűri nyomásfokozódás hátterében hevenyen kialakult agyödéma állt, amelyhez vezető biokémiai folyamatot a szervezetben felszaporodó ammónia okozta. A szakértő szerint a betegség korábbi felismerése mellett - teoretikus szinten - fennállhatott volna az esélye annak, hogy - gyógyszeres kezelés és szigorú diéta melletti egyensúly biztosításával, esetleges májátültetéssel - a beteg élete megmenthető legyen. Az elsőfokú bíróság
43. sorszámú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 177 000 Ft, a beavatkozónak 50 000 Ft perköltséget, továbbá úgy rendelkezett, hogy a feljegyzett 1 500 000 Ft kereseti illeték és a 281 064 Ft állam által előlegezett költség az állam terhén marad. Indokolása szerint a perben rendelkezésre álló orvosszakértői vélemények alapján néhai V. N. betegsége egy rendkívül ritka, veleszületett természetes kórokú megbetegedés, amely megfordíthatatlan állapotban került felismerésre. A betegség okozta idegrendszeri eltéréseket teljesen átfedte a gyermek élethelyzetéből adódó indokolható pszichés tünetegyüttes. Korábbi felvételei és az elvégzett beavatkozások utáni egészségi állapotának az alakulása a kezelőorvosokban nem vethette fel a veleszületett anyagcsere-betegség gyanúját, mert élethelyzete, életkörülményei oly' mértékű feszültségben, stressz alatt tartották, hogy a jelentkező egészségügyi panaszai azonosak voltak pszichés, pszichoszomatikus panaszaival. A megfelelő egészségügyi ellátást és a pszichológus általi kezelést követően állapota helyreállt, ezért fel sem vetődhetett a súlyos anyagcserebetegség gyanúja. Az alperes a betegséget
44. november
45. napján felismerte, a célszerű és indokolt vizsgálatokat megfelelő időben, teljes körűen elvégezte, majd a tünetek és a nyert laboratóriumi, valamint egyéb diagnosztikus leletek megfelelő értékelését követően haladéktalanul adekvát beavatkozásokat indított. Az alperes a néhai életét megmenteni nem tudta, de a halála miatt - a szakmai szabályoknak megfelelő ellátásra tekintettel - felróhatóság nem terheli, ezért az alaptalan keresetet elutasította. A Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.420/2016/
46. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - ismét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú eljárás költségét a felperesek és az alperes oldalán 50 000 - 50 000 Ft összegben állapította meg. Indokolása szerint a szakvélemény továbbra is kiegészítésre szorul. A törvényszéknek a megismételt eljárásban a szakvéleményt készítő szakértői intézetet fel kell hívnia arra, hogy a szakvéleményt egészítse ki annyiban, hogy a szakértő egyenként, külön-külön tegye vizsgálat tárgyává a felperesek hozzátartozójának a veleszületett anyagcserebetegséggel összefüggésben hozható tüneteivel az alperesnél történő jelentkezése utáni valamennyi, tehát a
47. október 5-én, a
48. október 19-én, a
49. április 7-én, a
50. október 11-én és a
51. október 21-én kezdődő egészségügyi kezelését úgy, hogy részletesen mutassa be a feltárható tüneteket, a tünetek alapján elvégzett vizsgálatokat és a vizsgálatok értékelésének az eredményeit. Foglaljon állást abban, hogy a tünetek egymás után rövid időközönként, egyre súlyosabb mértékben történő jelentkezése - különös tekintettel a szédülés, hányás, hányinger, kettős látás tüneteire -, a beteg egészségi állapotának az alakulása beilleszthető volt-e a feltételezett pszichés hátterű történésekbe; a laboreredmények, a gyógyszer-intoxikáció gyanúja, a magas májenzim értékek indokolttá tették volna-e a máj- és a vesefunkció vizsgálatát, ebbe az irányban az alperes mikor, milyen részletességű vizsgálatokat végzett, azokat hogyan értékelte, és így alappal vethette-e el az anyagcsere-betegség gyanúját. A szakértőnek részletes válaszokat kell adnia a peres felek valamennyi szakmai tartalmú kérdéseire, nem elégséges a gondos eljárásra általános jellegű megállapításokat tennie. A szakértői vélemény kiegészítése után is biztosítani kell a felek azon eljárási jogosultságait, hogy észrevételeket tegyenek, és a szakértőkhöz kérdéseket intézzenek. A Nyíregyházi Törvényszék 5.P.21.044/2016/
52. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az I. és II. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg személyenként az alperesnek 317 500 - 317 500 Ft perköltséget, melyet 27 %-27 % ÁFA terhel. Kötelezte az I. és II. rendű felpereseket, hogy személyenként, 15 napon belül fizessenek meg a beavatkozó részére 50 000 - 50 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett 3 924 000 Ft kereseti és fellebbezési eljárási illeték, valamint a felmerült 650 070 Ft állam által előlegezett költség az állam terhén marad. Indokolásában kifejtette, hogy a szakértői vélemény szerint a néhai egészségi állapotának az alakulása, a nála egymás után, rövid időközönként, egyre súlyosabb mértékben jelentkező tünetek - különös tekintettel a szédülésre, hányásra, hányingerre és a kettős látás tüneteire - beilleszthetőek voltak a pszichés hátterű történésekbe; az ilyen diverz tünetekkel jellemzett állapot az ún. konverziós zavar. A konverziós zavarban szenvedő páciens különböző testi panaszokat él meg, amelyek mögött az orvosi kivizsgálás nem talál szervi hátteret. Előfordulhat a végtagok zsibbadása, bénulása, beszédképtelenség, nyelési zavar, egyensúlyzavar, érzékszervi problémák (pl. kettős látás, vakság, süketség, fájdalom, rohamszerű formában ájulás, epilepsziára emlékeztető izomrángás). A konverziós zavarok kialakulásában a lelki feszültségeknek, stresszhatásoknak, érzelmileg megterhelő eseményeknek van szerepük. A páciensben ezek a stresszhatások nem tudatosulnak, hanem testi tünetek formájában jelentkeznek. Általában jól meghatározható érzelmi okok váltják ki a megjelenésüket, például családi konfliktusok, veszteségek, szexuális vagy fizikai bántalmazás, katasztrófák és egyéb félelemkeltő események. A tünetek hátterében az orvos elsősorban szervi, organikus okokat keres, amelyek között - néhai V. N. esetében is a felmerülő gyógyszer-intoxikáció gyanúját kellett vizsgálni. Ez a néhainál minden esetben negatív eredménnyel járt. Az alperesi intézmény a néhainál végzett máj- és vesefunkciós vizsgálatokat, azokat minden esetben részletesen dokumentálta; a kapott leletek a legvégső pillanatig nem mutattak anyagcsere-betegségre utaló eltéréseket. A szakértők a néhainál elvégzett plazmaferézissel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az egy életmentő, intenzív terápiás beavatkozás, elvégzésének egyrészt oka kell, hogy legyen, másrészt feltételei. Az ok jelen esetben fennállt, mert ezzel a beavatkozással eltávolítható sokfajta, a plazmában hordott méreganyag, így az ammónia is. A plazmaferézis korábbi elvégzésének a feltételei a néhainál nem álltak fenn. A szakértők hangsúlyozták, hogy a perbeli betegséget csak és kizárólag a vizelettel ürített aminosav bomlástermékének a megemelkedésével lehet diagnosztizálni. Ezt a különleges vizsgálatot - a betegség ritkasága miatt - Sz-en végzik. Ha ilyen bomlástermék nem ürül, nem állapítható meg a gyermek genetikai betegsége. Korábbi kezelései, a rajta elvégzett beavatkozások és egészségi állapotának az alakulása a kezelőorvosokban nem vethette fel korábban a veleszületett anyagcsere betegség fennállását, ezáltal nem volt indokolt egy korábban nem létező diagnózishoz nem létező kezelés, illetőleg beavatkozás elvégzése. Tekintettel arra, hogy korábban nem váltak szükségessé beavatkozások, így nem állapítható meg, hogy bármilyen beavatkozás korábbi elvégzése esetén minimális esély lett volna a néhai életének a megmentésére. Nem állapítható meg, hogy a kezelésben késedelem történt, ezért nem állapítható meg az sem, hogy korábbi, adekvát kezeléssel biztosan elkerülhető lett volna a gyermek halála. A polgári perrendtartásról szóló
53. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
54. §-ának